Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-27 / 98. szám

I 19«6. április *«. 5 Szerda Óvodások az iskola küszöbén A „stafétabot” jó kezekben van Az ajtó nyitására a terem pad­jaiban megmozdulnak a ^zőke, barna buksi fejek, s kíváncsiság­gal vegyes csodálkozó tekintetek röppennek félénk. A pillanatnyi zavart harsány kórusköszönés valtja fel. Majd megszólal a tanító néni. — Üljetek le szépen... Szinte csak suttogja halkan, csendesen, mégis azonnal van foganatja. A kis fe cskék máris a könyv fölé hajolnaK. látszólag figyelemre sem méltatva az idegeneket. özvegy Kiss Lajosné, a kicsi­nyek nevelője, istápolója a kondo- rosi általános iskolában már 1952 óta. A katedrára nem az iskola­padból került fel. Bár még ifjú korában hivatásának választotta a nevelői pályát, mégis megma­radt csendes társként férje olda­lán, aki szintén tanított. Csak akkor lett nevelő, amikor férjét elragadta a váratlan, kegyetlen halál. Átvette hát a stafétabotot, s hűségesen viszi tovább. Annyi­ra, hogy fiát is e pálya szerete- tére nevelte, aki most az ő küzdő- és segítőtársa. Kondoroson ugyan­abban az iskolában tanít a felsó tagozaton. Kissné megmaradt a kicsinyek mellett. Anyáskodik felettük, ne­veli, ^.polja a fogékony lelkeket és szereti mindegyiket, akár ha a sajátja lenne. — Sokan azt mondják — szól csendesen, amikor a pedagógiai hivatásról beszélgetünk —, hogy elnőiesedett ez a pálya. A véle­ményem: hogy ettől igazán nem kell félni. A gyermeknevelés egy kicsit anyáskodó feladat is, külö­nösen a kicsinyeknél. Hát miért Táj-termelési lehetőségeiket is kihasználják Az elmúlt évtizedekben me­gyénk* legnagyobb járásában — a mezőkovácsháziban — táj-ter­melő körzetek alakultak ki. Bál­áz utóbbi évtizedben a mezőgaz­daság irányított termelésszerve­zése bizonyos értelemben vissza­szorította a táj-termelés hagyo­mányainak követését, a terme­lésnek ez a formája azonban nem szűnt meg. Ezekben a hónapod­ban, amikor a gazdálkodás szer­vezésében új módszereket vezet­nek be, a mezőkovácsházi járás irányitó szervei az eddiginél na­gyobb lehetőséget adnak a táj­termelő körzetek felélesztéséhez. A termelőszövetkezetek gazdái már beszélnek arról, hogy Vég­egyházán fokozottabban rátérnek a szarvasmarha-tenyésztésre, Medgyesegyházán a földimogyo­ró, Magyar- és Nagybánhégyesén az aprómagvak, Almáskamarás környékén pedig a burgonya és a dinnye termesztésére. lenne baj az, hqgy nők vannak többség'ben ezen a pályán? Ná­lunk az ötvenegynéhány pedagó­gusból csak 14 a férfi és nagyon jól megoszlik ez a tantárgyak ta­nításánál, a témák szerint. Ha Hazánk hőforrásait már a régi romaiak is ismerték. A magyar termálfürdők annyi ásványi alap­anyagot tartalmaznak, hogy Eu- rópa-szerte ismertté tették ha­zánk hőforrásait. A felszabadulás előtt nem volt nálunk szervezett vízgazdálkodás és a hőforrások után sem kutattak rendszeresen. A szocialista tervgazdálkodás fel- ! figyelt a fővárosban és vidéken ! régebben feltárt hévizekre és j megkezdte azok kitermelését. Iga- jzán intézményesen azonban csak I a második ötéves terv elején, vagyis 1960-ban kezdődött meg c hévizek gazdaságos kihasználá­sa. Hévízgazdálkodásunk már ak­kor első helyen állott Európában. Az országban 447 kitermelésre alkalmas forrás ontotta a me­leg vizet, míg az utánunk következő Olasz­ország 264, Spanyolország predig 123 hévizet termelő kúttal rendelke- i zett. Hévíznek a szakemberek azokat a feltárt termelőkutakat és forrásokat nevezik, amelyek 25 Celsius foknál melegebb termál­vizet adnak. A kutatások megál­lapították, hogy hazánk területén csaknem 8 ezer négyzetkilométer alatt rejtőzik magas hőfokú víz. 1960 óta évenként 8—10 kutat tártak fel részben megyei, illetve tanácsi szervek, részben a mező- gazdasági üzemek. Most már a hévízkutatások az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság irányí­tásával és az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetésével torién ■ nek. A legfőbb probléma jelenleg: mi történjék a feltárt víz­mennyiséggel, hogyan lehes­sen hasznosítani. Az elmúlt esztendőben majd­nem 125 millió köbméter meleg vizet adtak a feltárt kutak. En­nek a mennyiségnek 15 százalékát használták lel gyógyászati célok­ra, 3 százalékát tisztasági fürdők ellátására, 26 százalékát pedig strandok és uszodák feltöltésére. A feltárt hévíznek csak a 60 százalékát használták fel nyáron, és ennél még kevesebbet, 40 szá­zalékát télen. Érthető, hogy az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság és az Országos Vízügyi Főigazgatóság p>edig szigor kell, a nők megáll­ják a helyüket ezen a téren is. A III. b. osztály kis ne­bulóinak csendes nyugalma, a fegyelmezettség, ahogyan a köny­vek fölé hajolnak és olvassák a feladott szöveget, amíg beszélge­tünk, bizonyitanj látszik az el­hangzottak igazságát. A stafétabot tehát jó kezekben van, s Kiss Lajosné emellett egy másik hi­vatását is becsületesen ellátja. A községi nötanács titkára már 1957 óta. Teljes szívvel, odaadás­sal. a pedagógusok kitartó ne- velömunkájával segít az asszo­nyoknak, hogy jobban megismer­jék az élet bonyolultságát és szélesebb, tágabb világot is lás­sanak. Előadásokat, ankétokat, külön­böző összejöveteleket szervez, s ebben segítségére vannak pedagó­gus nőtársai. E kettősség szépen megfér egy­más mellett, hiszen lényegében a cél egy: a nevelés. Jó, hogy sok-sok ilyen Kiss Lajosnénk van. Kasnyik Judit bekapcsolódása hatalmas lendüle­tet eredményezett. Azóta évenként még 25 millió köb­méter hévízzel gyarapodott a termelés, ami lehetővé tette a meleg források gazdaságo­sabb kihasználását. Az elmúlt második ötéves terv ideje alatt 70 tisztasági és strand­fürdő létesült az országban; víz­szükségletük 75 százalékát nyer­ték a feltárt hőforrásokból. 4600 lakást latnaik el forró vízzel és a mezőgazdaság 70 ezer négyzetmé­teres területén használják a fel­tárt hőforrásokat. Sok olyan kutat fúrtak, amelyek eredeteileg olaj­kutatást céloztak, de olaj helyett meleg vizet szolgáltattak. Ezek között a legjelentősebbek Túrán, Sajóhídvégen, a Bükkben és más i helyeken találhatok. Ezek a kutak csakúgy, mint a főváros XIV. ke­rületében a Pascal-malom mel­letti forrás. 70 fokos forró vizet adnak. A növekvő lakótelepek és a fejlődő mezőgazdasági nagy­üzemek az eddiginél is na­Kedvés levélben számolt be szerkesztőségünknek Gazsó Jó- zseiné, a kondorosi Vörös Októ- i bér Termelőszövetkezet nőjpizott- ságának nevében a tsz asszonyai­nak munkájáról. A tsz nőbizott­sága a szövetkezet kultúrtermé­ben rendszeresen tart összejöve­teleket, melyeken időszerű poli- tikal, gazdasági és társadalmi kér­déseket vitatnak meg, ankétokat, filmvetítéses előadásokat szer­veznek s ezeket társasjátékokkal színesítik. Az asszonyok és lá­nyok körében igen kedveltek ezek az összejövetelek. Legutóbb 112 nő részvételével tartottak anké- tot, melyen dr. Csörsz Sándor já­rási szülész-nőgyógyász tartott előadást a Nők védelmében cím­mel. I nagycsoportos óvodások fél szemmel már az iskola felé tekintenek, s bár hivatalosan csak szeptember 1-én lépik át kü­szöbét, jártak már az elsősök kö­zött, s próbaként beültek a pa­dokba is. Sőt, az elsős tanító né­nitől simogatást is kaptak már buksi fejükre. — Testileg, szellemileg felké­szítjük a gyermekeket az iskola első osztályára, hogy az óvodai nevelés természetes folytatásának érezzék az iskola nevelését, ok­tatását. Az iskolák számára előirt kötelező tanterv és utasításhoz hasonló központi módszertani könyv jelöli meg a mi feladata­inkat — vezeti be a beszélgetést Szula Istvánná, a békéscsabai Micsurin utcai óvoda vezető óvónője. Bonyolult munkával. a gyakorlati pszichológia állandó alkalmazásával, a munka közbeni rugalmas módosításokkal, minden1 kis rezdülésre reagálva készítjük fel a gyermekeket az iskola első osztályára. — Van-e közvetlen kapcsolat az óvodai és az iskolai nevelők között ? gyobh mennyiségű hévizet igényelnek. A második ötéves terv ideje alatt elkészült a Kisalföld táv­lati terve, amelynek kapcsán Győ­rött már megnyitották a hőforrá­sokat. Gödöllőn, az agráregyetem területén is folyik a feltárás. 1970- ig még 60 kút feltárását teszik le­hetővé, de most már gazdaságo­sabban, mint eddig. Ahol remény lehet nagyobb mennyiségű forró viz termelésére, már előre gon­doskodnak annak kihasználásáról. A Dunántúl, a Tiszántúl még sok további lehetőséget nyújt, így a többi között Békés és Győr-Sop- ron megyében folynak reménnyel kecsegtető kutatások. Nemrégiben Hévíztől néhány kilométerre, Za- lakarason 90 fokos forró vizet ta­láltak. A fúrásokat folytatják még azokon a helyeken is, ahol keve­sebb a remény az eredményre. Hiszen a feltárásoknál a vélet­len is szerepet játszik, mint leg­utóbb Szeged környékén, ahol vi­zet kerestek és olajat találtak... A szövetkezet nőbizottsága az IBUSZ közreműködésével augusz­tus végére 3—4 napos autóbusz- kirándulást tervez, melyen a leg­jobban dolgozó asszonyok és lá­nyok vesznek részt, a kirándulás költségeit pedig társadalmi össze­fogással, a tsz-ben végzett közös munkával teremtik meg. „Az eddig elért szép eredmé­nyeket — írja befejezésül Gazsó- né — és a jövőbeni elképzeléseket természetesen a tsz pártalapszer- vezete és a gazdasági vezetők sok irányú segítsége tette és teszi lehetővé. Ez az egészséges és jó kapcsolat is biztosíték arra, hogy nem iesz probléma nálunk a nö­vényápolási, betakarítási munkák időben és jó minőségben való elvégzése sem.” — A mi óvodánkat a IX-es szó­rná iskola patronálja; gyakran látogatjuk az első osztályos nevelők óráit. Persze ez a hospi­tálás kölcsönös. Nagyon jó, hog\ mind az óvónők, mind a tanítók nem csupán az iskolai, illetőleg óvodai nevelési-oktatási anyaggal ismerkednek meg. A mi végzős óvodistáink megismerkednek jö­vendő nevelőjükkel, s ugyanígy a nevelők is szinte már személye­sen ismerik jövendő tanítványai­kat. A minden első osztályosnál természetesen jelentkező szoron­gás, amely a tanév kezdetén fel­lép, az óvodából iskolába kerülő kicsiknél a minimálisra csökken... A tanterem tárgyai: a fekete táb­lák, a szemléltető eszközök nem olyan ijesztőek nekik, akik óvo- disták voltak. Mondhatom nyu­godtan, ha időben, fejezhetném ki, mintegy, fél évvel előbb jár­nak tudásban azok, akik óvodá­ból kerülnek az első osztályba. — Mit kell tudnia egy végzős óvodistának? — Szívesen meghívom egy fog­lalkozásra. I Micsurin utcai óvoda épü­lete öreg. Nem csupán azért, mert régen volt az, amikor alap­köveit lerakták, inkább célszerű­ségét tekintve öreg. Nem jellem­ző rá az a tágasság, világosság, amely újonnan épült iskoláinkat annyira vonzóvá, egészségessé teszi. Tisztasága, rendje, fegyel­me azonban jóleső érzést kelt a belépőben. Benyitunk az 5—6 évesekhez. Érdemes a foglalko­zás néhány mozzanatát feleleve­níteni. Huszonhárom gyermek, közülük 16 lány. Felállnak, kicsit feszélyezett csendben nézik az óvónőt. — Valaki bejött, gyerekek... — Jó napot kívánok... — kö­szönnek kicsit énekelve, de pon­tosan, egyszerre. Névsorolvasás következik, ki­mondottan direkt módszerrel, csak ,.jelen'’-nel lehet válaszolni. Vagyis, „aki nincs itt, nem jelent­kezhet”. Aztán rengeteg fizikai mozgás­sal egybekapcsolt észcsiszoló. Ez az, ami a foglalkozás középpont­jába kerül. Akármiről esik szó. nagyjából meg kell fogalmaznia a jövendő iskolásoknak, mi az. Nem pontosan definiálni, de fel­ismerni, körülírni. Sok, ritmikát fejlesztő, a memóriát, a zenei hallást csiszoló gyakorlatot lát­hatok, de valahogy az az érzésem, hogy mind, vagy legnagyobb ré­sze kimondottan művészi jellegű. Nagyon muzikálisak a gyerekek, a foglalkozás mozgalmas, színes, játékos. A dicsérő, dorgáló neve­lői szó sem marad ki ebből a fog­lalkozásból. Az egyik kérdésre például a kis jelentkező téves, humort keltő választ adott. S visszhangként néhány kis huncut kuncogott. — Gyerekek, sohasem szabad kinevetni azt, aki vállalkozik valamire, még akkor sem, ha a vállalkozása elöszörre nem sike­rül... , I foglalkozás, amit láttam. tervszerű, a gyermekek készségei­nek kifejlesztését szolgálja. Meg­ismerkednek a színes ceruzákkal is, tudják, mire való. Olyan kis óvodistával is találkoztam, aki elolvassa már a szavakat. Per­sze, erre nem az óvodában taní­tották meg, otthon leste el isko­lás testvérétől. Mégis az az érzés marad az emberben, mennyiségi­leg sok az, amit a nagycsoportos óvodisták kapnak az utolsó év ben. — Néha mi is úgy érezzük, hogy valóban, kevesebb többel adna a gyermekek számára, de hát azért vagyunk mi óvónők, hogy állandóan, munkánk közben is módosítsuk a nevelést, a gyer­mekek iskolára való felkészítését. Egyben azonban nyugodtak va­gyunk. Több éve vagyok már itt vezető óvónő, s kis első osztályo­saink törés nélkül vészelik át azt a pillanatot, amikor először lépik át, mint beírt tanulók az iskola küszöbét Ternyák Ferenc Világhírű hőforrásaink Szervezetten feltárják a magyar föld kimeríthetetlen kincsét Érdekes előadások, ankétok. országjáró túra a kondorosi Vörös Október Tsz nőbizottságának programjában

Next

/
Oldalképek
Tartalom