Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-14 / 87. szám
196<. április 14. Csütörtök De Gaulle még elnöksége alatt helyre akarja állítani Franciaország szuverenitását Kommentárok a NATO-válságról Párizs Washingtonnak a NATO-vál- sággal kapcsolatos jegyzéke nem keltett meglepetést Párizsban. Amerikai jelentésekből már napok óta ismeretes volt, hogy az Egyesült Államok a támaszpontok kiürítésére megszabott egyéves határidő meghosszabbítását kéri. A francia kormányt az sem érte váratlanul, hogy Washington nem ismeri el De Gaulle eljárásának jogosságát és igényt tart a támaszpontok elköltöztetéPánik a Ky-rezidencián Újabb tüntetések Dél-Vietnamban Saigon Szerdán délelőtt még mindig hatalmas füstoszlopok szálltak magasba Zan Son Nhut repülőteréről, Saigon központjától alig öt kilométerre. A tűzoltóknak meg nem sikerült eloltaniuk a szabadságharcosok keddi aknavető- tüze által felgyújtott három óriás üzemanyagtartályt, egész éjszaka megfeszített .erővel dolgoztak, hogy megakadályozzák a lángok tovaterjedését és az újabb robbanásokat. A nyugati hírügynökségek szerda reggeli jelentéseiből kitűnik, hogy a saigoni repülőtér ellen intézett partizántámadás példátlan pusztítást okozott. Az aknavetőtűz következtében meghalt hét amerikai és két vietnami, megsebesült 15 amerikai és 20 vietnami katona. Az óriás repülőtér területén 75 akna robbant. A partizánok célzásának pontosságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a lövedékek kizárólag a repülőtér katonai részén robbantak. A támaszpont e részét a támadás után lezárták, a nemzetközi és polgári fői galmat szüneteltetik. A nyugati hírügynökségek beszámolnak arról, hogy a támaszponton van Ky tábornok, dél-vietnami miniszterelnök lakása is: a tábornok a támadás,.*« perceiben otthon tartózkodott — egyes aknák a háztól alig néhány száz méterre robbantak. Nguyen Cao Ky tábornok, a délvietnami miniszterelnök a saigoni repülőtér ellen intézett aknavető támadás idején azt hitte, hogy államcsíny történt. A miniszterelnök a repülőtéren levő házának kertjében éppen újságírókkal beszélgetett ezen az estén. Helikoptere a bejárattól 30 méterre volt. Amikor a második aknavető lövedék is felrobbant — hajnali fél egykor —, azonnal felrakta feleségét és gyerekeit a helikopterre és a levegőbe emelkedett. hogy családjával együtt biztos helyre meneküljön. (Ky maga is pilóta.) Az amerikaiak azonnal megindították a vizsgálatot, hogy felderítsék, honnan is jött a támadás. A katonai szakértők szerint az akcióban legfeljebb négy aknavető és 20—25 szabadságharcos vett részt. Az aknavetőket Phu To Hoa községben, a repülőtértől három kilométerre rejtették el. Ez volt az a mlntafalu, amelyet dél-viet- nami látogatása idején a pacifikálás példájaként mutattak meg Hubert Humphrey amerikai alel- nöknek. Humphrey ebben a faluban jelentette ki, hogy a látottak optimizmussal töltik el. A dél-vietnami buddhista vezetők szerdán nagyszabású tüntetést hirdettek meg csütörtök délutánra. A buddhista vezetők felhívták a lakosságot, hogy békés felvonulásón követelje a kormány lemondását. Ky tábornok is készül a tüntetésre: nagyarányú katonai erőket és rohamf'endőrséget vont össze Saigonban. A miniszterelnök kedden fogadta a saigoni diáktanács küldötteit. Kijelentette, hogy nem adja át a hatalmat és ha szükséges, erőszakos eszközöket fog alkalmazni kormányának védelmére. Ky tábornok ezután kijelentette, az amerikaiak csak úgy nyerhetik meg a háborút, ha Kínát bombázzák. Eéketüntefés a brit fővárosban sével járó költségek megtérítésére. Francia megfigyelők ramutalnak, az amerikai válaszjegyzék csak megerősíti, hogy Washington minél több nehézséget akar gördíteni a francia döntések megva- | lósitásának útjába. Nem zárkózik j ugyan el a kétoldalú tárgyalások J elől, de igyekszik azokat két évre, sőt még hosszabb időre elnyújtani abban a reményben, hogy a jövő évi parlamenti választások, vagy De Gaulle esetleges visszavonulása fordulatot hoz Párizs politikájában, mielőtt a francia- országi NATO-berendezések felszámolása befejezett ténnyé válna. Az amerikai válaszhoz fűzött francia kommentárok kiemelik, hogy a meginduló francia—amerikai tárgyalás rendkívül súlyosnak ígérkezik, miután nyilvánvaló, hogy De Gaulle még köztársasági elnöksége alatt helyre akarja! ál- | lítani Franciaország szuverén.: tá- I sát. 1 Á Figaro De Gaulle egyik je- ! lentését idézi, amely szerint „a j válság tulajdonképpen csak most I Gondon: A húsvéti békemenet résztvevői április 11-én a Trafalgar téren nagygyűlést tartottak. A rendőrség megtámadta a nagygyűlés közönségét és sok tüntetőt letartóztatott. A képen: a rendőrök elhurcolnak néhány tüntetőt. Rádiótelefotó — MTI Külföldi Képszolgálat r&GGQQQGQQQOQQQOOOOOOQOOQGOQQOOOOOQOOOGQOQOOOOOC Történelmi cáfolat! Még jól emlékezünk a honolului „politikai nász”-ra. Ott Johnson ölelkezett Ky tábornokkal és az idegenforgalmi lányok virágfüzéreket akasztottak az ölelkezők nyakába a tündöklő kék ég alatt. Ky mámorosán szavalta: szeretett népe irhád ja kezdődik” és hangsúlyozza, a köz- » a jenki felszabadítókat és Johntársasági elnök tisztában van a nehézségekkel és kemény tárgyalásokra számít. Összecsapás a tüntetők és a rendőrök között Kaliforniában Berkeley Kedden este több mint kétezer főnyi tömeg tüntetett a kaliforniai Berkeley városában az Egyesült Államok vietnami háborúja ellen. A tüntetők — nem sokkal azután, hogy Hue városában a délvietnami diákok elégették Thieu és Ky tábornokok papírmasé másait — felakasztottak két szalma- bábot, amelyek közül az egyik Johnson elnököt, a másik Humphrey alelnököt jelképezte. A tüntetők a kaliforniai egyetem előtt gyűltek össze, majd a városháza elé vonultak. Mintegy 75 rendőr keresztültört a tömegen, hogy elkobozza azt a hangszórót, amelyen keresztül a gyűlés szónokai beszéltek a tömeghez. Több helyütt heves összecsapásra került sor. A rendőrség öt embert letartóztatott. (MTI) son — ki tudja hányadszor — megismételte újdonsült doktrínáját: Az USA-haderő jelenléte Dél-Vietnamban megfelel a nép érdekeinek. Ezt az ölelkezést a gázbombák, mérgesgázok, vegyi fegyverek, gyújtólövedékek hallatlan áradta követte és Dcl-Vietnam égő pokollá változott. Csakhogy a nép megelégelte az idegen katonák rémuralmát. Da Nang, Hűé, Saigon — és az északi perifériák állásfoglalása megmutatta: elhamarkodottan osztogatták „nászi” koszorúikat a honolului idegenforgalmi lányok. Kiderült, hogy Honolulu ege már akkor sem kék volt, hanem ijesztően sötét a Dél-Vietnam- ban felgyújtott városok és falvak fekete füstjétől. Hűé katonasága már megtagadta az engedelmességet Ky úrnak. A tömeg sziláján ló ált ja: „Yankee go home!” íme: ez felel meg a nép érdekeinek! Maguk az amerikaiak megkezdték katonai tanácsadóik visszavonását egyes területekről. Saigonban és Washingtonban döbbenten tanakodnak: mi következük még? Azt senki sem hiszi, hogy a Hitlert imádó Ky tábornok hamut szór majd a fejére és bűnbánatot gyakorol. Az sem valószínű, hogy a Pentagon csak úgy „simán” beismeri a vereségét. Egy azonban bizonyos: államférfit ritkán cáfolt meg a valóság olyan gyorsan, mint Johnson elnököt. Több mint kiáltó tény: Dél-Vietnam népe nem kér a jenki milliárdosok „szabadságából”! Dél-Vietnam embermillióinak hazaszeretete forr, tüzel és igazságtevést követel. Márpedig az ilyen lángokban hamuvá kell porladnia minden agressziónak. Előbb-utóbb megtanulja ezt a Hitler szellemű Ky is — és minden patrónusa! Termelési lehetőségek a háztáji gazdaságokban Megyénk háztáji gazdaságaiban hatvanezerre becsülik azokat a jószágtartásra alkalmas épületeket, melyek túlnyomó többsége nincs kellpen kihasználva. Legalább 20 ezer szarvasmarhát, 80— 100 ezer sertést és több millió baromfit lehetne ezekben tartani. A szövetkezetekben férőhelyhiány van. Évente 8—10, egyenként 100 férőhelyes istálló épül. De lassan valósul meg a beruházás a sertés- és a baromfitenyésztés esetében is. A tsz-ek saját erőből is építkeznek, de az igényt sem ezzel a megoldással, sem az állami erővel egyik tíz évről a másikra nem lehet kielégíteni. Sokan panaszkodnak a beruházás lassúságára, nem veszik észre, hogy a háztáji lehetőségek mellőzésével lényegében a termelőszövetkezeti beruházások ütemét lassítják. Miért? Köztudott, hogy a tsz-eknek j minden ber uházási ki kell gazdálkodniuk. Ha a népgazdaság árualapjába — belföldre és exportra többet adnak, akkor ebből a termelőszövetkezetek beruházásaira is több jut. Ha a közösben van lehetőség a takarmány termesztés ki- terjesztésére, de nincs lehetőség ennek felhasználására, akkor a háztáji gazdaságban rejlő tartalékférőhelyeket kellene igénybe venni a felhalmozás ütemének növelésére. Egyesek azonban még ma is idegen kednek a háztáji gazdálkodás támogatásától. Afféle kapitalizálódási folyamatot vélnek felismerni benne. Közben nem veszik észre .— nem érzik —, hogy a piaci felhozatal csökken, és az árakat a kínálat hiánya felfelé srófolja. Igen sok háztáji gazdaságban — mivel a tsz-ek néhány vezetője ellenzi a termelés szervezését — a békesség kedvéért lemondanak a szarvasmarha, a sertés és a baromfi tartásáról. Ezért is fordulhat elő, hogy a gó- rékban és a padlásokon tárolt ta- karmánykészleíek — tavaly ősz óta — sok helyen nemigen csökkentek. Egybevetve: a háztáji árutermelés szervezése még mindig nem kapja meg azt a helyi, propagandát, amilyet megérdemelne. Valahogyan még mindig nehézkes apnak megértése, hogy a meglevő lehetőségek jó kihasználása ősz- szefüggésben áll további beruházási politikánkkal. Van ezen a területen 1966-ban is javítanivaló? Feltétlenül van! A szarvasmarha-, a sertés- és a baromfiállomány egy részét — jelentős hányadát — még mindig a háztáji gazdaságokban tartják. Így a háztáji gazdaságok árutermelése — megyei, népgazdasági szinten — továbbra sem becsülhető le! A külkereskedelemben a mezőgazdaság jelentős helyet foglal el. A külföld valósággal versenyt fut a magyar színes héjú tojásért, a libamájról nem is beszélve. Tudnának-e a háztáji gazdaságok az eddiginél is több színes héjú tojást, hízott libát értékesíteni, sertést hizlalni? Minden további nélkül, csak helyenként a háztáji befolyásolására takarmánytápot, naposbaromfit kellene juttatni mindenféle kötöttség mellőzésével. A termeltető és a felvásárló vállalatok szemléletén is lenne mit javítani, s azon a túlzott szervezettségen, ami még ma is jellemei tevékenységüket, tovább kellene lazítani! Egyelőre azonban legtöbben csak a konkurrenst látják a háztáji gazdálkodásban: a tsz is és a vállalat is. Ennek megfe- -lelően, ahol csak tudnak, odahatnak, hogy a háztáji árutermelés stagnáljon vagy visszaszoruljon. Sokan olyan nézetet vallanak, hogy a háztájiban termelt áru elvész a szabadpiacon. Hát tulajdonképpen kik eszik meg a piacon vásárolt árut? Ha az emberek — mert ugye ez nyilvánvaló —, akkor csökken a központi készletekre igényt tartók száma. Ha ez csökken, akkor több áru halmozódhat fel, kerülhet a még nagyobb városokba, esetleg exportra. Ha több árut értékesítünk ilyen módon, akkor a beruházás ütemének növelésére is több anyagi jut, de nagyobb lehetőséget kaphat a bővített újratermelés is. A piac csak akkor telítődik, ha
