Békés Megyei Népújság, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-18 / 116. szám

1966. május 18. 3 Szerda Melegágyi primőrökből 20 millió forint bevétel A primőrök dömpingje az el­múlt napokban megkezdődött me- gyénkben. A MÉK felvásárlód most már folyamatosan veszik ást a salátát, az uborkáit, retkeit, zöld­paprikáit és egyéb termékeket. Medeigágyi salátából eddig 1 mil­lió 50 ezer fejet vásároltak fel, ebből 700 ezer menit exportra. Re­tekből 300 ezer csomót adtak át a termelőszövetkezetek, melynek egy részét szintén exportra, a szomszédos államokba szállítot­ták. Uborkát viszont egyelőre csak a belföldi piacra adtaik, ösz- szesen 400 mázsát. A jövő héten kezdődik meg ebből a termékből Keserű sor Ezt a nem mindennapi címet nem mi találtuk ki. A valóság az, hogy Békésen, a II. kerü­letben neveztek el így egy ut­cát, ki tudja mikor. Nem téve­dés, utcát és nem házsort. Az egyik kiskapun kilépő néniké­től megkérdeztem, hogy miről és mikor nevezték így el. Azt telelte, ő nem tudja, már így hívták az utcát akkor is, ami­kor ők 1928-ban odaköltöztek. Lehetséges, hogy abban az időben nagyon keserű volt azoknak a sora, akik a község­inek ebben a szélső utcájában laktak, sőt biztos is. Manapság azonban ilyesminek szinte sem­mi jelét nem látni. Bármelyik udvarba néztem be, szőlőlugas futott a háztető felé, az udva­rok cááknem mindegyikében kiskacsák, kislibák, csirkék, tyúkok, s malacok sokasága. Egyszóval, aligha érdemli meg ez a jó közepes életmódról ta­núskodó utca a Keserű nevet. Miután ezt így megállapítot­tam, elhatároztam, hogy átfu­tom a község térképét, mond­ván, bizonyára akad még jó né­hány alaposan idejét múlta ut­canév. Hát akad. Többek /kö­zött a Kereszt utca. Ez a név arról ragadt rá, hogy jókora fe­szület áll valahol a közepe tá­ján. Van itt Borz, Kopasz utca, Szentpál sor és Libazug utca. Ez az utóbbi két kilométernyi hosszú, ezért nem tudni, hogy mi benne a zug? Jellemzőül hagytuk utoljára a Névtelen utcát. Ez is azt bizonyítja jó néhánnyal e»ütt, hogy nem fordítanak élig gondot arra, hogy az utcák megfelelő nevet viseljenek. Védekezésül mond­hatják, hogy tiszteletben tart­ják a régi hagyományokat. Er­re mi azt feleljük: történel­münknek jó néhány olyan ki­emelkedő alakja volt, akik so­kat tettek népünk anyagi, po­litikai és kulturális felemelke­déséért Szebb is, jobb is len­ne, ha történelmi személyek nevét viselnék az utcák, a Ke­serű sor, a Kereszt, a Borz, a Kopasz, a Libazug, a Szentpál sor és a Névtelen helyett. K. I. az exportszállítás. Az idén Bé­kés megye termelőszövetkezeted­ből és a magánikertészektől ősz- szesen 5 ezer mázsa medeigágyi uborkáit vesznek áf a felvásárlók és ebből 3 ezer mázsát szállítanak külföldre. A zöldpaprika felvá­sárlása is megindult, bár ebből még keveset, mindössze 100 ezer darabot adták át. Az idén össze­sen 3 millió darab melegáigyi zöldpaprikát vásárolnak fel s en­nek 50 százaléka megy exportra. Kiváló termelési eredményeket érték el megyénkben a Gyula környéki termelőszövetkezetek, valamint a medgyesegyházi, újdd- » gyósi, békési és békéscsabai gaz- S daságok. A MÉK az idén meleg­ágya termékek felvásárlási ára­ként összesen 20 millió forintot Űzet majd ki megyénk nagyüzemi gazdaságainak. | Csatornaépítés Békéscsabán. . ‘ - -oc.'.X Fató: Kiss A. Bella és társai Naigyon falánk, s nagyon sza­pora a patkány. Befészkelődésü- ket a különböző gazdasági épüle­tekbe, összedyuggalt falak, kirá­gott zsákok, felitört tyúktojások és megölt naposcsibék sokasága jelzi csakhamar. E naigy pusztítás gyak­ran azzal is jár, hogy ezek a ve­szedelmes rágcsálók különböző betegségeiket, többek között pes­tist és tífuszt hurcolnak a haszon­nem indítanának ellenük irtóhad- j áraitot. A Szarvasi Kísérleti Állami Gazdaság örménykútd kerületé­ben minden évben megvadásztat- ták a patkányokat a majorban. Csakhogy ez nagyon sokba került. Tavaly nyáron például napi 900 forintért végezte az irtást egy fegyvernek! ember kutyákkal és idomított görényekkel. Egy rná­Pigler Sándor kerületi állattenyésztő és Lustyik Pál, a va­dászkülönítmény örménykúti szállásán. Fotó: Malmos állatok közié. Falánkságukra egy jellemző példát; A Szarvasi Kí­sérleti Állami Gazdaság Rózsési kerületében tavaly egy éjszakára fél zsák kukoricadarát öntöttek egy üres helyiségbe azzal a cél­lal, hogy hozzávetőlegesen lemér­jék a patkányok pusztításának a mértékét. Reggelre egy szem da­ra sem maradt. Képzelhető, mennyit pazarolnak el évente, ha Megtárgyalták a TIT nemzetközi szakosztálya jövő évi tervét Hétfő délután Békéscsabán, az Értelmiségi Klubban tartotta megbeszélését a TIT nemzetközi szakosztálya. Bevezetőben Vizs- nyiczai János megyei elnök tar­tott tájékoztatót az országos TIT- váiaszitimány májusi üléséről. Is­mertette, hogy az 1966—67-es is­meretterjesztési évadban az ösz- szefüggő nemzetközi események magyarázatát elvi, ideológiai vo­natkozásban az SZKP XXIII. és az MSZMP IX. kongresszusa meg­állapításaira kell alapozni. Békés megye nemzetközi isme­retterjesztő munkája országosan elismerést váltott ki. Tovább kell aaoniban növelni a szervezeti élet stabilitását, és az előadók széles körű politikai felkészítését. Az eseményeket nemcsak az „idősze­rűség” oldaláról, hanem elsősor­ban összefüggésükben, elemzően és határozattan kell magyarázni. A jövő évadra vonatkozóan a szakosztály vezetősége vita alap­ján elhatározta, hogy 3—6 előadá- sos sorozatokat, 4—5 előadásból álló akadémiákat, előadói konfe­renciákat és 3—6 esetben repre­zentatív előadást szervez. Külön figyelmet szentelnek — elsősor­ban a fiatalság és a nők szem­pontjából — a mindennapi igé­nyek kielégítésére gyors és érde­kes előadások megtartásával. síik kerek 5000 forintot kért egy hétre. Az okozott kár igencsak arányban van ezzel, ha ugyan nem nagyobb. A kerület vezetői azonban azt mondták: — Miért ne oldjuk meg olcsóbban is, ha lehet? Megoldották. Még tavaly vásá­roltak egy sima szőrű foxipárt és öt idomított vadászgörényt. Ez a kis „különítmény” öldöklő csatá­ban vagy húszezer rágcsálót sem­misített meg azóta a gazdaság ke­rületeiben. Ennyi patkány kiirtása maszek alapon mintegy 100 ezer forintba került volna. Ezzel szem­ben a kiadás minimális annak el­lenére, hogy a vadászgörények ki­mondottan csak baromfihússal és tojással hajlandók táplálkozni, meg hogy Lustyik Pál, a vadász­különítmény parancsnoka és gon­dozója minden beszolgáltatott patkányfarokért 50 fillér célpré­miumban részesül. A kisebb költség mellett most már előny az is, hogy a tangaz­daságokban is vállalnak patkány- irtást. Mi több, adnak is el az idén kutyákat és görényeket, mert nagyon elszaporodtak. Bella, a nőstény foxi már a második szaporulatból származó három kölykét neveld. A görénycsalád is másodszorra szaporított. Azt, hogy mennyiért adják az eladó négy kutya és nyolc görény da­rabjait, nem árulták el. Csak any- nyit mondtak, hogy megvan az ára, de ez sokszorosan visszaté­rül, ha meggátolják a patkányok elszaporodását és alig felmérhető kártételeit. Ha most itt pontot tennénk e tudósítás végére, akkor adósai maradnánk a patkányirtásnak ezt a módszerét még nem ismerők­nek. Olyan természetű ez, amit inkább ért meg jobban az ember akikor, ha látja. Egyébként a va­dászat úgy történik, hogy a ket­recben kiszállítják azokhoz az épületekhez a görényeket, ame­lyekbe a rágcsálók befészkelték magukat. A szabadon eresztett görények fúriáiként bújnak be a patkánylyukaikba, s menekülésre késztetik őket. Csakhogy nincs menekülés, mert a foxik árgus szemekkel lesik a kártevőket, s abban a pillanatban végeznek ve­lük, amint elhagyják rejtekhelyü­ket. Kukk Imre Se dicséret, se prémium Napjainkban megyénkben is mind több munkaversenyrői, kongresszusi felajánlásról érte­sülünk. E mozgalomban a dol­gozók a munkatermelékenység növelésére, az önköltség csök­kentésére használják fel a jobb szervezést, a „rejtett tartaléko­kat”. A Békéscsabai Kner Nyomda KISZ-fi altaljainak felhívásához csatlakoztak a Szarvasi Mű­anyag- és Játékkészítő Ktsz dol­gozói is. Vállalták, hogy a IX. pártkongresszus tiszteletére há­rom munkabrigádot alakítanak tizenöt dolgozóval a nyers- és játóktermeléssel, illetve a do­bozbevonással foglalkozók kö­zül. Az alakulás már meg is tör­tént, melyről Lázár Lajos mű­vezető tájékoztatott. — Vállaltuk, hogy hulladék papíranyagból 100 ezer forint értékben a Szentesi Kontakte Gyárnak rekeszeket, illetve más­hová logarléctokokm, ingnyak- léceket, nyafcpdllét és kisebb méretű dobozokat gyártunk. Je­lenleg már 60 ezer forint érté­ket teljesítettünk, és ennek alap­ján reméljük, hogy őszig az ere­deti vállalást 50 ezer forinttal túl is teljesítjük. A brigád egyik dolgozója. Bat­te Erzsébet elmondotta: — Az 1965-ös évben terven felül hulladékanyagból csaknem 400 ezer forint értéket állítot­tunk elő. A létszámunk csök­kent, de jobb szervezettséggel termelékenyebb a munkánk. Kongresszusi vállalásunk is — bízunk benne — terven felüld túlteljesítéssel végződik. Jó len­ne azonban, ha a ktsz vezetői jobban figyelembe vennék mun­kánkat, eredményeinket. Jelen­leg az az igazság, nemhogy pré­miumot,/ de jóformán erkölcsi elismerést sem igen kapunk. Helyes volna, ha a vállalásu­kat a ktsz vezetősége nagyobb figyelemmel kísérné, és érdem­ben el is ismerné azokat.. . P. I. es A jó vezető a hozzászólások A jó vezető nem­csak tartalmuk sze­rint vizsgálja a ter­melési értekezleten elhangzott bírálato­kat, hanem azt is megnézi, ki mondja azokat, amikor a hangzik: — Azt lenne Előford-ul, bírálat így hiszem, jó megnézni, rendben van-e min­den a szerszámkiadó­ban. Tegnap is emlí­tette az egyik szak­társ, hogy késve ka­pott meg egy kqrre- szelőt. Elnézést kérek, hogy ilyen hosszúra nyúlt a hozzászólá­som. A jó vezető a bírá­lóra tekint, és arra gondol: — Már megint sze­métdomb az a szer­számkiadó. Ha már ez a Fakó Ferenc is kifogásol valamit, ott nagy baj lehet. Még ma elrendelem az alapos vizsgálatot. Kerecsen Pál, a széplelkű technikus így beszél: — A műszaki raj­zok között találtam egyet, amelyen kisebb pontatlanságok vol­tak. Bocsánatot ké­rek a rajzolóktól, de arra kérem őket, hogy valamivel gon­dosabban dolgozza­nak, nehogy pót­munkára küldjenek vissza néhány gép­részt. Az sem lenne hasznos, ha véletlenül a rajzok miatt adód­na selejt... A jó vezető így gondolkodik: — Gyáva ember ez a Kerecsen, soha sen­kit nem akar meg­sérteni. Tudom, most is azt mondaná leg­szívesebben, hogy fe­lelőtlen fuserálók dolgoznak a rajziro­dán. No, majd utána­nézünk. A harmadik fel­szólaló Bikay János, az esztergaműhely technikusa. Dörgő hangja betölti a tá­gas helyiséget: — Kedves elvtár­sak és szaktársak! Mégiscsak felháborí­tó, hogy népi demok­ráciánk huszonegye­dik esztendejében, a szocialista építőmun­ka közepette, a kom­munizmus küszöbén, ”,mikor pártunk Köz­ponti Bizottságának irányelvei, a szakta­nács plénumának ha­tározatai, valamint a KISZ felhívásai oly élesen aláhúzzák a takarékoskodás és a munkaidőkihasználás fontosságának jelen­tős kérdését, még mindig előfordulhat, ami a szomszédban, a lakatosoknál annyira megdöbbentett. Több mint egy órán át fi­gyeltem az embere­ket, és láttam, hogy ezalatt többen beszél­gettek egymással, sőt olyan, magát dolgo­zónak nevező egyén is akadt, aki ezalatt kétszer gyújtott ci­garettára. Határozott intézkedést követelek a munkafegyelem megsértőivel szem­ben. A jó vezető gon­dolatban ezúttal is gyorsan határoz: — Igaza van ennek a Bikaynak. Elbánunk a fegyelmezetlenek­kel. ' Holnap reggel berendelem, és kér­dőre vonom: miért őgyelgett több mint egy óra hosszat a la­katosműhelyben, ami­kor semmi keresni­valója sincs ott? K. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom