Békés Megyei Népújság, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-02 / 27. szám
U66 február 2. 5 Széria 750 eves Cs Csak nagyon kevesell tudják, hogy a térképen legtöbbször fel •sem tüntetett községnek szép és légmúltba nyúló története van. C'sorvásról nincs még monográfia, mint Újkígyós, Csanádapáca, Orosháza és néhány környező község és város múltjáról, jóllehet egyszer erre is sor kerül. Annál is inkább, mert a korai feljegyzések — Nagyváradi török defterek és egyéb Írásos emlékek — alapján 750 éves a falu. XI. Endre inagyar király korája« épült. Ekkor még ó-dédszláv nyelven Chorvasnak: Homokosnak hívták. II. Endre feleségének, Oertrúdnak befolyására németeket telepített az országba és vármegyéikre menő területeket ajándékozott nekik. A csorvási pusztaságot is egy német úr birtokolja (1206—17). Csorvás első ismert lakója egy Bagya nevű jobbágy, akit ura a német engedetlensége .mia tt tűzzékvassal kínozott, A te_ repülj nemigen fejlődött, mert a rémeteknek csupán néhány csa- iádra volt szükségük, akik méneseiket, gulyáikat gondozták. Több mint két évszázad kellett ahhoz, rogy a község, Csorvás őse, igazi településsé fejlődjön. 1458-ban' már a gerlai uradalomhoz tartozott, Abiánii II. Tamás birtoka volt. Ebből az időből ismeretes Kiss Keiiemen jobbágy, akit a gyulai adótisztek a gyulai vásáron elfogtak, elvették kocsijait és lovát. A község első bírája Előkés Gergely volt (1471), ő ügyelt a község határának rendjére. Csorvás lakosai általában igen szegények voltak. A puszta vizenyős, mocsaras és nádakkal tarjutott földje többnyire csak félvad gulyák és ménesek legeltetésére volt alkalmas. 1556-ban 26 kapu után szedte az adót Abránfi Boldizsár és Pejkes Péter földesúr. Ebben az időben valamennyi töldesúr külön bírát tartott jobbágyai megfékezésére. 1563-ban már 57 család lakta a községet, 285 lélek. Juhos-ok, Bereczky-k, Vasky-k. A törökök 30 házat tartottak nyilván adó- könyveifcben. Az egyébként is sanyargatott, nyomorúságban élő csorvásiakat 1595-ben T. Achmed török szultán, seregei pusztítatták ed, a falut pedig rommá égették. Ettől az időtől nyoma veszeti Csorvásnak. 1720-ban hallani újra a csorvá- si pusztáról. A környékbeliek legelőnek használták. 1730-han Harruckem báró udvari szállító kapta a királytól és ő bérbe adta a bolgár származású Kaesemag családnak. Később, 1745—55-ben a gyulai lakosság bérelte mindaddig, amíg a gyulai uradalom jószágkarmányzója a városi elöljáróság baklövése folytán megszerezte az uradalom javára. Majorságként használta. Az új Csorvás, melyet gulyáiról Csordásnak orvas Munkáskor 170 taggal. Vezetője Horváth András. A Népszava így ír róluk: „Mindennap szaporodik eggyel.” A mezei munkások május í-re készülődtek. A végtelen elnyomás akcióegységbe állítja a Munkáskor tagjait. Az elöljáróság nem jó szemmel nézi működésüket, ezért Horváth Andrást, a Munkáskor elnökét ‘ kiutasítja Csorvásról. A belügyminiszter a Munkáskört is betiltja. A mozgalmat nem lehetett: elnyomni. 1893-ben a II. Intemaei- onálé kongresszusán a csorvasiak , , , , „ ___ , is szép számmal képviseltetik mai s hívtak, csak 1856-ban kezdett! gufcat Követelik a Munkáskor 1 oítifvWl llo.! r, i, . v ■ .„1 — .,1 — 11 w, ’ *1 .. I ... .... __ f elépülni a törökök áltat lerombolt falutól keletre. Első bírója Paraszka János, első jegyzője pedig Putics János közbirtokos. A lakosság gyulai, orosházi és csabai lakosokból verbuválódott ösz- sze, akik itt kaptak földet és legelőt. Letelepedtek. Gremsperger József 1896 után mérnöki rendszer szerint telepítette a falut. Egyenes, fásított utcák, járdák, állami házak épültek. Ahol nemrég még Rózsa Sándor, Babály betyárjait kergették a hajdúk, új élet kezdődött Szántották, vezették a Hajdú-völgy, a kétsopronyi vizek partját. Birtokok alakultak. A nagybirtokokkal együtt ráül a kapitalizmus is a község nyákára, 2034 ku- lákbirtok mellett Almádi Gézáné, Küszler Henrik, Ladies Gyula, Nemes Albert gróf, Prágh Géza, Reek Géza, özv. Sztajanovics Gyuláné, Sváb J ános, Wagner Dánielné, özv. Weinckhedm Ká- rolyné, Weinckheim Mária grófnő. Weinekheim Maitild grófnő, Zalai Antal né, a Csorvésd Uradalom Rt. és Csorvás község tartja kezében az összes művelhető földet és javadalmait. A falu lakosai cselédként élnek a környező birtokokon. 1891-ben bontja zászlaját a munkásmozgalom. Megalakul a működését. Tallián Béla megyei főispán azonban nem engedélyezi. A csorvásiak válasza az 1906, 1907, 1912-es aratósatrájk, az egymást érő bérkövetelések. A Tanácsköztársaság is nagy visszhangra talál a faluban. A bukás v után 26 férfit és nőt börtönöznek be kommunista magatartásáért és tevékenységéért. Ez sem szünteti meg a további munkásmozgalmi tevékenységet. Elkeseredett harc folyt továbbra is az elnyomó osztály, a nagy- birtokosok és kizsákmányolok ellen. Az ádáz és történelembe illő küzdelmeknek végül is 1945, a felszabadulás vetett véget. Az évszázadokra visszanyúló nyomorúságnak egy csapásra' lett vége. Ezt a korszakot és kezdetét már minden csorvási lakos jól ismeri és soha nem feledi él. Most, amikor 750 óv távlatából nézzük egy falu történelmét, bízvást elmondhatjuk minden szégyenkezés nélkül: Csorvás nép« harcos zászlóvivője volt kezdettől az ember szaibadságvágyának. Ma mér több mint tízezer lakos él az egyre fejlődő, szépülő termelőszövetkezeti faluban. 750 éves, jubileumi évének kezdetén csak sikereket és sok boldogságot kívánhatunk minden lakosának. Pálvölgyi András Samu Kálmán Helyzetjelentés a békéscsabai Építők kultúrotthonból A színház épületének tatarozá- si ideje alatt, 1963 augusztusától 1966 január elejéig az Építők Trefort utcai kultúrotthona nyújtott otthont a Jókai Színháznak Békéscsabán. A kultúrotthon igazgatójával, Cselovszki Pállal és Uhrin László gazdasági vezetővel való beszélgetés során mindenesetre megállapítható, hogy az Építők kultúrotthona helyiségeinek a színház részére történt részleges átengedésével az elmúlt két és fél esztendő alatt olyan áldozatot hozott, amely időszak után az intézmény életét szinte újból kell szervezni. Ezek a követelmények nagy feladatot rónak az otthon vezetőségére. Emlékeztetnek arra,' hogy az Építők kultúrotthona rangos helyet foglalt el a város fiatalságának életében.' Mivel a kultúrotthon megfelelő helyiség hiányában az utóbbi években a szórakozási lehetőségeket, táncos összejöveteleket, műsoros esteket, stb. nem tudta nyújtani, a fiatalság másfelé orientálódott és most újból való visszaszerzésük szinte létfeltételként jelentkezik. Gazdasági vonatkozásban is igen komoly — és egyelőre pénzügyi kihatásaiban fel se mérhető — feladatot jelent pl. a kultúrterem helyreállítása. Ugyanis itt a sorokban rögzített, állandóan •mozgásban levő színházi széksorok annyira fellazították a parkettburkolatot, hogy azt sürgősen javítani kell. Úgyszintén megviselt a falak állapota is. Amennyiben ezek és még sok más kérdések rendeződnek, a legjobb esetben márciusban lehet szó az itteni munka tervszerű és az újabb elgondolásoknak megfelelő megkezdéséről. Terveik lényege mindenekelőtt annak a sokrétű kulturális munkának a rendes mederbe terelése lesz, ami azelőtt is jellemezte az otthon tevékenységét és aminek jelentőffiéhpempős krémmel gondozott arcbőr 2344 ] Ügy nyújtózott az utca a XX. század második felének dereka táján végig, níínt gatyakorcban a pertli; rejtetten, de tartósan. Lakói, akár az idő karámjában kényszerűen összeszokott dolgok, tudtak isi, nem is, törődtek is, nem is egymással. Ha találkoztak, köszöntek s néhány szót váltottak az időjárásról, mert, hogy az semmibe sem kerül. Időnként kölcsön kértek egymástól olyan holmikat, eszközöket, teszem azt lámpabelet, kerti szerszámot, főzőüstöt, disznóölőbár- dot, hurkatöltőt, ami az egyiknek volt, a másiknak ilem. Gondolták, így jobban járnak, mintha ki-ki megvásárolja a boltban magának. Vágáskor kóstolóval viszonozták a szívességet, de hagyományosan azonos adagokban; centire egyforma hosszú kolbásszal, hurkával, grammra egyező súlyú tepertővel. Egyikük sem járt jobban vagy rosszabbul, a csomagolt disznóság egyszerűen csalc gazdát cserélt. De így voltak ennek az Akkurátus utcának a lakói egymás irányában az érzelmi, erkölcsi dolgok- ( kai is. Nem örülni, nem sajnálkozni, nem törődni — ez volt itt a törvény. A gyanúsak titka Történ t, hogy az egyik házacska lakója ethalá- lóztávál megüresedett. A távol élő rokonság eladta. Fiatal házasok költöztek bele. Éttől kezdve az Akkurátus utcában valami nagyon felborult. A környék csendjét felverte a munkából térő férjecske fütyörészése, a dolgos menyecske dalolása. Az utcán .mindenkinek köszöntek, még az iskolás gyerkeknek is olyannyira előre, hogy ha akarta volna, se tudta volna ebben megelőzni őket senki. Mindig kedvesen érdeklődtek szomszédjaik hogyléte felől. Segítettek, amiben csak tudtak s ha kölcsön adtak valamit, nem vártak cserébe még csak hálál- kodást sem. Az utca óslakóí — életükben először — össze- súgtak-búgtak: — Gyanús pár ez az új pár nagyon! Ki tudja, milyen gonosz érdekből így akarnak közéjük fura- kodni, a többi szomszéd bizalmába férkőzni. Óvakodjon, vigyázzon mindenki, akinek kedves az utca régi élete! Egy meghökkentő eset különösen alátámasztotta gyanújukat. Régi szokásként mindenki csak a háza sarkáig söpört, egyetlen vonással sem odébb. A szomszédnak végezzen ingyen munkát? Hogyisne! De ezek az újék! Házaszögletüktől arrébb még jó néhány seprőhúzással rávertek munkájukra. Most a nagy havazások alkalmával is. Mi ez, ha nem agyafúrt lázadás az ősi szokásmód ellen? Súlyos rontás előszele száguld a bezsaluzott ablakok alatt! Csupán egyetlen ember, a hetedikes Laci gyerek nem osztozott a riadalomban. Meg is mondta a szüleinek: — Rendes ürgék az új szoanszédék! — Mit prézsmitáisz, te kölyök? — csattant fel az apja, akit nemrég paprikázott fel az a szokatlan eset, hogy amikor a ház előtt megcsúszott a zsák darával, az éppen arra haladó új szomszéd felsegítette őt, a zsákot meg bevitte neki egyenesen a kamrába. — Tán a titkukat is tudod, hogy miért olyanok, amilyenek? — Tudom, bizony! — vágta ki felcsillanó szemmel a fiú. Apja nyomban betapasztotta a száját: — Meg ne mond, amíg az utca néptét ide nem riasztom. Hadd tudjuk meg mindnyájan egyszerre, hogy aztán lecsaphassunk... Az utolsó szót már csak magának suttogta. Így esett, hogy amit Akkurátus utca népe még sosem tett meg, közös érdekből egybegyűlt. Lacit apja az asztalra állította: — Most aztán bökd ki bátran, fiam, a titkot! Minden tekintet a legénykére szegeződött, aki a kinyilatkoztatás hevületével kiáltotta: — Önzetlenség! A gyülekezet tagjai értetlenül bámultak egymásra, mivelhogy ez számukra hottentottául hangzott. — Ün-zet-len-ség — szótagolta a fiú, majd a megmagyarázhatás : örömével hadarta: — Az j iskolában is tanultuk: az i úttörő, ahol tud, segít. I Hát ez is ilyesmi. Senki sem értette, de j mindenki hahotázott, ■ azt hívén, hogy az új 1 szomszédék afféle kivénült pajtások. Üj Rezső sége még csak megnőtt a szomszédos munkásszálló mintegy 250 lakójának szórakozási, művelődési igényeivel. A színjátszók, az Irodalmi Színpad tevékenysége szintén már olyan hagyományokra és eredményekre támaszkodik amelyek elismert helyet biztosítanak az együttesnek Békéscsaba, sőt a megye kulturális életében. Ez évi elgondolásaik között szerepel mintegy nyolc műsoros est rendezése, a vasárnap délelőtti gy ermekfoglalkozások kiterjesztő - se és a nagy népszerűségnek örvendő és igen látogatott nyugdíjas klub fenntartása, amely célra az építőipari nyugdíjasok részére különterem áll rendelkezésre hetenként háromszor. Mindebből nyilvánvaló, hogy a békéscsabai Építők kultúrotthona életében nem egy korszak zárult le az elmúlt két és fél esztendői során, — amelynek törése a Jókai Színház megsegítése következtében állott elő —, hanem egy olyan szükségszerűen előállott helyzet időszaka, amelyből az újból való feltörés lendüléte további eredményes munkának lehet az erőforrása. Ékre garancia a kultúrotthon aktivistáinak tettrekészsége é> régtől ismert lelkesedése is. (s—i) Válasz egy levélre járdaügyben Szerkesztőségünket Békés- szentandrásról levéllel kereste lel B. K. Béke utcai lakos. Panaszkodott levélírónk, hogy ahol ó lakik, nincs járda és kifogásolta azt is, hogy hiába kérik a tanácstól, nem válaszolnak kérdéseikre Sem. A levélre Pálus András, a községi tanács vb-elnöke a követte zőket válaszolta: elismeri a panasz jogosságát és szólt arról is. hogy a községfejlesztési alapból az elmúlt évben az ivóvizei) átás * valósították meg. Egyévi kö/- sógfejlesztési alapjuk 512 ezer forint. Ebből ebben az évben 2J0 ezer forintot a törpevízmű társulat számára biztosítottak, rrug 186 ezer forintot a köztisztasági fürdő OTP-kölcsönének visszafizetésére. De a községfejlesztési alapot terheli még 65 ezer forint a közkifolyók utáni vízdíjra és 24 ezer forintot pedig társadalmi ösztöndíjra fizetnek. Az együttes összeg így is meghaladja az ah bevételét. A községi tanácselnök értesített bennünket arról is. hogy 1967-ben már nem kell fizetni a törpevízmű társulatnak és így lehetőség nyílik arra hogy a Kossuth-telepen elkezdői a betonjárda építését is. Úgy érezzük, mindkét le\ él jogos panaszt és helyzetet tükröz és talán a megoldás is adott már. Ne menjen el szerencséje mellett! Korszerű családi házat személyautóval és garázzsal, kétszemélyes, 12 napos egyiptomi utat, különböző új típusú személyautókat, hűtőszekrényeket, rádiókat és több ezer értékes tárgyat nyerhet a Szerencse-sorsjáték e havi húzásán. Vegyen még ma Szerencse-sorsjegyet Ara: 4,— Ft.
