Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-28 / 99. szám
1366. április 28. 3 Csütörtök Olyan erővel, amelyre biztosan lehet számítani Interjú Kiss Sándorral, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának vezetőjével A partner is legyen jobban érdekelt Az elmúlt napokban hatalmas, nagy munkát fejeztek be megyénk gépjavító állomásai: a sok fáradtságot és figyelmet igénylő téli gépjavítást. A javítás sikerével, tapasztalataival kapcsolatosan tettünk fel kérdéseket Kiss Sándor elvtársnak, a Gépállomások Megyei Igazgatósága vezetőjének. Természetesen arról is érdeklődtünk, hogyan láttak hozzá a javítóállomások az újabb nagy feladathoz, a nyári munkában használatos gépek, felszerelések kijavításához, a kombájnok üzemeltetéséhez? — Befejezettnek tekinthető-e most már megyénkben az erőes munkagépek téli főjavítása? — Igen. A tavaszi szezonban használatos valamennyi erő- és munkagép főjavítása befejeződött már. A nagyjavítások végső határideje április 10-e volt s addigra be is fejezte valamennyi javítóállotnós. Legelőbb és talán legjobb minőségben a mezőko- vácsházi javitóállomás végzett annak ellenére, hogy hatalmas körzete van. Jól tartották a javítási ütemet és a minőséggel sem a'olt különösebb hiba a békéscsabai és a mezőberényi javítóállomáson. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy valamennyi állomás eleget tett kooperációs kötelezettségének. Kisebb, alig említésre méltó eltérések előfordultak, de ezek lényegében nem zavarták az együttműködést. A főjavítás befejezésével nem került le az erőgépek gondja az állomások válláról. A szerződésben ugyanis kötelezettséget vállaltak arra, hogy díjmentesen kijavítják a főjavításból eredő, üzem közben előbukkanó hibákat. Ez úgymond, szerves része a gépjavításnak és állomásaink vezetőinek, dolgozóinak mindent él kell követniük, hogy garanciális hiba miatt ne álljanak a gépek. A speciális munkagépek, köztük a műtrágyaszóró, a növényvédő ,és az öntözőgépek főjavítása is megtörtént. Ezek javítását is kooperációban eszközölték az állomások. Szerencsére idejében láttak hozzá az öntözőmotorok javításához s azokból elegendő számú állt üzemképesen rendelkezésre a belvíz eilend védekezéshez. — Voltak-e nagyobb zökkenők az anyag- és az alkatrészellátásban? — Erre a kérdésre egy kis kitérővel válaszolok. Annak a hangsúlyozásával, hogy a termelőszövetkezetek vezetői követeljenek sokkal nagyobb felelősséget traktorosaiktól, mert az ősz és a tél folyamán bizony sok, szinte ronccsá tört gépet huzattak be javításra. Ezeken a gépeken kíméletlen bánásmód mutatkozott, ami aztán növelte az alkatrész- szükségletet, a javításidőt és a költségeket is. Egyébként legnagyobb gondot a cseremotorhiány okozott a téli javítás idején. Állomásaink kényszermegoldásokhoz folyamodtak, vagyis saját maguk javították ki a motorok egy részét. Legtöbb bosszúságot az RS— 09-es motorok gyenge minősége okozta. Ebből nem volt hiány, csupán az volt a baj, hogy el- naggyázták Győrben a javítását. Ezeket is vagy kijavították saját maguk az állomások, vagy pedig visszaküldték. A* alkatrészellátást sem lehet különösebben dicsérni. A szovjet típusú gépekhez még csak rendelkezésre állt úgy-ahogy, de a csehszlovák és a magyar gyártmányú gépekhez kevesebb volt, mint eddig. Az alkatrészhiány arra késztetett több termelőszövetkezetet, hogy a magyar gyártmányú DT— 413-as traktort DT—54-esre alakíttassa át, mert ehhez volt alkatrész, s ha többe is került, viszont sok volt a szántanivaló, nem állhatták a gépek alkatrészre várva. Az ilyen megoldások mellett a javítóállomások növelték az alkatrész-felújítást. Dévaványán például hengerfej-, Gyulán adagolófelújító üzemet, Szarvason pedig múanyagfelújító részleget hoztak létre. — A lezajlott téli gépjavítás eredményezett-e olyan tapasztalatokat, melyek szerint változtatni kell a javítás bizonyos módszerein? — A kooperációs alapon történő javítási módszer jól bevált megyénkben. Zökkenő ugyan akadt néha. Egyrészt abból, hogy nem mindenütt mérték fel alaposan a főjavításra váró'gépek számát, s ezért az vagy több, vagy kevesebb volt a javításkor, s ez zavarta a szalagrendszerben történő javítást. Másrészt előfordult, hogy egyes beütemezett géptípusokat, például a növényvédő gépeket csak akkor vitték javításra, amikor már majdnem lejárt a javítási határidő. A kijavított gépek minősége ellen is hangzottak el itt-ott kifogások. Jprészt azonban azok részéről hangzott el, akik nem voltak teljesen tisztában azzal, hogy a főjavítás után egy meghatározott ideig az állomások díjmentesen kötelesek kijavítani az észre nem vett vagy a felületességből származó hibát. Az utójavítás tehát elejét veszi a reklamációnak. Ugyanígy megoldódott a cs'éremotorok javítása is; annak az állomásnak a kötelessége ez. amelyiknek a hibás motor a körzetében van. A különböző erő- és munkagép típusokat mint eddig, ezután is azokra az időszakokra javítjuk ki, amikor azokra a termelőüzemeknek szükségük van. Az állomások már úgy szervezték meg a javítást, hogy elejét vegyék az időszakonkénti munkacsúcsnak ’ vagy az ellenkező végletnek, a munkahiánynak. Az utóbbi időben sokat javult az állomások személyi és technikai felkészültsége és belső szervezettsége is Különösen szembetűnő a fejlődés a körösladányi javítóállomáson, amely egy év alatt az átlagos szint fölé küzdötte fel magát. Ügy, hogy tartották a javítási határidőt és igyekeztek a legjobb minőségű munkát végezni, örvendetes az is, hogy minden állomáson sokkal alaposabbá tették az összeszerelés előtti részenkénti ellenőrzést. — Bár az aratás még távolabbi feladat, azonban a felkészülés már időszerű. Bővül-e a kombájnpark és lesz-e elegendő kombájnos? — Most már valóban a kombáj- j nők javításán van a fő hangsúly. ! A kombájnpark nem növekedett j annak ellenére, hogy megyénk ; termelőszövetkezetei eddig 27-et kaptak. A kombájnok teljesítménye azonban nagyobb a tavalyinál. Az állomások a javítási szalagrendszerben oldják meg alapos részletességgel. Vagyis most szinte annyi darabra szedik széjjel, ahányból össze van rakva. Eddig sufnikban, fészerekben javították, s eléggé késve láttak hozzá. az utolját már elkapkodták, elnagyolták. Az idén július 10-re jól ki tudják javítani a gépeket a mostani szervezeti formában. Annál is inkább, mert tavaly az aratás után, az úgynevezett szeptemberi, októberi holt szezonban már kijavították kombájnjaik egyhar- madát. Megfelelő számú kombáj nősökről tanfolyamok szervezésével igyekszünk gondoskodni. Eddig minden aratás idején szinte ki kellett vezényelni a javítóműhelyekből a szerelőket. Az idén is a javítóállomások adják a felelős kombájnvezetőt, lehetőleg a leg- gyakorlottabbak közül. A másodvezetőket a szövetkezetektől kérjük. Minden javítóállomás szervezett egy-egy két-három hetes kombájn-vezetői tanfolyamot .70— 80 résztvevővel. Elsősorban olyanokat hívtak a tanfolyamokra, akik már arattak kombájnnal. Az utolsó néhány foglalkozáson a gyakorlattal rendelkező kombáj- nosok is részt vesznek. A kombájn egyike a legbonyolültabb gépeknek. hiszen erő-, cséplő- és aratógép is egyben, s ezért sok elméleti és gyakorlati ismeretet követel attól, aki dolgozik vele. Nyugodtan, kapkodás nélkül készülünk és látunk hozzá a következő feladatokhoz. Hatalmas bázissal, javult félszerelési eszközökkel és 3600-nál több gyakorlott 'szakemberrel, köztük 35 gépészmérnökkel és 80 gépésztechnikussal rendelkeznek a megye javítóállomásad. Olyan erő ez, amelyre biztosan lehet számítani a legnagyobb feladatok közepette is — mondotta befejezésül Kiss Sándor elvtárs. A nagyüzemek profilírozását — sajnos — igen nehézkesen követi a kisüzemeké: a tanácsi ipar és a ktsz-ek termelésének üzemszerű szervezése. Maradjunk csak az OKISZ felügyelete alá tartozó ktsz-eknél. Békés megye kisipari termelő- szövetkezeteinek többsége exportcikket gyárt bérmunkában. A MIRKÖZ Ktsz hűtőpultjainak, szekrényeinek Gyulán csinálják a lelkét, Pesten pedig a dekorációját. A Gyulai Vas-, Fém- és Gépipari Ktsz tevékenységét mégsem ismeri az ország és a külföldi piac. Egyet ismernek: a MIRKÖZ Ktsz-t. melynek befutott márkajegyét — a hűtőagre- gátokkal — a gyulai vasipari ktsz dolgozói alapozták meg. Gyula neve mégis a háttérben marad, mert az itteni ktsz csak bérmunkása a MIRKÖZ-nek. Ezzel a manipulációval természetesen együtt jár az exportból való részesedés megosztása is. A MIRKÖZ-nek ugyanis csak any- nyi köze van Gyulához, hogy megrendeli a hűtőagregátokat. Gyulán ezeket úgy gyártják, ahogyan éppen tudják. A MIR- KOZ fizet a bérmunkáért, csakhogy' az előállításból való rész1 vállalásnak megfelelően — a szocialista erkölcs íratlan szabályai szerint — osztozkodniuk kellene az exportból származó többletbevételen is. Ez azonban elmarad. A maga javairól — még ha nem is ő hozta össze — szépszerével egyetlen pesti, a munkát rendelő ktsz sem mond le. A népgazdaság igényeinek megfelelően profilírozni kellene a termelést, hogy egyazon cikkből többet gyárthassanak, több jusson belföldre, külföldre. Így hát a vidéki ipar — legalábbis a kisipari termelőszövetkezetek A Kisiparosok Országos Szervezetének Békés megyei szervezete május 2-án. hétfőn délelőtt fél 9 órakor tartja megyei választmányi és titkári értekezletét Békéscsabán, a KlOSZ-székházban. A tanácskozáson Plenter Lajos, a — csak annyit erősödhet, amennyit a megrendelő, a bérmunkát adó engedélyez. Lehetséges, hogy a szemléleten kellene változtatni? Az utóbbi időben azonban számos jelét tapasztaljuk a ktsz-ek munkaszervezésében is a profil kialakításának. Jó példa erre a Medgyesegyházi Fa- és Vasipari Ktsz esete. Mint arról hírt adtunk, 1967. január 1-től itt helyben készítik a Parázs-tűzhelyet, vagyis kikapcsolják a Budapesti Acélipari Ktsz közreműködését. Ebben a dologban azonban az OKISZ-nak és az Országos Tervhivatalnak kellett kiállnia és döntenie Mcd- gyesgyháza vagy az acélipari ktsz között. S ők kiálltak, döntöttek. Ennek nyomán 850 ezer forint körüli beruházást valósítanak meg Medgyesegyházán, s az eddigi 12 ezer Parázs-tűzhely helyett évente 20 ezernél is többet gyártanak majd. Van-e más ilyen egyenetlenség? Van! Az Orosházi Vasipari Ktsz öntött CRO-VA anyagból produkálná a CRO-VA szerszámot. A precíziós öntvényből származó anyag jól vizsgázott a gyakorlatban is és a laboratóriumban is. Mégsem gyárthatják, mert ha csinálnák, sértenék valaki érdekét. De kinek az érdekét? Azét elsősorban, aki a bérmunkából szerzett érdemek babérjaira ült, aki — kimondva vagy elhallgatva — mindenben elsősorban anyagi érdekének szűkülését látja, nem pedig a népgazdaság gyarapítását, mindenekelőtt erősítését. Pedig éppen hogy egymással karöltve kellene dolgozniuk a maguk és ugyanakkor a népgazdaság javára. Dupsi Károly KIOSZ megyei titkára ismerteti a vezetőség beszámolóját, amelyet a részvevők vitája, májú a határozat elfogadása követ. Az értekezlet után az eredményesen dolgozó KlOSZ-szervezeteknek és aktíváknak átadják a jutalmakat. K. I. WWWVWWVWWWWWWVWSVWWWWWWOUWAW'/WWWSWWWWWVW'. Tízezer kacsa a vizen Az orosházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben már vízre eresztették az év első nevelésű tízezer fiatal, de jól fejlett kacsáit. Fotó: Malmos Megyei választmányi és titkári értekezletet tart a KIOSZ
