Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

1966. június 26. 7 Vasárnap Az újító pedagógus CLARK ÁDÁM (1811—1866) X cinkuspusztai tanító híre már bejárta az országot, képes riportot közölt róla a Nők Lapja, cikkben méltatta munkásságát a Közne­velés, s kapcsolatot teremtett vele a Magyar Rádió is. Ügy éreztük, ideje nekünk is meglátogatni őt, aki valamiért ennyire híres em­ber lett — A nevelésről, a pedagógia aktuális kérdéseiről szívesen be­szélgetek, vitatkozom is, magam­ról inkább hallgatni szeretek. — kezdte a beszélgetést Urszuly János, a kis pusztai iskola öt­vennyolc tanulójának tanítója. — Azelőtt mintegy hat-hét esztendeje villanyunk sem volt, szinte ötvenéves állapotokat idé­zett az iskolánk tárgyi felszere­lése. Aztán — teszi hozzá nevet­ve, miközben a hűvös szobában leülünk — „dialektikus kölcsön­hatásba” kerültem a Szabadság Tsz-szel. Ennek az lett az ered­ménye, hogy 15 ezer forintos költ­séggel (már úgy értem, hogy a tsz költségével) bevezették iskolánk­ba a villanyt, s a lehetőségek egész sorát teremtették meg a nevelés, oktatás számára. Akkor született meg bennem az az ötlet, aminek az Ön szerinti országos hírnevet köszönhetem; oz ötlet, ami szükségből eredt. Á mi iskolánk teljesen osztatlan. Hatalmas munkát igényelt a heti 123 óra megtervezése, sokszor éj­szakákba nyúlóan dolgoztunk a feleségemmel. Ö is nevelő. És még ezek után is a gyermekek önálló foglalkozása, ami annyira hátrá­nyos helyzetet teremt az osztatlan tanyasi iskolás tanulóknak, erő­sen kétes értékű eredményeket hozott S ekkor jött az ötlet.. Nem sürgetem, de a kíváncsi­ság nagyon furdalja az oldalamat. Észreveszi, s most már rátér: — Mi lenne vajon, hogyha az önálló órák foglalkozási anyagát magnetofonra rözíteném, és a gyerekek füléhez eljuttatnám úgy, hogy a többit ne zavarja. Tessék csak jönni, megnézzük a valóságban az újítást Hatalmas, ósdi padokkal „berendezett” tanterembe lépünk, s a kíváncsiságom nőttön nő. — Íme, minden padba bevezet­tem egy fejhallgatót Ez itt a „hangszekrény” — mutat egy öreg szekrényre —, ebben van a magnetofon-készülék, s a har­mincöt perces önálló foglalkozási óra anyaga eljut a gyermekek fü­léhez úgy, hogy a többieket nem zavarja. — Honnan szerzett költséget a berendezésekre? — Sehonnan. Vagyis hogy dol­goztunk érte a tsz-nek, a magne­tofon-szalagokat pedig a saját pénzemből vásárolgatom. Nagyon bevált a gyermekek számára a foglalkozásnak ez a formája. A rádióból vettünk fel anyagokat: a 91 éves Dani András bácsi 1891- ből származó keserű élményeit si­került a csodálatos magnószalag­gal idevarázsolnom, amelyben András bácsi elmondta a gyere­keknek, hogyan is volt az, amikor a csendőrök kardlappal megver­ték. Aztán Sallai, Fürst, Kun Béla emlékműsort sikerült felvennem... Idehoztam a gyermekeknek Lenin hangját, három folytatásban lejátszottam nekik az Egri csillagok dramati­zált változatát, amelyet szintén a rádióból sikerült magnószalgra rögzíteni. Egyre jobban kedvem támadt hozzá, s egyre többen is­merkedtek meg ezzel az újítással. Kenéz Sándor Csongrád megyei, sóshalom-pusztai kollegám és barátom, akivel annak idején együtt végeztem Kiskunfélegyhá­zán a képzőt, szintén alkalmazta ezt az újítást Megyéjének műve­lődésügyi osztálya a terv előter­jesztésekor minden anyagi támo­gatást megadott. Igen szoros kap­csolatba kerültünk a, Magyar Rá­dióval is. Tanulóim valósággal uj­jongtak az örömtől, amikor az Is­kolarádió egymásután küldte a már kész magnótekercseket — Aztán eszembe jutott, hogy ez mind szép, de a szemléltetést még tovább kellene fejleszteni. Vettem saját költségen egy film­felvevő gépet. (Az iskolának televí­ziója nincs.) Aztán megkértem egy megyei kémiai szakfelügyelő kollégámat, hogy a bonyolultabb kísérleteket, amelyekhez nekünk sem helyiségünk, sem felszerelé­sünk nincs, vegye filmre. Hát ezt is sikerült megvalósítani. És az Iskolarádió itt is a segítségemre sietett, küldött ajándékba hat te­kercs filmet — Gondolom, ezekhez az újítá­sokhoz és eredményes törekvé­sekhez a mi megyénk művelődés- ügyi osztálya is megfelelő támo­gatást ad. — Hát én bízom benne, hogy ezt a támogatást majd megka­pom... — Az a piros, sárga és zöld égő milyen célt szolgál? — kér­dem és a tábla felső szélén levő égőkre mutatok. — Ez is egy már bevált újítás. Például egy önálló foglalkozási órán a táblánál csöndben dolgozik egy tanuló, én meg az asztalnál, mondjuk, magyar dolgozatot ja­vítok. A kapcsolótábla mindig valamelyik padban van, a gyere­kek szintén némán együtt dolgoz­nak a táblánál munkálkodó gyer­mekkel. Ha úgy vélik, hogy rosz- szul oldja a példát, megnyomják a piros billentyűt, s kigyullad a táblán a piros égő meg az én asztalomon is. Egy percig gondol­kodhat a tanuló. Ha tévedett, „bo­csánatot kérek, tévedtem” mon­dattal reagál a piros fényre. Ha viszont a padbeliek tévedtek, ak­kor nekik kell bocsánatot kérniük. Ha sikerült megoldani a példát, zöld fénnyel jelzik a tanulók, ha csak kis számolási hiba van ben­ne, de a levezetés jó, a sárga fény villan feL — Min munkálkodik legújab­ban? — Diaképes padot tervezek — — mutatja a rajzot, s magyarázza milyen egyszerű. Egy padban négy gyermek nézheti egyszerre a pad közepébe beépített mikro- diaképes kamerát, amelybe tíz •szemléltető képet is el lehet he­lyezni. Amikor a tanár a magya­rázatával odaér, hogy' szemléltetni akar, megnyomja a kapcsoló­gombot az asztalnál, s a gyerekek színes diaképen láthatják a meg­felelő ábrát. Tessék elhinni, hogy ez fillérekbe kerül, s érdemes vele komolyan foglalkozni. Én a nyarat erre szánom. A diafilmek elkészítésére megvásároltam az anyagot, s ennek a padnak a pro­totípusát a nyári szünidőben elké­szítem. Nagyon szeretném, ha el­fogadnák mint újítást, mert igen sokat nyerne vele az oktatásügy... Urszuly János arra kért beszél­getésünk elején, ne őróla beszél­gessünk, ne őróla írjak, hanem a munkájáról. Egy embert igazán értékessé, s érdekessé a munká­jának értése, szeretete tesz. A cinkuspusztai tanítót is ez teszi értékessé, aki a gyermekek neve­lése érdekében valósággal ketté­osztotta magát. Ternyák Ferenc Budapest legbecsesébb műem­lékeinek egyike a Lánchíd. A Lánchíd építése előtt a Közép- és Al-Dunán nem volt állandó híd Traianus római császár óta. A Pest és Buda közötti forgal­mat egy 42 hajóból álló hajóhíd­dal bonyolították le. A fejlődő hajó- és közúti forgalom mind­inkább akadályozta egymást a hajóhíddal, s a múlt század ele­jén felmerül a dunai állóhíd épí­tésének szükségessége. A hídépí­tés gondolatának legállhatato- sabb és tevékeny képviselője Széchenyi István volt, akinek érdeklődése — méltán — az ak­kori legfejlettebb ipari ország, Anglia mérnökei felé fordult, akik már több komoly létesít­ménnyel gazdagították a sziget- országot. Széchenyi angliai — hídügy- ben tett tanulmányútja során is­meri meg a legnevesebb angol mérnököket, egy pest-budai ál­lóhíd építésének lehetőségéről tárgyal Telforddal és W. T. Clarkkal — ez utóbbi készíti él a három nyílású Lánchíd terveit, melyet egy másik vállalkozó cso­porttal szemben a Pozsonyi Dié­ta által kinevezett Hídedőkészítő Bizottság elfogad. Az 1839-ben induló építkezés helyszíni vezetője Clark Ádám szintén angol származású mér­nök (a tervező névrokona), aki a szabadságharc alatt sem hagyta el az országot, s a hadicselekmé­nyek idején is gondoskodott ar­ról, hogy a közlekedésnek még át nem adott hidat, amelyet a hadsereg már használ, tönkre ne tehessék; mert ilyen veszély is fenyegette a hidat mindkét fél részéről. A teljes megsemmi­sítés elhárítására Clark a lánc­kamrából — ahová a függesztő­láncok vannak leerős;tve s fel- robbantása az egész híd tönkre­A Békéscsabai Szőrme- és Kéz­műipari Vállalat az őszi és téli idényre készíti termékeit. Üj cik­kei az idén: sertésvelúr férfi sportzakó, hétnyolcados juhvelúr női sportkabát és bárányszőrme- sapka gyermekek és felnőttek ré­szére. Exportra szürke és fekete per- zsaláb-bundaanyagot szállít a vál­lalat csaknem 1 millió forint ér­tékben. Az egyre növekvő igények szükségessé teszik az üzem bőví­tését. Terv szerint két korszerű munkaterem, egyúttal pedig öltö­ző, fürdő és ebédlő épül. Megfe­lelő gépeket szereznek be, amely lehetővé teszi majd az éves ter­melési érték mintegy 50 százalé­menetelét okozná — nem enged­te a vizet kiszivattyúzni, sőt a szivattyúgépet is összetörette, ezért 1849. május 24-én az oszt­rákok csak a pályát tudták fel­robbantani egy rövid szakaszon: a megsérült pályát és néhány tönkrement kereszttartót köny- nyen pótolhatták. 1849. július 8- án Dembinszky akarta a fa pá­lyaszerkezetet felgyújtani a Bu­dát visszafoglaló császáriak előtt. Clark rábeszélésére határozott mégis úgy, hogy csak leszerelik a pályát és a kereszttartókat mintegy 25 m-es szakaszon, s pontonokra rakva a Dunán le­úsztatják, hogy a helyreállítás nehezebb legyen. A hidat 1849. november 20-án adták át a forgalomnak. A Lánchíd folytatásaként a Várhegy alatti alagút építésé­nek gondolata már Széchenyit is foglalkoztatta legelső terveiben is, a megvalósításra azonban csak 1853 elején került sor Clark Ádám tervei szerint és irányí­tásával, a pesti polgárok kétkedő figyelme közepette, akik meg voltak győződve arról, 'hogy a hegy két oldalától egymás felé induló alagútépítők a hegy bel­sejében eltévednek és ki fogják kerülni egymást. A nagy munkát 1857. április 30-án fejezték be — sikerrel. Clark Ádám, aki első nagy hi­dunk és alagutunk tervezője és kivitelezője volt, végleg itt tele­pedett le, Magyarországon halt meg 55 éves korában, 1866. jú­nius 23-án. Nevét emléktábla és a róla elnevezett tér őrzi igán és nemes emlékműve: a Lánc­híd és az Alagút között. Mihály Pál oki. mérnök, a TIT Műszaki Szakosztályának előadója kos növelését. A nagyobb meny- nyiségű és választékosabb szőr­meáru készítését elősegíti a fel- vásárlási árak szabályozása, amely kedvet ad a termelőknek arra is, hogy a nyersbőrt érté­kesítsék. A textilkonfekciót bedolgozók készítik, akik régi, hagyományos varrógéppel rendelkeznek. Ezeken a minőségi követelményeknek megfelelő új technológia nem ve­zethető be. A bedolgozók nagy része nem is szakember. Ez in­dokolja, hogy továbbra is egysze­rű cikkeket gyártsanak, mint pél­dául munkaruhaféléket. Az üzem fejlesztésével tehát a munkaigé­nyes divatcikkek gyártása kerül előtérbe. F E L H I V A S! Felhívjuk igen tisztelt megrendelőinket, hogy az őszi munkatorlódások elkerülése végett már most javíttassák meg as őssi és téli hónapokban használatos lábbelijüket Előzékeny és pontos kiszolgálással állnak összes helyi és vidéki részlegeink a lakosság és vállalatok rendelkezésére Körösvidéki Egyesült Cipész Ktsz Békéscsaba 294 Ahol az őszi és téli divatcikkek készülnek Értesítés! A KIOSZ békéscsabai járási csoportja közli az érdekelt szülőkkel és magánkisiparosokkal, hogy az ipari tanuló szerződéseket június 20-tól augusztus 15-ig, minden kedden és pénteken reggel 8 és 12 óra között köti. KIOSZ-VEZETŐSÉG

Next

/
Oldalképek
Tartalom