Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-15 / 88. szám
1966. április IS. 2 Péntek Hogyan halt meg Aref ? Bejrúf Aref tragikus szerencsétlenségének körülményei és az azt követő fejlemények tisztázatlanok. A szerencsétlenség körülményeit a bagdadi rádió az iraki távirati iroda jelentésére hivatkozva közölte. E szerint Arefen kívül még tízen haltak meg: Arefen kívül valamennyiük holtteste a felismerhetetlenségig elégett, mert a lezuhant helikopter felrobbant és kigyulladt. Az utasok karórái 19 óra 10 perckor álltak meg, pontosan húsz perccel a helikopter felszállása után. A bászrái hatóságok először csak azt hitték, hogy a helikopter eltévedt a homokviharban. Azonnal intézkedéseket tettek, hogy megkönnyítsék a gép leszállását. Autókat irányítottak a bászrái stadionhoz — itt hangzott el Aref utolsó beszéde —, hogy a kdcsik reflektoraival irányfényeket adjanak. Nemcsak a sporttelep fürdőit nappali fényben, hanem Bászrá tartomány minden falvá- ban máglyákat raktak. Későn, a repülőtér ugyanis időközben közölte, hogy a pilótával folytatott utolsó üzenetváltás a legrosszabbat sejteti. A helikopter vezetője kétségbeesett S. O. S. jeleket küldött, aztán tudatta, hogy egyenesen a homokvihar közepébe sodródott. „Nen^ látok semmit” — ez volt az utolsó üzeneté. Kilencven perccel később sivaa szerencsétlenség feltételezett színhelyére. Hajnalban pedig az iraki kikötővárosból, Bászrából tíz repülőgép szállt fel és ezek hamarosan jelentették, hogy megpillantották a roncsokat. Ezután helikopteren leszállt a bászrái légi- támaszpont parancsnoka Nashuan falu közelében, a Satt AI arab folyótól keletre, ök vitték él a holttesteket. A szerencsétlenül jártakat csütörtökön szállították Bagdadba, és szombatra tűzték ki a diszteme- tés időpontját. Az elrendelt egyhónapos gyásznak azonban — hírügynökségi jelentések szerint — nincsenek külső jelei. A hatóságok a legszigorúbb kijárási tilalmat léptették életbe, s még a repülőtereket, a határátkelő helyeket is lezárták. Zárva van minden hivatal és iskola. További intézkedésig csak a legfontosabb munkakörök betöltői kapnak kijárási engedélyt, így az orvosok, olajmunkások, a sajtó dolgozói. A hadsereget riadókészültségbe helyezték. Abdel Rahman Aref vezérőrnagy, iraki vezérkari főnök, a szerencsétlenül járt elnök fivére pénteken hazautazik, míg kíséretének több tagja folytatja a megkezdett moszkvai tárgyalásokat. Az egyiptomi közvélemény megrendüléssel fogadta Aref marsall légiszerencsétlenségének hírét. Nasszer elnök egyhetes nemzeti tagi csapatokat küldtek őrjáratra! gyászt rendelt él. (MTI) Malinovszkij marsall vezetésével szovjet katonai küldöttség látogat hazánkba R. J. Malinovszkijnyik, a Szovjetunió marsalljának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének vezetésével szombaton szovjet katonai küldöttség érkezik hazánkba baráti látogatásra. A delegáció a Czinege Lajos vezér-ezredes, honvédelmi miniszter vezette magyar katonai küldöttség szovjetunióbeli látogatását viszonozza. A vendégek itt-tartózkodásuk alatt találkoznak üzemi, mezőgazda- sági dolgozókkal és meglátogatnak katonai alakulatokat. (MTI) Bizalmatlansági indítvány Pompidou kormánya ellen Párizs Szerdán este a szocialista párt 40 képviselője és a ,.demokratikus tömörülés” párt 9 képviselője bizalmatlansági indítványt nyújtott be a francia nemzetgyűlésben Pompidou kormánya ellen. Az indítvány szerzői mind a gazdasági és szociális, mind a külpolitika kérdéseiben elítélik a kormányt. (MTI) Már napi 25 millió dollárt költ az USA a vietnami agressziójára! Dél-Vietnamban határozott Amerika-ellenes lázadás megy végbe Ky fenyegetőzése Stephen szenátor beismerése Saigon A dél-vietnami katonai vezetők csütörtökön délelőtt az általuk összetoborzott úgynevezett or szágos politikai kongresszus záróülésén ígéretet tettek arra, hogy három-öt hónapon belül választásokat rendeznek és átadják a hatalmat. A katonai vezetők ugyanakkor leszögezték, hogy meg fogják akadályozni „kommunista és neutralista elemek” megválasztását, végül pedig Ky l^íbornok, a miniszterelnök záróbeszédében azt is közölte, hogy ha olyan kormány alakul, amely nem harcol elég erélyesen a kommunisták ellen, nem fogja azt támogatni — sőt nem fog visszariadni megdöntésétől sem. • Nem ismeretes, hogyan fogadták a buddhista vezetők a határozatot, amely papíron számos korábbi követelésüket teljesítette. Washington Robert Kennedy szenátor szerdán közvetve élesen bírálta az amerikai B—52-es gépek yDK elleni terrortámadását. „Határozottan úgy vélem, hogy a 17. szélességi foktól északra folytatott katonai tevékenység fokozása nem pótolhatja a megfelelő politikai akciót attól délre, Dél-Vietnamban”. Kennedy kijelentette, „aggasztja a háború északra irányuló eszkalációja — ez világos célzás a B—52-esek hétfői támadására. Nyilatkozott a külügyminisztérium szóvivője is. Azt a meglehetősen furcsán hangzó véleményt hangoztatta, hogy a B—52-es légierődök bevetése a VDK ellen nem jelenti a háború eszkalációját, kiterjesztését. A szóvivő katonai halandzsanyelvbe burkolódzott: „Ez csupán a katonai kapacitás leghatékonyabb felhasználása volt egy katonai követelmény teljesítésére” — mondotta. Stephen M. Young ohiói demokrata szenátor hangoztatta, hogy Dél-Vietnamban határozott Amerika-ellenes lázadás megy végbe. Szenátusbeli felszólalásában ellenezte azt a tervet, hogy bombázzák Haiphongot, a VDK legfontosabb kikötőjét. Martin Luther King, a Nobel- díjas amerikai néger vezető Miamiban élesen bírálta az Egyesült Államok vietnami agresszióját. „Az amerikai háborús erőfeszítés Vietnamban gyors ütemben fajul baljós katonai kalanddá” — jelentette ki. King lelkész hozzáÄLL.AMI VÁLLALATOK. KÖZÜLETEK FIGYELEM! Elfekvő készletükből 9.25 kg/ím 1500 ím-es kisvasúti sint és tartozékként 14 db váltót és 9 db fordítókorongot MEGVÉTELRE KERES a vizesfási Állami gazdaság. Levélcím: Vizesfási Állatni Gazdaság, Vizesfás. , . 48204 — fűzte, hogy véleménye szerint a buddhisták és a Ky-kormány ellen tüntető diákok közelebb állnak az Egyesült Államok hagyományos eszméihez, mint az amerikai kormány által támogatott katonai oligr -ehia. (MTI) Az Amerikai Egyesült Államok kormánya nemrégiben 13 milliárd dollár rendkívüli hitellel növelte vietnami agressziójának költség- vetését. E rendkívüli hitel nélkül az USA 1966. évi költségvetésének (112,8 milliárd dollár) több mint a felét, 60,5 milliárd dollárt katonai kiadásokra fordítja. Az új hitelből további 2000 helikoptert, 900 repülőgépet, 4830 rakétát, rengeteg bombát, mérges gázt és lőszert rendelt a kormány az Egyesült Államok hadiszállítóitól. Ezt a „rendelést” aztán leszórják a vietnami falvak és városok lakóira, robbantják a rizsföldeket, az utakat, hidakat és vasútvonalakat, lakóházakat és iskolákat, tehát a rendkívüli hitelből fokozzák Vietnamban a népirtást. Miért költ sok milliárdot az USA kormánya a hős ázsiai nép szabadságának elfojtására? Hiába keresnénk az őszinte választ erre a kérdésre Johnson, Rusk, Humphrey vagy más amerikai I diplomata álszent, „békevágytól csöpögő” beszédeiben. Világosan válaszolnak azonban erre a kérdésre az Egyesült Államok gazdasági életét jellemző számok. A vietnami háború napi költsége már eléri a 25 millió dollárt — s ennek az összegnek jelentékeny része nyereségként szerepel a rakétaépitö bombagyártó, vegyszereket termelő, repülőgépeket és helikoptereket szállító amerikai monopóliumok könyvelésében, A vállalatok nyeresége 1965- ben az előző évhez mérten 20 százalékkal, a bérszínvonal 8 százalékkal emelkedett. A termelés átlagos növekedése, 1958 és 1963 között az USÁ-ban évente 3,8 százalék volt. 1964-ben az ipari termelés növekedése 6,2 százalékra, 1965-ben pedig 8,5 százalékra emelkedett. A hadianyaggyártás bázisa a kohászat. A kohászat össztermelése 1964-ben az előző évhez képest minden más iparágénál nagyobb mértékben, 13,3 százalékkal növekedett, miközben az acélgyártás az 1963. évi 99 millió tonnáról 1964-ben 115 millió tonnára ugrott fel. Az acélgyártás növekedése 1965-ben folytatódott, és elérte a 119 millió tonnát. — Ez a legnagyobb acéltermelés' az USA történetében. Dicsekszik is az Egyesült Államok elnöke, hogy olyan prosperitást teremtett, amilyen még nem volt a nyugati féltekén. Hallgat azonban arról, hogy ennek az ára a vietnami nép millióinak a szenvedése, általános pusztítás, amiért az amerikai katonák- vérével és szenvedésével is fizetni kell. Az USA mostani konjunktúrájának a fő forrása a vietnami szennyes háború vérözöne. Ámde a konjunktúra mögött még Johnson szerint is az USÁ-ban 32 millió olyan ember él, aki nem keresi meg az amerikai létminimumot. A munkanélküliek száma meghaladja a 3 milliót, ezek zöme néger és fiatal. Készítettek ugyan programot az Egyesült Államok társadalmi problémáinak — a munkanélküliségnek, a közoktatásnak, a szociális és betegellátásnak — a megoldására, és ennek a programnak a „Nagy társadalom” hangzatos címe* adták. De ennek a „Nagy társadalomnak” a megvalósítására nem jut elég pénz. Az Egyesült Államok költségvetése egészségügyre és nép jólétre 9.9 milliárd dollárt, közoktatásra 2,8 milliárd dollárt irányzott elő. Az amerikai kormány tehát többet költ a vietnami háborúra, mint a közegészségre, az öregek ellátására és a fiatalok oktatására együttvéve. Az egész hadügyi költségvetés pedig csaknem ötszöröse az állam szociális kiadásainak. Ezért nevezik — joggal és pontosan — imperializmusnak az Amerikai Egyesült Államok társadalmi rendszerét. De hát — mint az ismert amerikai publicista, Walter Lippman megállapította — „Egy nép sem foglalkozhat egyidejűleg határain kívül pusztítással és odahaza alkotó munkával”. Lovas Márton 31. — James valóban otthon van — hallotta a kagylóból a hadnagy hangját. — öt perccel ezelőtt egy elegánsan öltözött, szőke hajú hölgy ment be hozzá... A bejáratot továbbra is fi gyelern! Thompson és Crawford riadókocsiba szálltak és elindultak a Palmerston Place 27-es számú házhoz. Kissé távolabb fékeztek le. Talán egy negyed óráig várakozhattak az utcán, amikor Crawford észrevette, hogy Dianna Simpson jön ki a kapuból és elsiet az utca túlsó vége felé. Ekkor kiszálltak és bementek a házba. A földszintes ház negyedig ajtaján bekopoglak. James házikabátban nyitott ajtót. Arcán meglepődés. — James Brownhoz van szerencsénk? — kérdezte Thompson. — Az vagyok, uram — felelte afccto* Sorközi Gyula és Bárdy Zoltán regenye a mixer és beljebb eresztette látogatóit. — Thompson rendőrfelügyelő vagyok — hajtotta félre kabátja hajtókáját Thompson. Mind a hárman benyomultak James után a tágas szobába, amelyben eléggé nágy rendetlenség uralkodott. i — Mit óhajtanak az urak? — kérdezte James és sápadtan fürkészte vendégei komor ábrázatát. De miután nem kapott választ, magyarázatképpen hozzátette: — Rövidesen munkába keli mennem, s amint látják, még fel sem vagyok öltözve. Thompson beletelepedett az egyik fotelbe. A két elhárító állva maradt az ajtó közelében. — Néhány kérdésre szeretnénk választ kapni magától, James — folytatta a felügyelő. — Ha tudok, szívesen válaszolok rájuk — felelte James és ő is leült, szembe Thompsonnal. Aztán figyelmesebben szemügyre vette a két elhárító tisztet. Amikor Crawfordra esett pillantása, mintha megvillant volna valami a tekintetében. De hamar visszanyerte előbbi arckifejezését s már ismét kíváncsian nézett a felügyelőre. — Hol járt tegnap este, James? — kérdezte Thompson. — A White Clubban dolgoztam, mint rendesen — hangzott a nyugodt válasz. — Tizenkettőkor távozott munkahelyéről ? ■ — Igen. — Utána hová ment? — Hazajöttem. — Igen. De miért csak egy órakor? Az út a White Clubtól idáig húsz perc? Mit csinált a közbeeső negyven perc alatt? Csak az igazat, James! Crawford és West közelebb lépett Jameshez. — Beszéljen, James! — szólt rá erélyesen a felügyelő. — Nem szeretnék kompromittálni valakit... — Hölgyet? — kérdezte Thompson. — Igen, egy hölgyet. — Ki volt az a hölgy és hol jártak? — Egyik törzsvendégem, Mrs. Watson. Watson őrnagy csinos felesége. Nagyon kedves, közvetlen asszonyka. Gyakran szoktunk csevegni. Véletlenül egyszerre Indultunk el a bárból. Neki ott állt a kocsija. Azt mondta, elvisz egy darabon. Azt' is mondta, hogy szeretne vala-
