Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-27 / 176. szám

1»66. július 21. 4 Szerda wsiath'/awai . ............................................ » n iwwn^iii ^J—ial E giháború Belépés csak az olvasónak A perdöntő szakvélemények Halott a motor mellett — Az elégetett apa — Az erdő titka három év után A cím megtévesztő, csupán egy kiadós nyári zivatar adja a filmtörténet fordulópontját, s ezért kapta ezt a címet Az Égiháború igazi közönség­szórakoztató film. A néző nem egy szomorú vagy „elszomorító" történetet, hanem nagyon izgal­mas, jól rendezett, kitűnő színé­szekkel és jó színészi alakítások­kal jeleskedő filmet láthat. Ter­mészetesen a végén mindenki derűs arccal jön ki a moziaj­tón, a szerelmesek még jobban összebújnak este a pádon, a fia­tal házastársak nem vesznek össze hazafelé az úton, utána olyan jó lesz néhány napig visz- szaemlékezni: de szép mese volt! Mert ez a filmtörténet a me­sékre emlékeztet. Van egy gaz­dag kastélytulajdonos (Jean Gabin), aki magához vesz egy nagyon csinos kis kurtizánt (Michael Merd«-), akit a fele­séggel (Lili Palmer) jó útra té­rítenek. A rendkívül stramm szomszédfiú (Georges Géret) lesz a másik partner, aki már mindent kipróbált az életben, s most már csak nyugodt életre vágyik. Ádáz ellensége is akad — a lány kitartottja (Robert Hossein) —, de a végén az is jó útra tér. (Ez az elhatározása kü­lönösen azután erősödik meg, miután Jean Gabin jól fejbe vágja egy üveggel.) Tehát a filmben mindenki megkapja a magáét. A lány a fiút, a fiú a .lányt, az új házas­pár a kastélyt, az öregúr (Jean Gabin) a kisunokát — a néző is mindazt, amit várt: a szép tör-’ ténetét, a jó befejezést, az izgal­mas verekedést (mert ez is van). Még az is szórakozik, aki nem szereti a kommerszműveket. Csak nem szabad bedőlni a me­sének! Mert a történet egyálta­lán nem tipikus. Ilyesmi csak a moziban történik. Érdemes viszont megfigyelni, hogyan dolgozik a rendező. Ki­tűnően tud izgalmat fokozni. A fiú már a film közepén elhatá­rozza. hogy' megkéri a lány ke­zét. Mielőtt azonban ezt meg­tenné, közbeiktatnak néhány bo­nyodalmat. A néző tűkön ül! Már-már kútba esik az egész! A film végére azonban rendbe jön minden, azután csak a bol­dog percek következnek. Jó hosszan, sok képpel, hiszen er­re várt mindenki. Érdemes megnézni. Nem rontja el az embernek sem a délutánját, sem az éjszakáját • Péter László Sokan azt hiszik, a bűncselek­mények felderítése csupán nyo­mozói munka. Pedig nem így van. A bűnüldözés bonyolult és szer­teágazó munkájában szükség ese­tén „amatőrök” is részt vesznek! egy-cgy tudományág legjobb szak­emberei, s a legmodernebb .tudo­mányos eszközökkel végzett vizs­gálatuk, szakvéleményük sokszor perdöntő. Mint például az alábbi esetekben is, amelyek főszerep­lői a vegyész, az orvosszakértő és az antropológus. Baleset vagy gyilkosság? Egy vidéki város határaiban, az országúton felborult motorkerék­párt, s mellette súlyos fejsérülés­sel, vérző, eszméletlen embert ta­láltak. A férfi — anélkül, hogy magához fért volna — két héttel később a kórházban meghalt. Azt kellett eldönteni, közlekedési bal­eset vagy gyilkosság történt-e.? A nyomozás során ugyanis olyan le­hetőség is felmerült, hogy az ille­tőt leütötték. Ekkor kapcsolódott be a nyomozás munkájába B., az Építőanyagipari Kutató Intézet tudományos munkatársa, az is­Külföldiek is látogatják a nagyszénási gyógyfürdőt Néhány évvel ezelőtt a nagy­szénása gyógyfürdőt még a me­gyében is alig ismerték. Kitűnő hatású gyógyvize, a koi-szerűen berendezett, épület és a kellemes környezet viszont évről évre egy­re több embert vonz. Ma már nemcsak a megye és az ország különböző tájairól látogatnak ide a vendégek, hanem külföldről is. A környékről — Szarvasról, Gádorosról, Kondorosról — pe­dig már rendszeresen érkeznek autóbuszok fürdőző vendégekkel. Naponta átlagosan 1000—1200-an látogatják, vasárnaponként — ha az idő is kedvez —• pedig nem ritka a 2800—3000 vendég sem. A látogatók 75—80 százaléka vi­déki. E nagy forgalom tette szüksé­gessé a fürdő további bővítését. Az idén elkészült egy ezer férőhe­lyes öltöző a meglevő kabinsor mellett. Folytatják a parkosítást is, és a gyermekek részére egy lu­bickoló medence építését tervezik Csupán a sport versenyekre alkal­mas nagy uszoda nincs eléggé ki­használva. Helyes lenne, ha Nagy­szénáson is rendeznének járási, megyei vagy éppen országos úszó­versenyeket. Ez tovább szélesíte­né Nagyszénás idegenforgalmát. K. J. Fató: D emény Részlet a fürdő parkjából. Óvodások a főbejárat előtt. Hátiérben az ezerszemélyes öltöző. mert vegyész-szakértő. B. min­denekelőtt alaposan megvizsgálta a motort. Megállapította, hogy a bal oldali gumilábtartó megre­pedt, a másik, a jobb oldali csupán horzsolódott. Mindkét lábtartón szemmel alig látható porszemeket talált, a bal oldaliban fehéret, a má síkban szürkét. Ezután bonyolult spektográfiad vizsgálatok egész sora következett, amíg a vegyész­nek a fehér színű porban 0.000001 — vagyis 1 milliomod — gramm kalciumot sikerült kimutatnia, a szürke porban viszont — semmit. Tehát a két különféle színű por nem azonos. A továbbiakban az­után tisztázódott, hogy a fehér színű por — és a kalcium — az átszeli, fehérre meszelt útjelző kőről, a szürke az országút porá­ból, szennyéből származott. A vizsgálat után tehát feltételezhe­tő volt, hogy a férfi — aki a vér- alkohoilos vizsgálat szerint erősen ittas állapotban ült a motorra — az útszéli kőnek ütközve felborult. Nem történt bűncselekmény: az illető nem gyilkosság, hanem sa­ját gondatlanságának, könnyel­műségének áldozata lett. A nyo­mozás további bizonyítékai teljes egészében megerősítették ezt a szakértői véleményt. Levelek a másvilágról... Ez az ügy — az antropológus és az orvosszakértő bravúros közös munkája. N. községben egyik nap­ról a másikra nyomtalanul eltűnt egy ember. Mint utólag kiderült, a részeges, brutális apót, aki ütöt­te, verte a családját, felesége és gyermekei közös megegyezéssel meggyilkolták, elásták, majd el­híresztelték. hogy disszidált. A mesét a környéken mindenki el­hitte, annál is inkább, mert erről a vidékről annak idején sokan külföldre távoztak. A gyilkos csa­ládnak még azt is sikerült meg­szervezni. hogy a halott apa ne­vében külföldről leveleket írattak haza. Hogy, hogy nem, egy 'idő múlva arról kezditek beszélni az emberek: ebben az ügyben vala­mi nincs rendben. A pletykákra, a híresztelésekre a rendőrség is fel­figyelt, s megindította a nyomo­zást. A család megijedt. Kiásták a meggyilkolt embert, maradvá­nyait elégették. Arról fogalmuk sem volt, hogy az emberi csontvá­zat úgyszólván lehetetlen nyom nélkül eltüntetni, megsemmisíte­ni, másrészt arról sem, hogy a szakembernek a holt anyag is beszól. így nem tulajdonítottak semmi jelentőséget annak a né- I hány centiméteres csontdarabká­nak, amely az apából megmaradt, s amelyet végül a rendőrség meg­talált. Az orvosszakértő és az antropológus a néhány centis csomtdarabból a következőt állapí­totta tneg: a maradvány egy 50 évnél idősebb férfi bal lábának combcsont része. Többre nem is volt szükség: a széles körű nvo- mozás során kiderült, hogy eb­ben az időszakban erről a vidék- 1 ről 50 éven felüli ember miridösz- sze egy — az apa — ment vagy tűnt el, tehát a család disszidálási meséje már eleve kétessé vált. Ezen a szálon folytatódott a nyo­mozás, s néhány hét múlva teljes, sikerrel zárult: a csalad beismerő vallomásával. A mátrai erdő titka Az N.-i ügy tehát évekkel ké­sőbb is egy bűncselekményt bizo­nyított. A következő esetben az antropológus vizsgálata viszont azt állapította meg: a látszat ellenére sem történt gyilkosság. Néhány évvel ezelőtt egy mát­rai üdülőből rejtélyes körülmé­nyek között, nyomtalanul eltűnt egy idősebb leány, alá Budapest­ről érkezett a nyaralóba. A zár­kózott, hallgatag nőt este még a társalgóban látták, szokása sze­rint félrevonultan üldögélt, majd felment a szobájába. amelVf-t reg­gel már üresen találtak. Sem a nyomozás, sem a körözés nem ho­zott eredményt, az illetőnek nyo­ma veszett. Három évvel az eltű­nés után fakitermelés közben a munkások csontvázat, retikül- és cipőmaradványokat találtak az üdülő melletti erdőben. A nyomo­zás megkezdésekor a rendőrség­nek mindenekelőtt két kérdést kellett tisztáznia: férfi vagy nő volt az illető, és milyen korú le­hetett? A bűnügyi laboratóriumban elő­ször az orvosszakértők láttak munkához. Megállapították, hogy a munkások egy 35—43 év közötti nő maradványait, találták meg. A következő kérdés: lehetséges-e, hogy a lelet azonos a három évvel korábban éppen ezen a környéken eltűnt leánnyal? Erre a kérdésre azonban már a biológiai tudomá­nyok kandidátusa, az ismert ant­ropológus, dr. N. válaszolt. A szuperpozíciós eljárás A személyazonosság megállapí­tására — amely a további nyomo­zás kiindulópontja volt — ilyen esetben az antropológia több el­járást is ismer, közöttük az úgyne­vezett mulázskészítés módszerét, amikor a koponya csontrészeinek, vastagságának és egyéb jellegze­tességei alapján az antropológus viaszból elkészíti, rekonstruálja a fejet. Ebben az esetben azonban csak típusra lehet következtetni, konkrét személyre nem. Dr. N. tehát egy sajátos módszert hasz­nált: a szuperpozíciós eljárást. A rendőrség időközben besze­rezte a három évvél azelőtt eltűnt nők fényképeit — közöttük a mát­rai üdülőből eltűnt nő képét is — és jó néhány ma is élő leány és' asszony képével együtt átadta a tudósnak. Az antropológus az er­dőben talált koponyáról és a ka­pott képekről diapozitívet készí­tett, s minden egyes képet párá­iéi! vetítéssel rávetített a kopo­nyáról készült diapozátivre. Ab­ban az esetben, ha a két diapozi- tívon a koponyák vonalai teljesen fedik egymást, megvan a keresett személy. A munka több mint egy hétig tartott, mind kevesebb fény­kép maradt a tudós előtt, aki —; s ez volt a kontroll — nem tud­ta, melyik fénykép ábrázol élőt vagy meghalt személyt. A több tucatnyi kép közül végül is a tu­dós kiválasztotta a mátrai üdülő rejtélyesen eltűnt vendégének arcképét és kijelentette: az ő csontdarabjait találták meg az erdőben. így is volt. A nyomozás során kiderült, a csalódott, emberkerü­lő, gyenge idegzetű nő, aki már többször próbálkozott öngyilkos­sággal, az üdülőben ismét elszán­ta magát. Kiment az erdőbe — és feltehetően méreggel — vég­zett magával. B. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom