Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-01 / 128. szám
> 1#66. június 1. Seerd* r Uj termékek A BNV nemzeti színfoltja volt a HISZÖV pavilonja. Ezernyi szín, ezernyi egyszerű megoldás, mégis csupa pompa a nép kultúrája, művészete. Ezt láttuk. Nekünk, Békés megyeieknek ez a pavilon különösen azért volt jelentős, mert Szarvasról, Orosházáról, Békéscsabáról és Békésszentandrás- ról állították ki a házi ipar remekeit A HISZÖV Orosházáról és Szarvasról új terméket mutatott be: figurák fából, csuhélyból, mind-mind tetszetősek, szépek. A svédek több tízezer dollár értékű szerződést ajánlottak, egy Ausztráliába szakadt hazánkfia pedig árukollekciót kért a Foki Ottó tervezte figura-családból, így hát két új Békés megyei c'kk is bevonult — a BNV jóvoltából — a külkereskedelembe. Szarvasi csu hely figurák? Fafigurák Orosházáról. Fotó: Dnpsi dtóga öcsém... De jó, hogy mégiscsak kijöttem. Csikorgott a kulcs, a kapu- szárny feltárult, s ott állt előttük bundája alól kilátszó hosszú hálóingében, papucsban Papír Marci. — Hát ilyen késői órában hogy keveredsz ide, te Jancsi fiú? Na, lépjetek csak beljebb. Korai fekvők vagyunk ebben a bizonytalan világban, a méltósá- gosék rég megjöttek, vendéget nem várnak, mi mást tehet az ember, minthogy kialussza magát legalább. — Papír Márton kezet nyújtott Lacinak is, aztán becsukta mögöttük a kaput. — Ne tessék haragudni, hogy... — Laci valamit motyogott. Rös- tellkedett; így bepofátlankodni egy soha nem látott családba... — Hallottam én ezt a csöngetést, de Boris nénéd egyre mondta: „Ki ne menj, hallod, ki tudja, miféle rossz lélek ólálkodik a kapunál...” Hát milyen jó, hogy mégiscsak kijöttem, biz’, isten, mintha mégéreztem volna, hogy ti vágytok, kedves öcséim...” ...Közben, míg így örvendezik, bizonyára tele van szorongással, gyötrelemmel — gondolta Laci Jenő szavaira emlékezve. Mindegy, úgy látszik, meg kell tanulni az arcátlanságot is... Vendéglátójuk a konyhába vezette őket, felkattintotta a villanyt, hunyorogva nézte a fiúkat — Ejnye, a mindenségit, fülig, sárosak vagytok... — Hát igen, nagy utat tettünk, nem otthonról jövünk. — Jenő nekilátott s elmondta a behívót, a szigetcsépi kalandot s hogy hát most itt szeretnének maradni. Laci akaratlanul is csodálta a barátját s szorongva leste Papír Márton válaszát. Míg Jenő be-, szélt, a hálóból kijött az asszony- is. Laci valami öregasszonyt gondolt, de erről szó sem volt, egy, talán negyven felé járó, lánykori szépségét éretté for- máltan megtartó, karos-faros, erős mellű asszony lépett a konyhába, csupa jó, húsos, meleg asszonyiság és kedvesség. Jenőt megcsókolta. Lacinak épp csak odaadta a kezét. Mindjárt teavizet tett oda, a spájzból szalonnát, kolbászt hozott, meg rumosüveget . . ...Az anyja Papír Marci! — ál- mélkodott Laci. — Hát ez tényleg egy szerencsefia, hogy még ilyen asszonyt is szerzett magának a húsosfazék mellé. Vagy talán éppen ennek az asszonynak kerítette a húsosfazekat... Valami volt ebben az asszonyban, ami Takácsnéra emlékeztetett, s talán éppen ezért istentelen, bűnös módon meg is kívánta őt Laci, de mindjárt le- hessentette magáról a vágyat, Magdát idézvén, Magdával vé-1 dekezvén. (Folytatjuk.) A gyorsabb fejlődés törvénye Az utóbbi időben alig volt olyan tanácskozás, amelyen ne került volna szóba az új gazdaságirányítási rendszer szükségessége, vagyis a gazdasági mechanizmus reformja. Az irányelveket országszerte megvitatták, s a résztvevők helyeselték a párt felismerését - és kezdeményezését, amellyel a gazdaságpolitika továbbfejlesztésére törekedett. S azóta már, amint olvashattuk, megszületett a Központi Bizottság határozata a gazdasági mechanizmus reformjáról. A nagy horderejű határozatban azt találjuk, amire minden józan gondolkodású ember számított. A gyorsabb fejlődés törvényét testesíti meg, s nem valamiféle engedményeket jelent a szocialista rendszer rovására, amire itt-ott alapoztak. Mert voltak olyanok, akik valamiféle csődről kezdtek beszélni, s úgy vélték, hogy a gazdasági mechanizmus reformja visszatérést jelent a szocialista építés útjáról. Mélységesen csalatkoztak azok, akik ebben reménykedtek: s továbbá abban, hogy ezután mindenki azt tesz majd, amire éppen kedve támad, hogy ezután semmibe lehet majd venni a munkások, a dolgozók véleményét; hogy majdan valamiféle kapitalizmushoz hasonló szabadversenyt, sőt mi több, farkastörvényeket lehet meghonosítani a népgazdaság különféle területein. Szó sincs erről. A gazdasági mechanizmus reformjának nagyon is emberséges céljai vannak. A szocialista társadalom javára, a nép érdekében történik mindaz, amit a határozat végrehajtásra javasol. Mindezt különben világosan és határozottan kimondja, amikor a reform céljait összegezi. Érdemes ezeket egyenként is vizsgálat alá venni, s akkor máris kiderül, hogy valamennyi a szocialista társadalom erősítését hivatott szolgálni. A gazdasági mechanizmus tervezett reformjának első célja, hogy erősítse szocialista rendszerünket, gyorsítsa meg pártunk és népünk céljának elérését, a szocialista társadalom teljes • felépítését. A szocialista társadalom erősítése elkepzelhetetlen szüntelen gazdasági fejlődés, sőt az ütemében is mind gyorsabb fejlődés nélkül. S most már ehhez megvan minden adottság, hiszen a népgazdaság immár mindkét lábával szocialista talajra támaszkodhat, mivel a mezőgazdaságban is a szocialista nagyüzemi gazdálkodás vált uralkodóvá. Gazdasági életünk az eddig eltelt esztendőkben jól és egészségesen fejlődött. Ám az új feladatok most már új, megfelelőbb, az elért eredményekhez jobban alkalmazkodó kereteket, gazdaságirányítási módszereket igényelnek. A gazdasági mechanizmus reformja, ahogyan a határozat is kimondja, megőrzi és fejleszti gazdasági életünk jónak és időállónak bizonyult elemeit, vonásait, s felszámolja mindazt, ami elavult. Ez indokolja a reformot. A másik cél is egyértelmű. A reformmal szemben támasztott követelmény ugyanis, hogy fejlessze a szocialista tulajdonviszonyokat és a termelőerőket, növelje a szocialista vállalatok önállóságát, javítsa tevékenységüket. Szoros összefüggésben áll ez az előbbi céllal, hiszen a szocialista rendszer erősítése csakis a termelőerők fejlesztésével valósulhat meg. Mindebben viszont nagyobb szerepet és önállóságot kapnak és élveznek majd a vállalatok. Mostanság még gyakran panaszkodnak a vállalatok vezetői a sok kötöttségre, ami nem ritkán gátolja, nehezíti a termelést, a munkát, olykor még a jó kezdeményezéseket is visszaszorítja. Vegyünk csak egy egyszerű példát. Minden vállalat és gyár érdeke, hogy egy-egy új gyártmányát a legrövidebb időn belül az üzletekbe küldje, hogy mihamarabb a vevőkhöz kerüljön. Az út azonban most még nem ilyen egyszerű. Sok az áttétel. Egy-egy új cikk gyártásához legtöbbnyire két tucat pecsét és aláírás szükséges; Ehhez viszont idő kell. így, mire egy új termék forgalomba kerülhet, akkorára gyakran már ki is megy a divatból. Ez a vonta- tottság viszont egyáltalán nem szolgálja a termelőerők fejlődését, s emiatt a népgazdaság is, a vállalatok is jelentős összegű bevételtől esnek el. A vállalati tevékenység javítása feltételezi hát a helyszíni döntésekhez való jogok kiterjesztését, mert ez végső soron a szocialista tulajdonviszonyokból is fakad. A reform harmadik célja, hogy biztosítsa a gazdaság fejlődésének nagyobb tervszerűségét, fejlessze és korszerűsítse a szocialista terv- gazdálkodás módszereit. A reformnak tehát — ellentétben az Itt-ott elhangzott helytelen véleményekkel — elő kell segítenie a gazdaság fejlődésének nagyobb tervszerűségét. Ez azonban olyan új módszereket kíván, hogy az irányításban már ne az eddigi adminisztratív, hanem a közgazdasági eszközök legyenek a dominálok. Ezek pedig lehetővé teszik, hogy a vállalatok a már meghonosodott tervlebontásos rendszer helyett a népgazdasági terveknek megfelelően maguk határozzák meg terveiket. S ez azért is hasznos lesz, mert a vállalatok kollektívái ily módon a saját maguk készítette tervek végrehajtására az eddiginél több és aktívabb kezdeményezést tehetnek, saját maguk szorgalmazzák majd — még a kockázattól sem visszariadva — az igények minél jobb kielégítését. S eközben bátrabban élhetnek majd azokkal a tágabb lehetőségekkel, amelyeket a szocialista gazdaságban szükségképpen létező, e gazdaság jellemző vonásaihoz tartozó áruviszonyok, s ezek kategóriái: a piac, a pénz, az árak, a jövedelmezőség és hitel biztosítanak. A reform negyedik célkitűzésé,' hogy hatékonyabban érvényesüljön a szocialista bérezés elve, fokozottabban ösztönözze a vállalati kollektívákat, az alkalmazottat és minden dolgozót a szorgos, a jó minőségű munkára. A szocialista építés fontos része a tartalékok feltárása és alkalmazása. Nos, a vállalati dolgozók munkájának, munkaképességének eredményesebb hasznosítása azon is múlik, hogy jobb munkával jobban is lehessen keresni. Ez viszont akkor valósulhat meg, ha a vállalatok mind több erőfeszítést tesznek majd a jövedelmezőségre, mert csak akkor növelhetik a nyereségből a különböző részesedéseket és juttatásokat. Annak az elvnek kell tehát érvényesülnie, hogy aki többet tesz, az többet is érdemel. S ez önmagában is olyan ösztönző, ami a termelés gazdaságosságára inspirálja a vezetőket, az alkalmazottakat és a munkásokat. Annál is inkább, mivel az egyes dolgozók életszínvonala a mostaninál sokkalta jobban függ majd munkájuknak társadalmi hasznosságától, egyéni teljesítményüktől, s ami legalább ennyire fontos: a kollektív munka eredményességétől Nem kevésbé fontos feladatot tartalmaz a reform ötödik célkitűzése, amidőn hangoztatja: segítse elő, hogy a társadalom összmunkája hatékonyabbá, s azon belül minden gazdasági egység munkája szervezettebbé váljon. Nyers elvtárs előadói beszédében elmondta, hogy pártunk nemcsak a jelenért, hanem a magyar társadalom jövőjéért is felelős. Ez a felelősség azonban nemcsak szavakban nyilvánul meg, hanem abban is, hogy képesek vagyunk a valamikor jó és hasznos, de ma már túlhaladott gazdaságirányítási módszereket újakkal, korszerűbbekkel felcserélni. Olyanokkal, amelyek a reform révén gyökeresen megjavítják a gazdasági munkát, hosszabb távra készítik fel a népgazdaságot a dinamikus fejlődésre, s eközben nagyobb teret engednek a vállalati önállóságnak, a kezdeményezésnek. A gazdasági mechanizmus reformja eddigi politikai irányvonalunk szerves folytatása. Üt és eszköz a jövő megalapozásához a szocialista társadalom teljes felépítéséhez. Egyetemes célját ekképpen fogalmazta meg Nyers elvtárs: A munkásosztály a parasztság és az értelmiség, a dolgozó tömegek további felemelkedésének, boldogulásának feltételeit teremti meg, s ezért jól szolgálja társadalmi rendszerünk alaphivatását. Már most is, a jövőben pedig még inkább segíti a harmadik ötéves terv feladatainak minél eredményesebb végrehajtását. Ezt vártuk és várjuk hát a gyorsabb fejlődés törvényétől. F. P, t
