Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
t Lenin: Művészetről, irodalomról A z ünnepi könyvhét al- kaiméból a Kossuth Könyvkiadó újra megjelentette Lenin: Művészetről, irodalomról szóló munkáit. Az összeállítás sokkal gazdagabb, mint a korábbi kiadványok és több olyan levelet, cikket, töredéket tartalmaz, ami a magyár olvasóközönség számára még ismeretlen. A rendkívül értékes, sokszínű gyűjteményt az irodalom, művészet társadalmi hivatásáról alkotott lenini eszme egyesíti: az irodalom, művészet társadalmi hivatása, hogy feltárja a kor mély társadalmi problémáit és a maga sajátos eszközeivel segítse azok megoldását. Ilyen alapon Lenin igen nagyra értékeli Csemisevszkijt, aki — szemben a liberális burzsoáziával — jó előre felismerte, hogy az 1861-es jobbágyreform nem változtatja meg lényegesen az orosz falu helyzetét. Hasonló elvi alapon, sokoldalúan bírálja a nagy orosz remekíró, Lev Tolsztoj műveit: „Tolsztoj munkássága halhatatlan érték, mert benne a paraszti mozgalom ereje és gyengesége, hatalma és korlátozottsága jut kifejezésre”. Az irodalom, a művészet társadalmi hivatása nem lehet független a haladó osztály érdekeitől. Lenin ezt írja 1905-ben: „ Az irodalom az egységes, tervszerű szociáldemokrata pártmunka alkotó részévé kell, hogy váljon. Akkor lesz szabad irodalom, mert nem a haszon, a karrierizmus, hanem a dolgozókkal való együttérzés hatja át”. Ugyanott kifejti, hogy nem lehet azonosítani a pártmunka más részeivel. Nagyon figyelemre méltóak Lenin szavai: „Az irodalmj munka tűri legkevésbé, Hogy uniformi♦♦♦♦»••♦»»♦»♦ — tanyázott harcálláspontján maga Zalka Máté is. Felismerte a támadás veszélyét: ha az ellenség eléri a Madrid felé vezető utat, bekeríti a nemzetközi brigádokat. ' Tartalékkal azonban nem rendelkezett. Gyors elhatározással saját brigádtörzsét vetette harcba: a félszázadnyi lovasságot, a szakácsokat, küldöncöket, telefonistákat, valamennyi mozgatható emberét. Parancsot adott a közelben állomásozó tüzér- ütegnek, hogy a rohamosan közeledő ellenséget közvetlen irányzással vegye tűz alá. Az üteg parancsnoka, Szántó Rezső, gyors zóró- tüzet vezényelt Ennek hatására az előretörő mórok és olaszok megtorpantak — a gyalogsági ellenlökés pedig visszavetette őket A guadalajarai ütközet legválságosabb percei értek véget azzal, hogy a fasiszták futásinak eredteik. Az ellenlöikés elrendelésének érdeme kétségtelenül a parancsnoké volt Ebben a nagyszerű gárdában harcolt egy magyar önkéntes század is. Azokban a napokban, mikor ä fenti beszélgetés lezajlott, a század maradványa — mert a magyarokat se kímélte a súlyos harc — Meco városában pihent, s éppen átszervezés alatt állott. A nemzetközi brigádokban szétszórva sok magyar származású önkéntes harcolt; most döntés született, hogy a zálják, hogy a többség uralkodjon a kisebbség felett Itt kell leginkább teret engedni az egyéni kezdeményezésnek, fantáziának”. Máshol a fantázia szerepéről így ír: „Ha az álom elébe vág az események természetes menetének, fokozza az ember energiáját. (Ha elcsapong természetellenes irányba, kárt okozhat.) Ha az ember nem tudna ilyen módon álmodozni, ha nem tudná az alkotás befejezett képét — amihez hozzákezdett —, akkor milyen indítékok serkentenék?” Az irodalom pártosságának lenini elve alapvető követelmény, de nem azonos annak vulgáris — a személyi kultusz időszakában elterjedt — felfogásával. Teret enged az írói karakter kibontakozásához, nem köjá meg a művész fantáziáját, sőt megtermékenyíti a társadalmi élet eleven tapasztalataival. Ttyfa is teljes egészében helytálló az irodalom népszerűségének lenini meghatározása. Napjaink állandóan visszatérő, vitatott irodalompolitikai kérdése, hogy a színvonal állandó emelése mellett népszerű, a legszélesebb rétegek számára is érthető műveket nyújtsunk a közönségnek. Természetesen a kulturális forradalom évtizedeiben ez sokkal inkább megoldható, mint a század- forduló utáni cári Oroszországban. Mégis iránymutató Lenin cikke, amelyben a Szvoboda című folyóiratot bírálja: „A folyóirat szerzője (azt a benyomást kelti, mintha elejétől végig egy ember írná) azt hiszi, hogy népszerűén ír a munkások számára. Egy mondatot sem mond egyszerűen, cikor- nyák, népi hasonlatok nélmngyarokat egyetlen zászlóaljba vonják össze. A szervezést Zalka Máté törzse karának egyik tisztje, Pedro Fernandez — azaz Csóby Lajos — végezte. A magyar zászlóalj a 13. számú Dombrowski -brigád harma- madik zászlóalját képezte. A Dombrow síd-bri gád, több más nemzetközi brigáddal együtt, a 45. hadosztályhoz tartozott, Zalka Máté had- osztál yparancsnoksá ga alá. Késő este volt, mfire az egymásra lelt jó barátok mindent elmondtak egymásnak. Búcsúzni kellett volna — de késő este nem volt ajánlatos elindulni: ilyenkor kezdett bömbölni a német nehéztüzérség. A fővárost lőtték. Ez már a hitleri „totális” háború főpróbája volt: a nácik a polgári lakosság lelki ellenállásának megtörésévé! kísérleteztek. A madridi „kísérlet” azonban visszafelé sült el. A madridiak ellenállását még inkább megacélozta az oktalan, gyilkos ágyútűz. Nemcsak a munkabíró férfiak és nők, de az aggok és a gyermekek is önként dolgoztak a romok eltakarításán. Zalkának mennie kellett. Sziklai Sándor elkísérte útján a királyi palota közelébe. A sötétséget tüzek derítették fel. A tüzek fényénél javarészt idősebb férfiak, kendős asszonyok és iskolás korú gyermekek kül. Ezen a torz nyelven elcsépelt, szándékosan vulgarizált szocialista gondolatokon kérődzik. A népszerű író a legegyszerűbb, közismert adatokon keresztül vezeti el az olvasót a mély gondolatokhoz, újabb kérdések elé állítva. Nem olyan olvasót tételez fel, aki nem akar vagy nem tud gondolkodni. Feltételezi, hogy a fejletlen olvasó is komolyan akarja törni a fejét és segíti ebben. A vulgáris író olyan olvasót tételez fel, aki ,nem is képes gondolkozni, s ezért nem vezeti rá a komoly tudomány alapjaira. Torzításig leegyszerűsített formában, készen tárja fel egy bizonyos tanítás összes következtetéseit. így az olvasónak még rágni sem kell, csak le kell nyelnie a kását”. Ebben a fejtegetésben megtalálható az író legszebb hivatása, az elnyomott, még tudatlanságban tartott néptömegek megbecsülése, bizalom a munkásosztály elhivatottságát, tehetségét illetően. T enin összegyűjtött cik^ kei az irodalomról, művészetről azt bizonyítják, hogy a tudati átalakulás ezen területét a pártmunka részének, mégpedig nagyon fontos részének tekintette. Gorkij munkásságának óriási jelentőséget tulajdonított és vele széles körű levelezést folytatott. A kötet tartalmazza Gorkijhoz írt leveleit. Ezeknek külön értékük, hogy meleg emberi közelségben mutatják be a nagy proletárvezért. Az értékes összeállítás kézikönyve kell, hogy legyen mindazoknak, akik kulturális területen dolgoznak, de az irodalom, művészet iránt érdeklődő szélesebb közönség sem nélkülözheti. Várkonyi Ilona szorgoskodtak: téglát, építőanyagot adogattak kézről kézre. A lánc egy épülethez vezetett, amelynek oldalában hatalmas, gránát ütötte lés tátongott Kőművesek dolgoztak rajta. — A minap történt — mondta Zalka. — Az egyik főutcán haladtam éppen, amikor elkezdődött az ágyúzás. Egy lövedék néhány méterrel a mozgó villamos- szerelvény mögött robbant fel. Két halott, több sebesült ... Jöttek a mentők, a tűzoltók, a kocsikat félrevontatták, a sebesülteket ellátták, a forgalom haladt tovább. Ha nem látom, nem hiszem eL — Hős nép — folytatta elgondolkozva Zalka. — Nemesi, büszke, soha nem fogja el tűrni a rabi gát. Lám, a hamu alatt hány éven át izzott a parázs... s lángja most az egekig csap fel, látja az egész világ. Volt valami Zalka Máté hangjában, valami rezdülés, valami lágyság, amely arra vallott, hogy ezeket a gondolatokat, ezeket a szavakat nem először fogalmazza meg magában. S nem csupán a spanyol népre gondolt ... ! A két forradalmár szótlanul tette meg a hátralevő utat s öleléssel, csókkal búcsúztak. Alikor még nem tudhatták, hogy ez a találkozó/ valóban az utolsó volt ket-j tőjük között Kedves Barátaim! Itt állok Szigetvárott, a várudvar közepén. Lassan csepereg az eső; a víz fényessé teszi a fák fakadozó ágait, a korán, de talán nem elhamarkodottan duzzadt rügyeket. Előttem áll a híres dzsámi, amiben a török vezérek a vár eleste után hálaadó istentiszteletet tartottak. A vár merő rom volt akkor, csak ez a sebtében épített mosé volt ép, új és csillogó. A vár szinte a földig pusztult; most ép, egyre szépülő, óriási építmény. A hatalmas udvar gondosan parkírozott, a kazamatákban sok férőhelyes tűristaszálló működik. Elkészült a belső vár rendezése is. Megújították az egykori belső vizesárkot és egy jelképes hidat is emeltek rá, nagyjából azon a helyen, ahol az a híd állott, amelyen Zrínyi Miklós néhány megmaradt vitézével 1566. szeptember 7-én kirohant Olyan szép itt minden, jóllehet még több dolog nincsen készen; olyan szépen kifejezi minden — kész és megkezdett munka — azt a nagy várakozást, ami a vár elestét. Zrínyi hősi halálának 400 éves évfordulóját, a szeptemberi ünnepségeket megelőzi. Szigetvárra, sőt nemcsak Szigetvárra, mondhatni az egész Baranyára ez a várakozás a jellemző. Szigetvár község és Baranya megye szeptember 10— 12-én országos ünnepség keretében emlékezik majd meg a nevezetes eseményről. Várjuk a zágrábi operát, Farkas Ferenc erre az alkalomra írt Zrínyi-oratóriumának, Darvas József Zrínyi-drámájának ősbemutatóját, a Magyar Tudományos Akadémia és a Hadtörténeti Intézet tudományos , ülésszakát, amelyen számos külföldi történész, hadtörténész is részt vesz; Somogyi József Zrínyi szobrának leleplezéséj;, a különféle kiállításokat, stb. A háromnapos ünnepség a Baranyai Vasárnapok immár hagyományossá ért keretébe illeszkedik bele. Erre az alkalomra máskor is ünnepi köntöst öltött a városka. Oj szülődés, a közös munkával eltöltött várakozás izgalma benne van a városka levegőjében. Észlelhető itt a csendben is, az éppen most üres, nagy nyugalmat sugárzó várudvaron is. Kiér- zik a csepergő esőből, a selymesen simogató kora tavaszi szellőből, a vár mellett elfolyó Almás vizének hol gyors, hol lassú folyásából. ÁUdolgálva , szemlélődve eszembe jut előző munkahelyem, az oly kedves békési táj, Gyula; az ottani vár, amelynek oly rokon, any- nyira azonos a története ezzel a szigetvári várral. Ott is, Gyulán, most, a szigetvári évfordulóval egyidőben keli megemlékezni a vár el- estének 400 éves évfordulójáról. Gyula vára is 1566- ban esett el, mint egyazon haditerv, a török terjeszkedési politika célja. Mindkét vár fontos területek védője, kulcsa volt. Szigetvár a nyugati országrészt, Gyula pedig a keletit védte. Emö- gött a maradék királyi Magyarország állt és Ausztria, az örökös tartományok; Gyula mögött pedig az önállóságra vergődött Erdély, a magyarság, a magyar államiság utolsó mentsvára. Zrínyi és dicső katonái annak az államszervezetnek a védelmében pusztultak el, amely nemcsak, hogy közvetlenül velük, de az egész magyarsággal sem törődött; Gyula pedig annak az Erdélynek az érdekében állt őrt és pusztult el, amely a magyar függetlenség mellett a kor társadalmi igényeinek is többé-kevésbé kifejezője volt. Mindkét vár elesett, mindkettő bukásával a tervek, elképzelések serege szállt sírba, vett más irányt. Zrínyi és katonái a vfelük alig törődő, a maradék magyar függetlenségre is törő császári házon túl egy eszmét is védelmezett: a nyugati civilizációt. Tanulmányaink és az itt felburjánzó gondolataink nyomán úgy vélem, hogy Zrínyi Miklós volt annyira tájékozott, ismerte annyira korát, hogy inkább ennek az eszmének, mint a császári legalábbis most itt, a nagy készülődésben, az izgatni' várakozás ünnepélyes hangulatában inkább látom, hogy miért vádolják oly sokan Kerecsényit árulással. Ügy vélem, hogy a Kerecsényit árulással /vádolok szemében Gyula esetében nagyobb volt a tét, mint Szigetvárnál. A német maszlagot mindjobban megismerő magyarok úgy vélték, hogy Gyula eleste, feladása közvetlenül fenyegette Erdélyt és mindazt, amit kifejezett, tartalmazott. Az egykorúak közül is sokan árulónak látták Kerecsényit, de lehetetlen, hogy az összefüggéseket jobban látó utókor ne erősítette volna ezt a vélekedést. Lehetetlen, hogy Kere- csényi szereplését ne használták volna fel történeti analógiaként a különböző függetlenségi és szabadság- harcok idején és egyértelműen ne ítélték volna el. Pedig mit is tett hát voltaképpen? Feladta a tovább már nem tartható várat. Olyan feltételeket kötött ki., amelyek vitathatatlanná teszik az ellenség által is elismert és becsült katonai erényeit, érdemeit, de hűségét is. Eszerint az életét mentette volna — nem úgy, mint Zrínyi? Ez sem valószínű, mert eltekintve most attól, hogy egyéni sorsa így is a pusztulás lett, mert a török nem tartotta be ígéretét; miért mentette volna, hiszen jól tudta, hogy becstelenség, megbélyegzés lesz az osztályrésze. Az, ami a vitéz katona, a kor vezető embere számára nemhogy .egyenlő volt a halállal, hanem annál sokkal rosszabb. A történelemben nincsen helye a képzelgésnek. Ebben az esetben sincsen, bármily csábító is az alkalom és a körülmények. Csupán, mint a nagy jubileum készülődéseinek várakozó hangulatában született gondolatot említem meg, hogy vájjon nem segíteni akart-e éppen Kerecsényi a vár feladásával? Nem vélte-e úgy. hogy Gyulával kielégítve a török éhségét, csillapítja is azt? Ez a gondolat annál is inkább eszembe jüth mert később Bethlen Gálétesítmények ( boltok, kutak, járdák, szobrok stb.) születtek ekkorára; tatarozták, tisztították a házakat, utcákat, udvarokat. Most meg különösen, hiszen négyszáz éves évforduló nemigen esik minden évben. A ké-. háznak a védelmében áldozta fel magát Ha ebben az összefüggésben nézzük Kerecsényi László gyulai várkapitány oly sokszor emlegett, vitatott várfeladását, talán jobban láthatjuk a kérdést. Én bor fejedelemsége idején ugyanez a helyzet Jenő és Lippa várainak átadásakor. Akárhogy is volt, egy biztos: Szigetvár is elesett Elesett az a vár is, amelyet nem adott fel a védője, hanem haláláig védett. Az ostrom, a vár eleste, Szülej mán halála itt ugyanúgy megállították a törököt, mint Gyulán az ottani vár' hosszan elnyúló ostroma, feladása birtokbavétele. Voltaképpen Zrínyi és Kerecsényi is elérte célját, megoldotta feladatát; ha csak időszakosai is, de megállították a törő köt. Gondolom, Békésben Gyulán is nagy a készülődés. Ott, a Körösök mellett is meg fognak emlékezni a négyszáz évvel ezelőtti eseményekről. Ezekkel a gondolatokkal küldöm jókívánságaimat a méltó megemlékezést készítő Békés megyei, gyulai barátaimnak: Szigetvár, 1966 május. Katsányi Pál Illusztráció Dankó Imre
