Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-14 / 87. szám

196<. április 14. Csütörtök De Gaulle még elnöksége alatt helyre akarja állítani Franciaország szuverenitását Kommentárok a NATO-válságról Párizs Washingtonnak a NATO-vál- sággal kapcsolatos jegyzéke nem keltett meglepetést Párizsban. Amerikai jelentésekből már na­pok óta ismeretes volt, hogy az Egyesült Államok a támaszpon­tok kiürítésére megszabott egy­éves határidő meghosszabbítását kéri. A francia kormányt az sem érte váratlanul, hogy Washing­ton nem ismeri el De Gaulle el­járásának jogosságát és igényt tart a támaszpontok elköltözteté­Pánik a Ky-rezidencián Újabb tüntetések Dél-Vietnamban Saigon Szerdán délelőtt még mindig hatalmas füstoszlopok szálltak magasba Zan Son Nhut repülőte­réről, Saigon központjától alig öt kilométerre. A tűzoltóknak meg nem sikerült eloltaniuk a sza­badságharcosok keddi aknavető- tüze által felgyújtott három óriás üzemanyagtartályt, egész éjszaka megfeszített .erővel dolgoztak, hogy megakadályozzák a lángok tovaterjedését és az újabb rob­banásokat. A nyugati hírügynökségek szer­da reggeli jelentéseiből kitűnik, hogy a saigoni repülőtér ellen in­tézett partizántámadás példátlan pusztítást okozott. Az aknavetőtűz következtében meghalt hét amerikai és két viet­nami, megsebesült 15 amerikai és 20 vietnami katona. Az óriás re­pülőtér területén 75 akna rob­bant. A partizánok célzásának pontosságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a lövedékek kizárólag a repülőtér katonai ré­szén robbantak. A támaszpont e részét a támadás után lezárták, a nemzetközi és polgári fői galmat szüneteltetik. A nyugati hírügynökségek be­számolnak arról, hogy a támasz­ponton van Ky tábornok, dél-viet­nami miniszterelnök lakása is: a tábornok a támadás,.*« perceiben otthon tartózkodott — egyes ak­nák a háztól alig néhány száz méterre robbantak. Nguyen Cao Ky tábornok, a dél­vietnami miniszterelnök a saigo­ni repülőtér ellen intézett akna­vető támadás idején azt hitte, hogy államcsíny történt. A miniszterelnök a repülőtéren levő házának kertjében éppen újságírókkal beszélgetett ezen az estén. Helikoptere a bejárattól 30 méterre volt. Amikor a második aknavető lövedék is felrobbant — hajnali fél egykor —, azonnal fel­rakta feleségét és gyerekeit a he­likopterre és a levegőbe emelke­dett. hogy családjával együtt biz­tos helyre meneküljön. (Ky maga is pilóta.) Az amerikaiak azonnal megin­dították a vizsgálatot, hogy felde­rítsék, honnan is jött a támadás. A katonai szakértők szerint az akcióban legfeljebb négy aknave­tő és 20—25 szabadságharcos vett részt. Az aknavetőket Phu To Hoa községben, a repülőtértől három kilométerre rejtették el. Ez volt az a mlntafalu, amelyet dél-viet- nami látogatása idején a pacifi­kálás példájaként mutattak meg Hubert Humphrey amerikai alel- nöknek. Humphrey ebben a falu­ban jelentette ki, hogy a látottak optimizmussal töltik el. A dél-vietnami buddhista veze­tők szerdán nagyszabású tünte­tést hirdettek meg csütörtök dél­utánra. A buddhista vezetők fel­hívták a lakosságot, hogy békés felvonulásón követelje a kormány lemondását. Ky tábornok is ké­szül a tüntetésre: nagyarányú ka­tonai erőket és rohamf'endőrséget vont össze Saigonban. A miniszterelnök kedden fogad­ta a saigoni diáktanács küldötteit. Kijelentette, hogy nem adja át a hatalmat és ha szükséges, erősza­kos eszközöket fog alkalmazni kormányának védelmére. Ky tá­bornok ezután kijelentette, az amerikaiak csak úgy nyerhetik meg a háborút, ha Kínát bom­bázzák. Eéketüntefés a brit fővárosban sével járó költségek megtérítésé­re. Francia megfigyelők ramutal­nak, az amerikai válaszjegyzék csak megerősíti, hogy Washington minél több nehézséget akar gör­díteni a francia döntések megva- | lósitásának útjába. Nem zárkózik j ugyan el a kétoldalú tárgyalások J elől, de igyekszik azokat két év­re, sőt még hosszabb időre elnyúj­tani abban a reményben, hogy a jövő évi parlamenti választások, vagy De Gaulle esetleges vissza­vonulása fordulatot hoz Párizs politikájában, mielőtt a francia- országi NATO-berendezések fel­számolása befejezett ténnyé vál­na. Az amerikai válaszhoz fűzött francia kommentárok kiemelik, hogy a meginduló francia—ameri­kai tárgyalás rendkívül súlyosnak ígérkezik, miután nyilvánvaló, hogy De Gaulle még köztársasági elnöksége alatt helyre akarja! ál- | lítani Franciaország szuverén.: tá- I sát. 1 Á Figaro De Gaulle egyik je- ! lentését idézi, amely szerint „a j válság tulajdonképpen csak most I Gondon: A húsvéti békemenet résztvevői április 11-én a Trafalgar téren nagygyűlést tartottak. A rendőrség megtámad­ta a nagygyűlés közönségét és sok tüntetőt letartóztatott. A ké­pen: a rendőrök elhurcolnak néhány tüntetőt. Rádiótelefotó — MTI Külföldi Képszolgálat r&GGQQQGQQQOQQQOOOOOOQOOQGOQQOOOOOQOOOGQOQOOOOOC Történelmi cáfolat! Még jól emlékezünk a hono­lului „politikai nász”-ra. Ott Johnson ölelkezett Ky tábornok­kal és az idegenforgalmi lányok virágfüzéreket akasztottak az ölelkezők nyakába a tündöklő kék ég alatt. Ky mámorosán szavalta: szeretett népe irhád ja kezdődik” és hangsúlyozza, a köz- » a jenki felszabadítókat és John­társasági elnök tisztában van a nehézségekkel és kemény tárgya­lásokra számít. Összecsapás a tüntetők és a rendőrök között Kaliforniában Berkeley Kedden este több mint kétezer főnyi tömeg tüntetett a kaliforniai Berkeley városában az Egyesült Államok vietnami háborúja el­len. A tüntetők — nem sokkal az­után, hogy Hue városában a dél­vietnami diákok elégették Thieu és Ky tábornokok papírmasé má­sait — felakasztottak két szalma- bábot, amelyek közül az egyik Johnson elnököt, a másik Humphrey alelnököt jelképezte. A tüntetők a kaliforniai egye­tem előtt gyűltek össze, majd a városháza elé vonultak. Mintegy 75 rendőr keresztültört a töme­gen, hogy elkobozza azt a hang­szórót, amelyen keresztül a gyű­lés szónokai beszéltek a tömeg­hez. Több helyütt heves összecsa­pásra került sor. A rendőrség öt embert letartóztatott. (MTI) son — ki tudja hányadszor — megismételte újdonsült doktrí­náját: Az USA-haderő jelenléte Dél-Vietnamban megfelel a nép érdekeinek. Ezt az ölelkezést a gázbom­bák, mérgesgázok, vegyi fegyve­rek, gyújtólövedékek hallatlan áradta követte és Dcl-Vietnam égő pokollá változott. Csakhogy a nép megelégelte az idegen ka­tonák rémuralmát. Da Nang, Hűé, Saigon — és az északi pe­rifériák állásfoglalása megmu­tatta: elhamarkodottan osztogat­ták „nászi” koszorúikat a hono­lului idegenforgalmi lányok. Ki­derült, hogy Honolulu ege már akkor sem kék volt, hanem ijesztően sötét a Dél-Vietnam- ban felgyújtott városok és fal­vak fekete füstjétől. Hűé kato­nasága már megtagadta az en­gedelmességet Ky úrnak. A tö­meg sziláján ló ált ja: „Yankee go home!” íme: ez felel meg a nép érdekeinek! Maguk az amerikaiak meg­kezdték katonai tanácsadóik visszavonását egyes területekről. Saigonban és Washingtonban döbbenten tanakodnak: mi kö­vetkezük még? Azt senki sem hi­szi, hogy a Hitlert imádó Ky tá­bornok hamut szór majd a fe­jére és bűnbánatot gyakorol. Az sem valószínű, hogy a Pentagon csak úgy „simán” beismeri a ve­reségét. Egy azonban bizonyos: államférfit ritkán cáfolt meg a valóság olyan gyorsan, mint Johnson elnököt. Több mint ki­áltó tény: Dél-Vietnam népe nem kér a jenki milliárdosok „szabadságából”! Dél-Vietnam embermillióinak hazaszeretete forr, tüzel és igaz­ságtevést követel. Márpedig az ilyen lángokban hamuvá kell porladnia minden agressziónak. Előbb-utóbb megtanulja ezt a Hitler szellemű Ky is — és min­den patrónusa! Termelési lehetőségek a háztáji gazdaságokban Megyénk háztáji gazdaságaiban hatvanezerre becsülik azokat a jószágtartásra alkalmas épülete­ket, melyek túlnyomó többsége nincs kellpen kihasználva. Lega­lább 20 ezer szarvasmarhát, 80— 100 ezer sertést és több millió baromfit lehetne ezekben tartani. A szövetkezetekben férőhelyhi­ány van. Évente 8—10, egyenként 100 férőhelyes istálló épül. De las­san valósul meg a beruházás a sertés- és a baromfitenyésztés ese­tében is. A tsz-ek saját erőből is építkeznek, de az igényt sem ez­zel a megoldással, sem az állami erővel egyik tíz évről a másikra nem lehet kielégíteni. Sokan pa­naszkodnak a beruházás lassúsá­gára, nem veszik észre, hogy a háztáji lehetőségek mellőzésével lényegében a termelőszövetkeze­ti beruházások ütemét lassítják. Miért? Köztudott, hogy a tsz-eknek j minden ber uházási ki kell gaz­dálkodniuk. Ha a népgazdaság árualapjába — belföldre és ex­portra többet adnak, akkor ebből a termelőszövetkezetek beruházásaira is több jut. Ha a közösben van lehe­tőség a takarmány termesztés ki- terjesztésére, de nincs lehetőség ennek felhasználására, akkor a háztáji gazdaságban rejlő tarta­lékférőhelyeket kellene igénybe venni a felhalmozás ütemének növelésére. Egyesek azonban még ma is idegen kednek a háztáji gaz­dálkodás támogatásától. Afféle kapitalizálódási folyamatot vél­nek felismerni benne. Közben nem veszik észre .— nem érzik —, hogy a piaci felhozatal csökken, és az árakat a kínálat hiánya felfelé srófolja. Igen sok háztáji gazda­ságban — mivel a tsz-ek néhány vezetője ellenzi a termelés szer­vezését — a békesség kedvéért lemondanak a szarvasmarha, a sertés és a baromfi tartásáról. Ezért is fordulhat elő, hogy a gó- rékban és a padlásokon tárolt ta- karmánykészleíek — tavaly ősz óta — sok helyen nemigen csökken­tek. Egybevetve: a háztáji áruter­melés szervezése még mindig nem kapja meg azt a helyi, propagan­dát, amilyet megérdemelne. Va­lahogyan még mindig nehézkes apnak megértése, hogy a meglevő lehetőségek jó kihasználása ősz- szefüggésben áll további beruhá­zási politikánkkal. Van ezen a te­rületen 1966-ban is javítanivaló? Feltétlenül van! A szarvasmarha-, a sertés- és a baromfiállomány egy részét — jelentős hányadát — még mindig a háztáji gazdaságok­ban tartják. Így a háztáji gazda­ságok árutermelése — megyei, népgazdasági szinten — továbbra sem becsülhető le! A külkereskedelemben a mező­gazdaság jelentős helyet foglal el. A külföld valósággal versenyt fut a magyar színes héjú tojásért, a libamájról nem is beszélve. Tud­nának-e a háztáji gazdaságok az eddiginél is több színes héjú to­jást, hízott libát értékesíteni, ser­tést hizlalni? Minden további nél­kül, csak helyenként a háztáji be­folyásolására takarmánytápot, na­posbaromfit kellene juttatni min­denféle kötöttség mellőzésével. A termeltető és a felvásárló vál­lalatok szemléletén is lenne mit javítani, s azon a túlzott szerve­zettségen, ami még ma is jellem­ei tevékenységüket, tovább kel­lene lazítani! Egyelőre azonban legtöbben csak a konkurrenst lát­ják a háztáji gazdálkodásban: a tsz is és a vállalat is. Ennek megfe- -lelően, ahol csak tudnak, odahat­nak, hogy a háztáji árutermelés stagnáljon vagy visszaszoruljon. Sokan olyan nézetet vallanak, hogy a háztájiban termelt áru el­vész a szabadpiacon. Hát tulaj­donképpen kik eszik meg a pia­con vásárolt árut? Ha az embe­rek — mert ugye ez nyilvánvaló —, akkor csökken a központi készletekre igényt tartók száma. Ha ez csökken, akkor több áru halmozódhat fel, kerülhet a még nagyobb városokba, esetleg ex­portra. Ha több árut értékesí­tünk ilyen módon, akkor a beru­házás ütemének növelésére is több anyagi jut, de nagyobb lehető­séget kaphat a bővített újrater­melés is. A piac csak akkor telítődik, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom