Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
\ KÖRÖSTÁJ _________KULTURÁLIS MELLÉKLET .________ Táv interjú Hegedűs Gézával 1 Tr 00 00 rrt a Vizozon-rol !§§||1§§|| Székelyhídi Attila Merengő Tallózás irodalmi folyóiratokban Ismeretes, hogy színházunk műsorra tűzte Csep- reghy Ferenc Vízözön című vígjátékét is. A darab átdolgozására Hegedűs Gézát kérte fel az igazgatóság. Levélben kerestük fel a neves írót, hogy átdolgozó munkájáról, Csepreghyről, s művéről nyilatkozzék lapunk számára: Békés megyei Népújság: Az eredetileg biblia-per- sziflázsnak és népszínműparódiának írt darab milyen új szatirikus színezetet kap az Ön átdolgozásában? Hegedűs Géza: Ez a darab a korrupció komédiája is. Alapötlete offenbachian friss, kidolgozása végérvényesen a 90 év előtti viszonyokhoz köti. Az átdolgozás tulajdonképpen az alapötlet újravariálása. Kétségtelen, hogy megmarad a biblia- persziflázs, de közben a történelemnek is persziflá- zsa lesz. Ma már nincs értelme a népszínműre paro- dizálásnak, ezért formája szerint a musical commedy paródiájának ígérkezik. Közben az általában vett korrupció itt kifejezetten hivatali korrupció és bürokrácia célzatú szatírává bővül. Gábor arkangyal pl. a Mindenhatóság második főosztályának főelőadója (az angyalok előadók, az arkangyalok főelőadók)^ Noé egy rossz káderpolitika következtében lesz bárkaépítő, minthogy eredetileg szőlőtermelő. Fiai mai típusok ősei: Sém közös őse Nasszernek és Ben Gurion- riak. Hám a felszabadult néger köztársaságok polgárainak elődje. Jáfet viszont öntudatos árja. Végül is elpanamázzák az egész özönvizet, de beleveszik a jelentésbe, hogy megvolt. Ilyen jelentésekből állítják össze később a bibliát. N: Mi az átdolgozó ars po- éticája? Hegedűs Géza: Csepreghy szövege nem szent szöveg. Maradandó értéke: ötlete és friss szelleme. Ennek meghamisítása lenne magát a művet adni. Itt tehát nem afféle dramaturgiai belenyúlásról van szó, hanem Csepreghy ötletéből Csepreghy szellemében merőben újat, merőben mait írni. Tehát azonos szereplők azonos körülmények között merőben más, de ugyanúgy aktualizált cselekményt játszanak (csak ma másra kell aktualizálni, mint 90 évvel ezelőtt). Brecht is valami ilyesmit csinált John Gay művével a Koldusoperában. Ö viszont még a nevek egy részét is megváltoztatta, hiszen Gay-nél Mecky Messert még Captain Jonnynak hívták. N: Milyen általánosítható irodalomelméleti tanulságot vont le e munkájából? Hegedűs Géza: Legföljebb annyi a tanulság, hogy ami a maga korában túlontúl aktuális, tehát úgy kapcsolódik a napi érdekességekhez, hogy a helyzetek és típusok nem fejeznek ki valami általánosabb érvényűt, az minden értéke ellenére is hamar elavul. Tehát csak ötlete és szelleme marad meg, szövege azonban legföljebb irodalom- történeti érték. Ez vonatkoztatható Csepreghy művére is, amelyet úgy, ahogy van, nem lehet színpadra állítani, hanem újjá kell időszerűsíteni. Az igazi halhatatlanok azért halhatatlanok, mert a napi aktualitáson túl olyat is ki tudnak fejezni, ami akkor is érvényes, ha mögülük az ihlető forrás, a saját kor és társadalmi forma már elmúlt. A túlzottan is aktuális szerzőknél viszont legjobb esetben az ötlet marad időt álló. Mégis Csepreghyt drámatörténetünkben sajátos hely illeti meg azért is, mert volt merészsége ilyen ötlethez. A Vízözön, ha eredeti szövegében ma már nem is játszható, drámatörténeti értékünk, mert a maga korában rendkívül merész színpadi szellemet hozott. Magához a tényhez, hogy én ma az ő ötletét megkísérlem újraformálni — szükséges volt az a hagyomány, amit múltunkban Csepreghy jelent. Sajnos, ez a nagyon tehetséges és túl fiatalon, 38 éves korában meghalt szerző kelleténél jobban vágyott a pillanat sikerére, ezért maradt életműve érdekes emlék, ahelyett, hogy drámairodalmunk klasszikus értékévé emelkedett volna. * A kiváló drámaszakértő nyilátkozata tovább élénkíti érdeklődésünket Csepreghy, az asztalosból lett híres színműíró, az életet habzsoló, karrierjéért kíméletlenül küzdő ember, s főműve, a Vízözön iránt. Lejegyezte: Szabad Olga / Ügy látszik, most már komolyan számolnunk kell a nem kifejezetten irodalmi profilú folyóiratok művészeti-irodalmi tárgyú tanulmányaival is — ez a témakör szétfeszíti az irodalmi folyóiratok rovatainak kereteit, s ez hasznos jelenség: inkább jelenjen meg egy jó tanulmány nem éppen irodalmi jellegű közlönyben, mintsem fiókban maradjon. A folyóiratok új számai közül a múltkor már hasonló észrevételt keltő Valóság ismét egy sor igen tartalmas, sőt vitára ingerlőén érdekes irodalmi-művészeti tárgyú írást közöl. A szómban két tanulmány is foglalkozik az izmusokkal. Az egyik — Az avantgardizmus történeti megítéléséhez címmel Hermann István tollából — az egész folyamatot áttekintő szándékkal, igen tömören felvázolja nem csupán az avantgardizmus különféle irányzatai születésének konkrét történelmi körülményeit és adott környezetét, hanem megkísérli, ha csak érintőlegesen is, hogy megjelölje az avantgardizmus nálunk divatos sommás elvetése, felmagasztalása helyett azokat az értékeket, melyek az izmusokban valóban megtalálhatók, s hogy elhatárolja esztétikánktól azt. ami az avant- garde-ban retrográd. A másik tanulmány — Horgas Béla írta Szürrealizmus és népiség József Attila költészetében címmel — mintegy továbbfejleszti Hermann cikkét, egy adott költői életművön mutatva be azt, ami valóban értékes lehet az izmusokból. Horgas bizonyító erejű idézetekkel és elemzésekkel bizonyítja be azt is, hogy József Attila költészetében egy újfajta népiség, az úgynevezett internacionalista népiség testesül meg, s ehhez mint kifejező eszköz, a magyar népiségen átszűrt szürrealizmus sajátos színeket, a valóság költői megközelítésének új lehetőségeit nyújtja. A tanulmányok, emlékezések adják a Kortárs áprilisi számának oldalszámban is, értékben is legjelentősebb anyagát. öt éve halt meg tragikus körülmények között a fel- szabadulás utáni magyar próza egyik legkiemelkedőbb alakja, Sarkadi Imre. Az évfordulón Somlyó György emlékezik a sok szempontból a mai fiatalabb prózaíró nemzedék számára úttörő jelentőségű Sarkadira, akiben, s akinek művészetében az elmúlt húsz esztendő néha végletes konfliktusokat szülő élményei — mint Somlyó megállapítja — kortársai számára is példamutatóan és utat könnyítőén sürítődtek és öltöttek művészi formát. Somlay Szabó József tanulmánya a kaland és a groteszk összefüggéseit nyomozza Sarkadi írásművészetében, hangsúlyozva az író belső, alkati vonzódását a különös sorsú hősök iránt. Takács István K. Szabó Sándor: Pereg a film Sötétben ülök, magánnyal összezárva. Előttem pereg lassan a filmtekercs. Fekete éjből fáradtan pirkad a lét. Feláll, s megrázkódva, fény felé indulva Előttem a vásznon emberhad sorban áll. Minden száj nekem beszél, Minden szem nekem üzen. Homlokok ránca felém gyűrűzve Múlt, jelen, jövő képét idézi fel. Bár sorsuk végső miértje egy, Fonaluk kuszasága fitymálja Ariadnét. Bár tragédiájuk, úgymond, óriás. Felülről mégis lapos köd marad. Bár maguk között osztják a bűnt és az erényt, ítélni végsőn istent dédelgetik. Bár tragédiájuk, úgymond óriás, Nem látják, hogy milyen csöppnyi az. Bár mondják azt, hogy élni tudni kell, A próbakőnél elvesztik az utat... Lidérc üldöz, hőtiszta gomba képiben! Fázom, ösztönöm meleget keres. Felajzva rohanok forró élő véren át Fel, fel, emberek az agyidegekig! Lám, lám, hála néked, ember, Te minden bajok oka, okozatja, te, Észre tértél? Jól van, megnyugodom. Felgyújtom a villanyt és bízó mosollyal Gépembe új tekercset teszek.
