Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
Kátay Antal: j Mint görcs a iában Mint görcs a fában, a kerti körtefában átkoztatva és összetartva nőni: úgy szeretnék itt maradni én is; kemény munkával élni, nem henyélni. Égni. ha kell még: nyári nap hevében, kaszára, dőlni, ha arannyá ért a búza, acélként folyni népemnek érctégelyébe, s csavarként születni újra meg újra. Cipelni terhét e vajúdó időnek, jajongni, ha kevés még az öröm, kavicsként hullni az útra, buktatónak, egyszere belül s kívül a körön mit fonnak bárgyúk, jámborok, átkozottak, lenni lázadás, bilincsben rozsdaér; széles mellel állni szemben a viharral, s irány az elhajított kés hegyén ... Mint görcs a fában, a törpe körtefában, égni, ha kell még, s van miért, Cipelve terhét e vajúdó időnek; így szeretnék ittmaradni én, szeretnék megmaradni én. KOSZTA ROZÁLIA KAMARAKIÁLLÍTÁSA BÉKÉSCSABÁN Zsadányi Lajos: Hát újra Hát újra egy év egy koppanás Lehullt egy szép dió. Apró, halk törés, roppanás Hó ragyog, tiszta hó. De az is eltűnik zúzmarák Helyére csen a Nap Fészkelődé kamasz rügyet Áttetsző sugarat. Mint finomivű szempillád Megrezzen fönn az ág, A zöldsapkájú dombokon x Ébred a hóvirág. A táj most újra tintakék Fut, fut a fény, a hab ... Add a kezed s nézd fölöttünk Mint hinta leng a Nap. A színház előcsarnokában bemutatott 20 akvarell és tusrajz nem adhat teljes áttekintést Koszta Rozália művészetéről. Azolk, akik elsősorban olajképeit ismerik, és az utóbbi évek kollektív tárlatain bemutatott portrék alapján 'kiváló karakterérzékét s fegyelmezett, higgadt előadásmódját találják művészetére1 Jellemzőnek, talán szokatlannak, indokolatlan „kirándulásnak” minősítik a jelenlegi bemutatót. A felületes szemlélő valóban nehezen találja a kapcsolatot a sommal fogalma- zású, az erőteljes színek dekoratív hatását hangsúlyozó festmények és az oldottab- ban kezelt, a vonaljátékra, a játékosabb foltelosztásra építő akvarellek között. Pedig úgy a négy művészi vállalás részei mind a festmények, mind az akvarellek. Túlságosan hozzászoktunk ahhoz, hogy az akvarellt ne tekintsük önálló műfajnak: vagy kiérleletlen vázlatként fogadja közönségünk, vagy csak azoknak bocsátja meg művelését, akik a nehezebben kezelhető anyagokkal még nem, vagy már nem tudnak megbirkózni. Koszta Rozália ákvarelljeit azonban ilyen jellegű meggondolások nem minősíthetik. Vállalva a műfaji-technikai követelményeket, befejezett, kiérlelt műveket alkot ebben a műfajban is, s még sincs szüksége arra, hegyezek a művek a festmények mondandójából valamit is átvállaljanak. Művészünk a hangulat s a varázsos látvány műfajának tekinti az akvarellt, a futó benyomások rögzítésének eszközét látja benne. A mostani bemutató portréi, tájképei, több figurás kompozíciói frisseségükkel. keresetlen egyszerűségükkel, hamvas tisztaságukkal érnek el művészi hatást. Olyan erényekkel, mélyeknek legalábbis egy része elvész. ha a súlyosabb anyagok valamelyikével próbálná megrögzíteni az egyszeri és megismételhetetlen pillanatot. A benyomások festői átélése természetesen a megfogal-' mazás módját is befolyásolja. Nem törekedhet a művész a látvány leltárszerűen aprólékos visszaadására, hisz a kép létrejöttében munkáló hangulat sem pepecsel a részletekkel. Ennek következménye, hogy Koszta Rozália akvarelljein a határozottan kifutó színes kontúrok, a jelzésszerű foltok mindig összeállnak határozott kompozícióvá, jó példáját nyújtva a lényeglátó, összefüggéseket kereső festői látásnak. Mostani vázlatos értékelésünk csak egy csekély hatókörű s kisszámú művét bemutató kiállításra alapozhatott. Reméljük, hogy az elmondottakat olyan gyűjteményes kiállítás bizonyítja majd, ahol a közönség is együtt találkozhatik Koszta Rozália olajképeivel és akvarell jei vei. Szilágyi Miklós A. Kurljandszkij — A. Hajt: Töltőtollal — az évszázadok Közismert, hogy minél több idő választ el bennünket valamilyen eseménytől, annál objektívebben tudjuk elemezni azt. E logikának megfelelően úgy találtuk, hogy korunk balfogásait a jövő kritikusai helyesebben tudják megítélni, mint mi. Nekik könnyebb objektív- nek lenni. Mi viszont a régmúlt idők embereinek egyes tetteit fogjuk boncolgatni. Annál is inkább, mivlel már jelentős messzeségben vannak tőlünk. Rátérve a lényegre: elhatároztuk, hogy egy új mozgalmat indítunk a következő elnevezéssel: „Töltőtollal — az évszázadok mélyébe”. Reméljük, hogy kezdeményezésünk megértésre talál. Fiatal görög nő naplója (i. e. III.—II. század) — Tegnap végre megérkezett a szkíta vezér, és ajánlatot tett. Ahogy tudom, értékes ember. Ismert, gazdag, és ami a fő, öreg. Azt hiszem, nem kell sokáig várnom. — Elhagyom görög hont. A kikötőben ott állt Hek- tor, szemei telve könnyel Szegény fiú. Hiszen, ha egy kicsit gazdagabb lenne! — Harmadik nap a tengeren. Az öreg kissé fáradtnak tűnik. Fáj a szíve. Ez már valami... — Hazaértünk. Nem temélyébe vedtem a férjemmel kapcsolatban. Valósággal aranyban fürdünk. — Tegnap elmentek adót szedni. A férjem kissé meghűlt. — Mindennek vége. Az öreg ismét egészséges. Azt kérdi, miért vagyok rossz hangulatban? — Behajtották a nyájakat. Istenem, micsoda gazdagság! És ez mind az enyém lesz, Az öreg viszont már rég nem panaszkodik a szívére. — Már három hónapja itt vagyok és semmi változás. — A férjemnek ismét fáj a szíve. Már azt hittem, kezdődik, de az orvos adott neki valamilyen füvet, és rendbe jött. Milyen gonoszak az emberek! — összekülönböztem a férjemmel. A szomszéd vezérnek egy ménest ajándékozott. Kiüldöz ezzel a bőkezűséggel a világból. — Hurrá' Megtörtént! A férjemnek szívrohama van. Na, de... összeszedem magam. Várjuk meg, mi lesz. — A férjem egyre rosz- szabbul van. Sírok. Valószínűleg a boldogságtól. — Az orvos azt mondta, vége minden reménynek. Mennyit érhetnek a lovak? — Az öreg teljesen odavan. Számolom a perceket... és a drágaköveket. — Megtörtént. Vége a komédiának. Ég veled, szerelmem. Ég veled örökre. Óriási vagyon ura lettem. Minden az enyém! Tizenkét ménes, 320 rabszolga, 146 kiló arany, 27... Itt megszakadnak a feljegyzések. A szkíták hagyományai szerint a halott vezérrel együtt ugyanis eltemették a hites feleségét is. A horoszkóp (i. e. 1000 körül) A hadjárat előestéjén a vezér magához hívatta a csillagászt. — Kész a horoszkóp? — kérdezte felemelve tekintetét a térképről. — Kész, ó Bátrak bátra... — És? — A csillagok jelenlegi) elhelyezkedése nem kedvező. — Hogyan? — fortyant fel a vezér. — A katonáknak elkészült a ruha, a lovak megkapták az abrakot, minden csak a jelre vár, és te?... Te nem bízol a győzelmünkben ? — De a horoszkóp... — Minek ide még horoszkóp? Nem várhatunk a természet kegyére! Fogj tollat és papírt! Most rögtön átalakítjuk az egészet. Tehát írd! — szólt a hadvezér, és nagy léptekkel fel s alá kezdett járni. — A csillagok harcra hívnak. A Házőrzők együttállása... — Vadászkutyák, Bölcsek bölcse... — Hogy? — A Vadászkutyák együttállása... — Ah, igen, a Vadászkutyák együttállása sohasem volt fényesebb. Mit mond nekünk ez a, fényesség? Azt, hogy holnap reggel hadba kell lépnünk. Ezt mondja vagy nem? Kérdezlek! — Igen, ezt mondja. — Vége. Mindent tanítani kell. Senki sem akar dolgozni. Szóval, melyik csillag , vezet bennünket északra? — A Sarkcsillag. — Látod most ezt a csillagot? — Nem. — Nézd meg jobban! — Nem látom. — Ügy — sóhajtott a hadvezér. — öregszel. Ügy látszik, el kell zavarni, aki már nem lát jól. — Látom — élénkült meg a csillagász. — Istenemre, látom! — így már jó. Elhiszem a szavad — mosolyodott el a vezér. — És mi jelenti a hadjárat győzelmét? — A Kismedve, csakhogy ez most nem látható. — Már megint? — Hát, hát... tegnap nem volt látható, de ma már igen. — Akkor írd, ahogy kell. Ragyogó győzelmünket mutatja a Kis..., mit Kis? — írd! — a Nagymedve! Érted? — Értem. — Végre, hogy megértettél. Akkor aláírás, dátum... Miért tolod ide a papírt? Te írd alá! Hiszen te állítottad össze a horoszkópot! Másnap reggel a sereg hadra kelt, és az első ütközetben tönkreverték. A hadvezér parancsára a csillagászt kivégezték, mivel nem felelt meg a rábízott feladatnak. Oroszból fordította: Sass Attila Don Quijote Háromszázötven évvel ezelőtt halt meg Cervantes HAROMSZAZÖTVEN éwei ezelőtt vívta meg önmagával utolsó szélmaioimharcát Miguel de Cervantes y Saavedra: 1616. április 23-án, . Shakespeare-rel csaknem egyazon órában hunyt el Madridiban, egy hámlott falú házikóban. Egyszerű élet lobbant el, senki sem gondolta akkor. hogy a koporsó mécslángjában a hallhatatlanság fénye lobog. Pedig mozgalmas és viszontagságos hatvankilenc évet élt. Olyasfélét, mint regényhőse, Don Quijote. Bölcsője egy al- calaá spanyol kősnemes otthonába^ ringott, tisztes szegénységben s a lovagi múlt büszke, de rozsdás fényű emlékei között nevelkedett. Szegény kis- nemesek és bús hidaügók mintázták számára napról napra az emberi sorsot. A kevés főidtől és a szülői háztól ei kellett szakadnia. Madridban elvégezte iskoláit, Acquaviva bíboros szolgálatában Itáliába kerül, kapcsolatba lép a realizmusra törekvő olasz költőkkel; mint katona, bal karját elveszti a lepantód tengeri ütközetben; egy újabb hadjárat során kalózfogságba esik, eladják rabszolgának, öt esztendeig raboskodik, kiváltják; majd a Portugáliáit megszálló seregben szolgál, s megismerkedik a portugál irodalommal is; aztán leszerel, megnősül, adótoszti állást vállai, elszámolási nehézségek miatt kétszer is bebörtönzők. A börtönben kezdi írni Don Quijote című regényét. Első része 1606-bens második része lfllö-ben jelent meg. CERVANTES SPANYOEORSZÁGA, IL és m. Füiöp birodalma, a hűbériség legmerevebb őrzője, a pápa leghívebb támogatója a reformáció elleni harcban- Felgyúltak az inkvizíció fáklyái. A spanyol királyok kegyetlenül kifosztották gyarmataik népét. Ügy éltek a XVII. századiban is. mintha a XIII-ban élnének. Pedig hatalmuk már letűnőben volt. A spanyol monarchia mögött új hatalmaik törtek felfelé. Anglia legyőzd a Nagy Armadát, flottájával gyarmatszerző vetél y társsá növekedőik. Ennek a Spanyolországnak, a XVI— XVII. századforduló Spanyolor- szágámak a halhatatlan írója Cervantes, Marx szerint Bal- zac-kal együtt minden regényírók legkülöntoje. Cervantes regényének hőse, Don Quijote, a bús képű lovag, egy spanyol köznemes, aki annyira belebolondul a lovagregények olvasásába, hogy elhatározza: bejárja a világot, s a regényben olvasott kalandokat és hőstetteket véghez viszi. A kalandok mindig kudarccal végződnek, de a derék lovag csak halálos ágyán gyógyul ki rögeszméjéből. Marx szerint a Don Quijote a haldokló lovagkor eposza, a lo- vagkoné, amelynek erényei az éppen kialakuló polgári világban nevetségessé válnak. A Don Quijote mindenekelőtt szatíra. Közvetlen célja a kor divatos fantasztikus regényeinek kigúnyolása, romboló hatásuk bemutatása. A Don Quijote megjelenése egyszerre véget vetett a lovagiégények divatjának, s vele elindult spk ideig tartó diadalútjára a polgári regény és a kritikai realizmus. Cervantes regénye a regény történetének legnagyobb fordulata. A regényben két valóság harcol egymás ellen: Don Quijote és Sancho Panza valósága. A bús képű lovag nem fogadja el a panzai valóság egyszerű érveit. Fejjel nekimegy a panzai, a hétköznapi valóságnak és póruljár. Az érvek a fején kopognak. Ezt a valóságot szegező szembe az író kora nemes illúzióival, ennek a valóságnak az érveivel kopogtatja a rögeszmés fejeket: Ne ábrándok után fussatok ! Ne a múltba temetkezzetek! Még jó szándékú tetteiteket is tragikomédiává torzítják a múlthoz tapadó illúzióik és rögeszmék! Don Quijote azonban nem egyszerűen futóbolond. Magasztos eszményeket is szolgál, Tra- gikorAikus volta inkább abból fakad, hogy a magasztos eszmédet kóborlovagok módján próbálja szolgálni. De maguk az eszmék azoknak a magatartását tükrözik, akik megvetik a babonáit, az elvakfultsógot, az inkvizícióik kegyetlenségét, s minden szerete tűiket az emberszeretet sugallja. A Don Quijote a realizmus nagy sikere: a XVI—XY3X századforduló Spanyolországának realisztikus rajza. A bús képű lovag és fegyvemöke megmerülnek a spanyol népi élet gazdag vizeiben, öszvérhajcsár ók és fogadósok, poroszlók és kocsisok, pásztorok és vándorszínészek, állatszeiídítők és bábjátékosok, koldusok és fegyen- cek, kéri tők és hamiskártyások nyüzsgése tölti meg sok-sok színnel és életörömmel a regényt. Cervantes az élet színes tarkaságának a szétteregertésé- vel, de a nyers valóság mindig költői ábrázolásával ihletet és ösztönzést adott a későbbi korok realistáinak. A nép Span yolországának a megtestesítője Sancho Panza. Annak a népnek a megtestesítője, amely még naívui tiszteli uralt, de e tisztelet mögül meghökken ten kezd felfigyelni gyarlóságaikra, ©őt bűneikre. Elődje Möllere szolgálóinak, lakájainak, akik a helyes, tiszta gondolkodást és életmódot képviselik a rögeszmés megszállottakkal szemben, s könyörtelenül őszinte tükröt tartanak uraik elé. , Felfedezhető-e Don Quijote alakjában az író személyazonossága? Jogos erre gondolni, hiszen Cervantes élete is tele van kalandokkal és megpróbáltatásokkal, * akárcsak regénye hőséé. Igen, az öregedő író a maga személyes élményedről is emlékezett e regényben. Saját életének vágyait, életének ösz- szetört kincseit is belefoglalta hőse sorsába. A hetvenhétszer megcsúfolt bús képű lovag Cervantes is! CERVANTES AZ ÜJ KOR ÍRÓJA. Nem támaszkodik a bibliára, mint a középkor írói, sem az antik írók tekintélyére, mint a reneszánsz íród. Működési területe nem a könyvtár- szoba, hanem a falvak, országutak, vendégfogadók, a mezők és erdők világa: az egész emberi élet. Cervantes a messzi jövő írója, a mi korunké is. Don Quijotét — ha eszközei e-s fegyverei mulatságosak is — ugyanazok az eszmék hajtják ki az országutakra, amelyek a forradalmárokat állítják a barikádokra : bosszút állná azokért, akik sérelmet szenvedtek, felemelni a gyengéket, meg - büntetni a gonoszságot. Cervantes a jövő felé fordítja tekintetét: hősét a jövő távlatában látja különcnek és tragikomikusnak. Azért korholja, mert igazi hősnek, nem a szélmalomharc hősének szerein- látni. Azt szeretné, hogy Du Quijote, hogy az ember bátorsága, elszántsága, önfeláldozása és erényei a rögeszméktől, múltból rátapadt nehezékek! o megszabadulva a jövő céljai felé vigyék az embert. Intésül és tanulságul állítja elénk Don Quijotét, hogy gyengeségeinkkel, lankadásainkikal, csőkévé- nyeinkkel szemben a feüenv .- kedés vágyát erősítse bennünk. Iványi Gergely
