Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-13 / 61. szám
V Egy-két gondolat a filmművészet és az ismeretterjesztés kapcsolatáról* A fáim térhódítása nap- ” jainlíban ismert, s magyarázata abban lelhető, hagy a film íormanyelve kí- válóan alkalmas komoly tartalmak, mondanivalók sűrített kifejezésére, de alkalmas súlyos társadalmi mondanivalók oldottabb formában való közlésére is. Persze, mint minden művészettől, a film- művészettől is elvárja a néző, hogy általánosítson, neveljen, formáljon, s elvárja azt is, hogy szórakoztasson, gyönyörködtessen. Már most, ami az ismeretterjesztés és a film kapcsolatát illeti, természetesen nem minden film szórakoztat a szó legáltalánosabb értelmében. Az ismeretterjesztésnek ez a „szórakoztatás'’ aligha lehet célja. SaSS Ervin vitaindítónak szánt cikke elején a következőket írja: „A jó ismerét- terjesztés jellemzője, hogy értelmi, nevelési feladatot valósít meg...” S csak látszólagos az ellentmondás a következőkben, amikor ezt írja: „Az önkéntesség elvéből következik, hogy a népművelésnek (az ismeretter- 'jesztésnek is) mindig szórakoztató jellegűnek kell lenni, természetesen e jelleg sokoldalúságából következően soha nem azonos ...” C megállapítással egyet- “ értek, de éppen ennek kapcsán kell megemlítenem azt a fonák helyzetet, 'ami az elmúlt évek gyakorlatában állandó kísérőjelensége volt a falusi ismerettei'jesztésnek. Sok helyen tartottam előadást az elmúlt évek folyamán, és az a tapasztalatom, hogy * Hozzászólás a lapunk 1966. február 37-i számában megjeleni „Vélemények a filmművészet és az. ismeretterjesztés kapcsolatáról, közös sajátosságairól” c. cikkhez. ben tartod és úgy számolsz. Végezd el az osztásokat:... 7 325 152:8. Te jóságos isten! Fejben? Ezt? ötödik általánosban? En ki tudnám vajon számolni? Már jó ideje tarthatom az ölembe eresztve a könyvet, amikor a gyerek óvatosan kiveszi a kezemből: — Itt van, a 75. oldalon az egyetlen szabály: összeget úgy osztunk... Mondja megint egy szuszra. — Na látod! És a többi? Azt miért nem találod? Széttárja a kezét. — Mert nincs. Csak ilyenek vannak (mutatja): „Fogalmazd meg. hogyan oszthatunk különbséget...” Ugyanaz, mint az összefoglaló kérdés, de válasz csakugyan nincs. Sehol. A fejezet végéig 14 oldalon at egyetlen egy szabály sincs. Csak biztatások, hogy fogatenazzon a. gyerek. Szabályt. Hát minek nézik a fiamat ! Zseninek? Tankönyvet ne írjon magának? — Na idefigyelj — mondom lassan, nagyon higgadtan, oktatón. — Most szépen elmész és tanulsz tovább. Én meg majd megfogalmazom neked írásban a válaszokat... — Itt felemelem a hangom: — De aztán beazok, akikért az egész ismeretterjesztő munka elsősorban folyik, a munkások és parasztok, a filmet részesítik nagyobb előnyben. Magyarán: azért jöttek össze az orosházi vagya mezőbe- rényi téglagyári munkások munkaidő után a kultúrteremben, mert az illetékesek jó előre kihirdették: „Film js lesz!” S éppen ennek a „film is lesz-’ szemléletnek a következménye, hogy évekig keményen meg kell dolgozni az élő beszéd becsületéért, pedig gondolom, senki sem vitatja, hogy az előadó és a hallgatóság között kialakulható pótolhatatlan kapcsolatról nem mondhatunk le az ismeret-' terjesztésben. Szerintem a film mindig csak másodlagos szerepet tölthet be az előadásos ismeretterjesztésben, ugyanakkor természetesen pótolhatatlan segédeszköz. S nem is olyan új eszköz, de nélkülözhetetlen, melyre a jövőben is szükségünk lesz. Az utóbbi években örvendetes a fejlődés- filmtermésünkben mennyiségi vonatkozásban.. Ilyen örvendetes-e azonban minőségi vonatkozásban is. erről sokat beszélnek. Én most arról szólok csupán a film és az ismeretterjesztés kapcsolatának vizsgálatakor, hogy nem találom megnyugtatónak e fejlődést tematikai vonatkozásait tekintve; különösen rövidülni termésünk arányai tematikai tekintetben hiányérzetet keltenek a népművelőben. Hadd említsem meg, hogy a Népművelési Tanácsadó filmtárában az 1965-ös 1. sz. pótfüzet szerint mindössze három új politikai témájú filmmel gyarapodott az állomány, s ha ezt a számot összevetjük más témájú filmek nagyobb gyarapodási számával (pl. mesefilm, sport), talán azon is elgondolkodhavágod ám szó szerint mindet. Értetted? Na, sipirc! Elkullog. Én pedig neki- álloik... Az ám! Ha az olyan egyszerű volna! Nézegetem a példákat, aztán leírom, hogyan kell megoldani. De látom, így elsőre még hosz- szadalmas, körülményes szabálynak. Húzok belőle, újra fogalmazom, törlők, átfésülöm. Végül egészen csinosan, okosan fest. így már ott állhatna tán dőlt ‘betűkkel szedve még a tankönyvben is. Végire az utolsó kérdés következik: „Foglald össze, mi a. különbség az összeg, a különbség és a szorzat osztása között.” Mi, hogy?!... Megvakarom a fülem. Érzem, hogy a töltőtoll nedves csíkokat húz rajia... Végre megértem. Vagyis arról van sző ugyebár, hogy az összes szabályt most egyetlen szabályban kellene összefoglalni. Eeegen... Na lássuk csak. Fog az menni. Az ötödikes számtan azért még nem fog ki rajtam!... írom: Az összeg, különbség és szorzat osztása között az a különbség..., hogy összeget úgy osztunk, hogy az összeg minden egyes tagtunk. van-e összefüggés az ismeretterjesztés, a népművelés egyik fontos területén tapasztalható lanyhulás és e nagyon szerény szám között. E fontos területe az ismeretterjesztésnek, népművelésnek, melynek lanyhulásáról az imént szóltam, a politikai nevelés és tudatformálás A direkt módszereket — helyesen — ‘ ma már ritkán alkalmazzuk a politikai nevelésben, de most mintha valami stagnálás jellemezné a népművelés e fontos ágát. Keresnünk kell ebben a vonatkozásban is az új, a járható utakat. liladelíi Mihály Koszta Rozália Tengerpart Kérdések IM-ügyben olvasónaplómból Az Ifjúsági Magazin szerkesztői még csak az első szám tervezésénél tartottak, mikor a sajtó, a rádió és a televízió jóvoltából már az egész ország ifjúsága tudott róla és várta megjelenését. Később pedig, formai és tartalmi érdekessége miatt, önmaga legjobb hírverőjévé lett. Az utóbbi időknek ez a legfelkapottabb magyar folyóirata akkor is elkelne, ha példányszámának , a többszörösére lehetne előfizetni vagy tetszés szerint vásárolhatnák a hírlapárusoknál. Sajnos azonban nincs így. Érthető papírtalkarékossági okból erre a sajtótermékre sem jut több papír, mint a-meny- nyi az igazságos elosztás alapján lehetséges. Mégis minden fiatalt érdekel, hogy az IM terítésével kapcsolatban mi a megyeszékhelyen a helyzet? Kiderült, hogy Békéscsabán a fiatalok ezrei járatnák vagy vásárolnák példányonként, de a Posta Központi Hírlapirodája útján Csabára mindössze 480 keiül belőle előfizetésesként. Egyik iskolában a tanár úgy jutott az IM-hez, iiogy elvette egyik diákjától, aki óra közben olvasta. Másutt viszont előbb a nevelők igényét elégítik ki s csak aztán osztják szét a tanulók között. A csabai 1-es számú posta hírlapcsoportja szerint a rendkívül keresett ifjúsági folyóirat megyénkénti elosztásával, sőt azon bélül is a Budapesti Központi Posta Hírlapiroda foglalkozik. Május 1-től azonban megyén belül a városi, községi hírlapcsoportok diszponálnak a helyi mennyiség felett. Ez módot ad az eddiginél jobb, arányosabb elosztásra. Addig is azonban arra törekedjenek minden iskolában, hogy elsősorban a tanulók jussanak az Ifjúsági Magazinhoz és legalább osztályonként egy-egy példány jusson közös olvasásra. H. R. ját... különbséget, úgy osztunk, hogy... szorzatot... — Ez így nem lesz jó — meredek a papírra, — Egyszerűen csak egymás után írtam a három szabályt (amik mellesleg az első kivételével nem is biztos, hogy jók, mert én kreáltam ókét). Itt viszont össze kellene vonni egybe az egészet. Tömören, sőt eredetien kellene megfogalmazni, hogy a tanár úr álla leessen a meglepetéstől, milyen értelmes fiam van énnekem... Habár, ha jól meggondoljuk, a matematika nem a szellemeskedések tudománya. No jó. Azért megpróbálhatjuk... Az tehát a különbség, hogy míg az ösz- szegnek és a különbségnek minden egyes tagját elcsz- tom, . addig a szorzatnak csak az egyik tagját osztom el... Bravó!... Igen ám, de az összeg és a különbség osztása között is van különbség, az pedig az, hogy... az összegnél a hányadosokat összeadom, a különbségeknél pedig kivonom egymásból... így van. De még túlságosan szétfolyó az egész. Nem mégha tározásszarű. Különben is, már a nyolcadik sort körmölöm, így túlságosan hosszú, nem lehet megtanulni, egyebekben pedig össze-vissza hánykódnak benne az összeg^ különbség, szorzat, tag, hányados szavak, mintha az egész szókincsem ebből az átkozott öt szóból állna!... Végre félórai kínlódás után letisztázom a végső, a legtömörebb „formulát”. (Még mindig öt sor!) Kedvtelve szemlélem. Hát az kizárt dolog, hogy ezt a gyerek a saját buta fejéből ösz- sze tudta volna hozni!... De miért nem írták bele abba a tankönyvbe, ha már kérdik, lovalom fel magam lassacskán. Vagy talán a gyerekeknek miaguknak kell majd kitalálniuk a gimnáziumban az integrálszámítást is? Segítség nélkül? Pedagógiai meggondolásból, hogy önálló gondolkozásra szuttyongassák őket? Egyszar csak azt látom, hogy a gyerek áll előttem. Rámutat a papírra: — Kész? Diadalt nem érzek, amikor a kezébe nyomom: — Itt van, fogd! Átfutja és savanyúan fintorog: — Ezt a hosszút be kell magolni? — Nem — mondom. — Nem kell. Ha egy kis szerencséd van, nem fogják tő led éppen ezt kérdezni. Lépés — de merre? Amikor Kiss Dénes 1962- ben megjelent első verseskötetét, a „Porba rajzolt szobafalak”^ végigolvastam, körülbelül ez a kép rajzolódott ki bennem a fiatal költőről: a faluról városba került fiatalok élményei dominálnak költészetében, amelyre jellemző egy kissé nyers, kamaszos, itt-ott még mutáló hangvétel, jellemző a munkástársakhoz való erős kötődés, az , emberi alapérzések őszinte, tiszta átélése, jellemző egy megnyerőén türelmetlen hely- és hangkeresés. Ígéretes kötetke volt a Porba" rajzolt szobafalak; nem kirobbanó, de tisztes és figyelemre méltó siker. Most itt ez a szép kiállítású kötet, az „Arcom a föld”, a második opus. A költő hangot váltott, sőt irányt is. Alig emlékeztet ■ez a második kötet az elsőre. Ez önmagában nem lenne baj — miben emlékeztetett annak idején a teljesen jellegtelen „Még egyszer’-re Ady vulkanikus kötete, az ,.Üj versek”? — De ha a hangváltás nem a korábbi jó, már kibontakozni indult dallamot tisztítja tovább, hanem meg- bicsakló, disszonáns hangokba torkollik, akkor a legkevesebb, amit tehetek, hogy fejemet csóválom és sajnálom, amiért valahol elhangolódtak a lant' húrjai. Mert itt ez történt. A kedvesen kamaszos, reszelés fiúhang egy pante- isztikus, az embert a világban, annak áramaiban, mérhetetlenségében feloldó életérzéssé váltott. Meglehet, hogy ez a sem költőileg, sem világnézetileg nem új és nem korszerű magatartás csak átmeneti Kiss Dénes költészetében, s szeretném is, ha az lenne. Annál is inkább, mert úgy érzem, nem ezek a versek adják meg a kötet igazi alaphang; ját. A „Chopin: g-moll ballada”, az „Emlékek korbács- nyoma”, „A világ otthona” — ez a verscsokor az, amelyben Kiss Dénes az el ső kötetében kereseti dalia mot énekli tovább, s ezek nek a verseknek pontosa" tisztán és nagy érzékletes séggel kimunkált kép- és hasonlatrendszere tömör, keményen körvonalazott élményvilága, friss, üde, lendületes költőisége az igazi Kiss Dénes-hang. Ha <o- vábbi lépéseket tesz a költészet ösvényein, arra kei haladnia, amerre ezeknek a verseknek az irányjelző táblája mutat. Takács István Lészkó András: Íji kiáltok A hallgatás a némák erénye, én beszélek, mert szólnom adatott és kiáltok az emberek nevében, hogy gyújtsatok egy új, lángolóbb napot, mely világit a földnek minden téréin. Lássanak végre a hályogos szeműek, szörnyedjenek el a halk tekintgetők, a bólogatok rémüldöz- [zenek. rázkódjanak a zöldülő mezők és tüzet szüljenek a halott hegyek! Még mindig gyilkol a torzarcú Tőke, Vietnam földjén életet arat. A hallgatás a némák erénye, én beszélek, mert szólnom adatott és kiáltok ■ az emberek nevében és fellázítok vért és haragot, hogy öntse el az öldöklők világát, szálljon szemükre kongó éjszaka, dagadó testüket tépje szét a gránát s ne tudják soha, hogy mi a haza!
