Békés Megyei Népújság, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-01 / 77. szám

1966, április 1. 2 Péntek Tanácskozik az SZKP XXHI. kongresszusa Kádár János elvtárs felszólalása Moszkva Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Küldöttségünk a Magyar Szo­cialista Munkáspárt nevében szívből köszönti a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kong­resszusát. Átadjuk a kongresszus­nak és a kommunizmust építő nagy szovjet népnek a szocializ­must építő magyar nép forró, testvéri üdvözletét és őszinte jó­kívánságait. A Szovjetunió eredményei kivívták az emberiség elismerését Elvtársak! Még nincs ötven éve annak, hogy az orosz proletárok, a cári birodalom elnyomott népeinek fiai és leányai 1917-ben, Lenin, a bolsevikok szavát követve felkel­tek és kivívták a hatalmat. Ro­mokban hevérő országban, meg­gyötört és véráztatta földön fog­tak hozzá egy új világ, a szocia­lista társadalom felépítéséhez. Azóta a párt vezette szovjet nép a régi világ romjait eltakarítva, szinte a semmiből hatalmas gazda­ságot, virágzó kultúrát teremtett. A Szovjetunió ma a fejlett tőkés országokat megelőzve, élenjár a rakétatechnika, az űrkutatás, az elektronika, valamint a tudomány és az alkotó munka számos más területén. A szovjet nép az emberiség út- törőjekén/t, példátlan nehézsége­ket leküzdve tör előre céljai felé, s ma már a kommunista társada­lom megteremtésén dolgozik. A Szovjetunió hatalmas eredményei méltán vívták ki a haladó embe­riség legnagyobb elismerését. Ezen ’ a történelmi úton mér­földkő volt a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XX. és XXII. kongresszusa és nyilvánvaló új fejlődés kezdete és lendítő ereje lesz a mostani, XXIII. kongresz- szus is, amelynek munkájához sok sikert kívánok. Elvtáirsak! A kongresszus bonyolult nem­zetközi helyzetben végzi munká­ját. Történelmileg az imperializ­mus hanyatlik, a szocialista vi­lágrendszer ereje, a népek sza­badságharca, a világ kommunista pártjainak és haladó mozgalmai­nak befolyása növekszik. Ugyan­akkor a nemzetközi helyzet éle­ződik, mert a vesztüket érző im­perialisták fokozzák agresszióikat, különösképpen az USA-imperia- lizmus, amely durva támadások sorozatát követte és követi el a dél-vietnami nép és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Ebben a helyzetben éberségre, az imperialistaellenes erők össze­fogására, Vietnam, s más megtá­madott népek hatékony megsegí­tésére van szükség. Mindezt figyelembe véve. a Ma­gyar Népköztársaság — két- és több oldalú megállapodások alap­ján — állandóan szilárdítja egy­ségét és együttműködését minde­nekelőtt a Szovjetunióval, a szo­cialista országokkal. Támogatjuk a szocializmus és a béke szem­pontjából oly nagy fontosságú nemzetközi szervezetek — a a Varsói Szerződés szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa — hatékonyságának nö­velését. Az imperialistákra kudarc vár Elítéljük a Vietnam népe eUeni amerikai agressziót, követeljük ' annak beszüntetését, segítjük az agresszió ellen harcoló vietnami testvéreinket, s az imperialisták ellen harcoló más népeket. Azt tartjuk, hogy az imperialistákra kudarc vár, a világháború meg­akadályozható, mert a hatalmas Szovjetunió, a szocialista orszá­gok, a szabadságukért harcoló népek, a világ haladó mozgalmai­nak együttes ereje legyőzhetetlen. Az imperializmus ellen harcoló forradalmi erőket támogatva, a szocialista és kapitalista országok állami kapcsolatai vonatkozásá­ban fontosnak tartjuk és válto­zatlanul követjük a békés egy­más mellett élés politikáját, a szuverenitás tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avat­kozás, a kölcsönös előnyök elvei­nek érvényesítése alapján. ' A nemzetközi helyzetet bonyo­lítja, a szocializmus előrehaladá­sát fékezi, az imperializmusnak kezére játszik az, hogy jelenleg a szocialista országok, a nemzet­közi kommunista mozgalom egy­ségtörekvéseit szakadárok akadá­lyozzák. A Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmus—lenl- nizmus elvei alapján küzd az ál­baloldali kalandorság, a naciona­lizmus, a szovjetellen esség, a re- vizionizmus és minden más káros irányzat ellen és bizton hiszi, hogy az egység gondolata győze­delmeskedni fog. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja között teljes az elvi és politikai egység, örülünk annak, hogy ezt itt, az SZKP XXIII. kongresszusán alkalmunk van is­mét kijelenteni. Megragadva az alkalmat, hogy a teremben min­den kontinensről jelen vannak a kommunista világmozgalom kép­viselői, a magyar kommunisták nevében elvtársi tisztelettel kö­szöntjük őket. Mi abban a meg­győződésben vívtuk harcunkat eddig és folytatjuk a jövőben is, hogy nemzetközi mozgalmunk fő stratégiai irányvonala, amelyet a testvérpártok 1957-es és 1960-as moszkvai értekezlete dolgozott ki, helyesnek bizonyult az eddigiek­ben is, és a világ forradalmi erőinek hatékony fegyvere marad ezután is. Kifejezzük azt a meg­győződésünket, hogy ha állhatato­san harcolunk internacionalista egységünkért, az eredményes lesz és ezzel szolgáljuk legjobban a szocializmus, a nemzeti független­ség és béke erőinek ügyét. Kedves Elvtársak! A Szovjetunió internacionalista segítséget nyújtott a magyar nép­nek, amikor megszabadította a hitleri fasisztáktól és háborújuk­tól, amikor segített az ellenfor­radalmi felkelés leverésében, amikor segít a békés építőmun- kában. A szovjet nép által nyúj­tott segítség nem volt hiábavaló. Mert igaz, megoldandó feladat van nálunk is — és nem kevés —, a legfontosabb azonban az, hogy a magyar népi hatalom szilárd, a gazdasági és kulturális munkában előrehaladunk, a szocialista tár­sadalom teljes felépítésén dolgo­zunk sikerrel. A Magyar Népköztársaság bel- poliükája a népi hatalom védel­mét és erősítését, a szocialista demokrácia fejlesztését szolgálja. Változatlanul törekszünk a szo­cializmust a nemzet céljaként el­fogadni kész, minden haladó erő tömörítésére. A Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot ma az eszmék és a célok közösségén alapuló mély barátság, együttműködés, jó szövetségi viszony fűzi össze. Ezek a kapcsolatok nem függnek az időjárástól, nem szezonjelle- gűek, hanem szilárdak, maradan- dóak, történelmiek. Pártjaink, országaink, a szovjet és a magyar nép együtt halad a jövőben is Marx—Engels—Lenin útján, a szocializmus, a kommunizmus út­ján, a végső győzelem felé. Kedves Elvtársak! Ezekben a napokban a világ közvéleménye, barát és ellenség egyaránt Moszkva, a Kreml felé tekint, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja kongresszusára figyel. Az igaz ügyért harcolók, az el­nyomottak és megtámadottak, a békéért aggódók reménnyel és tá­maszt várva tekintenek a kong­resszusra, s ez természetes. Ért­hető az is, hogy a kommunizmus ellenségei gyűlölködve néznek a Szovjetunióra. Viszont különös, hogy manapság olyanok is akad­nak, akik „igazi” marxista—leni­nistának nevezik magukat, ugyan­akkor szovjetellenes hangulatkel­téssel próbálkoznak. A magyar kommu-Jsták azt vallják, hogy az internacionalizmus próbaköve volt mindig, és ma is az a Szov­jetunióhoz való elvi, elvtársi vi­szony. Szovjetellenes kommuniz­mus nem volt, nincs, és nem is lesz sohasem. Ezekre gondol küldöttségünk, amikor kijelenti, hogy a magyar kommunisták teljes mértékben és fenntartás nélkül szolidárisak szovjet elvtársaikkal. Meghallgat­tuk a Központi Bizottság beszá­molóját, amelyet Brezsnyev elv­társ adott elő. Küldöttségünk egyetért az abban kifejtett fő po­litikai Irányvonallal és törekvé­sekkel. Sikert kívánunk testvér­pártunknak, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának, a szovjet népnek a kongresszus határozatai­nak végrehajtásához, az ötéves terv megvalósításához. Éljen a Szovjetunió, a szovjet nép és lenini kommunista párt­ja! Éljen és legyen mindig erősebb a magyar—szovjet barátság! Éljen a proletárinternaciona­lizmus, a kommunista és mun­káspártok egysége! Éljen a kommunizmus és a bé­ke! Kádár János felszólalását több ízben szakította meg a küldöttek tapsa. A beszéd végén a résztve­vők viharos tapssal fejezték ki tetszésüket. \ » A maodáfomvízsgáló bizottság jelentése Ivan Kapitanov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára elő­terjesztette a mandátumvizsgáló bizottság jelentését, amelyet a kongresszus küldöttei egyhangú­lag jóváhagytak. A mandátum­vizsgáló bizottság elnöke közölte, hogy 4620 szavazati joggal ren­delkező küldöttet és 323 tanács­kozási joggal rendelkező küldöt­tet választottak meg a kongresz- szusra. Az SZKP-nak jelenleg 11 673 676 tagja és 797 403 tagjelöltje van. A kongresszusi küldöttek tehát majdnem 12,5 millió kommunis­tát képviselnek. A küldöttek között 1141 mun­kás, 554 kolhozparaszt és szov- hozdolgozó, 704 vállalati és szov- hozigazgató, valamint kolhozel­nök van. Közel 350 tudós, továb­bá 9 űrhajós, köztük Valentyina Nyikolajeva Tyereskova, vala­mint 147 író és művész vesz részt a kongresszuson. Mint Kapitonov közölte, a kül­döttek 55 százaléka felsőfokú vagy nem teljes felsőfokú kép­zettséggel rendelkezik. A küldöttek között a nők szám­aránya 23,5 százalék (1154 nőkül­dött). A kongresszus résztvevői a Szovjetunió 59 nemzetiségét és népcsoportját képviselik. A küldöttek 40,2 százaléka 40 évnél fiatalabb, a 60 éves és idő­sebb küldötteit számaránya csak 3,8 százalék. Az SZKP XXIII. kongresszusá­nak csütörtök délutáni ülésén Vlagyimir Mackevics mezőgazda- sági miniszter volt az első felszó­laló, utána Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára emel- Jcedett szólásra. — Az SZKP XXIII. kongresz- szusa — jelentette ki beszédében — „nagymértékben elősegíti majd a harcot a békéért és a szocializ­mus további haladásáért hazánk­ban és világszerte”. Todor Zsivkov, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára felszólalásában hangsúlyozta, a szovjet nép min­denki másnál többet tett a szoci­alista világrendszer gazdasági és katonai hatalmának erősítése a világon végbe menő forradalmi folyamat fejlesztése érdekében. Armando Hart, a Kubai Kom­munista Párt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizott­ság titkára akcióegységre, a .szo­cialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom erőfeszíté­seinek összehangolására hívott fel az imperializmus vietnami ag­ressziója ellen. Az adott történelmi pillanat sürgetően megköveteli, hogy dol­gozzuk ki minden forradalmi erő közös stratégiáját, a legfon­tosabb kérdéseket illetően való­sítsuk meg az akcióegységet az imperializmus ellen — mondotta Armando Hart. A kongresszus küldötteinek tapsa ismételten félbeszakította az ezután felszólaló Dolores Ibarru- íinak, a Spanyol Kommunista Párt elnökének beszédét. „Az SZKP minden kongresszusa jó is­kola nemcsak a Szovjetunió kommunistái és a szovjet nép számára, hanem minden ország kommunistái számára is” —mon­dotta Ibárruri. Ezzel véget ért a csütörtök dél­utáni ülés. (MTI) 20. A kép meglehetősen tiszita. Mel_ Ion felkeresi Northon ezredest. Ebben nincs semmi titokzatos­ság. Aztán elmegy a White Clubba, eszik egy pár szendvi­cset és iszik egy pohár sört. Utána elindul hazafelé, hogy magával találkozzék. Először a buszmegállóhoz megy, de meg­gondolja magát, inkább gyalog sétál egy megállót. A két busz­megálló között, ahol a noteszát találtuk, leütötték. Nemrég szedték fel ott az út egyik ol­dalán a burkolatot. Emlékszik, mondtam, hogy agyagos volt a kabátja. Ez a lehető legalkal­masabb hely ahhoz, hogy vala­kit leüssenek, hogy balesetnek higgye mindenki. Tizet egy el­len, hogy valaki közvetlenül utá_ na mehetett a mulatóból, kocsiba vágta magát és elintézte Mel­lont. — Vagy előre tudta, hogy ar­ra fog menni — mondta Craw­Sárközi Gyula és Bárdy Zoltán ■k regenye ford — és odakint várta a ko­csijában. — Az is lehet — bólintott Thompson. — Most nézzük az időt. A pincérlány azt mondja, hogy Mellon fél kilenckor még ott ült az étteremben, de nem emlékszik, hogy azután is ott látta volna. Kilenc előtt húsz perccel állt meg a busz a sar­kon, a mulató előtt. Ezt Mellon valószínűleg lekéste s ezért in­dult tovább gyalog. A követ­kező busz közvetlenül kilenc után jött arra, ahol Mellont le­ütötték. De a buszvezető nem emlékszik semmi ilyesmire, nem látott semmi furcsa dolgot. Te­hát bizonyosra vehetjük, hogy a gyilkosság háromnegyed kilenc és kilenc óra között történt. Most már csak azt kell tudnunk, hogy az érdekeltek közül ki, hol járt ebben az időpontban — Hol volt például Northon ezredes? — kérdezte Crawford, ö tudta, hová indul Mellon. — Northon ezredes! Városó bizottsági tag, a gyárigazgató­ságának tagja illeg minden egyéb. Mit gondol, olyan ember ő, aki­től meg lehet kérdezni, hol járt este háromnegyed kilenc­kor? — Nem mondtam, hogy meg­kérdezze, mindenesetre, tudni szeretném — jegyezte meg Crawford. — Az ezredes egyébként ma­ga mondta el, mit csinált az­után, hogy Mellon elhagyta vil­láját. El akart menni egyik jó ismerőséhez, de egy fontos te­lefonértesítést várt Londonból és háromnegyed kilenckor kapott kapcsolást. Ezt is leellenőriztem és a helyzet az, hogy az ellátási minisztériummal beszélt három, negyed kilenctől kilencig. Ezt maga miatt csináltam, kedves barátom. Pedig hiábavaló mun­ka volt, mert Northon ezredes minden gyanún felül áll. — Persze, persze — bóloga­tott Crawford gépiesen. — És mi van a címekkel, felügyelő úr? Utánanéztek? — Hogyne. Először is itt van Mrs. Tedder. A White Club eme­letén van lakosztálya, de ritkán van itthon, sokat utazgat. Dél- Franciaországból költözött ide közvetlenül az összeomlás előtt. Egyik rendőröm szerint nagyon kedveli a fiatal t’szteket. — Tudom. Mrs. Tedder a White Club tulajdonosú. — Micsoda? Hát nem az az Arnold Higgs nevű ember?

Next

/
Oldalképek
Tartalom