Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
a 2. otóBteÚ*':1 yb&n vagy drága I tudja felvenni a buster- mriédheg íjzükséges tápanyagokat Ebben a tekintetben, a szarvas- marba van előnyösebb helyzetben, mert oksó tömegtakarmá- «jsokfeail, melléktermékekkel termel s azokból állít elő fehérjét. Az üzemekben fellelhető tömeg- >*Écam*ányokat, melléktermékeket: a szövetkezetekben leggazdaságo- üabban a searvasanaiithahús- és tejtermeléssel hasznosíthatják. Az áremelések hatására várható, hogy az állattenyésztésen belül a szövetkezetekben is előtérbe kéről a szarvasmarhaitenyész- tés. A kamvány igyekszik előmoe- dítani az üzemek ilyen irányú törekvését az egész országban, különösen pedig a hagyományos szarvasmarhatartó vidékeken, közödben, háztájiban egyaránt, Fehér Lajos elvtárs beszéde Hinnék érdekében 1966-ra például több mint egymalliárd iorintot biztosít beruházásokban a szarvasomarhatenyésztés fejlesz, téséhez a nagyüzemek részére. Külön is szeretném felhívni azonban a figyelmet arra, hogy a szarvasmarhatenyésztés előtérbe helyezése a hagyományosan sertéstartó megyéinkben — így példáiul Békésben is — nehogy a sertéstartás és hizlalás háttérbe szorításához vezessen. Bármenynyire is fontos szerepet játszik az exportban a vágómarha: a belső eUátásábam a lakosság mégis legtöbbre a sertéshúst becsüli. S erről nem szabad megfeledkeznünk. Törekedni kell a takarmányozási költségek csökkentésére A gyapjú és a vágó juh árának a felemelése bizonyára fokozni í ogija majd a juhtenyésztés iránti kedvet isi Kívánatos lenne, ha lehetőleg valamennyi nagyüzemünk tanítana egy-két nyájat ebből a na. gyom értékes jószágból, amelynek szinte minden porcikáija vagy a tőkés exportot növelő, vagy a tőkés importot csökkentő cikk. Néhány „sepregető” bérfcanyájöt — ahogy Újkígyósom nevezik — pusztán azért is érdemes tartami, hogy a más úton nem hasznosítható területeket, tarlóikat, az őszi keverék tarlójától egészen a fagyig lelegeltessük, s ennek révén értékes gyapjút, juhsajtot és húst kapjunk. A nagyüzemi állattenyésztés fejlesztésének másik igen fontos feltétele a megfelelő takarmánybázis kialakítása. Szövetkezeteink az utóbbi években, egyre nagyobb gondot fordítanak erre. Ezzel kapcsolatban szeretném külön is kiemelni és a többi szövetkezetek elé példának állítani az újkígyós! Aranykalásznak azt a törekvését, hogy teljes egészében saját takarmánybázisra alapozza állatenyésztése fejlesztését. Szövetkezeteink többségében meg íveli teremteni ehhez a feltételeket. Csak helyeselni lehet az újkígyós! szövetkezeti gazdáknak azt a törekvését is, hogy az igen nagy szállítókapacitást lekötő és jelentős költségekkel járó sertés- és marhatápot nem a 33 km-ne levő keverőüziemmiel készíttetik, hanem résziben már berendezkedtek — illetve a közeljövőben berendezkednek — azok helyben történő készitésére. Hazánkban, ahol az üzemek többségében az abrakot maguk a felhasználó gazdaságok termelik, szövetkezeteink fejlődésének mai fokán különösen élesein vetődik fel annak a szükségessége, hogy a megtermelt nyersanyagot minél kevesebb szállítással használják fel az állattenyésztésben. A termelőszövetkezetek többsége ezt mind sürgetőbben kéri, sőt követeli. Ügy vélem, népgazdasági szempontból is nekik van igazuk. A sertés- és marhatápokat ugyanis — amelyek a felhasznált összes atorakmennyiségnek mintegy 70 százalékát képezik, s amelyek szállítása igen költséges — az állattenyésztő telepeken, tehát a fel- használás helyén szövetkezeteink ugyanolyan jód él tudják készíteni, mintha az ipari üzemekben kevernék azokat. Felesleges tehát ide-oda szállítgatoi több tízezer vagonos tételeket. A szállítási és ezáltal a takarmányozási költségek csökkentése mellett mindez előnyösebb azért is, mert ezáltal lehetőség nyílik a saját fehérjeforrások (olajmagüa- ra, borsó-, lucernaliszt, fölözött tej stb.) jobb kihasználására, amellyel végeredményben az im- portfehérjét helyettesíthetjük. A zöldségtermesztést az eddiginél gyorsabb ütemben kívánjuk fejleszteni Engedjék meg az elvtársak, , üzemi palántanevélésre és kertémegpedig az, hogy az Aranykalászban nemcsak kertészkednek, hanem bizonyos mértékig feldolgozásra is berendezkedtek. 900 katasztrális holdon nem is lehet kertészeti termelést folytatni anélkül, hogy a szövetkezet a visszamaradó uborkát, a zoldpa- ra dicsemet s más könnyen romló zöldségféléket — savanyítással, esetleg szárítással — saját maga fel ne dolgozza, mert különben a termés egy része megrotihad, kárba vész. Szövetkezeteink tevékenységét sajnos, a ma még érvényben levő, különböző elavult adminisztratív szabályok igen szűk korlátok közé, lényegében a szűk értelemben vett: növénytermesztésire és állat- tenyésztésre szorítják. Pedig a megtermelt nyers termékek egy részét — különösen a zöldség-, gyümölcsféléket — a termelés helyén 1 eiiet a legkönnyebben ipari feldolgozásra előkészíteni. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek jelentős része éppen a nagy tömegű termelés folytán képes is ezt gazdaságosan elvégezni. Emellett foglaltak állást a Központi Bizottságnak a gazdasági irányítás átfogó reformjával kapcsolatban nyilvánosságira hozott irányelvei is. A szövetkezetek tevékenységének a jövőben is természetesen döntően a mezőgazdasági termelésre kell kiterjednie. Ezt azonban a tsz-ek a helyi adottságok és a népgazdasági erőforrások jobb kihasználása, jövedelmük növelése érdekében hasznosan egészíthetik ki olyan termelő- és szolgáltató tevékenységgel, amelyek iránt helyi vagy országos igények jelentkeznek és ezek kielégítése a népgazdaság számára előnyös. A felvásárlási áremelések közvetve batnak ki a gazdák részesedésére hogy még egy újkígyósi példára hivatkozzam, mégpedig arra, ahogyan itt a zöldségtermelést néhány ev alatt felfejlesztették, öt évvel ezelőtt az újkígyósi Aranykalászban mindössze 38 kh-on folyt kertészkedés. Tavaly már 905 kh-on. Hogyan sikerült ezt elérniük? Az eredmény főleg annak köszönhető, hogy Újkígyóson van Kezdeményezés, jó értelemben v etít vál'lalkozószollem. A vezetők és a tagság — néhány külső szerv aggályoskodása ellenére — mertek vállalkozni arra, hogy saját erőből egyszerű, olcsó „sizer- tás” kivitelezésű hajtatóházakat építsenek, s ezzel megalapozzák zöldségtermesztésüket. A megyei elvtársak megértették a szövetkezet kezdeményezését. A kezdeményezés bevált. A hajtatóházak három éve üzemelnek, beruházási költségeik már az első évben megtérültek. Szövetkezeti vezetőink jöjjenek el tapasztalatszerzésre, riportereink fényképezzék ezeket a „szerfás” hajtatóházakat, hogy minél többen láthassák, hogyan lehet olcsón, jövedelmezően nagyszetre berendezkedni. A harmadik ötéves tervben zöldségtermelésünket az eddiginői is gyorsabb ütemben kívánjuk fejleszteni. Ezt követelj tőlünk a belső ellátás, s főleg a növekvő exportigények kielégítése is. A már megkötött nemzetközi megállapodások lehetővé teszik, hogy zöldségexportunkat számos cikkből az eddigi többszörösére növeljük. Mezőgazdasági üzemeink éljenek ezzel a lehetőséggel! Különösen előnyösen fejleszthetik zöldségtermelésüket a Békés megyei termelőszövetkezetek mert adottságaik jók. A békéscsabai új, korszerű, nagy konzervgyár folyamatos kiszolgálása ezt meg is követeli. E gyár létesítése, üzemeltetése véleményem szerint nagy serkentő erő a belterjes és jövedelmező zöldségkultúrák fellendítésére az egész megyében s ez az erre vállalkozó mezőgazdasági üzemeknek is jól felfogott anyagi érdeke. Az újkígyósi jövedelmező kertészkedésnek van még egy figyelemre méltó, példamutató, sőt követesse méltó vonatkozása Kedves Elvtársak! Termelőszövetikiezeteainkiben lényegében a héten kezdődtek a zársizamadó és tervtárgyaló közgyűlésék. Ma még csak előzetes becsléseink vannak a tavalyi évről, ezért a mostani közgyűlésekkel kapcsolatban mindössze két kérdésre térek ki röviden: az amortizáció részleges bevezetésére és az üzemi tervezés továbbfejlesztéséi«. Termelőszövetkezeteink mind ez ideig nem írtaik le az amortizációt, pedig eszközeik egy része évről éve avult, sőt kiesett a termelésből és újakkal kellett pótolná azokat. Ez a gyakorlat igen megnehezítette a tisztánlátást. Lényegében azt eredményezte, hogy sem az üzemek vezetői, sem a gazdasági vezető szervek nem látták világosan, tulaj dőltképpen mennyi is a termelőszövetkezetek tiszta vagyona. A leltárak évről évre igen jelentős vagyongyarapodást mutattak, de ez jórészt névleges vagyonnövekedés volt. E gyakorlat a gazdálkodásra is kihatott, mert a szövetkezeti vezetők általában nem számoltak azzal, hogy az állóeszközök elhasználódása számukra költséget jelent és döntéseiknél legfeljebb a hitelvisszafizetés terheivel számoltak. A felvásárlási árak emelésével most lehetőség nyűt arra, hogy a szövetkezetek a gépek, berendezések és járművek után leírják az amortizációt. Az áremelés révén nyert többletbevételeik nagyobb részét erre fordítják a termelő- szövetkezetek. Tehát a gépi amortizációs alap kötelező megvalósításából, mint saját pénzügyi forrás. ból pótolhatják majd elhasznált gépeiket. A mostani áremelés tehát nagyobb részben nem a tagok közvetlen részesedését növeli, hanem a gazdálkodás rendbetételét, pénzügyi megalapozását — a jövőt szolgálja. Közvetve persze a későbbi években ez is kihat majd a tagok jövedelmére, részesedésük növelésére. Ahogyan a jövőben gyarapodnak a termelőszövetkezetek önálló gazdálkodásának pénzügyi alapjai, úgy erősödnek majd az üzemek gazdasa- gálag s ennek megfelelően emelkedni fog a tagok közösből származó jövedelme is! A szövetkezeti önálló gazdálkodás pénzügyi alapjainak a megerősödése, nevezetesen a gép- amortizációs alap megvalósítása, természetesen kihat a beruházások rendszerére is. Ahogyan a múlt heti országgyűlésein több képviselő is felvetette, számolnia kell ezzel többek között a gépiparnak is. Várható ugyanis, hogy nagyobb igény jelentkezik majd a mező- gazdasági gépek, elsősorban a munkagépek iránt. A gépiparnak tehát fel kell készülnie arra, hogy valóban szükségletre termeljen, s kielégítse a mezőgazdasági üzemelt igényeit, különösen a speciális munkagépek iránt gyorsan növekvő igényeit! A termelőszövetkezetek önállóságát voltak hivatva előmozdítani a mezőgazdasági tervezés to_ vábbfejlesztíésére múlt ősszel tett lépések is. Ismeretes, hogy 1966- ra már a különböző termeltető vállalatok kapták meg a felvásárlás tervszámaft. A tervezés mostani rendjében nem a tanácsok, hanem a vállalatok képviselői tár gyalnak a szövetkezetek vezetőivel, hogy miből mennyit termeljenek és a megállapodásokat szerződésekbe foglalják. Magyarán: kereskedelmi módszerekkel kötik meg a szerződéseket a szövetkezetekkel. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy indokolatlan volt az aggodalom a tervezés új rendszere miatt, ez a változtatás mint kezdeti lépés nagyon jól beleilleszkedett a gazdaságii irányítás soron következő átfogó reformjába. Megértek tehát a feltételek arra, hogy a korábbi, gyakran adminisztratív irányítás helyett valóban a tervszerű befolyásolás eszközeit érvényesíthessék. Az eddigi adatok azt; mutatják, hogy a tervezési módszer korszerűsítésére tett intézkedések kedvezően hatottak a növények területi elhelyezésére, s javították a termeltető vállalatok, valamint a termelősizövetíkezetiek kapcsolatait. A szövetkezetek igen kedvezően fogadták a tervezés továbbfejlesztésével kapcsolatiban tett intézkedéseket, sőt azt várják, hogy további lépéseket tegyünk ezen az úton. Végleges eredmények még nincsenek, de az eddig megkötött szerződésekből már lemérhető, hogy a szerződéskötések, néhány növénytől eltekintve, előnyösebben alakulnak, mint az utóbbi években. Megítélésünk szerint a kereskedelmi módszerekkel megkötött szerződések realitása nő. Mindez azt is jelenti, hogy a tervezés fejlesztésére tett lépéseink még inkább megalapozzák a mezőgazdasági célkitűzéseik megvalósítását! A mezőgazdasági terv néhány fontosabb kérdése Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban kitérjek még az idei mezőgazdasági terv néhány fontosabb kérdésére. Éves tervünk célkitűzése a szerződéskötésekben nagyrészt már realizálódott. Az országos előirányzatokat kenyérgabonából, rostkenderből, rostlenből, fűszerpaprikából, konzerv, és hűtőipari zöldségfélékből néhány százalék kivételével leszerződték az üzemek. A tavalyi jelentős árintézkedések és a termelési problémák megoldására tett kezdeti lépések kedvező fordulatot hoztak a tőkés fizetési mérleg javítása szempontjából fontos bükkönyfélék szerződéskötésében is. Szöszösbükköny- ből az üzemek például már a múlt év végéig 11, pannonbük- könyből 33, tavaszi bükkönyből 32 százalékkal túlteljesítették a szerződéskötési előirányzatot. Van azonban még bőven tennivaló néhány fontosabb cikk és több kisebb jelentőségű növényféleséget illetően. Nem alakult eddig kielégítően a szerződéskötés cukorrépából, dohányból, napraforgóból, hagymából. Különösen nagy a lemaradás a mák, a seprű- cirok, a gyógynövények és a cikória esetében. Termelőszövetkezeteinkben most folynak a zarszámadó közgyűlések. Ezúton is felhívom a szövetkezeti vezetők és tagság figyelmét: tegyenek meg mindent az idei szerződéses termelési terv sikeres megvalósításáért. Békés megyében, ahol különösen jó adottságai vannak a cukorrépa, a vöröshagyma és cirokszakáll termesztésének, úgy vélem, becsületbeli kötelesség is, hogy behozzák a lemaradást! Az őszi gabonavetések nagy része a november eleji esőzések után kelt ki, a korán beköszöntött télies időjárás miatt nem erősödött meg. Ez arra figyelmeztet, Jelenleg súlyosbítja a helyzetet, hogy a decemberi viszonylag enyhe időjárás és a sok eső miatt a vetéseken is belvíziek keletkeztek. A meg nem erősödött, alighogy kikelt búzavetés a több napos vízborítást nehezen bírja, kipusztul. A vízlevezetés az esetek többségében a nagy hidegek és a hó miatt jól szervezett és sok munkát követel. A vetések megmentése érdekében azonban mindent meg kell kísérelni, s el kell végezni a belvizek időben való levezetését! A másik fontos tennivaló a tél végi fejtrágyázás időben történő és szakszerű elvégzése. Jelenleg elegendő nitrogénműtrágyával rendelkezünk. Szövetkezeteink — ahol még nem tették meg — azonnal rendeljék meg a műtrágyát, hogy amikor a fej trágyázás elvégezhető, egy napot se késsenek. Készüljenek fel az őszi gabonáikban sokszor nagy kárt oko zó felfagyások hengerezéssel történő megelőzésére, a vegyszeres gyomirtás elvégzésére is. A kormánynak az idei tervvel kapcsolatos intézkedései kedvező feltételeidet teremtettek a munkához, a terv teljesítéséhez a mezőgazdasági üzemekben is. A párt és a kormány nagyra értékeli a mezőgazdaság szerepét a népgazdaságban. Meg vagyunk győződve arról, hogy a mezőgazdaság dolgozói, a termelőszövetkezeti tagok, vezetők jó munkájukkal bebizonyítják, hogy méltóak erre a bizalomra. Parasztságunk a múltban a gazdálkodás mostoha viszonyai között is sokszor tanú- jelét adta politikai érettségének, szorgalmának. Most a közös gazdálkodás feltételeinek javulásával, önálló gazdálkodásuk erősítésével még inkább ezt teszi: a haza és dolgozó népünk iránti szeretettől hogy az üzemekben a kalászosok, áthatva, felelősségének tudatában, tel végi, kora tavaszi ápolását a j fegyelmezetten dolgozik az idén szokásosnál nagyobb szervezett- is a mezőgazdaság termelésének séggel, megfelelő időben, szaksze- i sikeres megvalósításáért — fejezte rüen kell elvégezni, | be beszédét Fehér elvtárs.