Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-03 / 79. szám
1966. április 3. 2 Vasárnap „ÉLJEN A SZABAD, FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG" — Bajcsy-Zsilinszky Endre harca népünk felszabadításáért — ■p leiünket és vérünket a sza- bad, független, demokratikus Magyarországért” — mondotta Bajcsy-Zsilinszky Endre 1943. szeptember 16-i, miskolci beszédében. Valóban, ő életét és vérét adta a magyar felszabadulásért küzdve a német elnyomás és fasizmus ellen. Emlékezzünk ezekben a napokban — amikor hazánk felszabadulásának évfordulóját ünnepeljük — a magyar radikális polgárság eme kiváló képviselőjére! Életének utolsó időszaka is híven tükrözi addigi harcát: tiltakozott a németekhez kapcsolódó politikánk miatt, ellenezte a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásunkat; tudta, hogy ennek következménye a magyar függetlenség elvesztése lesz. — 1944-ben. amikor Magyarország a német megszállás küszöbén állt, Kállay Miklós miniszterelnökhöz írt levelében a következőket írja: „...az én szavam, holott a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásunk óta minden előre bemondott számításom teljesült, mindig pusztába kiáltott szó volt: fantaszta vagyok azok szemében máig, akik Magyarországot történelmének legnagyobb katasztrófájának szélére sodorták, nyilván azért, mert előre láttam végzetes sodrásukat, és még meg is mondottam, ...ők a reálpolitikusok: a Bárdossy-féle lelkiismeretlen és túlbuzgó tökfilkók és a Werth-féle teuton zsiványoK. És még a Te szemedben sem vagyok politikus? Mint ahogy a legutóbb Tombor és Barankovics barátom előtt is mondottad a merevségem miatt, Holott meg kellene köszönnötök. hogy vállalom ennek a merevségnek-' minden keserves következését és ódiumát.” Á llásfoglalása világos az országot fenyegető veszéllyel szemben: ..Tiltakozom Magyarország mindenfajta — csöndes, poloskaszerű, germán stílusú vagy akár erőszakos — megszállása ellen. és vallom, hogy jobb az erőszakos megszállás, mint a békésen tűrt. Mert az erőszakos megszállás legalább becsületét és jövőjét szerzi vissza, talán szenvedések, esetleg igen súlyos szenvedések, vér és pusztulás árán szerencsétlen hazánknak...” Állásfoglalása miatt 1944. március 19-én, a német megszállás napján elhurcolta a Gestapo. A reggeli órákban törtek be lakására. ő fegyverrel védekezett utolsó golyójáig. Két sebből vérezve' (váll- és haslövés) került a németek kezébe. Elhurcolásakor az ösz- szecsődült, megdermedt emberek felé a következőket kiáltotta: „Éljen a szabad, független Magyarország!” A németek kínzásokkal igyekeztek megtörni ezt a szilárd, erős akaratú, félelmet nem ismerő embert, de kínzásaik kudarcot vallottak. A Gestapo börtönéből október 10-én szabadult, majd a magyar politikai rendőrség őrizetébe került. A Magyar Front kö- veteléséx-e a Lakatos-kormány október 15-én szabadlábra helyezi. • Szálasiék október 16-i hatalomra jutása miatt kénytelen azonnal illegalitásba Vonulni. Így is tevékeny szerepet vállal az antifasisz-* ta küzdelemben és annak további szervezésében. Ekkor már teljes szívvel a munkásosztály mellé áll, vállalva a legkövetkezetesebb együttműködést a kommunistákkal Magyarország függetlenségéért. A Békepárt javaslatára már - korábban megalakult Magyar Front révén lehetőség nyílt a pártok együttműködésére és a fegyveres ellenállás megszervezésért. A partizáncsoportok mellett, az általános fegyveres felkelés kirobbantására létrehozták 1944 novemberének első felében a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát Bajcsy-Zsilinszky Endre elnökletével. A szervezetben nemcsak kommunisták, haladó polgári személyek, hanem hazafias érzelmű tisztek is részt vesznek. Árulás révén sikerül leleplezni a szervezkedést. Bajcsy-Zsilinszky Endrét Bíró Zsigmond álnéven rejtegetik barátai, lakóhelyét állandóan változtatva. A „Nemzeti Számonkérő Szék” csendőrei november 22-én a Fü- vészkertben levő rejtekhelyén mégis elfogják. Ugyanekkor a mozgalom katonai vezetőit is letartóztatják. Kegyetlenkedéseikben túltesznek a Gestapón is. A letartóztatottakkal való bánásról Radó csendőrszázados a következőket vallotta: „...először mezítelenre. vetkőztették le őket, majd felváltva gumibotokkal kéz- és lábfejüket ütlegelték. Ezután embereim gúzsba kötötték Bajcsy- Zsilinszky Endrét, jobb bokájánál fogva a mennyezetre erősítették”. Társait már december 8-ám elítélik, . közülük hármat még azon a napon kivégeznek. Bajcsy- Zsilinszky mint országgyűlési képviselő mentelmi joggal rendelkezett. Először meg kellett fosztani ettől a jogától, hogy elítélhessék. A soproni „parlament” december 9-én felfüggeszti mentelmi jogát. Ügyének tárgyalására és az ítélethozatalra a szovjet csapatok gyors előrenyomulása miatt már Pesten nem kerülhetett sor. December 11-én elhurcolják Sopronkőhidára, majd december 23-án sor kerül a bírósági tárgyalásra. Ez a néhány órás tárgyalás inkább komédiának illett be, mint bírósági tárgyalásnak, hiszen az ítélet már úgyis készen volt. Dominich, a tárgyalást vezető bíró azonnal ki is hirdette a halálos ítéletet. Az ítélet végrehajtására december 24-én került sor. B ajcsy-Zsilinszky utolsó óráinak leghívebb tanúja Bár- dosi Jenő fegyinlézeti evangélikus lelkész, aki az elítélttel tölti annak utolsó óráit. — Bajcsy-Zsilinszky ekkor írta búcsúlevelét feleségéhez, de még ebben is az ország problémáival foglalkozott, kifejtve iskolapolitikai programját. Kérte feleségét, hogy életét iratainak rendezésével és kiadásával töltse el. A lelkésznek elmondta, hogy „minden törekvése mindig az volt, hogy a magyarságot szolgálja, és hisz abban, hogy magyar népe meg fogja őt érteni, törekvéseit, céljait valóra váltja”. Utolsó kívánságaként még közölte, hogy amikor a helyzet rendeződik, holttestét szállítsák Tarpára, mert ott szeretne nyugodni. Az utolsó percek lelket megrendítő pillanatok voltak. A két őr tisztelegve fogadta, amikor elindult a kivégzésre. „Az egyikkel kezet fogott. Lelkére kötötte, hogy legyen jó magyar. Amikor a másikhoz ért — aki vagy falubelije, vagy közeli ismerőse volt — azzal is kezet fogott, akkor ez a magyar katona egyszer csak meg- csuklott, ráhajolt a kezére és megcsókolta Bajcsy-Zsilinszky kezét.” Majd őrei között emelt fővel, bátran ment a vesztőhelyre. Ezután már drámai gyorsasággal játszódott le minden. A második világháború korának leggerincesebb, legtüzesebb magyar érzésű országgyűlési képviselőjét, az igaz hazafit bitóra húzták. M ártírhalála teszi emberi és hazafias kötelességünkké, hogy legjobb erőnkhöz képest dolgozzunk, alkossunk, küzdjünk a békéért, a szocializmusért. Árvái Pál Kitüntetések a rendőrségen Felszabadulásunk évfordulója alkalmából szombaton, április 2- án, délelőtt Hidas Mihály ezredes elvtárs, a megyei rendőrfőkapitányság vezetője átadta rendőr elvtársainknak az Elnöki Tanács és a belügyminiszter kitüntetéseit. Kiváló Szolgálatért Érdemrendet kapott Latyák István rend- őeszázados. Rajta kívül a belügyminiszter több elvtársat kitüntetett a Haza Szolgálatáért Érdeméremmel és a Közbiztonsági Éremmel. A főkapitányság vezetője ezután a belügyminiszter parancsában meghatározott előléptetéseket közölte az érdekeltekkel. Koszorúzási a szovjet hősi i Felszabadulásunk 21. évfordulója alkalmából szombaton a főváros számos kerületében bensőséges koszorúzási ünnepségeket tartottak a felszabadító harcokban elesett szovjet katonák emlékműveinél. A mártírhalált halt szovjet parlamenter, Osztapenko kapitány budaörsi úti emlékművénél a lágymányosiak, a XI. kerületi üzemek, vállalatok dolgozói koszorúztak. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után vörös szegfűvel borították az emlékmű talapzatát. A hála virágaival díszítették a kerület lakói a Gellert téri hősi emlékművet. Ünnepi díszt öltött a gellérthegyi felszabadulási emlékmű is, ahol az I. kerület lakói rótták le kegyeletüket a felszabadító hősöknek. A IV. kerületi István téri emlékműnél az újpestiek tisztelegtek. A pestlőrinciek Steinmetz kapitány emlékének adóztak kegyelettel. Elhelyezték itt koszorúikat a hős parlamenter hozzátartozói is. A Ferencváros lakói a Kerepesi temetőben nyugvó szovjet hősök sírjait borították virággal. Kegyeletes ünnepségek voltak a XVIII. kerületben, a Kossuth téri emlékműnél, továbbá Csepelen, Kispesten, Óbudán és másutt. (MTI) Folytatta munkáját az SZKP XXIII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) folytatta Gromiko — az Egyesült Államoknak ki kell vonnia onnan csapatait, haladéktalanul be kell szüntetnie a VDK elleni rablótámadásait. Tiszteletben kell tartania továbbá az Indokínával kapcsolatos genfi megállapodásokat, valamint a nemzetközi jog elemi szabályait. Gromiko kijelentette, hogy a Szovjetunió teljes egészében támogatja a vietnami helyzet rendezésének programját, amelyet a VDK kormánya vetett fel, valamint a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front platformját. Andrej Gromiko ezután kijelentette, hogy a Szovjetunió elítélte és elítéli azokat, akik „őn- kényeskednek, akik összeesküvéseket szőnek az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokban”. A Szovjetunió fellép azon kísérletek ellen, hogy „a népeket megfosz- szák a társadalmi rendszer megválasztásának jogától, e választás megvédésének, ezen belül fegyveres megvédésének jogától”. A Szovjetunió ellen folytatott burzsoá propagandát érintve a külügyminiszter kijelentette, hogy az Egyesült Államok szilárdan tart egy sajátos rekordot: „egyetlen más kapitalista országban sem termelnek négyzetméte- 'renként a Szovjetunióra és annak külpolitikájára, a kommunizmusra szórt annyi rágalmat, mint az Egyesült Államokban”. Gromiko hangsúlyozta, hogy még ebben a helyzetben is fel kell vetni a megérett problémákat és törekedni kell megoldásukra. „A Szovjetunió nem maradhat közömbös a földkerekség bármely térségében kialakult helyzet iránt. Mindaz, ami a nemzetek, a népek szabadságának és függetlenségének érdekeit érinti, a Szovjetunió érdekeit is érinti” — jelentette ki a miniszter. „Az Egyesült Államoknak nem volt és nincs joga beavatkozni más államok belügyeibe” — mondotta Gromiko. „Jobb lenne, még a szovjet— amerikai viszony szempontjából is, ha Washington rengeteg doktrínája helyett csak egy, de jó doktrína lenne: a békének, a népek jogai tiszteletben tartásának, a más államok belügyeibe való be nem avatkozásnak a doktriná- ja”. „A nemzetközi viszonyoknak van egy vonásuk — mondotta a szovjet miniszter —, amelyen egyetlen kormánynak sem szabad túltennie magát, ha nem akarja felcserélni a felelősségteljes politikát veszélyes hazárdjátékkal”. Gromiko kijelentette, hogy a Szovjetunió külpolitikai tevékenységében különleges hely jut Európának. A német kérdés az európai biztonság egyik fő problémája. A külügyminiszter rámutatott, hogy a Szovjetunió volt szövetségeseinek letérése a potsdami egyezmények elveiről megbosz- szulja magát. Olyan követelésekbe torkollik, hogy rajzolják újra Európa térképét, azt eredményezi, hogy növekszik a nyugatnémet fegyveres erő. Gromiko hangsúlyozta, hogy a potsdami egyezmények elárulását jelenti a nyugati hatalmaknak az a készsége, hogy a Német Szövetségi Köztársaságot az atomfegyver-raktárakhoz engedik. „A Szovjetunió és barátai soha nem békéinek meg azokkal a tervekkel, amelyek értelmében az NSZK-t atomfegyverekhez juttatnák”. Az a jegyzék, amelyet a közelmúltban az NSZK kormánya a Szovjetunióhoz intézett, újra csak elsősorban a jelenlegi európai határok revíziójának igényét tartalmazza. „Az európai határok kérdése végérvényesen megoldást nyert” — hangoztatta a küldöttek nagy tapsa közepette Andrej Gromiko. A szovjet külügyminiszter a következőket mondotta Erhard kancellárnak a CDU kongresszusán elhangzott felszólalásáról: „Nehéz lenne felfedezni a fogalmak valamiféle módosulását: az derül ki, hogy nem Nyugat-Né- metország, hanem a Szovjetunió köteles tanűjelét adni — mégpedig elsőként — békés szándékainak. Bonn azt szeretné, ha osztályozhatná magaviseletünket”. A miniszter kijelentette, hogy az NSZK-nak még nagy utat kell megtennie ahhoz, hogy elfogadható hírnévre tegyen szert a népek szemében. Gromiko ésszerűnek nevezete Adenauernak azt a beismerését, hogy a Szovjetunió a békeszerető- országok közé tartozik. Andrej Gromiko hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió síkraszáll a kapcsolatok rendezéséért az NSZK-val azon az alapon, hogy Nyugat-Németországban fordulatnak kell bekövetkeznie a békés egymás mellett élés és a reálpolitika irányába. Az európai béke nemcsak a Szovjetuniónak és más szocialista államoknak szívügye — folytatta a külügyminiszter. Valamennyi európai népnek szüksége van rá. Sajnos, néhány nyugati állam kormánya az utóbbi időkig nem tettek lényeges erőfeszítéseket azért, hogy érintkezési pontokat találjanak a felek álláspontjában és kiemeljék azt, ami az európai államok érdekeiben közös. Ez különböző okokkal magyarázható, de az egyik ilyen ok „egy nem európai nagyhatalom befolyása-’. „Az Egyesült Államok, ki tudja miért, úgy vélekedik, hogy Európa nem lehet meg az ő gyámkodása és jelenléte nélkül... Az európai népek azonban máris kimondják és a jövőben még inkább hallatják majd ezzel kapcsolatos véleményüket”. Andrej Gromiko után Julia Fi- linova, a szaratovi terület volszki kerületi bizottságának titkára szólalt fel. Filinova a szaratovi területnek, a Volga-medence e nagy ipari központjának és gabonaszállítójának népgazdasági fejlődésével foglalkozott. Szergej Pavlov a komszomol iránti nagy bizalom jeleként értékelte az SZKP Központi Bizottságának azt a javaslatát, hogy a 23 éves korhatár alatt a fiatalokat csakis a Komszomolon át vegyék fel a pártba. Max Reimann, a Német Kommunista Párt első titkára felszólalásában kijelentette: „Az európai biztonság Brezsnyev által javasolt rendszerének megteremtése lehetővé tenné az európai feszültség enyhítését, a bizalmatlanság felszámolását, a jószomszédi •kapcsolatok és az együttműködés megterem lését az államok között.” a feszültség enyhítése pedig megkönnyítené a két német állam'közeledését és lehetővé tenné, hogy előbbre vigyük az újraegyesítés ügyét. Henry Winston, az Egyesült Államok Kommunista Pártja küldöttségének vezetője hangoztatta, az Egyesült Államokat kormányzó imperialisták a vietnami nép ellen viselt barbár, szennyes háborújukkal megszen tsóg télén í tették az amerikai nép büszke hagyományait. Ezután Codovilla, az Argentin Kommunista Párt elnöke szólalt fel, majd Turdakum Uszubalijev, a Kirgiz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Georgij Markov író, Vaszilij Ko~ notop, a moszkvai területi párt- bizottság első titkára, Alekszej Vatcsenko, az Ukrán Kommunista Párt dnyepropetrovszki területi bizottságának titkára, Kosztasz Kolijannisz, a Görög Kommunista Párt első titkára, Rodney Arismendi, az Uruguay Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára szólalt fel. A pártkongresszus hétfőn, moszkvai idő szerint 10 órakor (magyar idő szerint 8 órakor) folytatja munkáját. (MTI)
