Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-08 / 160. szám
1966. július 8. 5 Péntek q fejben lábbuk Zenélő órák A Zenélő órák egyéves tanfolyamszerű vetélkedőjének július 5-én volt a záró adása. Ha mérleget vonunk, miként azt a zeneesztétákból álló háromtagú zsűri is tette, megállapíthatjuk, hogy televíziónézőnek és versenyzőnek egyaránt szórakoztató és tanulsem árt tudni azt, hogy nem vi- zipoló-híresség, hanem a romantikus daljáték úttörője, a modern operamuzsika egyik megalapítója. Jövőben azonban a Zenélő órák programjának szervezői, Kétegyházi változások Tősgyökeres kétegyházi Marosán Mihály tanácselnök. Itt születtek még a szülei is és itt élte gyermekkorát. Jól emlékszik hát a község múltjára, a két évtized előtti időre. — Akkor is több mint ötezer lakosa volt a községnek, akárcsak i összeállítói bátrabban építhetné-' ma — mondotta —, de a mai Rétnek a résztvevők, a versenyzők sagos volt. Sokan felfrissíthették ’ elemző, értékelő, vélemenyalkotó zenei ismereteiket, ellenőrizhet- képességére és készségére. Példa ték fejlődésüket, miként nem kevés azok száma sem — gondolok falvak, települések népére —, akikben éppen ezek az adások keltettek érdeklődést a muzsika világának magasabb tartományai iránt, s véglegesén eljegyezve őket az ének- és zenekultúrával, s az operaművészettel. Az adott műsoridő ahhoz nyilván nem lehetett elegendő, hogy a programok összeállítói — a zenei vetélkedő jó, okos' ürügyével — a tv- nézők kevésbé járatos részét a zenetörténet kezdetétől máig terjedően végigkalauzolhassák, arra azonban kiválóan alkalmas volt, hogy a már járatosak feleleveníthessék a már ismerteket, a másik rész pedig ízelítőt kapjon a középkori, a barokk, a rokokó s a romantikus korszak zenevilágáról, stílusáról, jelentősebb alakjainak szerepéről. A Zenélő órák értékeinek felsorolása, hasznosságának hang- súlyozása mellett említést kell tenni jelentéktelen, ám mégsem elhanyagolható hiányosságáról is. Kiütközött az. arpit pedig már annyi hasonló jellegű rádió- és televízióadással kapcsolatban kifogásolt a kritika: a szinte csak lexikális igény. Nem vitás, hogy a kulturális alapozó munka, vagyis az ismeretszerzés, a tájéerre a záró adásban szereplő gimnazista fiatal, aki igaz, hogy lexikális tudásból alig volt képes néhány pontot összekaparni, viszont verseny után az egyik zsűritag előtt nagyon érdekesen fejtegette azt, hogy miért kedveli jobbam az önálló zenét, mint az operát. Az is értékes vélemény volt, ami ezzel kapcsolatban a zsűritag részéről válaszként elhangzott. Nem hinném, hogy baj lenne, ha a néhány versenyző mellett a televíziónézők százezrei is hasonló elemző, tudásgyarapító élményben részesülnének a képernyő útján, hiszen végső soron ez a cél! Még egy körülményre szeretném felhívni a figyelmet. Mintha a három — egyébként kitűnő, belevaló — játékvezetőnek: Forrai Miklósnak, Kollár Endrének és Lukin Lászlónak á tevékenységében az eredeti bensőségessé“ helyett a rutinmunka kerekedne felül. Mintha a résztvevőkhez eladdig barátian közvetlen magatartást valamiféle szakemberi fölény, vállon veregető, kegyosztó stílus próbálná felváltani. Meg aztán kicsit sokan vannak. Igaz, hogy gazdag tudásanyaguk mun- kamegosztásszerűen kiegészíti egymást, tevékenységük szemmel kozódásra, rendszerezésre, eliga- követése, szavaik figyelése azon- zodasra neveles lexikális tudást / követel. Kari Webert hallván, még a zene futó ismerőseinek Vágó Ferenc fafaragó kiállítása Orosházán A megyénkben már jól ismert Vágó Ferenc fafaragó művész munkáiból most Orosházán, a Szántó Kovács Múzeumban rendeznek kiállítást. A megnyitót július 10-én, vasárnap tartják. Beszédet mond Püski Gábor, a megyei tanács művelődésügyi osztálya népművelési csoportjának a vezetője. A kiállításon főleg a modern művészeti irányzat legszebb darabjait mutatják be Vágó Ferenc műveiből. ban fárasztó. Olyan érzés is támad az emberben, hogv néiia csupán egymás szórakoztatására törekednek, mindenki más ehhez csak körítés. ■—Éj— egyhazát egy napon sem lehet említeni a régivel. Nézze csak ezt a parkot, a fákat, a dísznövényt, bokrokat és virágokat — mutatott a tanácsháza előtti térre. — Gödrök, pocsolyák voltak itt régen. Vendégmarasztaló volt a sár nálunk, ha ugyan vendég egyáltalán betért ide. Kedve nem nagyon lehetett erre, hiszen mit talált volna. Nyáron fullasztó poros levegőt, ősszel tengelyig érő sarat és nincstelenséget Két rádió a faluban Nem volt semmi, ami marasztalta volna az embereket. Kulturális lehetőség? / A kocsmákat csak nem mondhatjuk annak. Pedig azokból volt elég, összesen tizenegy. Mit tehettek mást a férfiak, fiatalok és öregek, idejártak, ittak, duhajkodtak és elköltötték még azt a kevés keresetet is, amit kaptak. Vasárnap délutánonként táncolni is lehetett, volt egy nagy terem, ott rendezték a bálákat. Színház, mozi ismeretlen fogalom volt. Ide nem jártak színészek, rádió is csak kettő volt a faluban, az egyik az orvosé. Járda helyett a porban, sárban tapostunk, és villany sem égett. A szó szoros értelmében elszakadva a világtól, sötétségben éltünk. A sötétség eloszlik A múlt így komorlott elénk az elnök szavai nyomán. A jelent pedig látjuk, hiszen lépten-nyo- mon előbukkan, s a jövő ígérete is benne van. Meg kell találni a módját Dél-magyarországi ipari kiállítás Több éves szünet után az ünnepi hetek idején ismét megrendezik Szegeden a korábban is közkedvelt ipari kiállítást. A bemutatón Szeged, Csongrád megye és csaknem egész Dél-Magyarország vállalatainak, ipari üzemeinek termékeit láthatja majd a közönség. Az augusztus 10-én nyíló nagyszabású bemutatóra csaknem 80 üzem és 8 kisiparos jelentkezett. Budapestről 9 üzem vesz részt termékeivel a kiállításon. A bemutatott anyag főképpen a könnyűipart, a textil- és élelmiszeripart reprezentálja. Békéscsabának ma már három filmszínháza van kettő helyett, ugyanis az V. kerületben levő Terv sem az a régi kis mozicska, hanem a filmelőadások színházzá korszerűsített tágas, szép helye. Mindazok szemében, akik újjáalakítva látták, lehangolóan nagy a különbség külsőleg és belsőleg a Terv, valamint a Szabadság és a | Brigád között, az utóbbiak hátrányára. Különösen a külsejük kiábrándító. A Szabadság filmszínház homlokzati részén például nagy darabon lehullott a vakolat és sebként éktelenkednek a vörös téglasorok. A Brigád filmszínház esetében azt válaszolhatnák, hogy fél évtized múlva másik épül helyette, nem érdemes tataroztatni. Szerintünk akkor is kellene, lévén kul- túrhelyiségről szó, melynél az esztétikus külső egyszerűen követelmény. A Szabadság esetében viszont szó sincs lebontásról, csinosításának elmulasztása érthetetlen. Hosszú évek óta ne adódott volna felújítási keret? Még valamiről szólni illik. Mi- Vei mindhárom megyeszékhelyi filmszínháznak egy a gazdája és kulturális célja, nyilvánulják ez meg az eddiginél arányosabb reklámozásukban is. A Brigádénál jóval vonzóbb belvilágú Szabadság j filmszínház előcsarnokának és utcafrontjának képes, plakátos dekorálására mintha több gond és anyagi fordítódna, legalábbis ezt tükrözi az összehasonlítás. Akár- mint van, véleményünk szerint akként lenne kiegyensúlyozottabb a hírverésük, ha a helyzetileg, épületileg hátrányosabb körülmények között üzemelő Brigádnak kissé színvonalasabb propaganda jutna osztályrészül, ami bizonnyal a látogatottság és a bevétel növekedésében nyilvánulna meg. — ő — — Elnök elvtárs, tégla és cserép kellene. Segítsen, hogy be tudjuk szerezni, mert különben az idén nem építhetjük fel a házat. Ilyen és ehhez hasonló kérés nem ritka a tanácsházán. Az utóbbi öt-hat évben szinte gomba módra szaporodtak az új családi házak. Új utcák jönnek létre, mert évenként átlagosan 12—14 ház épül fel. Az idei fél év rekordnak számít, ugyanis 29 engedélyt adtak ki. Még 1948-ban bevezették a villanyt is. A házak tetején megvillan á napsugár a tv-antennákon. A két rádió helyett ma már 1085 van a faluban és 210 televízió. Oszlik a sötétség. Amin 21 év sem sokat változtatott Sokáig lehetne sorolni a jelent, a fejlődés eredményeit. Ha csupán a több mint 10 kilométernyi járdát említjük, már ez is jelentős. A törpevízmű, a könyvtár, a napközi és bölcsőde mindmind azt bizonyítja: sokát léptek előre a kétegyháziak. Csupán a kocsmából van kevesebb. t Mindössze három. De ennek csak örülni lehet, mert már ezek sem a régiek, hanem modern berendezésű kisvendéglők. És van cukrászda is. Található azonban még olyan is, amin a 21 év sem sokat változtatott, legfeljebb a 22. A lakosság szemlélete, érdeklődési köre megváltozott s egyre inkább a színház, a kulturális művelődés felé fordul. Azonban a körülmények nem kielégítőek. Ma is csak egy nagy terem áll a fiatalok rendelkezésére. Itt szórakoznak, táncolnak. A színházi előadásokat is itt tartják,' s ha fővárosi művészek látogatnak el — mert ma már szinte természetes a vendégjárás —, akkor a traktorosképző szakiskola ad helyet a művészeknek és a közönségnek. A falubeliek legnagyobb örömére szerencsére, már nem sokáig kell így kuncsorogni. Épül az új, modern, minden igényt kielégítő művelődési otthon. A tanács már régen látta ennek szükségességét, de még mindig fontosabb volt a villany, a járda, a napközi, és csak 1961-ben kezdték gyűjteni a pénzt az új művelődési otthonra. Az idén készen lesz. November 7-én talán már ott ünnepelhetnek az új művelődési otthonban a kétegyháziak, azután mindennap tanulhatnak, művelődhetned hogy egyre világosabb legyen. Kasnyik Judit Megnyílt a várban a II. dél-alföldi tárlat (Tudósítónktól) Hagyománnyá vált, hogy a gyulai várjátékok idején a gyulai várban seregszemlét tartanak Békés és Csongrád megye, s Szeged képzőművészei és tárlaton mutatják be a legfrissebb alkotásaikat. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus nyolctagú bíráló bizottságának véleménye alapján 33 művész 89 alkotása került Gyulára, miután a II. dél-alföldi tárlat teljes anyagát májusban a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban, majd júniusban a szegedi Móra Ferenc Múzeumban már kiállították. Innen augusztus- ban a szentesi Katona József Múzeum kapja meg a tárlat anyagát. Végh Andor, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa vasárnap délelőtt nyitotta meg a várban a II. dél-alföldi tárlat kiállítását. Kiemelte, hogy az emHATÁSOS SZEPLŐ ELLENI KRÉM AZ KAPHATÓ*^ FÖLDMŰ VESSZÖVETKEZETI SZAKBOLTOKBAN 1 DOBOZ ARA: 15,— FT 1153 bér és táj ábrázolásában nagy fejlődést mutat a tárlat, és választ ad a modernség körül kialakult, vitára, sőt bizonyítéka is formai és tartalmi szempontokból a helyes ábrázolási módoknak. Alkalmas arra is, hogy a képzőművészethez értő közönséget neveljen ki, és ebben a törekvésében főként az ifjúság körében szeretne pezsgő ritmusú képzőművészeti életet kialakítani. A megnyitó közönségét meglepte a nagy-alföldi festők hagyományainak felelevenítése, és az aU földi tájak, emberek művészeinek kidolgozott és érett művekkel való ábrázolása, amiben kiemelkedő fejlődést mutat ez a II. délalföldi tárlat. Koszta Rozália portréira, Ezüst György: Beszélgetők, Miklós István: Téglagyárban című festményeire figyeltek fel a Békés megyei festők alkotásai közül. Sokan lelkesedtek a hódmezővásárhelyi és a szegedi festők igen szépen sikerült alkotásaiért is. Almási István tájképei, főként a friss szántás illatát árasztó őszi táj, Hézső Ferenc izzó színekben pompázó tájképei, Dér István: Itatás című olajfestménye, Szalay Ferenc hangulatos konyharészletei kerültek az érdeklődés középpontjába. Fontos Sándor ige., hatásos: Barna fatörzsek című festményét mór meg is vette a szegedi városi tanács. Meleg tónusú hangulatával hívta fel a figyelmet magára Fejér Csaba érdekes fényhatással megoldott olajképe. Tóth Sándor domborítása mellett Stefániái Edit porcelán reliefjei és főként Samu Katalin puliszobra érdemel dicséretet a szobrászok aránylag kevés alkotása közül. Külön említésre méltó a szép katalógus Égető János fényképeivel és Dömötör János magvas bevezetőjével. Marat György