Békés Megyei Népújság, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-03 / 130. szám

Világ proletárjai, egyesüljetfM! 1966. JÜNIUS 3., PÉNTEK XXI. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Egy csepp­A nemzetközi helyzet, a nem­zetközi kapcsolatok jelenlegi bo­nyolultságának körülményei kö­zött nem érvényes többé a „cseppben a tenger” kifejezés. Egyetlen Ihír „cseppje” sokszor félrevezető; esetleg a teljes va­lósággal szögesen ellentétes ké­pet ad! Éppen ezért ellentmondásos és bonyolult korunkban fontosabb, mint valaha, hogy a gondolkodó ember ne csak a friss hírek mindennapi .pasztilláit” fogyasz- sza — de világosan lássa a nem­zetközi helyzet fejlődését alapve­tően meghatározó, úgynevezett állandó tényezőket is. Az SZKP XXIII. kongresszusa rendkívüli világossággal határoz­ta meg ezeket az állandó ténye­zőket, s megállapításait a világ- politika valósága nap mint nap alátámasztja. A világhelyzet fej­lődésének legfontosabb állandó tényezője a szocialista országok gazdasági, politikai és katonai erejének szüntelen növekedése, amely a nemzetközi erőegyen­súlyt a szocializmus javára vál­toztatja meg! A kongresszus ez­zel kapcsolatban leszögezte: „A szocialista országok megtartják és tovább fokozzák fölényüket a gazdasági növekedés ütemében, egyre hatékonyabban hasznosít­ják a szocialista termelési mód előnyeit és ezzel teljesítik egyik legfőbb, valóban forradalmi fel­adatukat.” A szocialista országok ipari termelése 1965 végén a világ teljes ipari termelésének körül­belül 38 százalékát képviselte az előző év mintegy 35 százalékával szemben. A részesedés növelésé­nek alapja az volt, hogy 1961 és 1965 között a szocialista vi­lágrendszer ipari termelése 43 százalékkal nőtt — a kapitalista rendszeré csupán 34 százalékkal. Ez a tendencia a legfontosabb állandó jellegű világpolitikai és világgazdasági irányzat — hiszen 1937-ben a szocialista részesedés a világ teljes ipari termeléséből még 10 százalék, s 1950-ben is még csak 20 százalék volt! Az alapvető világgazdasági tendencián belül az összehason­lítás leglényegesebb területe ter­mészetesen a szovjet—amerikai viszonylat. Két tényező is idő­szerűvé teszi az összehasonlítást. Az egyik az, hogy az utóbbi években az Egyesült Államokban ingadozó konjunktúra volt, amely 1965-ben megerősödött és ez fo­kozza az összehasonlítás reali­tását. A másik: 1965 — az 1958- basn megindított szovjet hétéves terv utolsó esztendeje volt. A tervidőszakban a Szovjetunió ipari termelése átlagosan évi 9,1 százalékkal nőtt. Ugyanebben a hét esztendőben az amerikai ipar átlagos évi termelésnövekedése 3,9 százalék volt. A nemzetközi fejlődés másik, állandóan ható tényezője a nem­zeti felszabadító mozgalom fejlő­dése, a gyarmati rendszer hal­doklása, a szocialista országok és a felszabadító mozgalom alapvető együttműködése az imperializ­mussal, a gyarmatosítással szem­ben. Magától értetődik, hogy napi— vagy akár egy-két éves — táv­latban itt is jelentékeny ellent­mondások jelentkezhetnek. Nigé­riában reakciós, imperialistaba- rát rendszert buktathat meg egy váratlan fordulat, míg a közeli Ghánában reakciós katonai puccs ellenforradalmi irányú változá­sokat hoz létre. Indonéziát ellen- forradalmi hullám önti el — Szíria egyre határozottabban ha­- és a tenger ladó politikát folytat. Az esemé­nyeknek ez a vibrálása azonban nem változtathat azon a világ- történelmi tényen, amit a XXIII. kongresszus így fogalmazott meg: „A legutóbbi években szá­mottevően továbbhaladt a nem­zeti felszabadulás ügye. Ma már csaknem egész Ázsia és Afrika lerázta a gyarmati rabság jár­mát. Ez a népek nagy vívmánya az imperializmus elleni felszaba­dító harcban.’? Az ilyen és ehhez hasonló ál­landó világpolitikai tényezők ha­tását ma már egy-két évtizedes periódusokban lehet megfelelően értékelni, ami a történelmi folya­matok rendkívüli gyorsulására vall! Az állandóan ható folya­mat szempontjából tehát nem az események pillanatnyi hullámzá­sa az alapvető — hanem az, hogy a gyarmatosítás csaknem 400 évig szervezett építménye, lényegét tekintve a második világháború óta eltelt két évtized alatt ösz- szeomlott. Ezen a folyamaton belül rend­kívül jelentős és ugyancsak ál­landóan ható tényező a fejlődő országok és a fejlett tőkés orszá­gok közötti gazdasági ellentétek erősödése. A tőkés világon belül a fejlődő országok helyzete to­vább romlik. A világ összes ki­vitelében jelentkező részesedé­sük 1965-ben (becslés szerint) alig haladja meg a 20 százalé­kot, holott egy évtizeddel koráb­ban még megközelítette a 30-at. Különösen figyelemre méltó, hogy a szocialista országok és a fejlődő országok kereskedelmi kapcsolatainak növekedésével szemben — a fejlett tőkés orszá­gok és fejlődő partnereik között lanyhul a kereskedelem. A fej­lett tőkés országokba irányuló „fejlődő export” 1963-ban még 10 százalékkal, 1964-ben már csak 8 százalékkal, 1965-ben pe­dig mindössze 5—6 százalékkal nőtt. Ez az irányzat, a természetes politikai feszültségnövekedéssel párosulva, tartósan meghatározza a fejlett és a fejlődő tőkés orszá­gok viszonyárt, s jelzi, hogy a közöttük levő ellentét a kapita­lista világ legfontosabb kibékít­hetetlen ellentmondása. E tényező bomlasztó hatását fokozza, hogy a fejlett tőkés or­szágok egymás közötti ellentéteit is a világpolitika állandóan ható tényezői közé kell sorolni. Ele­ven bizonyítéka ennek, hogy a kapitalizmus a különböző integ­rációs mozgalmakkal és blokk- alkotásokkal történelme során még sohasem tapasztalt erőfeszí­téseket tett a fejlett tőkés or­szágok „egységfrontjának” meg­szervezésére. Olyan tényezők, mint Franciaország független politikájának kibontakozása és a NATO bomlása, a Közös Piacon belül Nyugat-Németországot és Franciaországot szembeállító el­lentétek — nyilvánvaló bizonyí­tékai annak, hogy ez az erőfe­szítés csak ideiglenes eredménye­ket hozhatott, amelyekkel szem­ben fokozatosan utat tört magá­nak az állandó tényező; a fejlett tőkés országok közötti ellentétek élesedése. A világpolitikai helyzet állan­dóan ható tényezői így alapvető­en egy irányba: a kapitalizmus gyengülése, a szocializmus erősö­dése irányába mutatnak. Ez egy­ben fokozza a szocialista világ közvetlen nagy világpolitikai küldetésének, a béke megvédel- mezésének esélyeit. Gömöri Endre Ll Mikor kapcsolódik a g-siael lát siska egyenk la sírom városa Valóságos földgáztenger felett élünk Hatvannégymilliós tanácsi beruházás Békéscsabán Orosházán nagyrészt már kiépült a vezetékrendszer A kézi szállítású propán-bután gáz helyett jóval kényelmesebb, állandóbb a csőhálózatról kapott gáz. Mivel az ellátás szempontjá­ból elsősorban számba jöhető vá­rosaink : Békéscsaba, Orosháza, Gyula lakosságát közvetlenül érinti a kérdés, azzal fordultunk Kelemen Jánoshoz, a megyei ta­nács vb tervosztályának főmér­nökéhez, hogy tájékoztassa a nyilvánosságot a helyzetről. — Megyénkben a szén és egyéb energiaforrás hiányában a ' föld­gáz mind az ipari üzemek, intéz­mények, mind pedig a lakosság szempontjából valóságos áldás. Valósággal földgáztenger felett élünk, hiszen hazánkban a me­gyénk alatt elterülő békési me­dence a leggazdagabb lelőhely. A feltárás azonban még nem min­den. A fűtőenergiát el is kell ve­zetni a fogyasztókhoz, ami igen pénz- és anyagigényes feladat. Elsősorban a három város: Békés­csaba, Orosháza és Gyula lakos­ságának és ipari üzemeinek gáz­ellátása a cél. Példaként Békéscsabát említe­ném, tekintve, hogy a másik két- \ tőben hasonló beruházási és kivi­teli módon, és ütemben történik a megvalósítás. A beruházási és ki­viteli tervek elkészültek. Békés­csaba 64 millió forint tanácsi be­ruházást kapott erre a célra. Az első szakaszban, vagyis 1970-ig ebből 30 milliót használnak fel, ami 2000 lakás ellátását biztosít­ja. A 60 atmoszféra szállító­nyomású fűtőanyag, nyomássza­bályzók közbeiktatásával, normá­lis 1 atmoszférikus nyomással jut el a háztartásokba. Először a leg­sűrűbben lakott részeket, vagyis a lakások 70 százalékát látjuk el csőhálózat útján. A fennmaradó 30 százalék — főként a külkerü- letek — továbbra is a kézi szállí­tású, azaz palackozott gázt hasz­nál egy ideig. A harmadik ötéves tervben épülő közintézményeket — iskola, kórház, ÁBC-áruház, I Cape Kennedy Hírügynökségi jelentések sze­rint a Surveyor amerikai űrhajó szerdán éjszaka — magyar idő szerint 7.17 órakor — leszállt a hold felszínére. Ezzel megismétel­te a Luna—9 szovjet űrhajó tel­jesítményét. A leszállás sima, zökkenőmen­tes volt és az űrhajó fél órán be­lül megkezdte a televíziós képek továbbítását a földre. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában „egyenes adásban” közvetítették a Surveyor képeit. A képek jó minőségűek. Eddig három kép érkezett, az első az szálló — és lakóházakat már \ gázfűtésűre tervezik. — Először, a jövő év harmadik negyedévében a Kulich Gyula Lakótelepre fut be a gáz. Oroshá­zán a múlt évben nagyrészt már kiépült a vezetékrendszer. Az el­ső szakaszban 3000 lakást látnak el. Gyulán az első szakasz építése 12 millió forintos beruházással in­dult. Szerencsésen találkozott ösz- sze a megyében a gázfeltárás és a városfejlesztés. Ily módon a há­rom városban mondhatná, egy­szerre épül a víz-, gáz- és csator­nahálózat, ami olcsóbbá és gyor­sabbá teszi a közművesítést. A városok gázellátásával kap­csolatos kivitelezést, üzemeltetést és minden szolgáltató feladatot a Tiszántúli Földgázszolgáltató Vállalat végez majd — fejezte be a közérdekű telefontájékoztatóját a megyei tervosztály főmérnöke. I —ö— űrhajó „három lábát” mutatja, a második a hold felszínének egy részét és az űrhajó egyik antenná­ját, a harmadik képen közelről láthatók az űrhajó „lábai” és mint a tudósok közölték, a felvé­telről megállapítható, hogy a holdra szállás következtében az űrhajó „lábai” nem törtek el és nem deformálódtak. A Cape Kennedy-i támaszpon­ton egybegyűlt tudósok nagy örömmel fogadták a kezdeti sikert és kifejezték reményüket, hogy még néhány száz jó minőségű felvételt fognak kapni a holdról. (MTI) fl Surveyor leszállt a hold felszínén Többet kell törődni a tsz-tagok egészségvédelmével A békéscsabai városi tanács egészségügyi és mezőgazdasági állandó bizottságának együttes ülése a Május t Tsz-ben Kitűnő módszerrel tartja ülése­it hosszabb idő óta a békéscsabai városi tanács egészségügyi állandó bizottsága: rendszeresen üzemek­ben, termelőszövetkezetekben hívják össze a bizottság tagjait és a napirendnek megfelelően ott helyben, rögtön a gyakorlattal is megismerkedhetnek. Tegnap, jú­nius 2-án, amikor a napirenden a termelőszövetkezetek egészség- ügyi ellátottságát „tették asztalra”, a Május 1. Termelőszövetkezet­ben jöttek össze, együtt a tanács mezőgazdasági állandó bizottsá­gával. Dr. Péterffy Gábor, az állandó bizottság elnöke irányításával előbb megtekintették a termelő- szövetkezet konyháját, a különböt ző vegyszerek tárolását, a gépja­vító műhelyt, a tehenészetet, a sertéstelepet, valamint a kertésze­tet, majd utána a szövetkezet kultúrtermében beszelték meg a tapasztalatokat. A közös állandó bizottsági ülésen részt vett Palyik György elvtárs, a városi tanács elnökhelyettese, valamint a vá­ros négy termelőszövetkezetének meghívott egészségügyi felelőse is. A két állandó bizottság felkéré­sére a Május 1., a Lenin, a Sza­badság és a Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet megbízottai tartottak rövid refe­rátumot szövetkezetük egészség- ügyi ellátottságáról. Nagy Mihály, a Május 1. Tsz elnöke részletesen elmondotta, hogy milyen a szövet­kezet vízellátása, tejkezelése, a tagok orvosi ellátása, az étkezte­tés, a betegek ellátottsága, a szo­ciális alap felhasználása, vala­mint a táppénzes betegekkel való foglalkozás. A másik három termelőszövet­kezet ugyancsak hasonló téma­körökben adott tájékoztatást a két állandó bizottságnak. A felszóla­lók, köztük Palyik György elvtárs, azt hangsúlyozták, hogy vala­mennyi termelőszövetkezetben sokkal több gondot kell fordítani az emberek egészségvédelmére, és hogy a gazdasági munka szerve­zése közben sem lehet megfeled­kezni azokról, akik szövetkeze­teinkben éppen a javak előállítá­sán fáradoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom