Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-03 / 130. szám
1966. június 3. 3 Péntek Átadják tapasztalataikat megyénk legjobb kombájnosai — t/j gépeket kapnak az országos hírű versenyzők — Megyénkben az elmúlt észtén- I eddiginél nagyobb körültekintésdőben több kombájnos jutott országosan az elsők közé az aratás- cséplési versenyben. Az Orosházi Mezőgazdasági Gépjavító Állomás körzetében például Megyik Sándor és Kormányos János ért el várakozáson felüli teljesítményt, a mezőkovácsházi gépjavító körzetében pedig Gácsér Ferenc és Varga Pál. Mind a négyen több éve vezetik az arató-cséplő masinát. Ugyanazokban a termelő- szövetkezetekben dolgoznak, jól ismerik a talajt, a szövetkezeti vezetőket s azok is őket. Ebben az esztendőben nehéz aratás vár a mezők munkásaira. A mezőkovácsházi járásban például máris jelentős területen dűlt meg az őszi árpa. A kenyércsata harcosai főleg a kombájnosok lesznek, hisz rájuk vár a kalászos terület döntő többsége. Az élenjáró kombájnosok most is elsők között tették meg vállalásaikat. Megyikék például már bejárták a csanádapácai határt, ahol évről évre aratnak, hogy szemügyre vegyék, figyelemmel kísérhessék a gabonák fejlődését. Űj SZK—4 kombájnokat kapnak a leghíresebb kombájnosok, akik minden Nagyüzemi jellegű állattenyésztés A Felsőnyomási Állami Gazdaság központi kerületében nagyüzemi jellegű szarvasmarha-tenyésztésre rendezkednek be. Megvalósítják korábbi elképzeléseiket, mely szerint 600 szarvasmarhának építenek istállót, nyári szállást, a telephez szükséges borjúnevelőt, elletőt, központi takarmányos- kamrát és a gondozók pihenőjét, az úgynevezett szociális épületeket. Az egyes gazdasági épületeket betonút köti majd össze. Ennek egy részét már meg is csinálták. A tehenészek munkájának könnyítésére sort kerítenek az istállók, takarmány oskam rák gépesítésére is. sei készülnek az aratásra. Nagy érdemük még, hogy nemcsak ők akarnak elsők lenni. Szívesen adják át 8—10 éves tapasztalataikat az ifjabbaknak. Tanfolyamokon mondják el, ők hogyan jutottak évről évre nagyobb teljesítményhez, mit tettek a sikerért ők maguk? Az aratás ideje lassan, de közeledik, s ezek a munkamódszerátadások igen nagy szolgálatot tesznek megyénkben. A. B. Földieperldsérlet Ebben az évben érdekes kísérletet állítottak be a tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezetben. A földieperpalánták egy részére fóliasátrat húztak. A kísérletnek az volt a célja, megállapítsák, hogy egyes földieperfaj- ták miként viselik a fólia alatti „rabságot”. Az idei kísérlet alapján jövőre több száz négyzetméteren fóliasátor alá helyezik azokat a földieper- palántákat, amelyek az idén korán hoztak gyümölcsöt. Az a céljuk, amint azt Nagy Gábor fő- agronómus is említette, hogy mindenkinél korábban — legalább 10 nappal — piacra vigyék az első szamócát. Az eső után ismét benépesült a határ megyénkben Feldolgozásra kész a zöldborsó Május utolsó napjaiban kiadós eső áztatta megyénk határát. Negyven-negyvenöt milliméter csapadékot mértek a földeken, s a változó talajadottságoknak megfelelően egyik helyen hamarabb, a másik helyen később lehet rámenni a megázott táblákra. Az eső után mindenfelé figyelték a szakemSarjad az élet a gyulavári határban Amikor februárban Gyulavári felé hömpölygött az ár, az emberek a gátakon szinte a puszta létüket védték. Nem hiába, hiszen százak, ezrek, az egész ország a segítségükre sietett. Azt azonban tudták, hogy tönkremennek a földek, elpusztulnak a vetések. A tengernyi víz láttán bizony ösz- szeszorult a szívük és ebben a reménytelennek tűnő helyzetben egy nagy kérdés foglalkoztatta őket: vajon kisarjad-e még egyszer az élet a határban? — Most már a község határának tóbb mint a felén befejeztük a vetést — mondja Kovács József, a 7500 holdas Lenin Hagyatéka Tsz elnöke és felsorolja, hogy többek között 171 holdon cukorrépa, 25 holdon kender, 70 holdon mák, 200 holdon zabosbükköny, 2300 holdon pedig kukorica® került a földbe. — Sajnos azonban — folytatja —, a kukorica csak 600—700 holdon kelt ki. Három 60—70 holdas táblán a vetés kicsírázott, aztán a má jusi meleg elpusztította. Lépésről lépésre Mikor az ár kezdett visszahúzódni, a tsz vezetősége először a kommunistákkal tanácskozott. lem?... Azért, mert vedte Hor- thyt október 15-én?... Eszébe jutott, milyen furcsán, groteszkül ment el felettük a nap. Lent voltak a Dunán, kóboroltak, horgásztak, krumplit szedtek, este tudták meg Vi- dócki Kláritól, hogy Horthy közben letette a fegyvert, de a nyilasok nyomban a helyére ültek, átvették a hatalmat. Míg ők pecáztak, a történelem elzúgott a fejük felett. Talán jobb is így; ha bemennek a városba és felfedik magukat, estére már lehet, hogy nem élnek. Jenci nemzeti mártírt látott Horthyban, aki „megmutatta", „megpróbálta a lehetetlent”, „beírta nevét”, satöbbi. Öt nem hatotta meg ez a gesztus. Nem kellett volna beszállni ebbe a halálmenetbe a Szovjetunió ellen. És egyáltalán: micsoda államfő az, akit néhány óra alatt el lehet süllyeszteni? Hol voltak a hadosztályai, a tábornokai?... Nevetséges. Ettől meghatódni. Levetkőzött, lefeküdt. Tompa félálomban szendergett, hallotta, amint Jenő benyitott. Fény már nem jött vele, úgy látszik, a házbeliek is elcsendesedtek. — Alszol? — Nem. Hány óra van? — Fél tizenegy. — Jól elbeszéltétek az időt. Jenő nem válaszolt, gondolataiba merült. Később hallotta, hogy vetkőzik, koppant a cipője, súrlódtak a ruhadarabjai. Reccsent alatta az ágy, Laci már „jóccakát” akart neki kívánni, amikor barátja megszólalt, mintha csak az előbbi dialógust folytatná: — Nem lehet a végére járni ezeknek a dolgoknak. — Mondhatok valamit? — tűnődött, hogyan fogalmazza meg, hogy ne bántsa meg Jenőt. Mái' nyelvén volt: „Jó nagy marha a nagybátyád!”, de enyhítette: — Nem állt sorba Papír Marci, mikor az észt osztogatták... — Onnan sokan hiányoztak — felelte Jenő, s nem lehetett tudni, hogy érti. — Ha ő veled tartana, maga alá vágná a fát. Mártír lenne, aki önként adja mindenét a semmiért. Mi sem akarunk mást tulajdonképpen — valljuk meg végre — mint átmenteni magunkat. Puszta életünk, képesítésünk, tehetségünk azonban a sorsunk aranyfedezete. De mihez kezd Papír Marci a Fortuna nélkül? Se szakmája, se egy , barázda földje. Gyámoltalan alak volna, ha nem ragaszkodna foggal, körömmel ahhoz, amit elért. — Valljuk meg végre... átmenteni magunkat — ismételte Laci. Hát persze, hogy igazad , van. De erre éppúgy ráfizethetünk, mintha egy csomó svábot már leöltünk volna. Több szó nem esett köztük. (Folytatjuk) Ök a legnehezebb helyzetben is magukra találtak. Ügy határoztak, hogy lépésről lépésre vissza kell hódítani a földet a víztől, vagyis ahogy lehet, rögtön szántani. Sajnos, az április elején lehullott 90 milliméter csapadék megállította a munkát és csak a hónap végén tudták folytatni. Aztán pedig kezdődött a szárazság. .Kegyetlen volt a termeszei, mint már nemegyszer az előző években is. Tavaly a belvíz 10. az idei árvíz pedig csaknem 20 millió forint kárt okozott az 1038 tagú közösségnek. Azt gondolhatná valaki, hogy' ilyen körülmények között elkeseredtek a dolgozók és valamilyen újabb természeti csapástól tartva máshol próbálnak szerencsét. De az elnök tagadólag int: — Nem — szólal meg és egy kis szünet után folytatja még: — sokszor csodálkozom az emberek optimizmusán. De a fiatalok sajnos, nem maradnak. Bíznak az emberek... Túri Sándorral, a tsz közgazdászával megyünk ki a határba. Ö mutatja, hogy milyen pusztítást végzett az árvíz. Az őszi vetésekből csak itt-ott, a magasabb fekvésű helyeken látható egy-egy folt. Összeomlott tanyák, megrongált utak, „kilúgozott” földek mindenfelé. Sok helyen csak gaz terem, mert a süppedős talajra még mindig nem mehet rá sem a gép, sem a ló. Ha megszárad, olyan a felszíne, mint a csont, néhány centivel lejjebb pedig ott a fekete szurok. Egy munkacsapattal találkozunk. Néhány emberrel beszédbe elegyedünk. Az érdekelne, hogyan vélekednek a helyzetükről, mik a reményeik, kilátásaik. Pongrácz István naptól, széltől cserzett arcán nyoma sincs a csüg- gedésnek. — Tudja, elvtárs — kezdi —, mi azt mondjuk, nekünk kommunistáknak kell példát mutatnunk. És lassan mindenkibe visszatér az életkedv. Hozzáfogtunk a munkához... — És bíznak a tsz gazdái? — Azt hiszem, igen. Elsősorban pedig a saját erejükben. Ha nem bíznának, nem is dolgoznának. Mindig kilábaltunk a bajból. Az elmúlt öt esztendő mutatja, hogy aki dolgozik, meg tud élni. ...Ez a táj a mi világunk Gyuricza István traktoros így vélekedik: — Itt születtünk, ez a föld, nánk elszakadni tőle, de nem is akarunk. Tóth Károly traktoros ehhez kapcsolódva mondja: — Ki kell ismerni ezt a földet és alkalmazkodni a „szeszélyeihez”. Pongrácz István egy számára furcsának tűnő epizódra emlékezik vissza: — Tavasszal Mezőberényből, Kétegyházáról és a megye más részéből traktorok jöttek segíteni. Hozzá is láttak a munkához, de nehezen ment. „Ennél jobb talaj nincs?” — kérdezték egyesek. Mi mondtuk, hogy aligha tudnának mást találni. Voltak, akik nem dolgoztak tovább, mert — kijelentették — ..nem tudnak keresni”. — Mi kinek mondhatnánk ezt? — kérdezi Guti Lajos, majd egy kis összehasonlítással próbálja megvilágítani, hogy milyen küzdelem itt a talajmunka: — Máshol 80—85 foriní egy hold őszi vetés költsége, nálunk 300—350 forint. Mindnyájuk kívánsága Ismét Pongrácz István veszi át a szót: — Ilyen megfeszített munkával máshol igen nagy eredményeket tudnánk elérni. Most kezdhetjük a tönkrement talaj javítását is. Négy árvizet értem meg már az életemben, jó lenne, ha többre nem kerülne sor. A gátakat kellene megerősíteni, ez mindnyájuk kívánsága. A csatornázás is megoldásra vár, ami a belvizet levezeti, egyúttal pedig lehetővé teszi az öntözést. Segítséget várnak tehát a gyulaváriak, de ők is megtesznek /mindent, hogy újra kisarjadjon az élet a határban. Pásztor Béla berek a földeket, s ahol lehetett, munkához láttak a termelőszövetkezeti tagok. Eleken például a Lenin Tsz határában, főleg a tavaszi szántásba vetett kukoricaföldön — ahol gyorsabban lefolyt a májusi csapadék — szerdán már kora reggel megkezdhették a növényápolást. Ezen a napon nyolc kulti- vátor és 600 kézikapás irtotta a gyomot. A borsóarató és borsófejtő gépek éjjel-nappali műszakban dolgoztak, folyamatosan szállították a közkedvelt főzeléknekvalót a Békéscsabai Konzervgyárba. Újkígyóson az Alanykalász Tsz határában a nehéz gépek még nem dolgozhattak a földeken. de 100 kézi kaszával folyamatosan vágták a zöldborsói. Négy gép csépelte a drága szemet. A zsenge zöldborsóból — amit éjjel-nappal csépeltek a kígyósi határban is — huszonnégy óra alatt 400 mázsát szállítottak a Békéscsabai Hűtőházba mélyhűtésre. Egyébként megállás nélkül dolgoztak a káposztaföldeken is. 6t és fél millió forintból gazdasági épületek a mezokovácsházi Új Alkotmány Isz-ben Serényen dolgoznak a mezőkovácsházi tsz-közi társulás építői az Üj Alkotmány Termelőszövetkezetben. Négy brigád vállalta az új istállók és a borjúnevelő építését. Az anyagról idejében gondoskodtak, így már az év elején megkezdhették a munkát. A brigádok tagjai vállalták, hogy az öt és fél millió forintos költséggel készülő gazdasági épületeket határidő előtt több mint egy hónappal — augusztus 20-án átadják rendeltetésüknek. A termelőszövetkezetben jelenleg két, egyenként 100 férőhelyes istálló, egy 144 férőhelyes borjúnevelő telep és egy 30 tehén elhelyezésére alkalmas elletőistálló épül. Korunk ifjúsága címmel an kelőt rendeztek Békéscsabán A II. Békéscsabai Ifjúsági Napok keretében május 30-án Korunk ifjúsága címmel ankétot tartottak, melyen megjelent Gaál Ferenc, az Ifjúsági Magazin fő- szerkesztője és Filyó Mihály, a lap helyettes szerkesztője. Az an- kéton részt vettek a város középiskoláinak és ipari tanulóinak képviselői, s kérdéseket tettek fel a népszerű folyóirat szerkesztőinek. A vendégek elmondták az Ifjúsági Magazin létrejöttének történetét, s azt. hogy milyen Az ankéton többek között szó esett azokról a törekvésekről, amelyekkel a lap színvonalának emelkedését akarják elérni. Szó esett az Ifjúsági Magazin, valamint a televízió Halló, fiúk, halló, lányok című műsorának kapcsolatáról,’ s Gaál elvtárs elmondta, hogy megjelenik majd a Magazin irodalmi melléklete is. Az ankét befejezése után közvetlen hangú beszélgetés zajlott le az Ifjúsági Magazintól érkezett ez tő bizottság és a fiatalok tizenhá- a táj a mi világunk. Nehezen tud- i rom tagú szerkesztő csoportja. munkát végez az öttagú szerkesz- vendégek és a jelenlevő békés1° csabai fiatalok között. Kövér László
