Békés Megyei Népújság, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-23 / 173. szám

19€8. Július 23. 2 Szombat KÖZLEMÉNY a magyar külügyminiszter szóyjelűnióbeli látogatásáról A két külügyminiszter — hang­zik többek között a nyilatkozat — nagy megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió közötti testvéri barátság és szoros, gyü­mölcsöző együttműködés minden területen állandóan bővül és mé­lyül. Az eszmecsere során mindkét fél kifejezésre juttatta, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a Varsói Szerződés szervezetének és a Köl­csönös Gazdasági Segítség Taná­csának, s mélységesen érdekelt abban, hogy e szervezetek még nagyobb hatékonysággal, még tö­kéletesebb formákban és módsze­rekkel folytassák a szocialista or­szágok erejének és nemzetközi befolyásának növelésére irányuló tevékenységüket. A két miniszter, hangsúlyozva a fiatal független államok növek­vő nemzetközi jelentőségét, kife­jezésre juttatta kormányának szi­lárd elhatározását, hogy a továb­biakban is hathatósan támogatni fogják a felszabadult országok tö­rekvéseit, amelyek politikai és gazdasági függetlenségük megszi­lárdítására irányulnak. Zavargások az Egyesült Államokban New York Ismét halálos áldozata van az Egyesült Államok különböző vá­rosaiban immár egy hete tartó zavargásnak. New _ York-i Brooklynban 11 éves néger kis­fiú életét oltotta ki egy puskalö­vés. Broatólynbam csütörtökön es­te tüntető felvonulást rendeztek a négerek, s ekkor került sor a rendőrség és a tüntetők összecsa­pására. Több minit húsz személyt őrizetbe vettek. Zavargások voltak az Ohio ál­lambeli Clevedandben is, ahol hét­fő óta az összetűzéseknek Immár kéi, halálos és több sebesült áldo­zata van. A kormánycsapatok súlyos veszteségei Saigon mellett — Megerősödött az észak-vietnami légvédelem — Saigon Hírügynökségi jelentések sze­rint a legutóbbi 24 óra alatt a dél-vietnami hadsereg egységei két ízben csaptak össze a szabad­ságharcosokkal Saigon közelében. Az egyik összecsapás színhelye egy híd volt Saigontól 7 kilomé­ternyire északkeletre, ahol«» sza­badságharcosok megtámadták a hidat őrző lövészszázadot, a hidat felrobbantották s a kormánycsapa­fiz Olasz Kommunista Párt vezetőségének határozata Vietnamról Róma Az Olasz Kommunista Párt ve­zetősége — .rnint már jelentettük — csütörtökön ülést tartott. A péntek reggeli Unita közli a párt határozatát a vietnami helyzetről. A határozat rámutat, hogy az egyesült államokbeli újább ag­resszív akció következtében a vi­etnami háború mind kérlelhetet­lenebbé és kegyetlenebbé válik. Csak az amerikai agresszió megszüntetése, az Észak-Vietnam elleni bűnös bombatámadások le­állítása teremthet olyan légkört, amelyben kezdeményezések szü­lethetnek a vietnami válság tár­gyalásos megoldására. A vietnami kérdést tárgyalás útján csak úgy lehet rendezni, ha az Egyesült 5-ÖST [BEMEI HA ISKOLASZERT MÁR MOST VÁSÁROL’ ALFA az ideális DIÁK TÖLTÖTOLL, 17,— F 1262 Államok és minden érdekelt fél elismeri a vietnami nép teljes függetlenségi jogát. A hadifoglyok sorsának kérdését is csak ebben az összefüggésben lehet megolda­ni, mindenekelőtt pedig fel kell függeszteni Észak-Vietnam illegá­lis és barbár bombázását. Olaszországnak és az olasz nép­nek — folytatódik a határozat — el kell foglalnia a maga helyét a világbéke megmentéséért, vala­mint a népek szabadságáért és függetlenségéért folyó nagy csatá­ban. Éppen ezért az OKP vezetősége felszólítja a 'kommunista pártszer­vezeteket, hogy teljes erejükkel dolgozzanak a cél elérése érdeké­ben, majd felhívja valamennyi munkás, demokratikus és antifa­siszta párt vezetőségét, szerveit és tagjait — akár kormányon, akár ellenzékben vannak —, hogy kö­veteljék: Olaszország minden le­hetséges tormában fejtsen ki bé­keakciót. Sokba kerül a háború! Washington Az amerikai pénzügyminiszté­rium adatokat hozott nyilvános­ságra a költségvetési tételekről. Ezekből kiderül, hogy a vietnami háború kiadásai a legutóbbi költ­ségvetési év folyamán gyorsabban növekedtek, mint amire a kor­mány számított. A június 30-ával véget ért költségvetési évben a vietnami háború 5,8 milliárd dol­lárba került, 1,1 milliárddal töb­be, mint amennyire az év elején számítottak. Ez az összeg a jelen költségvetési évben tovább fog emelkedni. A kormány január­ban kérte a kongresszust, hogy 10,5 milliárd dollárt szavazzon meg erre a háborúra, de McNa­mara hadügyminiszter szerint a költségek már havi egymilliárd dollárra rúgnak. (MTI) toknak súlyos veszteségeket okoz­tak. Mint az AFP megjegyzi, a híd körüli övezetet eddig „bizton­ságosnak” tekintették. Közvetlenül , a demilitarizált övezettől délré, az amerikaiak „Hastings” elnevezésű hadműve­letének színhelyén csütörtökön este szintén harcok voltak. A szabadságharcosok egyik egysé­ge igyekezett átvágni magát az amerikai tengerészgyalogosok gyűrűjén. A harcokba az ameri­kai légierő és tüzérség is beavat­kozott. A Reuter szerint a „Has­tings” hadműveletben több mint nyolcezer amerikai katona vesz részt. A saigoni amerikai katonai pa­rancsnokság az Észak-Vietnam ellen intézett bombatámadásokról szóló közleményében elismeri, hogy az amerikai légierő vesztesé­gei Észak-Vietnam felett megnö­vekedtek, s ennek oka a légvé­delem megerősödése. Ismét közelebb futottunk a Hold meghódításához — így jellemzik tudományos szakértők a Gemini—10 amerikai űrhajó csütörtökön- este véget ért útját, amelynek a során 'John Young és Michael Collins pilóták 70 óra 47 perc alatt több mint 1 600 000 kilométert tettek meg a kozmikus térségben. Negyvenhá- romszor kerülték meg a földet és minden eddiginél mélyebbre (764 kilométerre) hatoltak be a koz­mikus térség régióiba. Young parancsnok és Collins másodpilóta jelenleg a Guadal­canal hajó fedélzetén piheni ki fáradalmait és várja, hogy Cape Kennedybe utazzék. A most kö­vetkező tíz napon sok mérföldnyi magnetofonszalagra rögzítik majd a Gemini'—10 parancsnokának és másodpilótájának jelentését a világűrben tapasztaltakról. Az orvosok közlése szerint mindkettőjük egészségi állapota kifogástalan, noha rendkívüli fá­radalmakat kellett kíállniuk és utazásuk közben súrolták a föl­det kőiül vevő veszélyes Van Al­len sugárövezetet is. Az űrpilóták a műszaki bonyo­dalmak ellenére nagy hidegvérrel és lélekjelenléttel teljesítették leiadataikat. Az űrhajózás törté­netében először esett meg. hogy egy űrhajó egy idegen hajtóerőt — ez esetben az Agena—10 cél­rakétát — használt ideiglenesen fel a kozmoszban való repülés­hez. Űrhajós először hagyta el ka­binját, hogy űrsétája közben megérintsen egy másik rakétates­tet és a rakéta burkolatáról le­szerelt szerkezetet — a mákromeite- orit csapdát — visszahozza a földre. Szakértők azt is kiefnelik, hogy az Agena—8 megközelítése volt az első „vakon lebonyolított űr- randevú”, mert az Agena—8 már hónapok óta elektromos energia és radar segítsége nélkül kerin­gett' az űrben. Egyelőre még nem tisztázódott, mi okozta a várat­lanul fellépett üzemanyaghiányt, s arra sem derült fény, hogyan került a szalmiákgőzhöz hasonló íojtó és csípős gőz az asztronau­ták sisakja alá. A holdra való utazást előké­szítő amerikai Apollo-program keretében a Gemini-sorozat kö­vetkező tagját — a Gemini—11-et — szeptember elején kívánják föld körüli pályára juttatni. A tudósok remélik, hogy ez alka­lommal sikerül elérni az 1200 ki­lométeres magasságot. (MTI) NDK-nyílatkozat a bukaresti tanácskozásról A Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsága és az NDK Minisztertanácsa nyilatkozatot adott ki a Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületé bukaresti tanácskozásának eredményeiről. Megállapítja, hogy az Egyesült Ál­lamok vietnami agressziójáról és az európai béke és biztonság meg­szilárdításáról kiadott nyilatkoza­tok reális békeprogramot tartal­maznak. A Német Demokratikus Köztársaság támogatja a nyilat­kozatban efoglalt megállapításo­kat és felhívja a Német Demokra­tikus Köztársaság lakosságát, fo­kozza szolidaritását a hős viet­nami nép igazságos harcával. Az NDK helyesli a nyilatkozat megállapításait, amely szerint az európai béke és biztonság elen­gedhetetlen feltétele annak meg­akadályozása. hogy az NSZK atomfegyverhez jusson. Emellett el kell ismerni a jelenleg érvény­ben levő európai határokat, bele­értve az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország határait. (MTI) • íiennagyij Ssavicsev: Tengeralattj áró val a világ k^riil Mielőtt befutottunk a támasz­pontra, azon gondolkodtam, be­futunk-e a kijelölt pontra a meghatározott időben? Aggo­dalmam hiábavaló volt. Kormá­nyosaink a helyzet magaslatán voltak. Eszembe jut, hogyan dol­goztak az egész úton, és meg- gint csak meggyőződhettem ar­ról, hogy mekkora teher nehe­zedett vállukra. Több mint másfél hónapon át a szó szoros értelmében a térképhez voltak szögezve. Természetesen az atomtengeralattjárókon egy egész sor tökéletes navigációs műszer van, de ezeket a műsze­reket kezelni is tudni kell. A kormányos meglehetősen egy­szerűen állapíthatja meg a hajó helyét, parti tárgyak vagy világítótornyok után. Sokkal ne­hezebb a pontos helymegálla- pítás a nyílt tengeren, a nagy mélységben. Természetesen az automata eszközök szüntelenül és megbízhatóan mutatták ezt a helyet, de működéseket, mint bármilyen rendszer működését, szisztematikusan, és hozzáértés­sel ellenőrizni kellett. Nézetem szerint ebben foglalható össze a kormányosok feladatának fő nehézsége. Ha a hajó ritkán föl is emelkedik periszkópmagassá­gig, a kormányosok csupán a határtalan óceáni távolságot lát­ták, vagy időnként a felhőktől mentes csillagos eget. Emlékszem egy érdekes eset­re. A kormányosfülkébe gyak­ran benéztek a tengerészek, hogy megtudják, hol tartózko­dunk. Hosszú időn át a térképen egy és ugyanaz a kép látszott, kék mező. egyetlen narancsszínű folt nélkül, ami a szárazföldet je­lentette volna. Egyszer valaki bement a fülkébe és végre meg­látta a térképen a szárazföld jelzését. Nyomban felhangzott te­li torokból a kiáltás: — Föld! Mindenki harsogó nevetésben tört ki. Nagyon nem illett ez a felkiáltás utunk körülményei­hez. Azokra az időkre emlékez­tetett, amikor a vitorláshajók tengerészei még szédítő magas­ba kúsztak fel az árbóckosárba, hogy onnan jelezzék társaiknak a szárazföld felbukkanását. Igen, nehéz volt a kormányo­soknak. Annál nagyobb volt az örömük, a munkájuk okozta elégedettség, amikor a hajó megérkezett a pontosan kijelölt helyre. A felső fedélzeten továbbra is élénkség _ uralkodott. Mindenki távcsövezett. Nem sok idő telt el és az atomtengeralattjáró horgonyt vetett a kikötőben. Következett a partraszállás, kö­vetkeztek az első ölelések, csó­kok, kézfogások. Milyen csodá­latosan kellemes érzés ismét hazai földre lépni. Ez az érzés fejeződött ki az érkezés tisztele­tére rendezett nagygyűlésen fel­szólalók minden mondatából. A szónokok hála szavaival fordul­tak a szovjet kormányhoz, a kommunista párthoz. Meleg sza­vakkal dicsérték meg a konst­ruktőröket és az atomtenger­alattjárók építőit is. Az akció résztvevőinek fel­olvasták a haditengerészeti flot­ta katonai tanácsának üdvözle­tét. A katonai tanács melegen üdvözölte az akció résztvevőit, a feladat sikeres végrehajtása al­kalmából. A nagygyűlés üzenetet inté­zett a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjához. Az üzenet így hangzott: „Mi, az atomtenger­alattjáró kötelék matrózai, al­tisztjei és tisztjei, jelentjük a kommunista pártnak, lenini központi bizottságának és a szovjet kormánynak, hogy sike­resen teljesítettük a kitűzött feladatot: a megadott idő alatt körülhajóztuk a földet a víz alatt". Néztem a tengeralattjárósok kipirult, örömtől ragyogó arcát. Büszkék is lehettek! Leküzdve az elemeket és a távolságokat, növelték a flottának harci ké­szenlétét Ennek szentelték tu­dásukat, munkájukat, kitartásu­kat és bátorságukat. Az akció kezdetén a pártnak adott szavu­kat haditengerészeink becsület­tel ' betartották. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom