Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
(Fovyunai, az 1. oldabriR.) Ste*)0sű3yoaása miatt az utóbbi években gyakorta találkozhattunk. Az eimutt öt év ugyanis fiatal eaocÉaíMsta mezőgazdaságunkban csupán a legszükségesebb alapok berakásához volt elegendő. Még sok-sok esztendő erőfeszítései szükségesek ahhoz, hogy mezőFehér Lajos elvtárs beszéde gazdasági nagyüzameiiácet, különösen szövetkezeti gazdaságainkat anyagilag, műszakilag kellően megalapozzuk, termelésüket korszerű színvonalra emeljük. A munkaerőhelyzet alakulása A mezőgazdaság fejlődésének reális értékelésekor nem tekinthetünk el a munkaerőhelyzet alakulásától sem. Az országban kevés az olyan hely, mint Újkígyós, ahol bőven van munkaerő s a tagságnak csak egyhanmada 60 éven felüli, a többi azon aluli, sőt, egyharmada 40 évnél fiatalabb. A falvak többségéből a fiatal munkaerő nagyobb része elvándorolt az iparba, építőiparba, főleg az állami szektorba, ahol jobban megtalálják számításukat. A mezőgazdaságban sok helyütt az öregek és az asszonyok maradtak. Kiöregedett, munkában elfáradt emberektől sem az iparban, sem a mezőgazdaságban nem lehet annyit várni, mint a javakorabe- üektől. A mezőgazdaságnak ezt a mai adottságát, kialakult kedvezőtlen állapotát csakis a falusi életkörülmények javításával — mintáz előbb már említettem —, a munkásalkalmazotti népességéhez való közelítésével s a mainál lényegesen gyorsabb ütemű gépesítéssel lehet megváltoztatni. Ezekre gazdaságpolitikánkban szintén nagyobb súlyt fogunk helyezni. E téren, a termelőszövetkezetek társadalombiztosítási szolgáltatásai terén komoly előrelépést jelent kormányunknak az a határozata, mely szerint ez év július fejlesztésére, a családi pótlék kiterjesztésére. A gazdaságpolitikai intézkedéseken, a megfelelőbb anyagi ösztönzésen túlmenően azonban az is szükséges, hogy falusi ifjúságunk jobb belátásra jusson. Felismerje, hogy a városra való felesleges tódulás helyett otthon is szükség van az ő két keze munkájára, tudására. Falun is megtalálhatja számításét, ha szorgalmas, ha iparkodik. Hisz a fold meghálálja annak, aki jól műveli, fiatalnak, öregnek egyaránt! Nincs értelme tehát a földhöz, a hagyományhoz fűződő szálak elszaggatásának. ttjaink és leányaink úgy is szolgálhatják a falu és város közti különbségek csökkentésének ügyét, ha otthon maradva serénykednek szövetkezetük jó megalapozásán, mielőbbi felvirágoztatásán, a falu kulturális íélemeiésén. Az általam előbb felsorolt adottságok — hozzávéve a kedvező vagy kedvezőtlen természeti feltételeket alapvetően meghatározzák a mezőgazdaság teljesítőképességét Az utóbbi években ezen sokat rontottak az elemi csapások: az aszály, az árvíz és belvíz, a különböző kártevők élszaporodása, a száj- és körömfájás, tavaly a hosszmi tartó korai őszi fagyok. Ennek ellenére a mező- gazdaság eleget tett a legalapve1-től sor kerül a betegségi ellátás, több igények kielégítésének. Világviszonylatban is jó terméseredményeket értünk el Tavaly búzából a magyar mezőgazdaság történetében a legnagyobb hozamot értük el, 12,5 q termett holdanként. Ennek köszönhető. hogy most már a második éve nem szorulunk kenyérgabona-importra A termés elég lesz újig, sót. több mint egy hónapra elegendő átmenő készletünk még marad is. A kenyérgabona-probléma megoldásában fiatal szocialista mezőgazdaságunk nagy lépést tett előre, s ezt dolgozó népünk megelégedéssel nyugtázza. Itt említem meg, hogy Békés megye búzából szintén kiemelkekának köszönhető, hogy állatállományunk jelenleg nem kisebb, hanem nagyobb, mint korábban volt. Persze, továbbra is elővigyázatosnak kell lennünk, mert éppen a napokban közölte a külföldi sajtó, hogy néhány nyugat-európai országban — Nyugat-Német- országban, Svájcban, Hollandiában — újabb erőteljes fertőzés lépett fél s a betegség igen nagy területeken elterjedt. összefoglalva a tavalyi esztendő mezőgazdasági eredményeit, megállapíthatjuk: annak ellenére, hogy a termelést legalább 3—3,5 milliárdos elemi kár érte és így dő átlagot, 14,1 q-t ért el tavaly, az éves termelési és felvásárlási Még jobb eredménnyel dicseked- j tervet nem teljesítettük, hetnek az újkigyó&i szövetkezeti gazdák, akik búzából 19,3 q átlagterméssel büszkélkedhetnek. Ahogy az itteniek kiszámították: ez egy kilogrammal emelte meg az országos átlagot. A kenyérgabonán kívül tavaly jo termésünk volt még cukorrépából (170 q/'kh.). Kukoricából a 'termésátlag mór második esztendeje haladja meg a 16 q-t. Békés megyében szintén kiemelkedő, sőt rekord volt a kukoricatermés, túlhaladta a 21 q-t, Újkígyóson pedig a 31 q-t. Ez nagyon jó eredmény! Nemcsak országos, de világviszonylatban is annak számít. Az állatállományt tavaly igien nagy mértékben sújtotta a száj- és körömfájás. Emiatt legalább egymilliárd forint károsodás érte mezőgazdaságunkat. A betegséget azonban végül is leküzdöttük. Ezért nagy elismerés illeti mindazokat — elsősorban az állatorvosi kart, az állattenyésztési és állategészségügyi dolgozókat, a tanácsi embereket, a mezőgazdaság dolgozóit, akik fáradtságot nem ismerve küzdöttek a betegség visszaszorításáért. Munkájuknak, továbbá a jó tenyésztő munfélvásárlás másfél százalékkal (350 millió forinttal) volt több az előző évinél. Parasztságunk a nehéz viszonyok között is helytállt, szorgalommal, kitartással, becsülettel igyekezett feladatainak eleget tenni. A tavalyi összfelvásárlásból a zöldségfélék kivételével sikerült a belső fogyasztást valamennyi fontosabb élelmiszerben kielégíteni, s emellett a korábbihoz képest még a mezőgazdasági exportot is jelentősen növelni. Szocialista mezőgazdaságunk — néhány termék kivételével — évről évre megtermeli azt a meny- nyiséget, ami az ország számára szükséges. Ha a mezőgazdaság termeléséből csak a belső fogyasztást kellene fedezni, a legtöbb cikkből, így húsból és zöldségfélékből is a mainál lényegesen jobb ellátást biztosíthatnánk. Hazánk azonban nyersanyagokban szegény, jelentős behozatalra szorul, amelyért igen fontos piacokon főleg mezőgazdasági cikkekkel tud fizetni. Népgazdaságunk elsőrendű érdeke tehát, hogy a mezőgazdasági exportot növeljük. Az utóbbi években a mezőgazdasági termelés szerény, de mégsem jelentéktelen mértékű emelkedése révén egyaránt növelhettük a lakosság fogyasztását és az exportot. Az átszervezés befejezéséhez, 1961-hez viszonyítva 1965- ben hazánk lakossága egy főre számítva 14—15 százalékkal több élelmiszert és élvezeti cikket fogyasztott, miközben a mezőgazda- sági export is 50 százalékkal nőtt. A mezőgazdaság évről évre igen jelentős bevételi többlettel járul hozzá külkereskedelmünk s ezáltal népgazdaságunk egyensúlyához. Export—import aktív egyenlege a múlt esztendőben már túlhaladta a 2,3 milliárd devizaforintot, kétszerese volt annak, mint amennyit a magángazdálkodás éveiben produkált. A export—import-egyenleg tervét tavaly 102,4 százalékra teljesítettük. A mezőgazdasági cikkek és élelmiszerek eladásából nyert devizáért a mezőgazdaság számára szükséges anyagokon és gépeken kívül igen jelentős mennyiségű ipari nyersanyagot és gépet vásárolunk. A mezőgazdaság fejlesztése ezért a belső ellátás fokozása mellett külkereskedelmi szempontból sem pusztán paraszti érdek, hanem egyúttal az egész munkásosztály, az egész dolgozó nép elsőrendű érdeke is. Az ár- és bérintézkedések szorosan Összefüggnek a termelés hatékonyságának növelésével Kedves Elvtársak! Egy héttel ezelőtt tárgyalta az országgyűlés az idei költségvetést és foglalkozott egyúttal az 1966-os terv legfontosabb összefüggéseivel is. Az idei népgazdasági terv fő célkitűzése a termelés és a gazdaságosság növelése és ezzel egy- időben a népgazdaság egyensúlyának a szilárdítása. Ennek érdekében a terv az iparban szolidabb, 4—6 százalékos termelésfejlesztést, a mezőgazdaságban pedig, a tavalyi gyengébb terméshez viszonyítva, 4—5 százalékos növekedést irányoz elő. A termelésnek az eddiginél rugalmasabban. kell alkalmazkodnia a külföldi és belföldi felhasználók szükségleteihez. Ennek megfelelően az iparban a minőség javítását, a műszaki fejlesztést, az export fokozását és a jobb készletgazdálkodást helyezzük előtérbe. A mezőgazdaságban pedig a kenyérgabonának hazai termelésből való fedezését, a takarmánybózis fejlesztését, a fontosabb élelmiszerekből a belső ellátás javításával egy időben az export fokozását. Egyik legfontosabb célkitűzésünk, hogy az ipari termelés növelését 80 százalékban a munkatermelékenység fokozása útján érjük el. Ezt állandósítani szeretnénk a harmadik ötéves terv további éveiben is. A nemzeti jőve delem megfelelő ütemű növelésének ugyanis ez az egyik fő forrása. Ahhoz, hogy ezt megvalósít- hassuk, következetes és szigorú létszámgazdálkodást kell folytatnunk. A gyárak egy részében, továbbá az adminisztrációban határozottabban kézbe kell venni a fölös munkaerő átcsoportosítását olyan ágazatokba és munkaterületekre, ahol arra valóban szükség van. Szerintem nem származna belőle nagy szerencsétlenség — sőt, a népgazdaság érdekét szolgálná—, ha az üzemen belüli fölös munkaerő fokozatos átcsoportosítása során a faluról elszármazott munkaerőt visszairányitanák a mezőgazdaságba. A falu szívesen fogadná őket, nagy szükség lenne rájuk a mezőgazdaságban! A kormány utasítást adott az irányító hatóságoknak ' arra is, hogy az idei esztendőben érezhetően csökkentsék a vállalati adminisztrációt, s ezzel együtt az adminisztrációs létszámot. A leépített, megtakarított létszám után felszabaduló béralap mintegy háromnegyed részét a reálbérek növelésére lehet fordítani. Az állami igazgatásban ez az arány 59 százalékos. E foganatosítandó intézkedéseknek többek között az is célja: kisebb, gyorsabb, egyszerűbb, olcsóbb legyen az adminisztráció s — kevesebb a bürokrácia. Az 1966. évi tervvel egyidőben nyilvánosságra hoztuk az idén megvalósítandó ár- és bérintézkedéseket iß. Ez helyes volt két okból is: egyrészt, mert ezek az órés bérintézkedések a legszorosabb összefüggésben vannak az idei tervvel, a termelés hatékonyságának növelésével, másrészt a közvélemény időben tájékozódhatott az intézkedésekről. Ennek ellenére az intézkedések nyilvánosság elé tárása meglepetést okozott. Az aggodalmaskodók az életszínvonal növekedését féltették azoktól. Most, miután az utóbbi hetekben már nyilvánosságra kerülték az elhatározott béremelések, továbbá nyugdíj- és családipótlék-emelések is, néhány nappal ezelőtt pedig a húsáremelések és ezzel együtt a 2sir- és szalonnafélék árának csökkentése, továbbá az elég jelentős arányú textilárleszállítás, a közvélemény lassan megnyugszik. A családok konkrét számvetést készíthetnek, s többségük meggyőződhet arról, hogy jövedelmük végső soron növekedni fog vagy pedig azonos marad, illetve számottevően nem változik. Nyugodtak lehetnek afelől is, hogy az árváltozásokkal érintett cikkekből az elkövetkező hetekben mindenből elegendő mennyiség áll a lakosság rendelkezésére, az olcsóbb élelmiszerekből és textilárukból is. A kormány gondoskodott erről. És gondoskodik arról is, hogy sehol burkolt áremelés ne legyen. Ezt szigorúan ellenőrizni fogja. Egyre többen meggyőződhetnek majd arról is, hogy a kormányintézkedések fő célja — az utóbbi hetekben mint már számos alkalommal nyomatékosan hangsúlyoztuk — bér- és árrendszerünk olyan reformjának elkezdése, amely a népgazdaság minden területén jobban, hatékonyabban ösztönöz majd a termelési feladatok megoldására, fejlődésünk gyorsítására. A kormány ezzel a népgazdaság fejlődésének ütemét kívánja fokozni s ennek révén megteremteni az életszínvonal javításának alapjait az elkövetkezendő években. Ezt a célt szolgálja a reálbérek növelésére fordított kétmilliárd forint is. A jövőben egyre inkább rátérünk arra a gyakorlatra, hogy az életszínvonalat főleg a reálbérek útján emeljük és nem annyira közvetett úton, tehát a reáljövedelmek útján. A közvetett juttatások egy részét is reálbér formájában, a borítékban adjuk majd oda a dolgozóknak. A munka hatékonysága növelésének ugyanis a tapasztalatok szerint legcélszerűbb, leghatékonyabb útja a közvetlen reálbérnövelés. A dolgozók is ezt becsülik a legtöbbre. Érdemes röviden kitérni arra, hogy dolgozóink többsége — különösen a szövetkezeti parasztok — kezdettől fogva fegyelmezetten, sőt megértesse) fogadták a meghirdetett változásokat. A dolgozók nagy többsége bízik a párt és kormány politikájában, a politikai és gazdasági vezetésben, mert a gyakorlatban győződött meg arról, hogy az az ő javát szolgálja. A szocializmus építésében eddig megtett út, de különösen az utóbbi tíz év eredményei kézzel foghatóan bizonyítják, hogy gazdaságunk fejlesztésében összes gondjainkkal együtt helyes úton jártunk és járunk. Mi tette szükségessé a felvásárlási árak emelését ? Tisztelt Közgyűlés! Engedjék meg, hogy külön is kitérjek még néhány mezőgazdasági kérdésre. A meghirdetett gazdasági intézkedések kedvezően érintik a mezőgazdasági termelést és a parasztság jövedelmeit is. Már a múlt ősz folyamán felemeltük több mezőgazdasági termék, pl. a burgonya, a napraforgó, a rizs, az étkezési bab, továbbá több zöldségféle és aprómag árát. Január 1-tól pedig három forinttal emeltük a vágómarha, egy forinttal a hízott sertés, 1—1,50 forinttal a vágójuh, tizenöt forinttal a gyapjú kg-kénti átlagát, 30 fillérrel a tej árát és 52 forinttal a búza mé- termázsánkénti átlagárát. Mi tette szükségessé a bekövetkezett jelentős felvásárlási áremelést? Döntően a mezőgazdasági termelés növelésének ösztönzése, amelyet a magángazdálkodás időszakában, 1957-ben kialakult s a megváltozott körülmények miatt elavult árrendszer már nem tudott biztosítani. Az eddigi árak több terméknek, különösen az állati termékeknek még az önköltségét sem fedezték. A húst és a tejet a szövetkezetek nagy része ráfizetéssel termelte. Az alacsony mezőgazdasági árszínvonal s a viszonylag magas ipari termelői árak miatt a termelőszövetkezetek kb. egyharmada évről évre veszteséges volt, s csak külön dotációkkal, állandó hitelelengedésekkel, prolongációk. kai lehetett pénzügyi helyzetükön kisebb-nagyobb mértékben segíteni. Az idei felvásárlási áremelésekkel megtettük az első lépéseket azon az úton, hogy az eddig kialakult kedvezőtlen pénzügyi helyzeten és finanszírozási gyakorlaton fokozatosan s idővel gyökeresen változtassunk. Számos további intézkedésre van még szükség, amelyeket a gazdasági irányítás átfogó reformjának keretein belül más fontos tennivalókkal összehangolva fogunk megvalósítani. Az azonban már az eddigi tapasztalatok alapján is biztosra vehető, hogy mezőgazdasági üzemeink kedvezően fogadták az idén megtett első lépéseket. Termelési szempontból különösen szeretném felhívni szövetkezeteink figyelmét a szarvasmarhaállomány fejlesztésére A szarvasmarhatenyésztés mind a belső fogyasztás, mind az export szempontjából egyik legjelentősebb mezőgazdasági ágazatunk. A mezőgazdaság összes termelésének több mint 13, az állattenyésztés termelési értékének pedig 28—30 százaléka ebből az ágazatból származik. Az állattenyésztésből származó export értékének majdnem 40 százalékát a vágómarha-, a sajt- és vajkivitel adta. Tehát a szarvasmarhatartás a legnagyobb devizaszerző állattenyésztési ágazat. Jelentőségét növeli, hogy az export zöme nyugati tőkés országokba irányul. Igaz, hogy a szarvasmarha több takarmányból állítja elő a húst. mint a sertés. De azt is tekintetbe kell venni, hogy melyik állatfaj, milyen takarmányban, olcsó (Folytatás a 3. oldalon.)
