Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-18 / 116. szám
Í966. május 18. 2 Szerda Német párbeszéd, német A Nemet Demokratikus Köz- ” társaság állami szervei közé belépett egy új: össznémet- ügyi államtitkárság alakult Az új szerv vezetője, Joachim Hermann államtitkár egyik első nyilatkozatában mindjárt hangsúlyozta: senki sem hasonlíthatja az államtitkárság tevékenységét a bonni állam úgynevezett „össznémetügyi minisztériumának” munkájához. Valóban, az NDK államtitkárságának vezetője által körvonalazott munkaprogramja olyan gyakorlati lépések kidolgozása, amelyek elvezethetnek a két német állam közötti gyümölcsöző megbeszélésekhez. A bonni minisztérium sok éves fennállása óta viszont elsősorban propagandaszerv volt; a német egységgondolat szélsőséges ellenfeleinek, nemegyszer a legnyíltabban revansista körök gyűlölettel telt szövegeinek hangszórója. Hermann államtitkár világosan megfogalmazta az NDK álláspontját: „A német kérdés megoldásának bonni megközelítése magában foglalja azt, hogy az NDK-ra rá akarják kényszeríteni az NSZK-ban fennálló társadalmi rendet. Ez képtelenség. A mi véleményünk szerint a német kérdés megoldása nem is abban áll, hogy az NSZK területén második NDK, alakuljon. Mi a két német állam közeledésére, a német konföderáció megalakítására szólítunk fel” — mondta az új államtitkár. kJ apjainkban a nemzetközi po- ™ litika egyik legfontosabb problémája éppen a német kérdés megoldása. Az idei tavasz e kérdésben fölöttébb érdekes és fontos újságot hozott. Sokan „össznémet tavasznak” nevezik — egyébként teljes joggal, meg- 'okoltan — a Német Szocialista Egységpártnak a német párbeszédre, azaz a* NSZEP és a nyugatnémet szociáldemokrata párt mindkét Németországban a másik párt szónokainak felszólalásaival rendezendő gyűléseire tett javaslatát. Való igaz, hogy a bonni kormány egyes körei, elsősorban a CDU politikusai, mindent megtesznek a kezdeményezés elgáncsol ására, mégis maga a javaslat és a már lezajlott néhány előkészítő megbeszélés jogos reményt keltett azokban, akik a német kérdés reális, józan megoldását óhajtják. Au NSZEP—SDP-párbeszéd— ha létre is jön az a helyzet, amely a NSZEP javaslata szerint valóságossá teszi Németország két legnagyobb pártja közeledését és megértését — persze még csak pártok közötti tárgyalás; el kell következnie annak az időnek, amikor a két állam közötti megbeszélések út- ján indulnak el a problémák megoldásához. Annak persze, aki az NSZK politikájának negatív vonásait összegezi, távolinak tűnhet ez. Hiszen a Hall- stein-doktrina, az „egyedüli német képviselet” egyre kopot- tabb elve, vagy akár a német sportolók egységkívánsága elleni bonni mesterkedések — hogy nagypolitika és mindennapi kérdések széles frontján lássuk az NSZK hivatalos nézetrendszerének konokságát — kevés reményt nyújtanak. De arra is gondolni kell, hogy például a Passierschéln-egyezmények már amúgy is rést ütöttek azon az „NDK nincs, nem létezik” — szövegű, képtelen bonni állásponton. Arra is gondolni kell, hogy a „nem létező” NDK egyik fontos és ismétlődő gazdasági seregszemléjén, a lipcsei vásáron a nyugatnémet ipar nagyon is jelen akar lenni, mert üzleteket köt, hogy a „nem létező” NDK-vál az NSZK cégei tekintélyes forgalmat bonyolítanak le, hogy az NSZK szövetségeseinek országából a gazdasági, kulturális delegációk mellett jó egynéhány parlamenti holnap küldöttség kereste a „nem létező” népi kamara képviselőit. Ez a gondolatsor elvisz a következ- ' tetőshez: Bonn minden konok- sága mellett kénytelen lesz egy idő múlva a tényeket ténynek, a valóságot valóságnak elismerni. k prilis végén, amikor a ** szovjet kormány emlékiratban foglalt állást az NDK-nak az ENSZ-be való felvétele dugábán — az NDK márciusban kérte ezt —, a szovjet politika világosan kifejtette, hogy az igenlő válasz az európai helyzet stabilizálódását és az egyetemes békét előmozdító lépés lenne. Persze, Bonnban idegesen és türelmetlenül reagáltak, cinikusan „kommunista saklkhúzás- nak” nevezték az NDK ENSZ- felvételi kérdését; szinte egyszerre azokkal a hangokkal, amelyek újra meg újra az 1937-es „birodalmi határok” emlegetésével, a kialakult európai helyzet semmibevételével próbálják mérgezni a nemzetközi politika légkörét. Nemrégiben egy tekintélyes nyugatnémet publicista, Thomas ' Mann fia, Golo Mann profesz- szor éppen erre célozva jegyezte meg: „a mai német keleti politika olyan, mintha még mindig 1937-et írnánk”. Mann professzor egy düsseldorfi lap tudósítójával beszélgetve, érintette az NDK kérdését is. „Őszintén szólva, nem értem a félelmet az «■elismeréstől«. Az NDK léte realitás, amely előtt senki sem hunyhatja be a szemét. Ha akarunk valamit azoktól, akik Németország másik részében a hatalmat gyakorolják, akkor velük is beszélnünk kell, mégpedig nem elfordított tekintettel. Erhard helyében egy levelet sem küldenek vissza felbontatlanul” — mondta Golo Mann. Golo Mann realitást tükröző szavai már csak azért is figyelemre méltóak, mert éppen a közelmúltban kavart nagy — és joggal mondhatjuk megérdemelt — vihart és visszatetszést az a nyilatkozata, amelyben a fasiszta Spanyolországot próbálta szalonképessé avatni. Azok a nyugatnémet szociál- : demokraták, akik as NSZEP székházéban, majd Nyugat-Ber- linben tárgyaltak aj NSZEP javaslatairól, valóban nem „félrefordított fejjel” beszélgettek s ha nagyon sok kérdésben ellenkező állásponton is voltak a tárgyaló felek, a német közvélemény mindkét Németországban észrevette: a Német Szocialista Egységpárt azt keresi, mi az, ami összeköthet s nem azt, ami elválaszthat... A bonni kereszténydemokraták még valóban nem jutottak el addig, ameddig a -megbeszélésekre hajló szociáldemokraták. A bonni parlament elnöke, Gerstenmaier például kitart amellett, hogy ha létrejönne a két munkáspárt közötti szónokcsere — „az NSZK hatóságainak törvényes joga van letartóztatni az NDK-ból érkezetteket”. A realitásokat, a való helyzet ** minden vonását felismerni — ez még nehezen megy Bonnban. A már idézett beszélgetésben, amelyet Golo Mann folytatott a düsseldorfi újságíróval, szó esett arról, hogy „Nyugat- Németországban gyakran inkább a csillagokra néznek, mint a valóság talajára és a realitást szívesen takarják el kacsalábon forgó mesebeli kastélyokkal.” Márpedig a német jövendő csak a valóság talaján épülhet fel, téglái csak a realitás elemei lehetnék. A reális, a tényekre támaszkodó álláspontot pedig az az NDK-politika képviseli amely a két német állam kapcsolatainak rendezését javasolja, az utat a konföderáció felé hogy végül megvalósulttá ssor az ország újraegyesítése. Gárdos Miklós Befejeződött a Koszigin—Nasszer tárgyalás A felek közös nyilatkozatot adnak ki Kedden délelőtt Koszigin szovjet kormányfő a kairói Kubbeh-palotá- ból a nemzetgyűlés épületébe látogatott. Anvar Szadat, a parlament elnöke fogadta. Alekszej Koszigin részt vett a képviselők rendkívüli ülésén és a nemzet- gyűlés felkérésére beszédet mondott. Méltatta a Szovjetunió és az EAK barátságának nemzetközi jelentőségét és kijelentette: — Nasszer elnökkel egyetértett abban, hogy ezt a baráti viszonyt minden területen fejleszteni kell, mint a béke egyik fontos tényezőjét. i A szovjet kormányfő hétfő este a szovjet és az egyiptomi hadsereg baráti kapcsolatairól, fegyverba- rátságáról beszélt azon a fogadáson, amelyet Amer marsall adott tiszteletére. A szovjet nagykövetség és a kairói szovjet kulturális központ meglátogatása után Koszigin a. zamaleki tiszti klubban rendezett díszvacsorán mondott pohárköszöntőt. A katonazenekar eljátszotta a két ország himnuszát, majd Amer marsall, az EAK első alelnöke üdvözölte a szovjet kormányfőt. Amer marsall rámutatott arra, hogy a szovjet és az egyiptomi hadsereget szoros baráti szálak fűzik egybe. Az EAK hadserege nem jelképes haderő s nem osztályhadsereg, hanem népi hadsereg, amelynek természete nem az agresszivitás, hanem a béke és a szabadság védelme. Koszigin üdvözölte az EAK hadseregét a szovjet fegyveres erők nevében és kijelentette: az EAK-nak olyan hadsereggel kell rendelkeznie, amely képes megvédeni a nép forradalmi vívmányait. Mint mondotta, felejthetetlenek számára az Egyiptomban töltött napok, amelyek megmutatták, milyen nagy sikereket ért el a szocialista közösséget építő nép. Az EAK hadseregét a nép hadseregének nevezte. „Ma már sehol a világon nincs semmiféle fegyvermonopólium” — folytatta a szovjet kormányfő. — A szocialista országok minden olyan korszerű fegyverrel rendelkeznek, amely szükséges a szocialista népek vívmányainak, alkotásainak és érdekeinek megvédelmezésé- hez.” Koszigin végül hangsúlyozta: A Szovjetunió és az EAK hadseregei szolidárisak a két ország népeinek védelmében. Kedden délben a nemzetgyűlés rendkívüli ülése után folytatódott a hivatalos tárgyalás Nasszer elnök és Koszigin között. * * * Kedden, a kairói Kubbeh-palo- tában Alekszej Koszigin szovjet kormányfő, az Egyiptomba látogatott szovjet kormányküldöttség vezetője és Gamal Abdel Nasszer, az EAK elnöke befejezte azokat a tárgyalásokat, amelyek a szovjet kormányküldöttség egyiptomi látogatása alkalmával kezdődtek. A felek megállapodtak abban, hogy közös közleményt írnak alá, amelyet Moszkvában és Kairóban egyidejűleg tesznek közzé. (MTI) Csaknem általános a sztrájk Franciaországban Párizs Franciaország életét kedden megbénította a sztrájk. A szak- szervezetek felhívására nemcsak az állami és közüzemek dolgozói szüntették be a munkát, hanem a maigánipari dolgozók nagy része is csatlakozott a sztrájkhoz. A villamosművek reggel hét órakor beszüntették az áramszolgáltatást. Ezzel a sztrájk csaknem altalánossá vált. A vasutak már éjfélkor megkezdték sztrájkmozgalmukat. Csak a nagy nemzetközi vonatok futottak be reggel az állomásokra. A helyi közlekedés csaknem teljesen szünetel. Az autóbuszforgalmat a rendesnek egytized részére csökkentették. A taxisofőrök is részt vesznek a sztrájkban. Párizsiban sok helyütt elakadt az autóforgalom, mert az utcai jelzőlámpák nem működnek. Az Iskolákban nincs tanítás, a posta, a legtöbb hivatal zárva van. Párizsban az újságok sem jelentek meg, a rádió, a televízió csak zenét közvetít. Franciaországban 1958 óta nem volt ilyen nagy arányú sztrájk. A sztrájknak elsősorban bérkövetelő jellege van. A dolgozók a 24 órás munkabeszüntetéssel tárgyalásra akarják kényszeríteni a kormányt és a magánipari vállalatokat. A sztrájk ezúttal nagyarányú tüntetésekkel párosul. Kedden délután a párizsi dől gőzök tü n tető menetben vonultak a Bastille-tól a Place de la Répulique-ig. A Francia Kommunista Párt, a demokrata szocialista szövetség, az egyesült szocialista párt vezetői és tagjai is részt vettek a tüntetéseken. (MTI) A POLGÁRI VÉDELEM SZEREPE V. A kiképzésben jelentős helyet kap a politikai, erkölcsi nevelő munka. A polgári védelemre adott esetben háruló óriási — és tegyük hozzá veszélyes — feladat minden egyes vezetőtől és beosztottól nagyfokú felelősségérzetet, szilárd helytállást és akaraterőt követel. Az egész társadalomért, az öntudatos, belső meggyőződés által sugallt áldozatvállalás érzésének, szándékának magas szintre emelése, fokozása, a békeidőszak kiképző, nevelő munkájának szerves része. Természetesen ez nem könnyű, de megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy lényegesen magasabb azoknak az állampolgároknak a száma, akik a jogszabályok kötelező betartásán túl át is érzik és látják a felkészülés fontosságát. A cselekvésük tudatos, és önzetlenül, becsülettel végzik saját posztjukon polgári védelmi munkájukat. 3. Megelőző műszaki intézkedések. RBV-védelem megszervezése. E kategóriába olyan intézkedéseket sorolunk — amelyek a nagy hatású támadófegyverek hatás - adatainak figyelembevételével — azt célozzák, hogy csökkentsék egy meghatározott terület, irányító vagy gazdasági objektum érzékenységét, lehetővé tegyék támadás után ezek működését, a polgári védelmi egységek zavartalan tevékenységét. Ennek egyik módja az,ipartelepek, élelmiszer- és egyéb anyagellátó, valamint közműszolgáltató bázisok decentralizálása. Nem kell különösebben kiemelni az élelmiszerek, a víz, az állatállomány, takarmány esetleges sugár- és vegyi szennyeződésének a veszélyességét, amely a szakszerű megelőző intézkedésekkel elkerülhető vagy csökkenthető. Ebben az egész lakosság — de elsősorban a közvetlen illetékesek — részvételle elengedhetetlen. 4. A lakosság egyéni és kollektív védelme. Két fő formája ismeretes a lakosság védelmének: a távolsági és helyi, amelyeket ismét taglalhatunk egyéni és kollektív védelemre. Az előzőekben már érintettük a távolsági védelem módjait, valamint a helyi védelem kollektív formáját. Annyiban szükséges ez utóbbit kiegészíteni, hogy a felkészülés jelen szakaszában már rendelkeznünk kell azokkal a tervekkel, amelyek tartalmazzák adott esetben az óvóhelyek, szükségóvóhelyek megerősítésének, létrehozásának személyi, anyagi, és technikai feltételeire vonatkozó előírásokat. A lakosság egyéni és kollektív védelmének eszközeit és módjait saját érdekében mindenkinek ismernie és adott esetben alkalmaznia kell. A megismerés egyben hozzásegít egyes — tömegpusztító fegyverek, különösen az atom- ós hidrogénbomba hatásaival kapcsolatban — kialakult túlzó nézetek eloszlatásához. 5. A polgári védelem irányító szervei működéséhez szüksc« ges anyagi, technikai feltételek létrehozása. Ennek keretében gondoskodni kell az irányító pontok korszerű kiépítéséről, felszereléséről, működőképességének fokozásáról, az állománya begyakorlottságának emeléséről. Biztosítani kell azokat az anyagokat, felszereléseket, technikát, melyek a korszerű védelem, mentés és helyreállítás eszközeit képezik. össze kell állítani a működési — tehát a közvetlen támadás előtti és ezt követő — időszak szerteágazó intézkedéseknek pontos tervei. Említettük, hogy a felkészülés szerves része a lakosság felkészítése. Ennek — polgári védelmi szempontból — fő formája a lakosság tájékoztató oktatása. Az eddig elmondottak meggyőzően bizonyítják ennek fontosságát. A tájékoztató oktatás célja, hogy minden állampolgár megismerje a nagy hatású támadófegyvereket, az ellenük való védekezés módjait. Tisztában legyen a különböző óvórendszabályokkal, az egyes időszakok — így a felkészülési, a légiriadó, a támadás, a légiriadó elmúlt és mentés, helyreállítás — általa végrehajtandó feladatairól. A szocialista társadalmi rendszer egyik alapélvének, amely szerint legfőbb érték az ember — a központilag szervezett védelmen túl —, teljes tartalommal való megtöltése csak úgy érhető el, ha minden állampolgár mélyen átérzi a felkészülés jelentőségét, és ehhez mérten veszi ki belőle a részét. Megköveteli ezt az egyén és az egész társadalom érdeke, biztonsága. Dr. Szalay Tibor fhdgy. (Vége.)
