Békés Megyei Népújság, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-27 / 73. szám
1966. március 27. 2 Vasárnap Egy liét a világpolitikában Elutazott az MSZMP küldöttsége az SZKP XXIII. kongresszusára A hét nemzetközi politikai ese- j menyeinek sorában az alsó hely mindenképpen egy budapesti tanácskozást illet meg: a Béke-világtanács elnökségének és a nemzeti békemozgalmak vezetőinek megbeszélését. A budapesti konferencia vitáinak előterében természetesen a világbókét legsúlyosabban veszélyeztető probléma, az amerikaiak vietnami agressziója állt. Az elfogadott határozatok közül több is síkra szállt a nemzeti függetlenségéért, szabadságáért és a békéért küzdő vietnami nép ügyéért; a békemozgalom világvezérkara felhívta a népeket, csatlakozzanak a hamarosan sorra kerülő washingtoni béketüntetéshez is és a genfi értekezlet évfordulóján a svájci városiban rendezendő nemzetközi demonstrációval mutassák meg, hogy a világ néped a genfi megállapodások betartását, tehát a vietnami békét, az idegen csapatok, az amerikai agrees zárok távozását követelik. A BVT korszerűsíti a szervezetét Fontos döntés született a béke- vdlágkongresszusokra vonatkozó- j lag is: ezután nem rendeznék rendszeresen ilyen találkozókat s a most somra kerülő békeharcos kongresszusok jellege is megváltozik: fő mondanivalójuk a békeerők egységiénék demonstrálása lesz. A Béke-világtanács legközelebbi, Hélsinikibe összehívott ülése ez év júniusában párhuzamosan ezzel az elhatározással, más változtatásokat is megvitat majd a nemzetközi békemozgalom tevékenységében: korszerűsítik a szervezetet, még mozgékonyabbá, nagyobb átütőerejűvé teszik munkastílusát. A budapesti béketalálkozó számos más aktuális nemzetközi problémával kapcsolatban is állást foglalt, így például az emlékezetes palomares-i ügyben —itt „veszett el” spanyol földön vagy spanyol tengerben néhány amerikai hidrogénbomba — az atomfegyvermentes övezetek dolgában és egy másik határozatában az általános leszerelés mellett. Mélyül a NATO válsága A hét másik nagy eseménye annak a válságnak egyre szélesebb körű kibontakozása volt, amelyet Be Gaulle elnökinek, a NATO szervezete és mai rendje elleni féllépése váltott ki. Ma már ott tartunk, hogy a nyugati fővárosokban a részletekre kíváncsiak: mikor, milyen körülmények között, és milyen sürgősségi határidővel követeli majd a tábornok- elnök az atlanti vezérkari hivatalok, a NATO-parancsnokságok, a raktárak és mindenekelőtt a támaszpontok eiköltöztetését francia földről. A NATO-válság mélységét és komolyságát aligha bizonyítja jobban' más, mint Johnson elnök szerdai beszédének néhány megállapítása. Az amerikai elnök nyíltan „széthúzásról, elszigetelődésről”, a „biztonság veszélyeztetettségéről” beszélt. Johnson egyébként kifejtette, hogy az Egyesült Államok — együtt azokkal a szövetségeseivel, akik egyelőre nem követik De Gaulle-t — tovább folytatja annak a NATO- nak megerősítését, amelyről a tábornok-elnök nemcsak azt állapította meg, hogy elavult szervezetű, eUemfcmomd a nemzeti szuverenitásról vallott klasszikus el- képzeléséknek, hanem azt is, hogy „a cél, amelyért életre hívták, már nem időszerű”. Az idei moszkvai látogatására készülő francia államfő ezzel világosan kimondotta: reálisan gondolkodó politikus nem hihet a „szovjet veszélyről” kiagyalt hidegháborús mesékben. Választás utáni és választás előtti hírek légiója is érkezett Jó néhány országból. A március eleji osztrák választások után még mindig nem született meg a kormány; az eddigi koalíció két pártja közül most a választásból mandátumnyereséggél kikerült Néppárt ugyanis olyan súlyos engedményeket kór a szocialistáktól, amelyeket Pittermann pártja nehezen fogadhat él. Nemcsak miniszteri tárcákról van szó, hanem például az államosított ipar tőkés kézre adásáról is; ez pedig túlságosan nagy ár a koalíció bársonyszékeiért. A finn és az angol választások Világszerte nagy feltűnést keltették a finn választások eredményed. A kétszáz képviselőből álló finn törvényhozásban alaposan megváltoztak az erőviszonyok azzal, hogy a szociáldemokrata párt 18 mandátumot nyert a múlthoz képest. Így a munkáspártokhoz tartozó képviselőknek 105 szavazata van, a Finn Népi Demokratikus Unió és a Szocialista Egysógpárt közös választási blokkja ugyanis 49 képviselői hellyel rendelkezik a szociáldemokraták 56 mandátuma mellett. Korai lenne a választási eredményekről szólni, de az bizonyos, hogy a baloldali erők ilyen térnyerése ebben is szükségszerűen megmutatkozik majd. A nyugati lapok egyike-másdka már arról ír: van esélye csak a baloldal pártjaiból alakított kormánynak is, mert hiszen a Paasdkivi—Kek- konen irányzat külpolitikai vonala — ennek lényege, baráti jószomszédság a Szovjetunióval — a Népi Demokratikus Unió következetes politikáján túl népszerű a szociáldemokrata tömegek előtt is. Anglia ugyancsak választásra készülődik és a legutóbbi közvéleménykutatások szerint Wilson- nak, illetve a munkáspártnak ezúttal valószínűleg sikerül tizenöthúsz mandátumos előnyt szereznie a konzervatívokkal szemben. Túl azon az angol kortesharcokban szokatlan durvaságon, amely bűz- bombahajigálásokban és a miniszterelnök szemének megsebzé- sében nyilatkozott meg, a legérdekesebb új vonása a két nagy párt Közös Piac-politikájának hangváltozása. Heath, a tory vezér lelkes és feltétel nélküli csatlakozási vágyáról szólva Wilson gúnyosan úgy nyilatkozott, hogy a konzervatívok „térden csúszva” is igyekeznek az EGK felé. Fontos és figyelemre méltó, hogy a munkáspárti miniszterelnök most újra megerősítette azt a legutóbbi Moszkvában is hangoztatott véleményét: nem engedhető meg, hogy német ujj kerüljön az atomfegyver ravaszára. Gárdos Miklós A küldöttséget Kádár János, a Központ Bizottság első titkára vezeti Magyar Népköztársaság moszkvai tér, Péter János külügyminiszter A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első titkára vezetésével szombaton reggel MSZMP-küldöttség utazott az SZKP XXIII. kongresszusára. A küldöttség tagjai Biszku Béla és Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságénak tagjai, a Központi Bizottság titkárai, valamint; Szipka József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nem rendezik meg Accrában a IX, Világifjúsági Találkozót — így döntött a seregszemle nemzetközi előkészítő bizottságának munkacsoportja, amely Budapes. ten ülésezett. Megvizsgálta a gha- nai katonai államcsíny után kialakult helyzetet és arra a következtetésre jutott: a lezajlott események lehetetlenné teszik, hogy az előre meghatározott időben a ghanad fővárosban találkozzék a világ ifjúsága. A katonai hatóságok feloszlatták a ghanai fiatalok legnagyobb szervezetét, a „Ghana Young Pioneers”-t amely a fesztivál előkészületeinek egyik pillére, fő ereje lett volna. Az új hatalom kifejezésre juttatta, hogy nem hajlandó fogadni a Világifjúsági Találkozó résztvevőit. A munkacsoport ezért — tájékoztatták illetékes helyen az MTI munkatársát — felkérte a nemzetközi előkészítő bizottság valamennyi tagját, az összes nemzeti és nemzetközi ifjúsági szervezetet: mielőbb közöljék a fesztivál további sorsával kapcsolatos álláspontjukat. Külön-külön vagy más tag- szervezetekkel közösen terjesszék nagykövete, aki a szovjet fővárosban csatlakozik a delegációhoz. A küldöttség búcsúztatására a Nyugati pályaudvaron megjelent Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke, Szirmai István, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszelő javaslataikat a seregszemle új helyére, időpontjára, céljaira és az előkészítés módjaira. A gyors állásfoglalások lehetővé tennék, hogy még a közeljövőben összehívják a nemzetközi előkészítő bizottságot, amely az egész világ ifjúsága nevében dönt a további tennivalókról. (MTI) Jobboldali pártok és jobboldali vezetés alatt álló szervezetek nyomást gyakorolnak Sukamo elnökre, hogy az új kabinetbe a baloldal képviselőit ne vegye be. Sukamo most tanulmányozza a Suharto által jóváhagyásra előterjesztett kormánylistát. Az indonéz hadsereg egyik lapja szombaton idézte Kemal Idris tábornok, a stratégiai tartalék főparancsnokának nyilatkozatát, amelyből kitűnik, hogy hamarosan számos katonai személy bíróság elé áll a Szeptember 30-a akcióban való részvétel vádjával. és Púja Frigyes, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetője. Jelen volt a búcsúztatásnál N. R. Seleh, követtanácsos, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma Moszkva Moszkvában az alábbi tájékoztató közleményt adták ki: Az SZKP Központi Bizottsága 1966. március 26-án ülést tartott. Megvitatták azt a beszámolót, amelyet az SZKP Központi Bizottsága terjeszt a párt XXIII. kongresszusa elé. A beszámolóról a plénumnak Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára tett jelentést. A plenum egyhangúlag jóváhagyta a Központi * Bizottság részéről a XXIII. pártkongresszus elé terjesztendő beszámolót. (MTI) Az AFP francia hírügynökség szerint Djakartában azt beszélik, hogy pénteken este további személyiségeket tartóztattak le. Sastroamddjojót, a centrista indonéz nemzeti párt elnökét és Subamiát, az INP másik tagját, aki egyébként a parlament alel- nöke is. Mint az AFP jelenti, szemtanúk szerint elhurcolták lakásáról azt a Hendraningat tábornokot is, akit a kormány annak idején megbízott azzal, hogy a havannai szolidaritási értekezleten Indonéziát képviselje. (MTI) Elmarad az accrai VIT Újabb letartóztatások Indonéziában Puccs és történelem m Irta: Darvasi István Jóllehet a tájékozottabb olvasóknak viszonylag teljes képük van a nemzetközi politika kulcs- fontosságú kérdéseiről, az események szükségessé teszik, hogy a képet időről időre új vonásokkal egészítsük ki. Az Afrikában és Ázsiában legutóbb gyors egymásutánban bekövetkezett katonai államcsínyek szükségessé teszik, hogy ismét szemügyre vegyük az újonnan felszabadult országok, az úgynevezett harmadik világ és a szocialista országok viszonyát. Ezzel természetesen távolról sem akarjuk azt állítani, hogy a pucs- csok között feltétlenül azonosságot kell látnunk. Egyikük-mási- kuk rugói ma még különben sem láthatók tisztán. Az azonban észrevehető, hogy az államcsínnyel hatalomra jutó katonai • rezsimek első lépéseik egyikeként tartják szükségesnek meghatározni külpolitikai orientációjukat és így a szocialista országokhoz fűződő viszonyukat is. Állásfoglalásuk ebben a tekintetben is különböző. Az egyik katonai kormányzat szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a korábbinál jobb kapcsolatot akar a szocialista országokkal, együtt akar velük küzdeni az imperializmus ellen. A másik puccs győztesei viszont még saját taktikájuk szempontjából sem nagyon megfontolt kendőzetlenség- gel foglalnak állást például a Német Szövetségi Köztársaság politikája és a nyugatnémet atomfelfegyverzés, és ezzel új külpolitikai tájékozódás mellett, vagy a szovjet és kínai szakértők elbocsátásával, az NDK kereskedelmi képviseletének bezárásával a korábbi külpolitikai orientáció ellen. Mindenképpen szükség van tehát arra, hogy érintsünk legalábbis három kérdést. Az első a gyarmati rendszer összeomlása. A második a harmadik világ és a szocialista világrendszer országainak viszonya a legfontosabb nemzetközi kérdések szempontjából. A harmadik ugyanezen viszony az újonnan felszabadult országok belső berendezkedése, fejlődése és jövője szempontjából. Az első kérdéssel kapcsolatban elegendő hivatkoznunk arra a közismert és bizonyításra már nem szoruló igazságra, hogy a gyarmati rendszer összeomlása és több mint ötven volt gyarmati ország politikai függetlenségének létrejötte csak azokkal a történelmi változásokkal magyarázható meg, amelyek a világon az elmúlt fél évszázadban zajlottak le: a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, a kínai forradalom győzelmével és a szocialista világrendszer létrejöttével. A világ- politikai erőviszonyoknak mindezzel párhuzamos eltolódása teremtette meg az objektív feltételeket és a szükséges légkört ahhoz, hogy a korábban elnyomott ázsiai és afrikai népek kiharcolhassák és visszanyerhessék függetlenségüket. Enélkül a gyarmati rendszer összeomlása, elképzelhetetlen lett volna. A második kérdés már valami-, vei részletesebb magyarázatot igényel. Mindenekelőtt emlékeztetnünk kell arra, hogy sem a volt gyarmattartó országok, sem a második világháború után új gyarmatosítóként fellépett Amerikai Egyesült Államok nem mondtak és nem mondanak le arról, hogy Ázsia és Afrika országaiban politikai és gazdasági befolyást élvezzenek. Sőt, ahol megtehetik, ma is fegyvert alkalmaznak a felszabadító mozgalmak ellen, vagy — mint Vietnamban — hadat viselnek szuverén szocialista országgá lett volt gyarmati országgal szemben. Mind a már politikailag függetlenné vált, mind a még függetlenségéért küzdő országoknak és népeknek létfontosságú érdekük tehát, hogy a nemzetközi életben érvényesüljenek a nemzeti függetlenség, a területi sérthetetlenség, a nemzeti önrendelkezés és a belügyekbe való be nem avatkozás elved, ideértve természetesen a társadalmi rendszer szabad megválasztásának jogát is. Érdekük továbbá ezeknek a népeknek is, hogy kívülmarad- janak az imperialisták katonai tömbjein, területük ne váljék hadi támaszponttá, érdekük, hogy világrészük és országuk mentes legyen a nukleáris és termonukleáris fegyverektől. Valódi függetlenség csak úgy képzelhető el, ha ezek az elvek a világon mindenütt, világrészek,
