Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
í 1966, Január I, 4 Szombat Tapasztalatunk a sajtó tájékoztatásáról — Uondjfl feárenj kdwy emeleitr e’yi+efrek fHZ Csak a |émdrn6k ^itatítc>ílTa.ta> éai^nak,. Az üzemi demokrácia további erősítésére törekszünk A pártalapszervezetek nem a naptári év végén készítenek számvetést. Ez csak közbeeső állomás, amikor azonban mégis érdemes visszagondolni egy hosszabb időszak munkájának eredményeire, az esetleges hibákra, hogy a jó módszereket hasznosítsuk, a rosz- szaikból pedig tanulságot vonjunk le. A Budapesti Bútorgyár gyulai a keresetben is az előnye. Baj volt azonban a szemlélettel. A nagyüzemi munkára önmagában is át kell formálódnia az embernek. — Az volt az első gondja a pártalapszervezetnek, hogy ehhez segítséget nyújtson — kezdi Dorogi János, a gyáregység párttitkára. Az 1964 decemberi párthatározat végrehajtása sem történt zökSzociálpolitikai intézkedések nyomában Magyarbánhegyesen Ai 1966-ra tervezett szociálpolitikai intézkedések várható hatását latolgatjuk a magyarbánhe- gyesi Egyetértés Tsz központjában. Hogy miért éppen ebben a tsz- ben, annak nyomós oka van. Legutóbb októberben jártam a mezőkovácsházi járásnak ezen a . észén. Akkor a cirokban dolgoztak. Az egyik idősebb tsz-gazda azzal fogadott, hogy az a brigád, amelyben ő is dolgozik, a „legfiatalabb” a növénytermesztésben. Átlagos életkoruk 63 esztendő. Fakult szemű, őszbecsavarodott fejű, fáradt arcú férfiak és nők, magúkra maradt szülők, nagyszülők valamennyien. Hová lettek a fiatalok? Sorolták, hogy kinek a lánya, kinek a fia merre, melyik ipari szembe került. A városiak azt tartják: falun könnyű az élet. Ennek a kontrasztja, hogy a falusiak mégis városba települnék. Miért? A város a ma emberének jobban biztosítja a komfortos életet, mint a falu a falubéliéknelk. Vajon Magyarbán- hegyes termelőszövetkezete elöregedett volna, ha a városhoz hasonló kereseti lehetőséget, élet- és munkakörülményt nyújt? Jócskán volt bizonyos előítélet is— főként a fiatalabb korosztályban — a szövetkezeti falu holnapja iránt. Fajó Lajos tipikus példája ennék. Tavaly még hajnali négy órakor kelt és este hét órakor tért haza családjához a városból. Keresete alig érte el, vagy csak olykor haladta meg az 1400 forintot, ilyen havi keresetet a szövetkezet is biztosít, sőt ha a háztáji gazdaság bevételét is ideszámítjuk, akkor a jövedelem vaiameny- nyivei itt még több is. Fajó hosz- szas tépelődés után visszatért. Reményi Miklós főkönyvelő említette, hogy ebben az évben — vagyis 1965-ben — 50—55 fiatal kiérte felvételét a szövetkezetbe. Az elöregedés folyamatát talán sikerül megállítaniok. Ezzel kapcsolatban több határozatot hoztak és valósítottak meg. Kedveznék a fiataloknak. Harmincéves korig minden megszerzett munkaegységre 4 forint jutalmat adnak. A házasulókat 500 forinttal, a gyereket várókat pedig 400 forinttal segítik. A huzamos ideig betegeskedőknek napi fél munkaegységet írnak jóvá egyéves időtartamig, a tbc-s betegségben szenvedőknek pedig két esztendeig. Ezenkívül minden *óvben a legjobban dolgozókat jutalomkirándulásra küldik. Üdülésre is tekintélyes összeget költenék. A szövetkezet évente a szociális kiadásokra 200 ezer forintot fordít. Ezer család osztozik ezen az összegen. Ebből bizony nem sok jut a többgyermekes családok támogatására. Bár az ezer családbóL háromnál több gyermeke mindössze 5—6-nak van. (Eddig ennyien kaptak családi pótlékot.) A kétgyermekes családok számát 110-re becsülik. Az 1966-ra előirányzott állami szociálpolitikai intézkedésből ezek a családok is részt kapnak. A családi pótlék rendezésének tehát nagy jelentősége lesz ebben a faluban is. Farkas Mátyás tsz bércsoport- vezető a számok összefüggését kutatta, miután a falu szociálpolitikai kiadásai és a kapott juttatások kerültek szóba. A szövetkezet csaknem ezer családjából 285 a nyugdíjas. Az Országos Nyugdíjintézet évente 900 ezer forint nyugdíjat folyósít. Ehhez az ösz- szeghez a tsz havonta 30 ezer forintot utal az SZTK számlájára. Ebben az összegben azonban tsz- tagonként benne van a hat forint orvosi, a 27 forint öregségi járulék, továbbá a 4,5 forint baleseti biztosítás is. A falu a havi 30 ezer forintnál tehát eddig is jóval többet kapott vissza. Van azonban olyan falura áramló anyagi, amely nem kerül közvetlenül a bérjegyzékre, a borítékba. De maradjunk csak továbbra is az egészségügyi ellátásnál. Bartha Mihály tsz-elnök tavasz óta injekcióra jár. Hetenként 60 forint értékű gyógyszert kap s mindez 10 forintjába kerül. Magyarbánhegyesen naponta több Bartha Mihályt fogad az orvos. Jelenleg tízszerte több a beteg, mint korábban. De ez csak azért van, mert az emberek apró-cseprő dolgaikban is az orvost keresik. SZTK nélkül az egyszeri rendelés személyenként 50 forint lenne A gyógyszer is teljes áron állna a betegek rendelkezésére. Ha valaki a tsz- családból kórházba megy, mondjuk mandulamű tétre, a 9 napos kezelés 1080 forint lenne. Ki tudná megmondani ebből a faluból kiket, hány napon át gyógyítottak 3965-ben is a megye különböző kórházaiban? S mindezt tsz-ta- gonként havi 6 forintért! A társadalom jelentős anyagiakat fordít a falu szociálpolitikai ellátására és ez mégis kevés. Több kellene, de miből? Minden egyes intézkedés anyagi alapokon áll és csakis így lehet tartós. Ha a falu a lehetőségekhez mérten keveset termel, akkor az országos árualapba is kevesebb értéket ad, vagyis a falu is kevesebb anyagit kaphat vissza közvetlen vagy közvetett formában. Magyarbánhegyesen tovább kellene javítani a falu, a termelőszövetkezetbe tömörült gazdák, családok szociális helyzetét, a többgyermekes családok jövedelmének kiegészítését, a fiatalok támogatását, de miből? Köztudott, hogy a megyében az itt működő tsz több száz holdon nem teljesítette búzavetéstervét! Sok terményük még a határban van! Így hát az újabb intézkedések megtételéhez a magyar bán- hegy esieknek is többet kellene önmagukból adni. A falura "áramló szociálpolitikai intézkedések csak akkor lehetnek erőteljesebbek, ha ehhez jól szervezett, gazdaságos munkával járulnak hozzá Magyarbánhegyesen is. Dupsi Károly 16. A kocsit szokott helyén hagytam, és elindultam a Canyonhoz A bejárat előtt magamra húztam a csuklyát. Vaksötét fogadott. Semmit, senkit nem láttam. Ekkor megszólalt egy hang, amely nagyon emlékeztetett a Nagy Mágus recsegő hangjára. De most mintha kevésbé recsegett volna. Alighanem a fekete csuklya vér? — Bevallom, kissé — feléltem S őszintén. Alighanem a fekete csuklya lehetett rajta, azért volt láthatatlan és beleolvadt a sötétségbe. Több mint egy óráig álltam szemben a láthatatlan Nagy Má8-as számú gyáregységében 1965- ben mindjárt az év elejétől jelentős fejlődés indult meg. Egymás után érkeztek a korszerű gépek az üzembe, amelyek lehetővé tették a szalagszerű termelés kialakítását. A fellendülés a dolgozók megelégedettségét váltotta ki, mert ha nem is mindjárt, de hamarosan megmutatkozott kenőmentesen. A fejlesztés és több újítás bevezetése rendszeres normakarbantartást követelt. A gyáregység vezetősége ebben igen körültekintően járt el. Minden változtatást a dolgozókkal való eszmecsere előzött meg, s bár voltak ellenvetések, nagy többségben mégis reálisnak tartották a szigorítást. Az sem tetszett egyeseknek, hogy a termelés gazdaságosabbá tételéért bevezették az anyag norma szerinti keretutalványozását, amire már régen szükség lett volna és más intézkedések is történtek. — A feladatokat előzőleg taggyűlésen is megbeszéltük. A párttagok az üzemrészekben megmagyarázták a dolgozóknak, hogy a saját érdekük is ezt kívánja — mondja Dorogi János. Az első fél év — bár a tervét a gyáregység nem tudta még teljesíteni — sok tanulsággal járt. Főként azzal, hogy ha fegyelmezettebben, gazdaságosabban dolgoznak, több a kereset. A határozatok végrehajtásának — amelyeknek a kommunisták szószólói voltak — végeredményben ők is hasznát látják. Most érthetően leginkább az ár- és bérrendezésre vonatkozó intézkedések foglalkoztatják itt is a dolgozókat. Amikor a taggyűlésen tárgyaltak róla, elhangzottak ugyan ellenvetések, de legtöbben helyes magyarázattal próbálták megvilágítani az értelmét. „Ha sokaknak kissé kedvezőtlen is, kamatosán megtérül majd” — érveltek. A kommunisták egységes álláspontra helyezkedtek ebben a kérdésben is, és ha még mindig folynak a viták róla, a munkakedv nem romlott, jó a hangulat. Igaz, hogy az üzem több dolgozójának kertje, udvara van, állatokat tarthat, a helyi közlekedés gussal, és hallgattam a Birodalmi Mágus különleges parancsát. Amikor befejezte szavait, elémtolta a kisasztalt a foszfo- reszkáló koponyával. Felesküdtem a Nagy Műveletre, ahogy a Nagy Mágus a Birodalmi Mágus parancsát nevezte. Aztán útnak bocsátott. Kóválygó fejjél bandukoltam a sötét erdőben a kis tisztáshoz. A kocsimban szokatlan dolgot vettem észre magamon: a volánon nyugvó kezem reszketett. Nem is tudom, hogyan értem ki az országúira. Egész idő alatt a Nagy Műveleten járt az eszem és ez csak növelte izgalmamat. Nem mentem haza, hanem a Riadó Klubba hajtattam. Jimmy örvendezve fogadott. árának az emelése pedig egyáltalán nem hat ki. Könnyebb tehát a helyzet, mint Budapesten vagy más ipari gócpontokon. Persze egy évvel ezelőtt, amikor még igen rossz viszonyok uralkodtak az üzemben, sokaknak a keresete a felét sem érte él a jelenleginek, bizony nehéz helyzetet teremtett volna egy olyan intézkedés, amely jövedelemcsökkenést is von maga után. 1966-ban két- és háromajtós szekrény lesz egységünk új gyártmánya. A termelékenység jelenlegi fokán az eddigi munkáslétszám már magas. — Tehát létszámcsökkentésre kerül sor? Dorogi élvtárs a kérdésre így válaszd: — Senkit nem küldünk él, legfeljebb — ha szükséges lesz — fegyelmi úton. Ügy határoztunk, hogy a hasznos hulladékból kis bútort gyártunk majd. Akinek nem lesz helye a főtermék készítésénél, az majd ezt csinálja. A kezdeményezésre némiképpen már kihat a gazdasági irányítás reformjának elve, amely a vállalatok tevékenységének általános céljául megjelöli a megrendelők igényeinek mennyiségi, minőségi és időbeni legjobb kielégítését, valamint a jövedelmezőség rendszeres növelését. — A vállalat minden támogatást megad a gyáregységnek, de követel is — folytatja Dorogi elvtárs. — S aligha akad már valaki, aki ne tartaná helyesnek az ilyen módszert. Azt is elmondja, hogy a kialakult viszonyok között szükségesnek mutatkozik az üzemi demokrácia erősítése. — Arra törekszünk, hogy a munkások bátran mondják meg a véleményüket, és tegyenek javaslatokat, hiszen ki-ki a maga szű- kebb munkaterületének jobb ismerője lehet, mint a legmagasabb képzettségű szakember. Ezek az apró „pluszok”, amelyeket ők adnak össze, együvé rakva értékben százezreket jelenthetnek. Ahogy Dorogi élvtárs elmondja még, nagy jövő vár a gyáregységre. 1966-ban 14 millió forintos beruházással megkezdik a további fejlesztését, amelyből ötmillió új épületekre, a többi gépekre jut. Nagyszerű új évi ajándék. Pásztor Béla — No, öreg fiú, miért lóg az orrod? Csak nem hagyott ott az asszony? — veregetett hátba jó dallasi szokás szerint — Képzeld, valóban otthagyott — feleltem savanyú képpel, de magamban örültem Jimmy kérdésének. Legalább elterelte gondolataimat a Birodalmi Mágus megbízatásáról. — Tu- dod-e, kivel szökött meg? — Nem én. Még csak nem is sejtem — vigyorogta Jimmy barátom, de én ravasz szeméből kiolvastam, hogy dehogyis nem sejti a csibész! Sőt mi több: biztosan tudja, hogy Boundy rendőrfőnök-helyettes a csábító, — Boúndyval — mondtam, mintha semmit sem sejtenék. — Boúndyval?? Ki hitte volna erről a szigorú rendőrről, hogy ilyen Rómeó?! No, azért ne lógasd az orrod. Oda se nein! Van még Peggy is a világon. A ragyogó, isteni, démoni Peggy, aki testestől-lélkestől a tiéd! — Igazad van, Jimmykém. S igyekeztem vidám képet vágni. — Peggy az enyém most már mindörökre! Whiskyt ide, az asztalomra! Hadd folyjon, mint a Missisippi! Ma este mindenki az én vendégem! S jöttek a pincérek sorban egymás után, hozták az üvegeket, poharakat, és mindenki, aki aznap a hazafiasok Riadó Klubjában pókerezett, az én — Kisregény —
