Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-06 / 55. szám

1966. március 6.

2

Vasárnai,

(Folytatás az 1. oldalról)

vízió rendszeresen hírt adott. Nem mondok tehát újat, amikor megállapítom, hogy utunk nagyon hasznos volt.

Mindenütt hasznos megbeszéléseket folytattunk. Nyíltan és őszintén ismertettük véleményünket a nemzetközi élet kérdéseiről és országaink kapcsolatairól. Gyümölcsöző gazdasági, tudományos és kulturális egyezményeket kötöttünk. Az együttműködés további új lehetőségeit tártuk lel. Rengeteg tapasztalatot szereztünk, nagyszerű élményekkel gazdagodtunk.

Természetes, hogy e nyilatkozat keretében nincs mód arra, hogy mindenről teljes képet adjak. Ezt — remélem — megteszik a küldöttséggel járt újságírók, televíziós- és filmriporterek. Ez alkalommal ütünk néhány fontos politikai tapasztalatáról kívánok beszélni.

Utazásunkra olyan időszakban került sor, amikor a nemzetközi helyzet feszültebbé vált. A nemzetközi imperializmus és különösképpen az amerikai imperializmus a világ több térségében aktivizálta erőit, s több körülményt, így a nemzetközi munkásmozgalom jelenlegi ideiglenes megosztottságát is saját céljai elérésére akarja kihasználni. A belső fellazítástól a nyílt fegyveres intervencióig az eszközök és módszerek széles skáláját felvonultatva folytatja a harcot a szocialista országok ellen; támadja a kapitalista országok kommunista pártjait, munkás-, demokratikus és haladó mozgalmait; éles harcot folytat a gyarmati rabságból felszabadult országok nemzeti függetlensége és önállósága ellen, az újgyarmatosítás eszközeivel igyekszik újra leigázmi a már felszabadult népeket.

Az imperialisták tetteik leplezésére útón-útfélen „kommunista veszélyről”, egyes szocialista államok állítólagos „beavatkozásairól” szavalnak — holott a valóságban éppen ök exportálják az ellenforradalmat ♦ Dél-Vietnamtól Dominikáig, Kongótól Szudánig. Tapasztaltuk, hogy a gyarmati rabságból felszabadult országoknak milyen rendkívül bonyolult körülmények között kellett hozzálátniuk új életük építéséhez.

Gazdasági helyzetük súlyos: rájuk nehezedik a gyarmati sors keserű öröksége. Mezőgazdaságuk egyoldalú, úgynevezett monokultúrás. Amikor felszabadultak, úgyszólván semmiféle feldolgozó iparuk nem volt. Mindezek miatt természeti kincseik ellenére is gondot jelent a lakosság élelmezése, ru- házása. A gondokat tetézi a hihetetlen nagy népszaporulat. Egyiptomban évente közel egymillió, Indiában csaknem hétmillió új állampolgár születik. Ott a születések korlátozása a probléma, nem úgy, mint nálunk. Csodálkoztak is azon, hogy mi családi pótlékokkal is igyekszünk ösztönözni a gyermeknevelést. A nagy népszaporulat a jövőben a nemzet további felemelkedésének forrása lesz, de a jelenben az eltartásra szorulók számát növeli, s szinte megoldhatatlan szociális problémát jelent. Az imperialisták a gyarmatok többségéből kivonulni kényszerültek ugyan, de híveik szép számmal fellelhetők a politikai, a gazdasági, kereskedelmi,] kulturális élet számos ágában, sl tevékenységük természetesen nemi az új rend megerősítését, hanem, a régi helyreállítását szolgálja. Ai népgazdaság gyors fejlesztése beruházásokat igényel, az ehhez szükséges eszközöket azonban a nemzeti jövedelem még távolról sem tudja biztosítani.

Ez a helyzet nyitva tart kapukat és lehetőségeket arra, hogy az imperialista hatalmak nyomást gyakoroljanak a felszabadult országokra, s ők minden eszközt megragadnak, hogy ezzel a lehetőséggel éljenek is. Az imperialista hatalmak kapcsolatainak jellege ezekkel az országokkal — a lényeget tekintve — a múlthoz képest nem változott. Azt a „segítséget”, gazdasági segélyt, amelyet az imperialista államok a gyarmati rabságból felszabadult országoknak nyújtanak, változatlanul a politikai nyomás és befolyásolás eszközeiként az új gyárKállai Gyula beszámolója a magyar kormányküldöttség afrikai és ázsiai útjáról

matosftás módszereiként igyekeznek felhasználni.

A felszabadult országok vezetőinek és népeinek nagy állhatatosságra* politikai szilárdságra és éberségre van szükségük, hogy az imperialista országokkal kialakított gazdasági és egyéb kapcsolataikat — amelyekről ma nem tudnak lemondani — úgy bonyolítsák, hogy az ne okozzon károkat a | nemzeti függetlenségnek, s ne nyisson kaput az újgyarmatosító törekvéseknek.

Üti tapasztalatainknak ezt a körét összegezve megállapíthatjuk:

A klasszikus gyarmati rendszer felbomlása nem mehetett volna végbe a szocialista országok léte, erkölcsi, politikai és anyagi támogatása nélkül.

De a felszabadult országoknak továbbra is szükségük van a szocialista országok támogatására, a velük váló együttműködésre kivívott függetlenségük megvédése, és az új gyarmatosító törekvések visszaverése érdekéiben. A gyarmati rabság elleni harc, amely a szocialista világremdszey kialakulása mellett korunknak másik legnagyobb forradalmi folyamata, nem lehet teljes és diadalmas az újgyarmatcsítás elleni következetes harc nélkül. Ebben a küzdelemben sem lehet félúton megállni: a gyarmati iga lezárása az új- gyarmatosító törekvések teljes felszámolása nélkül nem vezáfchet eredményre. Ebből a szem,pontból továbbra is feltétlenül szükséges a szocialista világ és a volt gyarmati országok együttműködése, kapcsolataik erősítése. A szocialista országokkal kialakított új típusú kapcsolataik jó alapot teremtenek arra, hogy szembeszáll- janak azzal az óriási nyomással, amely az imperializmus részéről rájuk nehezedik. A mi utunk is — többek között — azt a célt szolgálta, hogy az együttműködést ebben a vonatkozásban is elmélyítse. Nagy megbecsüléssel és tisztelettel tekintünk azokra a népekre és vezetőikre, akik a gyarmati rendszer elleni harcukat most az új gyarmatosítás^ elleni küzdelemben akarják véglegesen diadalra juttatni.

Történelmi múltunk és társadalmi fejlődésünk több hasonló vonása mellett különösen fontos és nagy jelentősége van annak, hogy

a legfontosabb nemzetközi kérdések megítélésében tárgyaló partnereinkkel általában egyetértés alakult ki közöttünk, álláspontjaink azonosak vagy hasonlóak.

Közös fronton, azonos oldalon állunk ezekkel az országokkal abban a harcban, amelyet a gyarmati rend teljes és végleges felszámolásáért, az általános és teljes leszerelésért, a népek előrehaladásáért, a világ békéjéért az imperializmus ellen folytatunk. Ez tükröződött a nyilvánosságra hozott közös nyilatkozatokban,.

Ezeknek az országoknak — éppúgy, mint a szocialista államoknak — belső feladataik elvégzéséhez békéié, az alkotó imunka e legfontosabb feltételeiéire van szükségük.

Kifejezésre juttatták: népeik érdekeit, a szabad és független, a nép jólétét és gyors társadalmi, gazdasági haladását biztosító ál- llam felépítését leginkább a há- iború fenyegeti, s a háború veszélyét az imperializmus hordozza magában. Ezért közösen kell küzdeni mindenfajta imperialista agresszió ellen. Teljes egyetértés mutatkozott meg abban a kérdésben is, hogy a világ békéje egy és oszthatatlan. Senki sem helyezkedhetek arra a kényelmes álláspontra, hogy a világ távoli részein elkövetett imperialista agresszió „nem érdekel, mert messze van tőlünk”. Bárhol, bármelyik földrészen, bármely nép ellen követnek el ma agressziót, az minden más szabad és független nép belső rendjét és nemzeti függetlenségét is veszélyezteti. Minden imperialista agresszió — ha sikerrel jár — újabb agresszióra csábítja elkövetőjét. Korunkban tehát egyetemes érvényű érdekek játszanak közre, hogy a nemzetközi béke fenntartásához, a társadalmi haladáshoz — a nagy felelősségben osztozva minden nép, legyen kicsi vagy nagy, közös erőfeszítésekkel járuljon hozzá. Nemzetközi tárgyalásaink középpontjában az amerikai imperialisták vietnami agressziója állott.

C

Teljesen egyetértünk abban, hogy a bombázások újrakezdése, a háború kiterjesztése — bármennyire is az úgynevezett béke- offenzíva leple mögé akarják rejteni — csak súlyosbítja a helyzetet. Abban is egyetértettünk, hogy az egyedüli megoldás: azonnal és feltétel nélkül meg kell szüntetni az agressziót, meg kéll szabadítani Vietnam népét a háború szörnyű pusztításaitól és rá kell bízni saját sorsának irányítását.

Ha indulásunkkor az amerikai bombatámadások újrakezdése beárnyékolta az ázsiai béke kilátásait, ugyanakkor a taskenti megegyezés kedvező hatását mindenütt tapasztaltuk. Valamennyi országban az állami vezetők igen nagyra értékelték a két ország megegyezésre való hajlandóságát és a Szovjetunió sikeres közvetítő szerepét. Példaként vetődött fel valamennyi megbeszélésünkön, hogy ez a vitás kérdések megoldásának . egyetlen módja. Barátaink mindenütt egyetértettek velünk abban, hogy a háborút, az agresszió eszközét ki kell küszöbölnünk a vitás kérdések megoldásából. Egyetértettek ezzel az egyes NATO-országok érdekeinek ütközőpontját képező Cipruson is.

Partnereink nagyra értékelték országunk hozzájárulását a gyarmatosítás azonnali és végleges felszámolásáért folyó küzdelemhez. Ismerték és értékelték fellépéseinket az ENSZ-ben. Közösen állapítottuk meg, hogy a gyarmatok fenntartása bűntett az emberiség ellen, együtt követeltük a vonatkozó ENSZ-határozatok végrehajtását és követeltük, hogy a gyarmatosító hatalmak vessenek véget gyarmati uralmuknak. Afrikai barátainkkal újra és újra leszögeztük:

tarthatatlan, hogy Afrika szabad földjén még vannak területek, ahol nem az afrikaiak a gazdák, hanem a volt gyarmatosítók.

Elmondtuk a rhodesiai és a délafrikai fajüldözésről, a portugál és más gyarmatokról elítélő véleményünket és követeltük az afrikaiak jogainak biztosítását minden kérdésben. Leszögeztük minden országban, hogy afrikai és ázsiai testvéreink mellett állunk, akár a fajüldözésről, akár a Palesztinái arabok jogairól, akár a még gyarmati sorban élő népek békés vagy fegyveres harcáról van szó.

Mindezek érthetővé teszik, hogy a vendéglátó országok vezetői és népei milyen nagy jelentőségűnek tekintik a szocialista államokkal kialakított kapcsolatokat hazájuk előrehaladása szempontjából. A magunk részéről kifejtettük: számunkra itt többről van szó, mint egyszerűen a békés egymás mellett élésen alapuló normális államközi kapcsolatokról. Mi, mint szocialista ország, internacionalista kötelességünknek tekintjük, hogy velük olyan — a kölcsönös előnyökön, a teljes szuverenitáson alapuló — politikai, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatokat tartsunk fenn, amelyek hozzájárulnak nemzeti függetlenségük megszilárdításához, gazdasági és társadalmi felemelkedésükhöz.

Több közös nyilatkozatban teljes egyetértéssel írtuk le. hogy a szocialista országok és a fejlődő

országok között új típusú kapcsolatok alakulnak ki. Jellemző, hogy ottlétünk alatt több ország sajtójában közöltek cikkeket, amelyek kifejtették, hogy a fejlett tőkés országok és a fejlődő országok közötti kereskedelem az utóbbiak számára milyen előnytelen. Ugyanezek a cikkek viszont a velünk, mint szocialista országgal folytatott tárgyalásokat úgy jellerriezték, mint az egyenjogú és kölcsönös előnyökön nyugvó kapcsolatok példáját.

Pártunk és kormányunk azzal is megbízott bennünket, hogy konkrét megállapodásokkal erősítsük az együttműködés szálait. Hosszú volna felsorolni, hogy a hat országban milyen tárgyalásokat folytattunk és hány megállapodást kötöttünk. Küldöttségünkben ott voltak a magyar gazdasági élet, a tudomány, a kultúra képviselői, akik jól felkészülve tárgyaltak valamennyi országban és hasznos megállapodásokat kötöttek. Azokat a területeket kerestük, s meg is találtuk, amelyeken az együttműködés mindkét fél hasznára válik.

Így például mindegyik országgal megállapodtunk abban,

hogy áruforgalmunkat kölcsönösen növeljük,

ahol pedig a szóban levő országok áruinkért még nem tudnak megfelelő ellentételt nyújtani, nem riadtunk vissza új utak, új vállalkozási formák keresésétől sem.

Megállapodásaink során arra is j törekedtünk, hogy a magyar- tudományos és műszaki, valamint kulturális eredmények minél könnyebben hozzáférhetőkké váljanak számukra, hiszen ’terveik megvalósításához sok szakkáder- re van szükségük. Kereskedelmi, műszaki tudományos, kulturális és tájékoztatási eredmények, illetve munkaterveik keretében rögzítettük is ezzel kapcsolatos kölcsönös vállalkozásainkat, feladatainkat.

Hiba volna azt gondolni, hogy ezek az országok — minthogy szűkében vannak a javaknak — mindent átvesznek tőlünk, amit szállítanánk. Ezek az országok rendkívül rövid idő alatt akarják megszüntetni a gyarmati múlt keserű örökségét. Ehhez a legfejlettebb technikát, a legjobb hatásfokú termelőeszközöket igénylik. Ezért minden szocialista országnak kü'ön-külön is nagyobb gonddal kell foglalkoznia ezekkel a kérdésekkel és teendőkkel, de — véleményem szerint — az is egyre sürgetőbbé válik, hogy a szocialista országok a KGST kereteiben többoldalú megállapodással egyeztessék és hangolják össze lépéseiket.

Mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a vezetők és a tömegek őszinte és rendkívüli nagy érdeklődést tanúsítottak belső fejlődésünk, a szocialista építőmunka gyakorlata és tapasztalatai iránt. Volt állami vezető, akinek kérdéseire fél éjszakán kellett válaszolnunk. Ez teljesen érthető.

Ezeknek a fiatal államoknak a

népei történelmük forradalmi

szakaszát élik.

Az idegen politikai elnyomástól már megszabadultak. Jobb életre, igazságos, az egyenlőségen és az ember megbecsüléséin és méltóságán alapuló társadalmi rendre, a modern ember szükségleteit kielégítő gazdasági fejlődésre törekszenek. Ennek a lehetőségeit keresik, s mind többen rájönnek arra, hogy ezt a leggyorsabban a nem kapitalista fejlődés útján érhetik el. Ezért érdeklődtek mindenütt behatóan a szocialista iparosításról, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, kulturális forradalmunkról, -társadalmunk politikai szervezettségéről, a szocialista demokráciáról.

Két országban — az Egyesült Arab Köztársaságban és Tanzániában — látogatást tettünk az ország életében fontos szerepet betöltő pártok — az Arab Szocialista Unió, illetve a Tanganyika! Afrikai Nemzeti Unió — vezetőinél.

Üdvözöltük azt a törekvésüket, hogy e pártok, valamint a mi pártunk között, e pártok és a mi Hazafias Népfrontunk között kölcsönösen hasznos kapcsolatok alakuljanak ki és sor kerüljön a tapasztalatok kicserélésére is. Az Arab Szocialista Unió pártküldöttségét Központi Bizottságunk nevében meghívtam: tegyenek látogatásit nálunk, tanulmányozzák a mi pártunk felépítését, szervezetét, működését, az ország életében betöltött szerepét.

Küldöttségünk tagjaira a legmaradandóbb hatást azok a sz£- vet-lelket gyönyörködtető eredmények gyakorolták, amelyeket a meglátogatott államok a rendkívül nehéz külső és belső viszonyok, az imperialisták újgyarma- tosító törekvései, a gyarmati sorból visszamaradt terhes örökség ellenére országuk fejlesztésében, népük felemelésében már eddig is elértek.

Az Egyesült Arab Köztársaságban megtekintettük az asszuáni nagy gátat. Az építkezést vezető arab főmérnök méltán jelenthette id, összehasonlítva az egyiptomi nép múltbeli és jelenbeli teljesítményét: a piramisok is nagyszabású építmények voltak, de azokat egy halottnak építették, ezt viszont 30 millió élőnek. S valóban, saját szemünkkel győződtünk meg róla: ez a gát nemcsak Egyiptom, hanem a mai világ egyik legnagyobb létesítménye lesz, amely máris hat, de a jövőben még nagyobb hatást fog gyakorolni az Egyesült Arab Köztársaság gazdaságára, népeinek életére. Az asszuáni nagygát, a heluáni kohászati kombinát vagy a Miszr textilgyár, híven reprezentálják a gyors ütemben fejlődő egyiptomi ipart.

Indiában is nagy örömmel láttuk a gyors iparosodás kiemelkedő eredményeit.

Bangalorefoen jártunk a hindus- tán szerszámgépgyárban, egy óragyárban és egy korszerű elektrotechnikai nagyüzemben. Meglátogattuk a bhakra-nagali vizierS- művet. Indiának a legmodernebb technika elsajátítására irányuló céltudatos törekvéseit jól jelképezi a trombay-i atomtelep, amelyet szintén alkalmunk volt meglátogatni. A meglátogatott országok különösen büszkék arra — s ez számunkra is nagy öröm volt —, hogy ipari, gazdasági létesítményeik jelentős része a szocialista országokkal való együttműködéssel épült fel.

Ezekben az üzemekben nő fel a fiatal független államok új munkásosztálya, amely a társadalmi előrehaladás, a nemzeti függetlenség, az imperializmussal szembeni helytállás biztos támasza.

Saját szemünkkel láttuk:

ezek a népek érzik már a függetlenség és a szabadság ízét és

erről lemondani többé nem fognak.

Ez a forradalmi hangulat magyarázza, hogy bennünket, egy szocialista ország küldötteit, nemcsak a vendégnek kijáró tisztelettel és kedvességgel, hanem mint a szocialista rendszert építő nép küldötteit, sors- és harcostársakként fogadtak.

Bejárva ezeket az országokat, tovább szilárdult bennünk az a meggyőződés, hogy a szocialista világrendszemek, a fejlődő országok csoportjának, valamint a kapitalista országok munkásosztályainak és összes haladó erőinek összefogása képes biztosítani és biztosítani is fogja a világ békés, progresszív fejlődését. Mi igyekeztünk eme magasztos megbízatásnak, erőink összefogásának mindenütt eleget tenni.

Bármerre is jártunk e barátság jegyében, mindenütt arra kértek bennünket: adjuk át üdvözletüket a magyar népnek, kormányának és pártjának. Engedjék meg, hogy e megtisztelő megbízásnak ez alkalommal tegyek eleget. A magunk részéről kívánjuk, hogy a minket vendégül látó országok népei és vezetői jó erőben folytassák a nemzetközi együttműködést, a békét és népeik javát szolgáló tevékenységüket. (MTI)