Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-27 / 98. szám
április 27. 4 Szerda Az ésszerűbb olcsóbb — Épülettervezésnél nincs tapasztalatcsere? — Tavasz Sarkadon Játékosan csillog a nap Sarkad ‘elett és a templomtorony mintha feleselne az ezüstösen csillogó hidioglóbusszal. A tanácsháza előtti pádon néhány idős bácsi, egyikőjük támasztja kerékpárját, és talán öregesen épp arról beszélgetnek. hogy a túloldalon az iskolából mily’ hangos nevetéssel, [jókedvvel igyekeznek hazafelé a sar.kadi kisdiákok... Hozzászólások a tanácsülésen Benn a teremben a tanácstagok interpellációjára került sor éppen. amikor beleptem. Sajnos, a neveket nem tudom. így csupán a hozzászólásokat tudom idézni: — Mégis tűrhetetlen álla,pót. ami a cigánytelepen uralkodik. S mondjuk meg őszintén, hogy ennek az állapotnak a felszámolására nem elegendőek anyagi eszközeink sem. Nem csupán asszimiláció, kérdése, hogy a telepiek beilieszkednek-e a község életébe, hanem elsősorban anyagi kérdés is. — Rajtok is múlik — szól közbe egy másik tanácstag, s az előbbi hozzászóló helyet is foglal, hogy átadja a szót a másiknak. — En nem csupán a lelep ügyéről kívánok szólni — kezdi egy asszony, majd folytatja —. hanem a belvizek gondjáról is. Azt kell mondanom. hogy bizony nézzünk önmagunkba is. Vajon mit les?- a község lakossága, hogy saját portája előtt tiszta legyen a belvízlevezető árok. rendbe legyen az útszakasz? Van nekünk biztos erre is rendeletiünk, ha nincs, ügy hozzunk hatai'ozatot. hogy a tanácstagok szorgalmazzák körzetükben a bel vízlevezető árkok tisztán tartásai. Egy asszony ugrik fel a székről. Látszik, hogy’ most már a panaszok sora következik. az elnöknek, hogy a 3141 949 számú rendelet alapján mindenki a lakása előtt köteles tisztán tartani a járdát és az árkot. Ennek elmulasztása^ szabálysértési eljárást von maga után. — Tehát nem kell újabb határozatot hoznunk — fordul a tanácstagok felé Szegedi elvtárs —. hanem magyarázzuk meg a körzetünkben lakóknak, hogy mindannyiunk érdeke a község rendben tartása. Többen kérték a tanácsülésen, hogy segítsen a vb a gázlerakat ügyét megoldani Sarkadon. Most bizony a palackcsere egy napjába kerül a sarkadi embernek, és ha véletlenül Gyulán nincs gáz, újra utazhatnak. — Mi legyen tehát a gázzal? En azt hiszem — folytatta Szegedi elvtárs —. az lenne a legjobb. ha a járás segítségét is kérnénk, mert a környező községek is örömmel vennék, ha itt is lenne gázlerakat, s nem kellene nekik sem Gyulára járniuk. Kölcsönös bizalom Ez már a második tanácsülés Sarkadon azóta, hogy a község előző vezetői helyére újak kerültek. A tanácsülés után Kesztyűs Lajos községi párttitkár, Szegedi Lajos vb-elnök. Sajti Sándor elnökhelyettes és Vass András népfronttitkár invitált meg az. elnöki szobába beszélgetésre. — Milyen a kapcsolat a tanácstagok és a vb vezetői között? — Mi úgy érezzük — válaszolt Kesztyűs elvtárs —, ez a tanácsülés azt bizonyítja, megnőtt a bizalom, ez pedig kölcsönös. Jellemző. hogy egyre több állandó bizottságunk most kezdi felfedezni, milyen lehetőségek is vannak előttük. A beszélgetés arról győzött meg. hogy a község vezetői támaszkodni akarnak munkájukban a tanácstagokra. Mindannyian elmondották, sok még a tennivaló Sarkadon, hogy a község fejlődése eredményesebb legyen, hiszen a jelenlegi cigánytelep felszámolásának gondja nem mostani. De a község lakói bíznak abban, hogy ebben az ügyben segítségükre lesznek a megyei szervek is. Mindannyian ügy érzik, hogy most jó ütőn halad a község tanácsi vezetése, amit Kesztyűs elvtárs így fogalmazott meg: — Mi munkánkkal szeretnénk bizonyítani, hogy rászolgáltunk a lakosság, Sarkad bizalmára... Dóczi Imre Tíz holdon termelnek öntözéses burgonyát a szarvasi ORKl határában A szarvasi Öntözési és Rizster- i ségű burgonyát takaríthatnak be mesztési Kutató Intézetben több Leginkább a gülbaba és a kisvár- éven át kísérleteztek különböző dai burgonya hálálja meg az ön- talajon az öntözéses burgonyater- tözést. Az intézet gazdaságában meléssel. Bebizonyosodott hogy | ebben az esztendőben 10 holdon ezen a tájon öntözéssel holdan- I termelnek öntözéses módszerrel ( ként 150—200 mázsa kiváló minő- | burgonyát. A cipőbolt nem étkezde! Vitán felül áll, hogy a tárgyak. eszközök. Létesítmények igénybe vevői a legilletékesebb, legjobb megmondhatói ezek használhatóságának vagy hasz- n a vehetetlen ségéne k, észrevevöi a hiányosságoknak. Vajon a tervezők meghallgatják-e őket időnként, hogy felhasználhassák tervezőmunkájukban az ilyen tanácsokat, javaslatokat, helyénvaló kifogásokat? Egy minap látott és hallott eset felbátorított arra, hogy kijelentsem: nem mindig hallgatják meg őket vagy csak utólag s a helyesbítés szándéka nélkül. Műit év őszén avatta a kis Mezömegver kívül-belül kellemes látványt nyújtó művelődési otthonát. A látogató szemre semmi kifogásolnivalót sem talál rajta. Egészében és lényegeben így is van. Alaposabban vizsgálódva azonban kiderül, hogy olyan kisebb-nagvobb hibák, hiányosságok akadnak, melyeket. ha idejében vesznek észre és szüntetnek meg. sok-sok utólagos bosszúságtól és pénzkidobástól kímélték volna meg a megyerieket. A nagytermet fűtő kazán — másutt cserépkályhák vannak — kéményét ki kellett bontani, mivel építői bent hagytak a téglatörmeléket s emiatt nem volt huzatja. Ez ugyan nem tervezési hiba. hanem kőmű vési hanyagság, ha nem is olyan súlyos, mint a körösladányí új gimnázium esetében, ahol az epület körüli ..betonjárdát’’ alig ujjnyi vastag habarcsterítéssel készítették alapozás nélkül, szinte csak a puszta földre és még a sírnilólécet is beledolgoztak. Azért nyugodtan felszámítottak a négyzetméteienkénti majdnem 100 forintos költséget. A mezö- jj-negyeri művelődési otthon esetében a figyelmetlenség és átgondolatlanság a feltűnő Például a mozit is helyettesítő, tehát nagy forgalmú kultúrteremben sehol egyetlen konnektor s így nincs mód a porszívó gép és a parkett kefélő készülék használatára. A világítási huzalokat, kábeleket oly módon építették a falba, hogy szakadas vagy egyéb baj esetén csak a festés tönkretételével, falbontás útján javíthatják ki a hibát. A térkihasználás is jobb lehetne. Tarlóoszlopos megoldással a magasan levő vetitökamra alatt any- ij.yj. hely maradt volna a bővi- lésre. hogy jő nehány széksorral többet építhettek volna be Aí iszínpad alatti rész az eredeti beftv’ szerint földes, de pár ezer forintba került menet közbeni tervmódosítással elérték, hogy alápincézzék, ami különféle anyagok, tartozékok tárolása szempontjából hasznos. Azonban olyan kicsi ajtónyílást hagytak rajta, hogy egy széknél nagyobb tárgy nem íér át. Majd kívülről normális nagyságút vágatnak, de csak egy év múlva, addig ugyanis garanciális okból a megye- riek nem korrigálhatják a tervezés mulasztásait, A főbejárat elé nincs kivezetve villanykábel, mert ez nem szerepelt a tervben. Emiatt este a ki-be járók sötétben botladoznak. Ugyanitt az. értékes asztalosmunkát képviselő szárnyas ajtók közvetlenül a szabadba nyílnak és máris tönkretette lakkozásukat a hóié és az eső, nyáron pedig kiszívja a nap. Pedig csak egy-két vonallal több e- kész a féltetős megoldás, ami kellő védelmet nyújtott, volna. Vagy ott az öltözők esete A szinpadteret melegítő két cse- repkálvhat az egyik öltözőből fűtik, melyben emiatt olyan hőség van. hogy télen is nyitott ablak mellett használják. Ugyanakkor a másikba külön kéményt és cserépkályhát építettek. Pedig. ha a válaszfalat a színpadra merőlegesen húzzák fel, megtakarítják a kéményt és a harmadik cserépkályhát s ugyanakkor a hőséget is kiküszöbölik. A hiba és nemtörődömség nemcsak a tervezés porsenése, meglelhető másutt is. Olyan hatszáz forintos ruhafogassor van az otthon ruhatárában, amit előző nap ócskavas árban adott el a MÉK-nek egy másik művelődési otthon, vagyis bagóért. Azért fordulhatott elő. mert nincs a kulturális intézmények közt kapcsolat, hogy „nekünk ez van. de felesleges, nincs szükségetek rá?... A közönség egy része is segít a fölösleges kiadások szaporításában. Sorra eltűnnek az előcsarnok ízléses várakozó-asztalkáira kilett hamutartók, vizespoharak. Pedig, ha mindezt: a hiányosságaival kotr igafa liánul tovább, más-mas faluba jutó s ott ismét megvalósuló kultúrott- honi típustervet, a gondatlan kőműves munkákat, a használati tárgyak, berendezések csáki- szalmajaként való kezelését forint-kihatásában tekintjük tetemes összegekre rúg a veszteség. az erkölcsi kárról nem is szólva! Új Rezső — Miért van az. hogy a tejbőlt előtt sorba kell állni, miért nem nyitnak hamarabb? Itt a nyár. jó lenne, ha gondoskodnának a boltok korai nyitásáról, s lenne gázlerakaturrk is. Egy idős bácsi szólal fel: — Néhány év óta sokat parkosítottunk mi. azonban mintha elfelejtkeztünk volna a gyerekekről. így most ők mit tudnak csinálni. ott játszanak, ahol éppen kisfákat ültettünk. Én azt hiszem, a gyerekekre i« kellene gondolni— A határozatok A tanácsülés résztvevőjeként izgalmas vitának voltam fültanúja. Kiváncsi voltam, és utólag örömmel írhatom le. hogy a sarkadi községi tanácsülésen a tanácstagok kérdései, interpellációi nem maradtak válasz nélkül. Szegedi Lajos vb-elnök sorba véve a hozzászólásokat, olyan határozati javaslatokra tett indítványt, amelyek bizonyára egyetértésre találnak a községben. A cigánytelep gondjának megszüntetésére olyan határozat született, hogy megkeresik a felsőbb szerveket, hogy nyújtsanak segítséget az áldatlan állapot felszámolására, segítsenek a közvetlen életveszély elhárításában, mert erről is szó van. A parkvédelemről pedig elhangzott, hogy helyes lenne, ha éppen az általános iskolásokat kérnék meg arra, hogy segítsenek a község széppé tételében. Nagy vitát váltott ki a belvízlevezető csatornák ügye. A vb-titkár már idézte is a rendeletszámoi, segítve Régente a gunyoros szatírák, élcelődések kedvelt célpontja volt a vevő és az eladó kapcsolata csakúgy, mint az utas és a kalauz kibékíthetetlen párharca. Az életkörülmények javulásával. az emberek öntudatának fejlődésével párhuzamban az efféle áldatlan perlekedés szerencsére egyre ritkábban fordul elő. De azért... — De azért a „kedves vevők" sem angyalok! — fakadt ki a minap ismerősöm, aki egyik ci- póholtunkhan eladó. Végül is igazat kellett neki adnom vitánk során, ‘mert olyan jelenségekkel rukkolt ki, amelyek teljesen .jogossá tették méltatlankodását. Megpróbálom vázolni hát e rendellenességeket az ő szemléletében, vagyis — a pult másik oldaláról... Sokan észlelhették már — a „kedves vevők" közül is! —, hogy némelyek úgy térnek be vásárolni egy-egy üzletbe, hogy közben fagyit nyaldosnak, süteményt esznek, perecet ropogtatnak vagy éppenséggel magukkal hozott ízletes hazait falatoznak. Ezek a vásárlók ügyet sem vetnek arra, hogy az étel- maradékokka) gyakorta bepiszkítják a megtekintésre kezük ügyébe kerülő árucikkeket. Arról nem is beszélve, milyen érzést kelt az eladóban, ha arcától néhány arasznyira a „kedves vevő" ételmorzsákkal „fűszerezi” mondanivalóját... Alkalmi vitapartnerem ezúttal specie! amiatt volt felháborodva. hogy egyik vevője azért „dobta vissza” az egyébként igen divatos és tetszetős cipőt, mert egy korábbi „vásárló" íagyilével csurgatta teli azt. Hiába „ragaszkodott” tehát ezúttal a szép lábbeli, a vevőnek nem kellett... — Az ember igyekszik a lehelő legudvariasabb lenni, de az efféle vásárlók is megérthetnék, hogy az üzlet nem étkezde! — kesergett ismerősöm, akiről köztudott. hogy felettébb előzékeny és udvarias, kitűnő szakember. Végtére is igaza van! A különféle étkezések lebonyolítására mind több vendéglátóipari egység áll a nagyérdemű közönség rendelkezésére. S mint ahogy természetes, hogy az emberek mondjuk, a büfében általában nem vásárolnak cipőt, akkor annak is logikusnak kellene lennie. hogy a cipőboltban viszont ne étkezzenek... Am a vásárlás közben követendő helyes magatartást mégis sokan szem elöl tévesztik. Magam is láttam már olyan szövetvéget, amelyet a „kedves vevő" által rácsurgalott kolbászzsír tett még színesebbé. Mert az talán még megtűrhető, ugyebár, hogy az emberek a főtt és pattogatott kukoricát, a tökmagot az utcán fogyasztják, noha ez sem szolgálja éppenséggel a „tiszta városért" mozgalom javát... „Tudni illik, hogy mi illik” — tanít bennünket a televízió ismert műsora nemegyszer olyan jelentéktelen etikettszabáiy okra is, amelyek enyhén szólva, kissé nevetségesek. Am mégis szívesen ajánljuk e műsorszámokat azok figyelmébe, akik — a cipőboltol étkezdének nézik... v —kazár— Gyerekes esetek — Vgye. nag-yon vigyázol a szép ruhádra? — engedte ki a zápor után két és fél éves csemetéjét « gondos mama. A zsendülö leveleken esőcseppek, a földön kis tócsák szórták a fényt a tai'aszi napsütésben. Egy fél óra után keserves sirás riasztotta meg a dudo- rászva főzőcskélő csinos, fiatal mamát. Rémülten rohant ki az udvarra. Pistiiké egy tócsa mellett üldögélt. — Angnka, fűzzed be Pistike cipöcské- jét — nézett könyörgően a gyerek, s kis kezével egy minden horgászigényt kielégítő hatalmas gilisztát nyújtott mamája felé cipőfűzőnek: meg az időközben levetett cipőjét. — Ugye. befűzöd...? A jól nevelt Évike egy szál piros szegfűvel köszöntötte fel neve napján az örökké mérges házi nénit — mamája patroná- lásával. Minden jól indult, kapott egy puszit meg egy süteményt. Az előbbit visszaadta, az utóbbi! megette. — Mit kell mondani, kislányom? — fnvolázta éneklő hangon a mama. — Kérek még egy süteményt... * — Egy négyéves kislány meg egy hasonló korú fiú csúfolja egymást nyelv- öltögelések kíséretében. — Én kisfiú vagyok. de le kislány vagy. beee! — Éti kislány vagyok, de te csak kisfiú vagy, beee! — Honnan tudod Pistike, hogy ö kislány? — rántja fel finom ivú szemöldökét a provokátor kedvű legényke anyja. — Mert látom... mert látom, hogy rózsaszínű szoknya van rajta. (fer-ó)