Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
1966. április 24. 6 Vasárnap Személyiségformálás a művelődési otthonban ^7Je n déq i éq ben (Jahurek CK/trohfitál Emberek, akik arra tették az életüket, hogy mások előtt szélesebbre tárják a megismerés kapuját V áltozik a világ. Öt évvel ezelőtt egészen más volt a helyzet egy-egy művelődési otthonban, mint napjainkban. Jó példák és ellenpéldák is vannak erre, hiszen az általános fejlődésen belül visszaesés és szembetűnő előreugrás is tapasztalható; ezekből áll össze az átlag és az általános kép. A vésztői művelődési otthon korszakai külön-külön tanulmányt érdemelnének. Eredményei közül kiterjedt, és a ma szokásosnál sokkal intenzívebb tömegkapcsolata a legértékesebb. Az pedig igazgatójának, Kiss József tanárnak tájékozottságát tükrözi, hogy ezt a jó kapcsolatot a szocialista embertípus tömegméretű kialakítására gyümölcsözteti. Ügy látszik, sikereinek egyik nyitja, hogy lényeget megragadóan foglalkozik a szocialista kultúra tervszerű közvetítésének formáival, módszereivel, a céltudatos nevelés, ráhatás vésztői sajátosságaival, kialakult módozataival; és a lélektani törvényszerűségekkel, melyeknek ismerete nélkül — véleménye szerint — nem lehet mozdulni sem. Ezért írtam fentebb, hogy „változik a világ”. Értettem pedig ügy, hogy — mondjuk — öt évvel ezelőtt még sokkal kevesebb szó esett a népművelés tudományáról, vagy egyáltalán szóba sem került a népművelés lélektana; művelődési otthonokban, kisebb intézményekben biztosan nem. 1966-ra változott a helyzet, és az, hogy a 11 ezer lakosú Vésztő művelődési otthonának igazgatója a népműveléslélektan törvényszerűségeit gyakorlati munkájában hasznosítja, a dinamikus fejlődés egyik magyarázata. A z emberek világnézeti nevelése az általános feladatuk, — fogalmazza meg a legegyszerűbb módon azt, hogy miért dolgoznak, hogy miért vannak művelődési otthonok. A népművelő — mondja Kiss József — olyan, mint az újságíró: végeredményben nincs kötött munkaideje; figyeli az embereket, állandóan' kutatja kulturális igényeiket, hibáikat sem nézi rózsaszínű szemüvegen (a közönyről nem is szólva, hiszen a közönyösség és a népművelés egymást kizáró fogalmak), kutatja a személyiségformálás lehetőségeit, mely olyan végtelenül bonyolult folyamat, mint az,élet maga. Megborzong, ha arra gondol, mennyi jó évet vesztettünk azzal, hogy egy időben a szocialista embertípus tömegméretű alakítását úgy képzeltük, hogy feltesszük az alanyt a futószalagra, melyen előre kiagyalt „hatások” érik, és mire a szalag végére ér, készen is lesz a szocialista ember. Persze, a dolog könnyebbik és külsőleges oldala volt ez, de amikor jószerével in- 1 kább a statisztikák adatai, a minél nagyobb számok, a minél nagyobb dobraverés „tudománya” volt a megkövetelt, látszólag jó is volt ez így. Közben kiderült, hogy a tudatformálás objektív törvény- szerűségeit el lehet ugyan hanyagolni, csak éppen nem büntetlenül és nem azoknak, akik tudják, hogy az emberek világnézeti nevelését nem lehet „gombnyomásra” megoldani. Igen, változik a világ, és emberek formálják. Olyan emberek is, akik arra tették az életüket, hogy mások előtt szélesebbre tárják a megismerés kapuját. Akik — miként a vésztői művelődési otthon igazgatója — a világnézeti nevelést (korszerű módon!) intézményük elidegeníthetetlen feladatának tartják. E vek óta alakította ki azokat a módszereket, amelyeket általában sikerrel alkalmaz. A siker, ez esetben a népművelő tevékenység hatása sok mindentől függ — említi, mint lényegeset. Az emberek egyéni adottsága különböző, ki ilyen, ki olyan környezetben, légkörben él, nem egyformák az életkörülmények, és a munka sem egyforma. Ezek mind jelentkeznek a népművelés folyamatában; persze, valahol azonban el kell érnünk a nevelő hatás olyan ösz- szetettségét, hogy az mindenki számára nyújtson hasznosat, újat, olyan felismerést, melyet tudatosan nem tett még magáévá. Nem akar formulákat hangoztatni, de azt mégis megjegyzi, hogy a népművelés nevelő hatása akkor erőteljes, ha az sokoldalú, ha társadalmi jellege is érezhető, ha az emberek aktivan vesznek részt az egész folyamatban; egyszóval:) ha érdekli őket, ha önként fogad- i ják el mindazt, amit számukra nyújtanak. Bonyolult dolog ez — mondja, de azonnal hozzáteszi: nélküle nem is lenne szép ez a hivatás. 'Nem utcai automata a művelődési otthon: elöl bedobjuk az embert úgy, amilyen, és oldalt kisorjáznak az átformált, új típusú emberek... (Elnézést a kissé bizarr hasonlatért.) Ilyenkor van az, hogy azonnal adódik a kérdés: hát akkor hogyan csinálják? A világnézeti nevelés ügyét vizsgáltuk. Ezt értékeltük, elemeztük. Jól működő, látogatott a vésztői művelődési otthon klubja. Ezek szerint reálisan mérték fel az igényt, a szórakozás, ismeretterjesztés szükséges arányát. A direktebbnek tűnő világnézeti nevelést kétféleképpen valósítják meg: kisfilm-sorozato- kat állítottak össze, és kötött tárgyú politikai klubesteket rendeznek. A filmsorozatokat mindig bizonyos témakörhöz . csatolják (ifjúsági élet, művészetek, sport stb.), közben a sorozat egy-egy filmje kifejezettebben politizáló, vagy a gyarmati ifjúság életét, vagy a szocialista országok formálódó) művészetét stb. mutatja be, mindig szervesen, jól illeszkedve a többi filmhez. A kötött tárgyú politikai klubestek programjában ilyenek szerepelnek: ankét a tv műsorszerkesztőjével a politikai jellegű adásokról; beszélgetés egy politikai napilap vagy folyóirat szerkesztőjével a nemzetközi élet eseményeiről; film és ankét a szocialista országok életéről, utána szellemi vetélkedő ebből a tárgykörből. A siker nyitja itt is a közös és azonos érdeklődés felkeltése és megtartása. Erre is van néhány módszerük. Az egyik ilyen, hogy a művelődési otthon helyiségeiben, előcsarnokában mindig talál a vendég valamilyen kiállítást, melynek anyagát a megyei múzeumtól vagy az MSZBT-től kérik. Ezek a kiállítások egyszer helytörténeti jellegűek, máskor gazdaságpolitikai anyagot tárnak az érkező elé, még arra is gondjuk van, hogy lehetőleg kapcsolódjanak a különböző ismeretterjesztő sorozatok tematikájához. A felnőtt tényekkel győzhető meg — mondja az igazgató —, nem sok beszéddel. Egy-egy jól összeválogatott kiállítás meglepő hatást vált ki. A z érdeklődés felkeltéséhez a propaganda sok eszközét hasznosítják. Bevált, hogy az ismeretterjesztő előadássorozatokhoz stenciles bibliográfiát készítenek és ezeket kiosztják a hallgatóságnak. Az eredmény: néhányan indítékot éreznek arra, hogy felkeressék a könyvtárat, és az előadásban hallott témakör bővebb megismerése érdekében különböző műveket elolvassanak. Apró ötletnek számít, mégis követésre méltó: a szülők akadémiája szervezésekor az iskolás gyermekekkel hazaküldtek egy szíves hangú meghívót, és egy 6x9-es fotómontázst, mely egyben belépőigazolvány az akadémia előadásaira — ha a 10 forintos részvételi díjat a jelentkező rendezi. Ez esetben az ötlet megkapó, érdeklődést felkeltő, be is vált, hiszen a vésztői szülők akadémiája 300 hallgatót számlál! Az előadássorozatoknál időzve jegyzi meg, hogy a tématerv ösz- szeállításakor olyan előadások beiktatására is gondot fordítottak, melyek elsősorban és szintén közvetlenebb eszközökkel a politikai nevelő munkát, tájékoztatást szolgálják. (Pl.: A szocialista munkajog alapelvei, Egyéni és társadalmi érdek, Erkölcsi és világnézeti nevelés a családban stb.). Végül a szakkörökben és az öntevékeny művészeti csoportokban alkalmazott nevelő módszereket elemezve különös hangsúllyal beszélt az érzelmi hatások hozzáértő alkalmazásáról. A művészi alkotások szépségében való gyönyörködés az érzelem megnyilvánulása — említi —, viszont a szépben való gyönyörködés képessége nem született velünk. Ezt kibányászni, felszínre hozni a mi dolgunk, népművelőké. Ezt a képességet fejleszteni csak a műveltség fejlesztésével lehet. De hogyan? Itt is az újabb kérdések. Semmiképpen sem 'tételszerűen, okoskodó magyarázatokkal, utasításokkal, műalkotások sematikus „kiértékelésével”, hiszen a szépség megmutatása szinte minden embernél más-más utat, módot kíván. Ha ennyire heterogén ez a dolog, akkor mit lehet tenni? Talán azt is, hogy igyekszünk viszonylag azonos érdeklődési körű hallgatóságot összehozni, így már dinami- , kusabb lehet a népművelő ráhatása és összefogottabb, célratörőbb. A személyiségformálás kohója tehát a művelődési otthon; az egyik még törpekohó, de van már olyan is, mely óriási, akár egy Martin-kemenee. A haladó, korszerű világnézet kialakítása, az emberek ízlésének fejlesztése — mely szoros kapcsolatban van a sokoldalú személyiségformálással — türelmes munka.,,De a világ változik, és mi, emberek vagyunk e változás erői, jó útra tereiéi. Közöttünk a vésztői művelődési otthon és igazgatója is, amint azt ez a találkozás és eszmecsere bizonyítja. Sass Ervin A napokban nyüt meg kamaraki állítása a Képcsarnok Vállalat békéscsabai boltjában. Az utóbbi fél év meghökkentőnek mondható művészi terméséből válogatott olajképeket és grafikákat. Ezek az alkotások elsősorban a lázas keresést, kísérletezést, a legjobb kifejezési forma kutatását tükrözik. „Innen mindenfelé elindulhatok, az utak az önkifejezés teljes kiérleléséhez nyitottak előttem”— mondja, és úgy hisszük, igaza is van. Legközelebbi tervedben a szegedi nyári és a megyei őszi tárlatokon való erőteljesebb szereplés dominál; tavasszal pedig önálló tárlaton is szeretné bemutatni új alkotásait a csabai múzeum kiáHítócsamokábam. Grafikái között. Romváry Gizi színművésznővel a kiállításon. Premier plán.
