Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

1966. Július 31. 2 Vasárnap Egy hét a világpolitikában U Thant elutazott Moszkvából Diplomáciai csúcsforgalom — Moszkvai vendégkönyv — Új kormány Djakartában — Lázadás Kisanganiban — A VILÁGPOLITIKÁBAN nyo­ma sincs a szokásos nyári holt­szezonnak: kormányfők és kül­ügyminiszterek halasztották el szabadságukat, hogy a tárgyaló- asztal mellé üljenek. A legna­gyobb forgalmat ezekben a he­tekben kétségtelenül Moszkva bo­nyolítja le. A szovjet főváros jelképes vendégkönyvébe — köz­vetlenül Indira Gandhi indiai s Wilson brit miniszterelnök után — az elmúlt (néhány napban U Thant ENSZ-főtitkár, valamint Bazzaz iraki miniszterelnök ne­vét jegyezték be. Gromiko kül­ügyminiszter alighogy befejezte tárgyalásait Péter Jánossal, To­kióba repült, ahol a szovjet—ja­pán kapcsolatokról folytatott megbeszélést. Több más főváros is érdekes látogatókat fogadott. Varsót Fan- íani olasz külügyminiszter keres­te fel, míg Maurer román kor­mányfő Ankarában tartózkodik, Couve de Murville francia kül­ügyminiszter pedig már a negye­dik, illetve ötödik szocialista or­szágot látogatja meg az idén, s Prágából e hét csütörtökén érke­zett Budapestre. Tovább tart a nyugati belső kérdések vitája is. Brüsszelben a mezőgazdasági Kö­zös Piac egyes kérdéseiben komp­romisszum született, Párizsban viszont változatlanul nincs meg­egyezés Franciaország, illetve az atlanti „tizennégyek” párbeszé­dén, amely a NATO válságával kapcsolódik össze. A héten Wil­son is újabb amerikai zarándok­úira indult . A SZÄRAZ, tényszerű felsoro­lás is bizonyítja, milyen sok irá­nyú tapogatózások folynak a ke-j let—nyugati viszonyban egy ked­vezőbb helyzet kialakítására. Van miről tárgyalni. A kétoldalú kapcsolatokon túl, az iraki mi­niszterelnök moszkvai megbeszé­lésein szóba kerül az arab or­szágban kialakult új helyzet a kurd háború befejezése nyomán. Az U Thanttal folytatott eszme­csere fontos napirendi pontja az ENSZ válsága, illetve a burmai diplomata főtitkári megbízatásá­nak meghosszabbítása. (U Thant ötéves megbízatása novemberben jár le, s a munkáját értékelő Pravda-cikkből azt a következte­tést lehet levonni, hogy a Szov­jetunió nem ellenezné, ha tovább­ra is betöltené magas tisztségét.) Természetesén manapság nehéz olyan nemzetközi találkozót el­képzelni, ahol ne kerülné szóba a vietnami válság. Az amerikai agresszió következtében előállott délkelet-ázsiai krízis a feszültség első számú, legveszélyesebb góca. E vonatkozásban viszont — az ésszerűtlen és bűnös amerikai magatartás miatt — természete­sen e héten sem történhetett ha­ladás. Figyelemre méltó viszont, hogy a diplomáciai mozgás mennyire tükrözi Washington fo­kozódó elszigeteltségét. S ez vár­hatólag folytatódni fog: amíg az Egyesült Államok nem változtat vietnami magatartásán, amíg fokozza békeellenes lépéseit, ön­magát rekeszti ki a kelet—nyugati kapcsolatok áramköréből. A WILSON-LÄTOGATÄS va­lóban csak sovány vigasz az ame­rikaiak számára. Jóllehet a brit miniszterelnök nemrég járt Moszkvában, ott nem érthetett szót, mert a politikában túlságo­san „amerikai angolsággal” be­szélt. Különben is Wilson mun­káspárti kormányát rendkívüli mértékben lekötik Anglia gazda­sági nehézségei. A brit miniszter- elnök drákói „deflációs progra­mot” hirdetett meg: emelik az adókat, befagyasztják a béreket (tehát semmifajta emelést nem engedélyeznek), növelik a mun­kanélküliséget, szükségtakarékos­sági rendszabályokat vezetnek be és a keserű pirula ostyájaként némileg megnyirbálják a katonai költségvetést. Mindez joggal kelt elégedetlenséget az angol dolgo­zók körében és egyúttal csupán tüneti kezelést jelent. A birodal­mi politika végleges feladására, a hadi kiadások radikális csökken­tésért?, a brit gazdaság igazi kor­szerűsítésére lenne szükség, s nem arra, hogy a munkáspárt a konzervatívok receptjeit és mód­szereit vegye át. A HÉTEN A HARMADIK világ több pontján vált ismét bonyo­lultabbá az amúgysem könnyen áttekinthető helyzet. Az indonéz fővárosban újabb kérdőjelek so­rakoztak az eddigiek mellé. Megalakult az új kormány, amely láthatóan Suharto tábornok tény­leges hatalomátvételének képvi­selője. Ugyanakkor Sukarno el­nök drámai beszédben jelentette be: továbbra is magát tartja állam- és kormányfőnek. A po­litikai megfigyelőket Nasution tábornok személye is erősen fog­lalkoztatja: .az indonéz katonai vezetés korábbi „erős embere” vajon önként vagy kényszerűség­ből marad viszonylag a háttér­ben? Általában arra a meggyőző­désre jutottak, hogy az indonéz válság eddigi ellentmondásaihoz és problémáihoz az indonéz kato­nai vezetők belviszályái is hozzá­járulhatnak. KONGÖT a fehér zsoldosok lázadása tartja izgalomban, ez Kisanganiban (a volt Stanley- ville-ben) következett be. Érde­kes módon csak a zsoldosok egy része, a belga származásúak és a francia ajkúak, valamint a volt katangai csendőrök vettek részt a zendülésben, míg qz angolul be­szélők nyugton maradtak. Való­színű tehát, hogy jóllehet a láza­dás közvetlen oka a fizetések el­maradása volt, a Kisanganiban történtek a nagy kongói sakk­játszma ájabb lépését jelentik. A gazdag afrikai ország ugyanis évek óta a nagy amerikai, belga és angol monopóliumok vetélke­désének színhelye. Ez az ellentét ad magyarázatot a puccsokra, a belviszályokra, a különös szerep­és helycserékre. Mobutu, a tavaly hatalomra került elnök — maga is államcsínnyel szerezte meg a kormányaidat — korábban Brüsszel híveként volt ismeretes. Az elmúlt hónapokban azonban közeledett az amerikai érdekelt­ségekhez is. Politikája bővelke­dett- nacionalista színezetű lépé­sekben, de azok nem általában a külföldi tőke, hanem csupán a belga tőke ellen irányultak. Nem alaptalan tehát a feltételezés, hogy Kisanganiban tulajdonkép­pen egy belga „ellenlökésről” le­hetett szó. Az imperialisták egy­más közti viszálya mindenképpen fontos tényező Kongóban: termé­szetesen a kongói nép igazi érde­kei javára kellene kihasználni, s nem arra, hogy újgyarmatosító helycsere történjék. Réti Ervin Moszkva U Thant, az ENSZ főtitkára szombaton reggel repülőgépen 'Moszkvából Párizsba utazott. Onnan folytatja útját New York felé. A seremetyevói repülőtéren Vaszilij Kuznyecov külügymi­niszterhelyettes, a szovjet külügy­minisztérium több mák vezető munkatársa, valamint az ENSZ 1265-re emelkedett a Vietnam felett lelőtt amerikai gépek száma Hanoi A VDK légelhárítása pénteken három amerikai repülőgépet lőtt le az ország területe ellen inté­zett légitámadások során. Ezzel a VDK területe fölött lelőtt ameri­kai gépek száma 1265-re emelke­dett. A VNA-hírügynökség közli a dél-vietnami felszabadító hadse­reg jelentését a 17. szélességi fok­tól közvetlenül délre folyó har­cokról. Ebben a térségben az ame­rikaiak júliusban Hastings fedő­névvel nagyszabású tisztogató hadműveletet indítottak és állítá­saik szerint több száz partizánt öltek meg, ugyanakkor azonban saját veszteségeikről nem közöl­tek' adatokat. A Felszabadítás hírügynökség jelentése szerint egyedül a július 15-e és 23-a kö­zötti héten az amerikaiak ezer embert vesztettek halottakban és sebesültekben e harcok során. A szabadságharcosok lelőttek, illet­ve megrongáltak húsz repülőgé­pet New York » Az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselőjének június 30-i és a vietnami agressziót igazolni próbáló levelével összefüggésben Románia állandó ENSZ-képvise- lete a Biztonsági Tanács elnöké­hez intézett levelében tiltakozott Hanoi, Haiphong és a VDK más sűrűn lakott területed bombázása miatt. (MTI) moszkvai tájékoztató irodájának képviselői búcsúztatták. A világszervezet főtitkára el­utazása előtt rövid sajtóértekezle­tet tartott. Elmondotta, hogy rendkívüli mértékben nyugtala­nítja a vietnami helyzet. Egyre Inkább az a meggyőződése, hogy ha az események az eddigi irányba fejlődnek, a vietnami háború átcsaphat a határokon túlra, s általános konfliktussá fa­julhat. Emlékeztetett arra, hogy ebben a kérdésben csak szemé­lyes véleményét fejthette ki a szovjet vezetőkkel folytatott meg­beszélésein s nem volt felhatal­mazása arra, hogy a vietnami eseményeket ENSZ-főtitkárl minő­ségében kommentálja. Utalt arra, hogy véleménye szerint a világ- szervezet'jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy tevékeny szere­pet vállaljon a vietnami konflik­tus rendezésében. Közölte, hogy a szovjet kor­mány szeretné, ha az elkövetkező időszakban ismét ő maradna az ENSZ főtitkára. Egyelőre azon­ban erről még nem döntött. (MTI) Megtalálták az U—2-es roncsait Annak az U—2-es amerikai Ívé m rep ülőgépn ek a roncsait, amelynek eltűnése miatt csü­törtökön rendeltek el riadót, szombaton megtalálták Bolíviá­ban, La Paz-tól 270 kilométernyi­re délre, Oruro falu közelében. A gép teljesen szétzúzódott. Egyik motorját a lezuhanás pontjától 500, a másikat 200 méternyire ta­lálták meg. Robert Davis Hick­man százados, a 32 éves pilóta holtteste a felismerhetetlenségig elégett, csak sisakjáról azonosí­tották. Befejeződött Gromiko látogatása Japánban Tokió Gromiko szovjet külügyminisz­ter egyhetes hivatalos japánd lá­togatása befejeztével szombaton repülőgépén hazaindult. A magas rangú vendéget .a tokiói repülő­téren Siina külügyminiszter ve­zetésével a japán külügyminisz­térium vezető tisztségviselői, to­vábbá a szocialista országok dip­lomáciai képviseleteinek vezetői és tagjai, valamint Vinogradov szovjet nagykövet vezetésével a szovjet nagykövetség beosztottjai búcsúztatták. Japánban tett láto­gatása során — mint ismeretes — Gromiko felkereste Hiro-Hito császárt, tárgyalt Szato minisz­terelnökkel és Siina külügymi­niszterrel, s találkozott a politi­kai és az üzleti élet képviselői­vel. Látogatása befejeztével közös közleményt adtak ki — jelenti a TASZSZ-iroda. A közös közlemény szerint szükség van a két ország béke- szerződésének megkötésére abból a célból, hogy a Szovjetunió és Japán kapcsolatait még szilár­dabb alapokra helyezzék. A két, fél leszögezte, hogy Ja­pán és a Szovjetunió baráti és jószomszédi viszonyának fejlődé­se nagymértékben hozzájárul az ázsiai béke és biztonság megőr­zéséhez és a világbéke ügyéhez. . A közlemény rámutat, hogy Gromiko tárgyalásai a két or­szág konzuli egyezményének alá­írásában csúcsosodtak ki. A felek kifejezték hajlandóságukat, hogv országaik között fejlesztik a ha­lászati együttműködést. Megálla­podtak abban is, hogy erőfeszí­téseket tesznek a tudományos és kulturális kapcsolatok fejleszté­sére. Megállapodtak továbbá, hogy rendszeres konzultációt folytat­nak mind a kétoldali szovjet— japán kapcsolatok kérdéseiről, mind pedig azon nemzetközi problémákról, amelyeknek meg­oldásában a két ország kölcsönö­sen érdekelt. (MTI) •*o< Város az é&áflon, Útijegyzet kök, orvosok, edzők. Kik úgy ke­rültek ide, hogy a magyár állam küldte őket: segítsenek Tunéziá­nak, hogy minél élőbb megállhas­son a saját lábán, ki másként jött ebbe az országba. 4. Reggel nyolc óra van, mire ki­kötünk Tunisz-La Gauletteben, Tunézia legnagyobb kikötőjében, amely körülbelül tíz kilométerre van a fővárostól. Mindenki menne. Nem csoda: ez az első találkozás egy új kon­tinenssel, Afrikával. Lent a hajó­nál humuszos férfiak állnak, a sofőr fején turbán... Különös ne­künk ez a világ, ez az ország, amelynek népe a történelem so­rán nagyon sokat szenvedett. réteg gyermekei tanulhatnak még alapfokon is. Békében élnek itt mohamedá­nok és más vallásúak. Arabok és más nemzetiségűek, köztük ma­gyarok is. Mert hol nem élnek magyarok? Talán még az eszki­mók között is találni belőlük. Egy idős nénike azt magyarázza: meghagyták neki, hogy keresse Egy falun haladunk keresztül. Lapos tetejű, fehér házak bújnak meg a pálmák között. Az utcán fátyollal elfedett arcú nők,' akik. riadtan kerülik az idegen pillan­tását is. Az ^utóbusz egy temető előtt áll meg. Sziklákból hasított he­gyes fejfák. Mintha csak a kőkor­szakból maradtak volna itt. Mint­Az ország éghajlata szélsősé­gek között mozog. Északon rend­szeres vendég a hó, a hőmérséklet a mínusz kilenc fokot is eléri, míg délen, a sivatagban nem ritka a plusz ötven fok meleg sem. Az oroszlán már teljesen kipusztult, de északon van párduc, gepárd, muflon, a sivatagban nem ritka a gazella, a hiéna és a sakál. A szélsőségek országa Tunézia úgy is, hogy vannak nagyon mű­velt emberek, de rengeteg az analfabéta is. Az ország lakossá­gának hetvenöt százaléka nem tud írni-olvasni. Ezen nem is le­het csodálkozni, hisz Tunéziában még ma sincs kötelező alapfokú oktatás. Még mindig csak a felső fel itt Tunéziában Horváth Ala­jos műszerészt. Most azon sopán­kodik, hol találja meg ezt az em­bert ebben a nagy városban? De vannak itt magyar' mérnö­ha a kőkorszakbeli ember a kő­csákányát szúrta volna a földbe. A fejfák gyermekek nevét őrzik. Az idegenvezető magyaráz. Ez itt a gyermektemető. Valamikor ötödik Mohamed utca Tuniszban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom