Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-08 / 108. szám

1966. május 8. 5 Vasárnap „ Érettük dolgozom...” Szinte csendesen zümmögnek a gépek,, csak néha berreg fél egy motor, ha erőteljesebben meg­nyomják a pedált. A zajt elnyeli a puha tömeg, az apró emberkék testére szabott vastag és hófe­hér bébiruhák halmai. Asszonyok, édesanyák sokasá­ga ül a gépek mögött, s míg für­ge ujjuk ügyesen a tű alá igazítja az anyagot, talán éppen azokra gondolnak, akiknek készül: a gyermekekre vagy inkább a sa­játjukra, akikért dolgoznak. * — Érettük dolgozom — vallja hittel Bereczki Petemé, egy asz- szony a sok közül a Békéscsabai {íötöttárugyárban —, négy lá­nyom van, a legnagyobb Marika, 18 éves. Most érettségizik a Rózsa Ferenc Gimnáziumban, a legki­sebb pedig Kati, tízéves. Marika, Izabella, Klári, Kati... így jöttek sorra egymás után, s a fiatalasszony, az édesanya kénytelen volt abbahagyni a munkát, amíg kicsinyek voltak. — Sok baj, vesződés volt ve­lük — mondja —. ezért hát ott­hon maradtam, de ugyanannyi örömet is jelentettek számomra és nagyon szeretem mindegyiket. Most már nagyok. Segítenék a háztartásiban és tanulnak, mégpe­dig jól. Erre egy kicsit büszke is Amikor egy kisfiú sebe másoknak is fáj Makón puskával játszott egy kisfiú. Megsebesült. Sürgősen vérre volt szükség, hogy meg­menthessék. A battonyaiak mesz- sze vannak Makótól, de a hír szárnyakon járt, s amikor meg­tudták, valami megmozdult az emberek szívében. A kisfiú sebe nekik is fájt, a szülők aggodal­mát mélyen átérezték, s szinte egyik óráról a másikra harmin­cán jelentkeztek. A kisfiú meg­menekült. Röviden ennyi a történet, de meg kell emlékezni róla, mert valamit bizonyít, azt, hogy Bat- tonyán is változtak az emberek, s egyre inkább változnak me­gyénk városaiban és falvaiban. A Vöröskereszt aktíváinak felvilá­gosító szava eljut hozzájuk, s az előadások, filmvetítések megmu­tatják, milyen jelentősége van a véradásnak az emberi élet meg­mentésében. Néhány évvel ez­előtt Battonyán alig-alig volt je­lentkező egy-egy véradás alkal­mával. A kisfiú esetében viszont már az első szóra megmozdultak az emberek, sőt hívás nélkül is jöttek, hogy segíthessenek. Megyénkben öt éve van térítés nélküli véradás és évről évre több azoknak a száma, akik erre jelentkeznek. Évenként átlagosan 8—900 literrel adnak több vért megyénkben. Ami pedig igen lé­nyeges: Békés megye az ország­ban az egyedüli, ahol immár má-j sodild éve kizárólag térítés nélküli a vérvétel. flz eredmény természetesen nem magától jön. A vérkonzer­váló állomás dolgozói szinte fá­radhatatlanul járják a városokat, községeket, a különböző munka­helyeket, hogy a helyszínen ve­gyék le a vért. A szervező rmun­kéban áldozatkész segítőik a vö- röskeresztes aktívák, akik egy- egy véradónap előtt felkeresik a lakókat, elbeszélgetnek ennek je­lentőségéről, ezenkívül előadáso­DÉL-MAGYARORSZÁGI ARAM SZOLG ALTATÓ VÁLLALAT felvesz azonnali belépéssel vontatóvezetőt Jelentkezés: Békéscsaba, VI,, Micsurin u. 10—12. 48510 kát, filmvetítéseket is szervez­nek. A munkába sok helyen ak­tívan bekapcsolódnak a körzeti orvosok, egészségügyi dolgozók, a párt- a tanácsi és a tömegszerve­zeti vezetők, aktívák. Különösen ott érnek el szép ered­ményeket, ahol a község vezetői ér­tik meg elsősorban a véradás je­lentőségét és minden segítséget megadnak ehhez a munkához, sőt maguk is példát mutatnak az­zal, hogy az elsők között jelent­keznek. Így történt Battonyán is legutóbb, s ennek eredménye volt, hogy az idén már kétszázan adtak vért. A makói kisfiú eseté­ben pedig különösen Palkó La­jos elvtárs, a községi párttitkár mutatott példát, megszervezte a jelentkezést, a gyors segítséget. Előzőleg a véradónapon ő is az elsők között jelentkezett. A mezőkovácsházi járásban Végegyházán értek el még kiváló eredményt, s itt a párt és a ta­nács vezetői mellett a termelő- szövetkezet irányítói is példát mutattak. Kerekes András tsz- elnök a közgyűlésen javasolta, hogy vendégeljék meg a véradó­kat. Ezzel megbecsülésüket is bi­zonyítják. A közgyűlés elfogadta a javaslatot és a 199 véradót a szövetkezet vacsorán látta vendé­gül. II megyében magasan kiemel­kedik a községek közül Puszta- ( földvár, ahol 406-an adtak vért az idén. S ezzel országosan is a legjobb eredményt érték el. Az év első negyedében kiemelkedik még Körösladány, Füzesgyarmat, Bél- megyer, Gádoros, Nagybánhegyes, Szentetornya és Orosháza. Az eredményekkel párhuzamo­san említhető, hogy a véradók megbecsülése is jobban megmu­tatkozik az utóbbi időkben, áok helyen ünnepségeket rendeznek tiszteletükre, megvendégelik őket vagy ajándékműsorral ked­veskednek. Ebben sok segítséget nyújtott már a Balassi Táncegyüt­tes, a békéscsabai Liszt Ferenc Kamarakórus, a mezőberényi da­lárda, az eleki nemzetiségi együt­tes, a gyulai Erkel Ferenc Művé­szeti Együttes és még néhány mű­velődési otthon népművészeti csoportja. A megbecsülés ilyen formá­ja igen helyes és követendő pél­da, hiszen tiszteletet érdemelnek azok, akik véradásra jelentkez­nek, s ezzel emberek életének I megmentését vállalják, i Kasnyik Judit vagyok, hiszen minden vágyam az volt, hogy tanuljanak, többre vigyék az életben. Érjék el azt, amit én nem érhettem el. Álmom volt csak, hogy tanítónő lehes­sek, de mi is négyen voltunk testvérek és kinek tellett akkor a magunkfajta emberek közül a gyermekek taníttatására? Most bennük látom álmaim megvaló­sulását és ezért dolgozom. Azt akarom, hogy nekik sikerüljön. Marika, Izabella, Klári és Kati... Akár egy mezei virágcsokor, csak egy név tűnik idegennek, mint a csokorban a'z üvegházi virág. Ám ez nem jelenti azt, hogy Izabella más, mint a többiek. Csupán egy magyarázata van, de ez mélysé­gesen mély gyökerekből fakadó. A szülők iránti tisztelet adta az édesapának, édesanyának — a gyermeknek — a gondolatot, hogy a két nagymama nevét adják a két első lánynak> Klári pedig az anyukája nevét örökölte. Katinak viszont már nem jutott ilyen örökség, de ő is éppen úgy sze­reti édesanyját és a nagymamit, mint a többiek. A család szere- tete, az összetartozás felemelő ér­zése bennük él. Az édesanyából áradó nagy- nagy szeretet táplálja ezt az ér­zést. Látják, mennyit, küzd, dol­gozik, fárad érettük és tudják azt is, hogy ez nem könnyű, hiszen nap mint nap együtt vannak, kö­zösen beszélik meg a gondokat, azt, hogy kinek mikor* juthat egy- egy ruhára, cipőre, szép "holmira, mert a fizetés nem nagy, a család pedig igen. Minden fillért meg kell tehát gondolni, hova tegyék, s ebben is osztozkodnak. Azt is látják a gyerekek, hogy édesanyjuk mindig mindenekelőtt rájuk gondol. Ha valamit venni kell, ő marad utoljára. Előbb a láncoknak jut Szép ruha, kabát, pulóver, s csak azután neki, * „Érettük dolgozom...” Cseng, zsong ez a mondat és száll a nagy gépteremben az édesanyák feje felett. Halkan zümmögnek a gépek, csak néha berreg fel erő­teljesebben egy-egy motor. Meg kell nyomni a pedált, fürgébben kell mozognia a kezeknek, hogy több jusson a családnak. Gyermekeikért dolgoznak az édesanyák. K. J. Csókkal és virággal Az édesanyáké ez a kiteljese­dett tavaszi nap. Előkeresett verseskönyvek, megtépett orgo­nabokrok és dobogó gyermek­szívek tanúskodnak az általános, boldog izgalomról: a legdrá­gábbakat köszönti ma minden emberi érzésű ember csókkal és virággal. Évről évre így van ez minálunk május első vasárnap­ján. Az egész ország, az egész önmagát kormányzó társadalom ünnepli az édesanyákat, akik létet, értelmet és erőt adtak fiaiknak önmagukból. Megilletödve dadogjuk el üd­vözletünket, fogadalmunkat, bár tudatában vagyunk, hogy szavaink kopottak, színtelenek, prózaiak és nem vagyunk ké­pesek kifejezni velük az ezer­szer megérdemelt hálát. Az ér­tünk hozott áldozat óriási. Min­den költői ékesszólás, a város, a földkerekség létező összes virá­ga kevés volna azok méltó ün­nepléséhez, akik tizenhat óra munkát és huszonnégy óra gon­dot vállalnak a mi kényelmün­kért, szeszélyeinkért, örömein­kért. / Nagyon kevés, amit adni tu­dunk a szinte emberfeletti tette­kért, s mégis mennyire elég ez az ünnepeiteknek. Egyetlen édesanya sem kívánja a Dárius kincsét azért, mert kiemelte gyermekét a gyámoltalanságból, s a munka, a haza és az igaz­ság szeretetére nevelte. Csak né­hány őszinte, kedves szóra szomjas a szívük, s ha ezt meg­kapják, akkor elfelejtik, meg­bocsátják a legfájóbb hántal- makat is. Egy ma élő költő ezeket a so­rokat írta feleségéhez, aki sok dolgú, fáradt édesanya is egy­ben: „... be vagy kerítve vég­képp, egy férfi, négy gyerek, ragadozó fogakkal faljuk fel életed". Igen, mi elismerjük a zúgolódás nélküli kereszthordo­zást, olykor — o rádöbbenés pillanataiban — kicsinynek, je­lentéktelennek is érezzük ma­gunkat az anya géniusza mel­lett, mégis nyugodt lélekkel el­fogadjuk az általa nyújtott ne­héz szolgálatot. Mosdóvíz, fényes cipő, reggeli, tisztára mosott ing, mindez olyan magától értetődő és természetes dolog, s csuk akkor éreznénk — s mi­lyen sokan érzik! —, mennyire magatehetetlenek vagyunk, ha mindez elmaradna hirtelen. Ezért sir minden ember olyan lélekszaggatóan, amikor elvesz­ti az édesanyját. Mert nincs ho­vá hazamenni, nincs kinek pa­naszkodni, nincs kitől tanácsot és segítséget kérni, ha hiányzik a lakásból gondtalanságunk és nyugalmas életünk kútfeje. Amekkora dicsőség, akkora vereség is anyának lenni. Ki-, nyílik végre a gyárkapu vagy letelik a hivatali dologidő, de számukra tovább folytatódik a munka. Az a sokat emlegetett „második műszak”. Otthon va­csoráról kell gondoskodni, előbb azonban el kellene intézni a lakbért vagy a bevásárlást. A nagymosás is égetően sürgős meg a takarítás is. Ki segít? Mindenki .fáradt vagy lusta, mert teheti, nem dől össze a világ, de ha az édesanya ölbe ejtené egyszer a kezét, leállna, megbénulna a család vérkerin­gése. Most illenék felsorolni mind­azt a sok támogatást, amit a magyar népi állam nyújtott ^az édesanyáknak. Bölcsődék, óvo­dák százairól, az ingyenes vagy a kedvezményes juttatások so­kaságáról lehetne beszélni, ame­lyek szegszüntették a gondok legnehezebbikét, az egykori nincstelenséget. Meg lehetne említeni, hogy a mi társadal­munkban teljesedik be valóban az anyai szív legforróbb óhaj­tása: gyermeke boldogsága előtt nyitva áll az út. De nem tudunk most általá­nos igazságokról beszélni, most eszünk mondanivalóját máso­dik helyre szorítja az érzelem, a kitárult gyermeki lélek vallo­mása. Nem hosszú és okos mon­datokból áll ez, csak néhány ku­sza, összefüggéstelen, el-el bi- csakló szóból. S ez így hangzik értelmesen összeállítva: Ígérem, drága édesanyám, hogy halálo­mig hű leszek hozzád, a tanítá­sodhoz és soha, soha nem bán­talak meg Téged. Bajcsy-Zsilinszky emlékünnepségek Nyolcvan évvel eizel$tt. 1886. Ikult emlékbizottság Szarvason június 6-án született Szarvason a járási tanács emeleti termei- Bajcsy-Zsilinszky Endre. Az ben Szabadságért — Demokrá- évforduló megünneplésére ala-iciáért címmel emlékkiállítást., Bajcsy Zsilinszky szülőházának utcai homlokzata. bélyegkiállítást és könyvkiállí­tást rendez, amelyet június 4- én délután 3 órakor dr. Vígh Károly, a Legújabbkori Törté­neti Múzeum dokumentációs osztályának vezetője nyit meg. Ugyancsak június 4-én (délután 5 órakor) Bajcsy-Zsilinszky szülőházán (Vajda Péter utca 22.) emléktáblát 'helyeznek el, mely alkalommal Varga László, a községi tanács elnöke mond emlékbeszédet. Másnap, június 5-én délelőtt 10 órakor a Vaj­da Péter Művelődési Házban emlékünnepséget és hangver­senyt rendeznek. Megemléke­zést Harmati Sándor, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának titkára tart. A Bajcsy-Zsilinszky emlék- ünnepségek keretében a szarva­si Táncsics mozi június 2-án bemutatja a Halálkanyar, 3-án és 4-én A hétköznapi fasizmus, 5-én a Honfoglalás, 6—7-én a I Különös ismertetőjel című fil­I meket,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom