Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-13 / 61. szám

8 KOROST AJ __________KULTURÁLIS MELLÉKLET__________ I I Bajesy-Zsilinszky Endre alakjának történeti értékeléséhez ..Bajesy-Zsilinszky Endre mindig arról álmodott, hogy népe szabad, íüggetlen le­gyen. Álmai most valóra váltak. Nem adatott meg neki. hogy tudását és ké­pességeit a demokratikus Magyarország szolgálatába állítsa. Erejének teljében akkor költözött el az élők sorából, amikor politikai nézetei véglegesen kialakul­tak, amikor nagy államfér­fiévá lett.” Puskin szovjet követ mondotta ezeket a szavakat a nagy ifiagyar hazafi bu­dapesti gyászünnepségén. 1945. május 27-én. Érdemes idézni beszédének befejező mondatait is: „Meg vagyok győződve róla, hogy a magyar nép hős harcosának, Bajesy- Zsilinszky Endrének emlé­két nem fogják elhomályo­sítani a múló évek. Nevét együtt fogják emlegetni a magyar nép hőseinek: Rá­kóczinak és Kossuthnak nevével. Örök dicsőség Baj­esy-Zsilinszky Endre em­lékének !” Ha a móló évek nem is homályosiíották el emlé­két, de a személyi kultusz és a szektarianizmus idő­szaka nem kedvezett emlé­ke ápolásának, politikai pá­lyafutása bemutatásának, meg nem alkuvó, bátor és tiszta élete idézésének. Csak felszabadulásunk 20. és szü­letésének közeledő 80. év­fordulója ösztönözték a tör­ténészeket arra, hogy el­kezdjék felmérni azt a nagy Ívelésé és 'harcokban gaz­dag életpályát, amelyet a Horfchy-korszak legjelentő­sebb polgári ellenzéki poli­tikusa Szegedtől Sopronkő­hidáig befutott. De hol vagyunk még at­tól, hogy a magyar nép tö­megei, nemzeti közvéle­ményünk helyesen lásson Bajesy-Zsilinszky történeti szerepe megítélésében? tko­kat kell még termünk an­nak érdekében, hogy a sze­mélyével kapcsolatban gyű­rűző téves nézeteket és ha­misan kialakult történeti képet helyreigazítsuk. Szűkebb pátriájának, Bé­kés megyének különösen érdeke, hogy a történeti igazságot megtudja Bajcsy- Zsilinszkyvel kapcsolatban. Szarvason született 1886. június 6-án, ahol apja a helybeli iskolában tanított. Nagyapja még mezítlábas parasztfié volt és apját Áchim János tartotta a keresztvíz alá. Ez a tény is azt mutatja, hogy milyen helytelen a két család olyan értelmű szembeállítása, mintha a helybeli osztály- ellentéteket ók testesítet­ték volna meg. Maga Zsi­linszky írja származásáról Szekfű Gyula történészpro­fesszorhoz intézett nagy llrtónelempolitikai tanul­mányában 1941-ben: „Ma­gam Békés megyei demok­rata, jobbágyi, igaz, hogy hajdú múltban gyökeredző apák fia...” Hogy az Áchim és Zsilinszky családok kö­zötti viszony milyen szívé­lyes volt, arról Ba.icsé-Zsi­linszky nek barátjához, Né­meth Imréhez 1937-ben inté­zett alábbi sorai tanúskod­nak: „S családunk és a magam gondolkodására jel­lemző az is, hogy, mint hei- delbergi diák, levelet írtam Áchimnak és föLháborodá- somat fejeztem ki az ottho­ni antiszociális viszonyokon s az ő jogtalan üldözteté­sén.” De apja, idősb. Zsi­linszky Endre is kiállt Áchim András szociális igazságai mellett. A legkevésbé az ifjú Zsi­linszky Endrén múlott, hogy végül is 1911. május 14-én sor került a tragikus ese­ményre. A helybeli polgár­ság és értelmiség ellentétei Áohimmal szemben nem­csak politikai okokból éle­ződtek ki, hanem a pa­rasztvezér dúvadszerű tula j­donságai miatt Is. A két Zsi- linszky-fiú az apjukon és családjuk nőtagjain esett sérelmek miatt keresték fel házában Áchimot és kértek tőle elégtételt. De a szóvál­tást i dulakodás követte, amelynek során Zsilinszky Gábor rálőtt a bátyját, Endrét fojtogató Achimra. S az egyik lövés halálosnak bizonyult. Maga Zsilinszky megindítóan őszinte hangú fent idézett levelében így ír a tragikus esetről: „...én egyenesen fájlaltam, amiért ez a sok érdekes tehetség­gel, nagy lendülettel, bátor­sággal megáldott, de sok hibával is megvert, gonosz kezekben mindinkább öntu­datlan eszközzé váló, sze­rencsétlen nagy embertorzó nem tölthette be a maga hivatását.” Erre a tragédiára ma, a megfelelő történeti távlat­ból s nem utolsósorban Baj- csy-Zsilinskky mártírhalála után több mint két évtized­del úgy kell tekintenünk, hogy úgy Áchim András­nak, mint Bajcsy-Zsilinsz- kynek történelmi igazságot szolgáltassunk. A tragédi­át kiváltó szubjektív és he­lyi motívumokat elmosta az idő. Becsüljük meg a két kiemelkedő Békés megyei politikusban, ami maradan­dó és örök: Áchim L. András mint demokrata parasztvezér ír­ta be a nevét a magyar történelembe, aki 1906-ban kibontotta a Magyarországi Független Szocialista Pa­rasztpárt zászlaját és egye­síteni tudta a kisbirtokos parasztság és a földért küz­dő agrárpaöletariátus érde­két a feudális nagybirtokos osztály uralma elleni harc­ban. / Bajcsy-Zsilinszkyben be­csüljük a független, szabad és demokratikus Magyaror­szág kivívásáért folytatott küzdelem kiemelkedő veze­tő egyéniségét, azt az anti­fasiszta és demokrata poli­tikust, akinek volt ereje szembefordulni tegnapi sze­gedi ellenforradalmár ba­rátaival. ellenállni a hata­lom csábításának és megta­lálni az utat a munkásosz­tállyal, a kommunistákkal való szövetséghez, vállalva ezt egészen a bitóiáig. így kerülnek Äohim L. András és Bajesy-Zsilinszky Endre a magyar történelem lapjain egymás mellé. Mindketten — a maguk idejében — a magyar pa­rasztság felemelkedéséért, a demokráciáért, az emberi szabadságért küzdöttek és a magyar progresszió élhar­cosai voltak. Igaz, Zsilinsz­ky Gábor revolvergolyói ki­oltották ugyan Áchim L. András életét, de a halállal végződő felelősségre vonás ódiuma és nyomasztó .lelki terhe az ellenforradalmi rendszerben jól helyezkedő és zsíros gazdasági pozíci­ókban meghúzódó Gábor helyett — igazságtalanul — a közéleti ellenzéki politi­kai szerepet vállaló és fivé­rétől politikai okokból a tel­jes szakításig elmenő Baj­esy-Zsilinszky Endrére há­rult. Lapozzuk csak fel a parlamenti naplókat! Ami­kor a nyilas és imrédysta fasiszta söpredék Bajcsy- Zsilinszkynek az újvidéki vérengzésről, vagy a hábo­rúból való kilépés követelé­séről szóló parlamenti in­terpellációival szemben nem Mester László: ZSENI LEGYEN A GYEREK Hozza a fiam a számtan­könyvet, hogy segítsek. Nagy feleltetések lesznek és ő ezekre meg ezekre nem tud válaszolni. Itt ni, az ösz- szefoglaló kérdésekre. Felteszem a szemüvegem: „Fogalmaiad meg, hogyan oszthatunk összeget egy számmal”. A hangom tele van szem­rehányással. — Te ezt nem tudod? Szégyelld magad!... Szégyellj e is, mert, ez tényleg egyszerű. És én tu­dom, hogyan kell osztani összeget, de a precízen fo­galmazott szabályt persze már elfelejtettem. Gondo­ld/' Rezső: Végig csiholom lelkem szálát Életből tépett meséket írok az embernyi népnek ... Végig csiholom lelkem szálát más lelkek érdességén s fellobban a lobbanó éjben szívet nyugtató békén szavakká gyantáit féiiyem. Nézzétek, én is nézem e lényt mely pont az űrben és mégis mennyi minden fogan emberi céllá ebben a pontnyi tűzben mi holnap , tán kilobban de az utolsó lángja csillagokig kiáltja: — Jöjjön más s ha tud, hát lobogjon jobban! tudott ellenérveket felsora­koztatni. tehetetlen dühé­ben az Achim-gyilkosság rágalmait szórta az ellenzék vezérszónoka felé, hogy ily módon próbálj^ elhallgat­tatni. Most, immár több mint két évtizeddel mártírhalála után, végre mossuk le Baj­esy-Zsilinszky Endre tiszta alakjától az igaztalan rágal­makat. Békés megye népe pedig különösen legyen büszke két nagy fiára: Áchim L. Andrásra és Baj­esy-Zsilinszky Endrére, akik az örök magyar történelem lapjain immár elválasztha­tatlanul egymás mellé ke­rültek ! Dr. Vigh Károly lom, ha egy kicsit' rárecs- csentek a gyerekre, hátha eszébe jut, akkor nekem már csak bólintanom kell, hogy: Ügy van! — De tudom — mondja a fiam, s már hadarja is: összegét úgy osztunk egy számmal, hogy az összeg minden tagját osztjuk a számmal... De a kivetkezőt, azt már nem tudom... — Nem? — Nem. Felteszem megint a szem­üveget. Na lássuk csak: Magyarázd el, hogyan oszt­hatunk különbséget egy számmal!... — Szóval, nem tudod? — Nem — mondja angya­li nyugalommal a fiam. — Hm, hm. Különbséget ugyebár úgy oszthatunk, hogy ott is elosztjuk mind­egyik tagot a számmal. — De ez nem elég — mondja a gyerek —, mert a hányadosokat a végén ki kell vonni egymásból. — Hát akkor mondd hoz­zá és megvan — csattanok rá. — így szól a szabály? — Igen, így szól a sza­bály — mondom egy árnya­atnyival bizonytalanabbul. — Neked kellene rá emlé­kezni! — Nem tudom a követ­kezőt se — ereszti el a füle mellett a szemrehányást, s közben sandán néz rám. Mintha már nem bízna any- nyira bennem? j „Magyarázd el, hogyan oszthatunk szorzatot egy számmal!” Hogyan is? Felrémlik előttem a szorzat. Három­szor öt, osztva... Nem, nem, rossz a példa, a hármat meg az ötöt nem lehet semmivel se -osztani, legalábbis az ötödik osztályban még nem... Nézzük csak A könyvben van egy másik példa: (25 x 10):5. Ez már jó. Még talán meg is tudom fo­galmazni a szabályt az ed­digiek alapján... — Szóval, figyelj ide — emelem fel a hangom —, ha szorzatot osztunk egy számmal, csak az egyik ta­got osztjuk el, s azután a másik tagot megszorozzuk a hányadossal... De úgy is le­het, hogy összeszorozzuk a két tagot, ezután elosztjuk az osztóval. — De hogy van a sza­bály? — makaosikodik a gyerek. Hiszen éppen ez az. Hogy van a szabály? El tu­dom mondani, hogyan kell csinálni, de az elég-e? Hát­ha pontatlan így, másképp áll a tankönyvben, s akkor majd azt mondják a gye­reknek az iskolában, hogy ne beszéljen mellé. Elvesztem a türelmemet. — Persze, büdös kölyök, mert sose figyelsz oda. Kü­lönben legalább azt tud­nád, hogy hol lehet megta­lálni a szabályt a könyvben. Ű figyelt — tiltakozik —, de ezek a szabályok nin­csenek benne a könyvben. — Dehogynincsenek — csattanok fel •—, ne beszélj zöldségeket, csak kényelme­sebb az apádat pyaggatni. Na majd én megmutatom neked, hogy igenis ott van­nak! — Azzal komoran la­pozgatni kezdek a kérdé­sektől visszafelé. Vastag betűs alcím: Kö­vetkeztetés. Aha! Következ­tetés. Erre szükség van di­daktikai szempontból, aztán a végén ott lesz a szabály... De nem. így fejeződik be a szakasz: „Egy végben 23 m vászon van.” Még előbbre lapozok: Osztás írásban. De itt sincs szabály, csak példák. Rémülten fedezek fel egy bekezdést: — Gyorsabban számolhatsz, ha egyjegyű osztó esetében a maradé­kot nem írod le, hanem fej­/

Next

/
Oldalképek
Tartalom