Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-03 / 130. szám

1966. június 3. Péntek Elutaztak Budapestről a IKP képviselői Nishizawa Tocnio. a Japán Kommunista Párt elnökségének póttagja, a Központi Bizottság titkára és Kajita Shigeho, a Köz­ponti Bizottság tagja, a Japán Kommunista Párt képviselői, akik a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának meghívására néhány napig ha­zánkban tartózkodtak, csütörtö­kön elutaztak Budapestről. A japán vendégeket a Ferihegyi re­pülőtéren Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára és Púja Frigyes, a KB Külügyi Osztályának vezetője bú­csúztatta. Tanácskozik a Csehszlovák Kommunista Párt Xill. kongresszusa Prága Csütörtökön a Csehszlovák Kommunista Párt kongresszusa folytatta munkáját. Az elsők kö­zött szólalt fel Jaromir Dolans- ky, a CSKP KB elnökségének tagja. Beszédében a Csehszlovák Kommunista Párt harcos hagyo­mányait összefüggésbe hozta a jelenlegi és a soron következő feladatokkal. Pártunk 45 éves története azt bizonyítja, hogy mindig teljesítettük azokat a fel­adatokat, amelyeket munkásosz­Szomorú karácsony (Részlet a Sopronkőhidai Emlékeim-ből) 1944. DECEMBER 6-A után a fegyencek hírszolgálata nyomán (tudott dolog ui., hogy a fegyház a világ legjobb táviróhivatala) tudomásunkra jutott, hogy a kisgazda párt vezéregyéniségét, az ellenállási mozgalom egyik kimagasló alakját, Bajcsy-Zsi- linszky Endrét pesti lakásán a Gestapó elfogta, miután az erő­szakkal betört németeknek az utolsó töltényéig hősiesen ellen­állt, közülük többet megsebesít­vén, s ő maga is megsebesült. Engem ez a hír — bár Bajcsy- Zsilinszky Endrét személyesen sohasem láttam — különösen le­sújtott, mert tudtam róla, hogy az apja, Zsilinszky Mihály aka­démikus, valaha annak a gim­náziumnak volt a tanára, ahol én nevelkedtem s mint tanár is már öt éve működtem: a szarva­si ág. h. ev. Vajda Péter Gimná­ziumnak, Ugyanakkor élethalál között lebegő nehéz helyzetem­ben bizonyos fokú büszkeség is vett erőt rajtam, azért, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre Szarvas szülötte volt. DE NEMCSAK ENGEM súj­tott le ez a hír, hanem szoba­társaimra is ráborult a sötét ke­délyhangulat és izgalom nehéz felhője, főleg, amikor később ar­ról is értesültünk, hogy Bajcsy- Zsilinszky Endre szintén Kőhi- dán van, s a tőlünk néhány mé­terre levő épület nedves és több mint 15 éve fűtetlen zárkájában, télidőben, várja további sor­sát, végzete beteljesedését. Szo­bánk néma, de egyszeriben moz­gó hangyaboly lett. Antal István miniszter például halottsápad- tan, holdkóroshoz hasonló tekin­tettel és arccal nyargalászott fel-alá a szobában s centiméter­nyi pontossággal nekiment min­dig a csoportban állók közepé­nek, hogy átfúrja magát köztük. Jávor Pali meg földre szegezett tekintettel, öles léptekkel mérte végig többszörösen a szobát, majd megállt a szoba közepén s égre emelt tekintettel és kitárt karokkal felkiáltott: „Mi lesz a magyarsággal?'. Mi lesz a ma­gyar színészettel?!" Ez a nyomasztó, lélekölő han­gulat csak fokozódott, amikor december 23-án a fegyház fe- gyenctávirdája azt a hírt röpí­tette közénk, hogy december 24- én. vasárnap reggel kivégzik Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Szinte alig lehetett szót hallani egész nap. Mindenki magába roskadt s meditált. Én egész nap az ágyamon feküdtem étien, szóró­ján. mert nem volt lelkierőm a silány zupához vagy a pohár vízhez hozzányúlni. DECEMBER 24-ÉN. vasárnap a szokottnál jóval előbb az egész szoba talpon volt, s bár szó alig hangzott el a társaságban, min­denki tudta, hogy a másik mit gondol, mire vár.| Ügy 8 óra táján jött a „drót”, most vi­szik Bajcsy-Zsilinszkyt kivégez­ni. A vesztőhely az épület mö­gött volt. Mindenki rohant az ablakhoz, hátha még egyszer láthatná őt. De a hős férfit nem ^sikerült látnunk, mert — amint később tudtuk meg — más úton vezették őt. Mire én az egyik ablakhoz odafurakodhattam, már csak a hadbíróság „slep”-jét láthattam, de a többiek azt mondták, hogy ott ment a Do­minies hadbíró őrnagy. Jánossy hadbíró százados, Bárdossy ev. lelkész és még mások. Kilenc óra felé járt az idő, amikor a következő értesítés futott be hozzánk: Bajcsy-Zsilinszky Endre az éjjel a siralomházban ev. lelkésze társaságában vég­rendelkezett: Bajcsy-Zsilinszky Endre a bitófa alatt nem enged­te bekötni a szemét, hanem bát­ran odaállt a kötél alá (nem úgy, mint Monlenuovo herceg, aki el­ájult), s utolsó szavai ezek vol­tak: Amit tettem, tudatosan tel­tem, s nem bántam meg, mert tudom, hogy a magyar nép nem felejt el engem. Éljen a függet­len, szabad Magyarország! Erődi-Harrach Tihamér sze­rint, aki Bajcsy-Zsilinszky End­rével azután találkozott, hogy ügyvédje közölte vele kivégezte­tését,'' Bajcsy-Zsilinszky Endre utolsó szavai ezek voltak: Isten mindent hall és mindent lát. éljen Magyarország! A kivégzést — a íegyenchir- szolgálat szerint —, mivel a fő­hivatású hóhér akkor pillanat­nyilag Szombathelyen, Szállási főhadiszállásán tartózkodott, s nem győzte a sok munkát, ez a kivégzés pedig sörgős volt, szé­gyenszemre egy „smasszer” (íegyőr) magyar tizedes végezte el 20 pengőért, s mint nem hiva­tásos hóhér, „csúnya" munkát végzett. MA IS, 22 ÉV TÁVLATÁBÓL, nehéz szavakba önteni azt a kedélyállapotot, azokat az érzé­seket, amik akkor e fájdalmas és vérlázltó hírek hatására nem­csak a mi szobánk, hanem az egész fegyház rajj- és fogoly­lakóin úrrá lettek. De a szomo­rú es fájdalmas eset tudomásul­vétele után, jóllehet mindegyi­künk általában a saját sorsával volt elfoglalva, ,mert bármelyik percben nyílhatott az ajtó, hogy közülünk is valakit vagy valaki­ket a kötél alá vagy a golyó elé állítsanak, Bajcsy-Zsilinszky Endre hősies magatartása, szi­lárd hite és magyarsága sok­szorosan megacélozta lelkünket, és bátorságunkat. Törhetetlen hittel hittük, hogv az igaz ügy­nek győzni kelll, s ezért semmi­lyen áldozat sem drága. Gyarmati András Szarvas tályunk és egész népünk érdekei, valamint a világ kommunista mozgalmának érdekei megköve­teltek — mondotta többek kö­zött. A csütörtök délutáni ülésen is­mét több külföldi delegátus kö­szöntötte a kongresszust'. A kül­döttek viharos tapssal fogadták a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front Központi Bizott­sága tagjának. Dang Quang Minh-nek az üdvözlő beszédét. Hangsúlyozta, hogy „Vietnamban a béke nem valósulhat meg mindaddig, amíg az amerikai imperialisták ki nem vonják csa­pataikat az ország területéről, amíg nem ismerik el a dél-viet­nami népnek a genfi szerződés­ben rögzített jogait, amíg nem is­merik el a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabad!tási Frontot, mint Dél- Vietnam egyetlen és igazi képvi­selőjét és amíg nem teszik lehe­tővé, hogy a nép idegen beavat­kozás nélkül, maga döntsön sor­sáról”. Szerdán a kongresszus esti ülé­sén elsősorban a külföldi delegá­ciók vezetőié volt a szó. Többek között felszólalt a Koreai Mun­kapárt képviselője, Li Csőn Ok, a Politikai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. A küldött megbélyegezte az amerikai impe­rialisták háborús politikáját, megemlítette, hogy „több mint húsz év« megszállva tartják Dél- Koreát, azt atom- és rakétatá­maszponttá építették .ki, és on­nan kiindulva állandó provoká­Brezsnyev Pozsonyba utazott Prága A Csehszlovák Kommunista Párt kongresszusán részt vevő szovjet pártküldöttség Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának vezetésé­vel csütörtökön Prágából egyna­pos látogatásra Pozsonyba uta­zott. (MTI) ciót hajtanak végre az ország északi része ellen”. A koreai pártküldöttség veze­tője beszéde befejez^ részéber hangsúlyozta: „Az imj>erialista- elienes harc és a nemzetek for­radalmi mozgalmának sikere ér­dekében nagy szükség van a szo­cialista tábor és a nemzetköz: kommunista mozgalom egységé­nek megőrzésére.” Nagy taps köszöntötte a Kubai Kommunista Párt küldöttének Carlos Rafael Rodrigueznek, a párt Központi Bizottsága titkár­sága tagjának felszólalását is, majd ezéket mondotta: Kis or­szág vagyunk, de a szocialisU tábor és különösen a Szovjetunió — Brezsnyev elvtárs éppen ezen a fórumon mondott beszédében fejezte ki szolidaritását — segít­sége lehetővé tette, hogy kis szi­getünket olyan bástyává építsük ki, amelyet az imperialisták csak súlyos kalandok kockázatával tá­madhatnak meg. Támadás esetén, miként azt Dorticos elnök hang­súlyozta, elfogadjuk a baráti or­szágok önkéntes segítségét”. (MTI) Huszár Mátyás i. Hosszas betegség után, 14 éves korában elhunyt Huszár Mátyás elvtárs. Halálával a párt hűséges harcosát, a lenini eszme fáradha­tatlan hirdetőjét veszítettük el. Mint ácssegéd, 1919-ben fegy­verrel harcolt a Magyar Vörös Hadseregben a Tanácsköztársasá­gért. Az 1920-as évek végén és az 1930-as nehéz esztendőkben a kommunista párt egyik sejtjében dolgozott. 1930-ban letartóztatták, megkínozták, ami azonban nem törte meg az erejét, a szociálde­mokrata pártban és a szakszer­vezetben folytatta tovább a nyo­mor, a nincstelenek, a Hortíhy- fasizmus terrorja elleni harcot. A felszabadulás után elsőként lépett a kommunista pártba. A békéscsabai téglagyár párttitkára lett. majd a vendéglátóipari vál­lalat igazgatójának nevezték ki, később az Erzsébet-malomba ke­rült. Minden megbízatásának be­csülettel eleget tett. 1954-ben ment nyugdíjba. Az ellenforrada­lom után előrehaladott kora elle­nére is nagy aktivitással szervez­te a pártot a békéscsabai IV. ke­rületben. * Huszár Mátyás elvtársat ma délután 3 órakor a Berényi úti temetőben helyezik örök nyuga­lomra. Emlékét kegyelettel meg­őrzi az utókor. B bodábisták nyilvánosan ismertették a dél-vietnami kormány átszervezésére vonatkozó tervüket Saigon Saigonban szerdán este a budd­hista hívők nyolcezer főnyi gyü­lekezete előtt ismertette Ho Giac, a buddhista intézet szóvi­vője a dél-vietnami kormány és a, buddhisták kedden megkezdett tárgyalásainak eredményét. Be­szédében, amelyet a megfigyelők igen mérsékelt hangúnak minősí­tenek, hangsúlyozta, hogy a budd­hista vezetők a katonai direktó­rium kibővítését követelték tíz polgári személy bevonásával. El­mondotta, hogy ha a tábornokok június 6-ig nem járultak volna hozzá a kormánynak ilyen jelle­gű kibővítéséhez, akkor az elnö­lasztott személyiséget állítottak volna. Az AFP megjegyzi, most történt először, hogy a buddhis­ták nyilvánosan ismertették a kormány átszervezésére vonatko­zó tervüket. Csütörtökön a dél-vietnami fő­városban röplapokat terjesztettek, amelyek szerint Johnson húsz­millió dollárral támogatta azo­kat, akik meg akarlak gyilkolni két buddhista vezetőt. A merény­letek Thieh Tri Quang és Thich Thien Minh ellen irányultak. Johnson ezenkívül utasította Ky miniszterelnököt, Thieu államtőt és Loant. a dél-vietnami rendőr- köt lemondásra kónyszerítették | sée országos parancsnokát, hogy volna és a helyére az új húsz- irtsák ki a vietnami buddhistá­éi Hirektörium által meevá- kát — hangoztatja a röolan. Molnár Géza: Még arról nem is vitatkoztak, mi lesz, mi lehet, ha véget ér a háború és kezdődik a szocializ­mus? A Fortuna igazgatóját le­csukják. Piszkos kapitalista, bankár, jobb esetben elzavarják a nyavalyába, menjen lapátolni. Akkor aztán nem lesz palota a Lánchíd utcában, ingyen ház­mesterlakás és a méltóságoséktól levetett pupliningek karácsony­ra meg svájci pulóverek az asz- szonynak. Nem lesz külön hú­sosfazék, csak rendes terített asztal, ami kijár minden dolgo­zónak. Nem lesz alagsori fülledt, zárt világ, sustorgó gőzfűtés és sárgás arcú szobalány meg suj- tásos főportási bunda. Ennél mi százszor különb, levegős, szabad életet fogunk adni mindenkinek Papír Marcikám. Csakhogy akkor ezek a kivált­ságok egy fityinget sem fognak érni. Papír Marci össze fog omolni: ő miért gürizett, miért volt ügyes? Ha ezt mindenki el­érheti. Az nem kell, ami min­denkinek jó. Akkor esetleg a szép feleségét is elvihetik tőle, elpártolhat az asszony, találhat különbet is. Laci fölállt. — Köszönöm a vacsorát, me­gyek lefeküdni. Papír Marci megütközve nézett rá: — Ilyen korán?... — Megfájdijjt a fejem. Becsukta maga után a cseléd­szoba ajtaját, hanyatt feküdt a sötétben. Meddig fogják itt bírni? Ez a tökfej napról napra élesebben vitatkozik, mintha csak provo­kálná őket. Vagy önmagának keres válaszokat? Saját szorító sorsában tapogatózik? Meddig még ez a hányattatás, meddő rejtőzés? És jó ez így? Itt is jöhet razzia: kérdés, az igazgatói magánpalota védi őket vagy a véletlen? Suháng, Kollár, Fülöp — mind-mind eltűntek. Semmi nem történik, vakondokká vál­tak a föld alatt — csak a légi­támadások robbanásai hallatsza­nak. Fölült, az ajtórésen bevilágí­tott a villany s átszűrődött Jen- ci és Papír Marci izgatott vitat­kozása. Jenci tudja, hogy a németek elvesztették a háborút, de a bol- sevízmust ö sem akarja. Azt mondta, amit gondolt: „Én nem várom őket, nekem nem hiá­nyoznak, értse meg... De a reali­tásokkal számolni kell.” Az an­golokat se várja, csak a néme­tektől akar szabadulni. Az ősi ellenségtől és a fasizmustól. A kormányzó úr is protestáns, Jen­őitől maradhatna minden a régi­ben, a vallás, a nemzet. Na ez igazságtalanság, hiszen Jenci is a „nép” mellett áll. „Reformok szükségesek.” Ebben különbözik a nagybátyjától, aki éppen sem­mit, de semmit nem akar vál­toztatni. Kínlódva végigsimított az ar­cán. ... Úristen, micsoda hülye va­gyok én! Hisz Jenő itt van ve­lem, megszökött ő is a behívás elől, az én sorsomat osztja. Sem­mivel sem vagyok nagyobb hős nála. Azért, m^rt vitatkozik Ve-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom