Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
IM6. január 1. 5 Szombat Üdvözlet Taskentből Az elmúlt napokban rég wem látott baráttól, Vaszilij Limár- jevtöl, megyénk kedvelt Vasziljától hozott baráti üdvözletét a posta. Több ezer kilométerről, a nagy Szovjetunió ázsiai városából, Taslcentből írta baráti sorait. Onnan küldi minden kedves ismerősének, jó barátjának, Békés megye dolgozó népének jó kívánságait az 1966-os évre. Kívánja, hogy munkánkat jó egészségben, békében és boldogságban tovább gyümölcsöztessiik, erősödjön és viruljon népeink megbonthatatlan barátsága. Úgy érzem, mi is mindannyian hasonló jókat kívánunk az örökké mosolygós és tetterős Vaszil barátunknak és rajta keresztül az egész szovjet népnek. Boldog új évet „Sz novim Gödöm!” A falu ereje Sokat lehetne vitatkozni azon, hogy mennyire egységes közösség már a mai falu. Kétségtelen azonban, hogy a közös gazdálkodásból fakadó azonos érdekek közelebb hozzák egymáshoz az embereket, a családokat is, s eltűnőben vannak a hagyományokon, a vagyonkülönbségeken alapuló korlátok. Ebben az alakuló, újfajta közösségben könnyebb már nagyobb csoportokat együttes cselekvésre buzdítani. Ennek biztató jeleit lépten- nyomon tapasztalhatjuk. A legbeszédesebbek azok a jelek, amelyek együttes cselekvésben, közös erőfeszítésben nyilvánulnak meg. Ilyen tény például az, hogy a községfejlesztési tervek összeállításánál évek óta számolnak a falu lakóinak társadalmi munkaerejével és munkakészségével, mint a legbiztosabb fedezetű forintösszeggel. A tervekben úgy számolnak a 20, 30 vagy 40 ezer forint értékű várható társadalmi munkával, hogy az csak több lehet, kevesebb nem. S a gyakorlat be is bizonyította, hogy csaknem mindenütt több lett, s szinte sehol sem kevesebb. Vagyis biztos a fedezete a tervezett ösz- szegnek! Néhány nappal ezelőtt az egyik községen mentem keresztül, s benéztem a községi tanácshoz: mi újság? Semmi különös, mondták, legfeljebb egy-két hónap múlva lesz, amikor megkezdődik a falu vízhálózatának megépítése. De erről egy szót se még, mert csak tárgyalások folywhlskymet itta. Az asztalokat összetoltuk. Végighúzódtak az egész hatalmas termen. És folyt a whisky, mint a Missisippi — le a torkunkon. Éjfél felé előkerült Peggy is. Pár perc múlva pedig Finley lányai is betoppantak. Véget ért a műsoruk az Atom-bárban, s miután meghallották, hogy a Riadó Klubban ingyen mérik az italt, csapatostul átszaladtak. Az Atom-bár ugyanis az utca túlsó oldalán volt és csak az aluljárón kellett átjönniük, máris a Riadó Klubban voltak. Alaposan beszeszeltem. Szemem előtt tótágast álltak az emberek, majd hirtelen forogni kezdett vélem az egész helyiség. Peggy látva, hogy nagyon megártott az ital, felszaladt az irodába Jimmyért. Néhány markos legény segítségével felvittek a titkárságra és lefektettek a he- verőre. Pokolian rosszul voltam. Alighanem alkoholmérgezést kaptam. Mindent kiadtam magamból, de a rosszullét, a szívgyengeség csak nem aikart elmúlni. Peggy megrémült és orvosért telefonált. Jött is pár perc múlva és szíverősítő injekciót adott. Bittől jobban lettem és mély íloniba merültem. Míg én az igazak álmát aludtam, odalent a nagyteremben — még mindig az én kontómra — tovább dőzsölt a társaság. Reggenak, mekkora részt vállalna a közelben fekvő bánya, hogy lesz, mint lesz. Az azonban már bizonyos, hogy a falura 170 ezer forint értékű társadalmi munka elvégzése jut, amit természetesen — mondták — vállal is. Megvallom: az összeget, s a benne rejlő munkamennyiséget hatalmasnak találtam, nem nagy faluról van szó, hogy bírja majd teljesíteni? Meg is kérdeztem, s még mielőtt a tanácstitkár válaszolhatott volna, a valamilyen ügyben ott tartózkodó két idősebb férfi csaknem egyszerre felelte: „Miért ne menne? Hiszen a magunk vizéről van szó, ilyenkor mindenki annyit dolgozik, amennyit csak tud”. A tanács- titkár pedig — nem értve kételkedésemet — kimutatást vett elő íróasztalából, s elmagyarázta, hogy az idén 30 000 forint értékű munka volt a tervezett, de ezt már a harmadik negyedévben teljesítették. A negyedik negyedévben végzett társadalmi munka — a ráadás. Ezek után már másnak látszott a 170 ezer forint ügye, valahogy könnyebbnek, kevesebbnek tüjit a magabiztos válaszoktól. S arra gondoltam, hogy ezt (az összeget is bátran betervezhetik, mert van rá fedezet: a közös akarat, közös erő. A mai falu erejével lehet és kell már számolni minden tekintetben. Az alakuló újfajta, szocialista közösségben egyre könnyebb már az egész falut átfogó cselekvésre buzdítani. lig duhajkodtak és akkor is csak azért hagyták abba, mert mindnyájan hullarészegek voltak és nem tudtak már inni, sem menni. Elterültek a fotelekben, heverőkön, a legtöbben pedig a padlón és ott nyomta el őket a buzgóság. A lányok természetesen egy-egy férfi ölében kötöttek ki és a puha emberi testen alud- ták a részegek mámoros álmát. Peggy egész éjjel velem maradt és igazi hitvesként ápolt. Reggel Jimmy kíséretében lementünk a kocsimhoz és beszálltunk. Peggy ült a volán mellé. Jimmy pedig még egyszer megszorította a kezemet és így szólt: — Fel a fejjél, öreg fiú! — és hátba vágott. — Este okvetlenül gyere el! Megígértem és hazahajttat- tunk. Peggy nyomban átvette a háziasszonyi teendőket: kitakarít- tatta a lakást, a szakácsnőnél megrendelte az ebédet, a szobalányt pedig bevásárolni küldte. Miután végzett ezekkel a dolgokkal, levetkőzött és hozzám bújt az ágyba. Délután négy órakor ébredtünk fél. Már kész volt az ebéd. Kettesben elfogyasztottuk. Ebéd után ismét ledőltünk pihenni. Én pipára gyújtottam, Peggy cigarettára. Beszélgettünk. Jövőnkről, hogyan fogjuk berendezni életünket. (Folytatjuk) Gondolatok a barátságról Függetlenség, gazdasági fel- emelkedés, népi hatalom, mindezek egy-egy kifejező, megvalósult formái annak a barátságnak, melyet a magyar és szovjet nép hosszú évtizedek óta formál. A történélem sorsfordulói — népeink közös akaratából — úgy alakultak, hogy ma egy nagy szocialista világiközösségnek vagyunk tevékeny tagjai. Tetteink és figyelmünk a jövőre irányul, de úgy, hogy nem feledkezhetünk Leningrad legrégibb párttagja, Petrov elvtárs a Békéscsabai Vasipari Vállalat munkásaival meg az elmúlt időszak eseményeiről sem. nulmányoztuk eredményeit. Ez érthető is, hiszen a szovjet emberek történelmi tettei iránt érzett hála és megbecsülés mellett az is érdekli a dolgozókat, hogy milyenek mai gazdasági eredményeik, mélyek jövőbeni elképzeléseik. A szovjetunióbeli eredmények közvetve vagy közvetlenül a mi társadalmi és gazdasági eredményeinket is befolyásolják. A növekedés szembetűnő. A mai Szovjetunió iparának a most befejeződő hétéves tervében az évi átlagos növekedési üteme 9,1 százalék, szemben az Egyesült Államok 3,9 százalékával. Talán egy kiragadott adat még jobban érzékelteti a fejlődés nagyságát. A forradalom előtti Oroszországban, 1914-ben mindössze kétmilliárd kilowattórával szemben, ma már az évi villamosenergiatermelés túllépi az 500 milliárd kilowattórát. A fejlődés e néhány adata is bizonyítja a Szovjetunió nagyságát, gazdagságát, mélyből bennünket is részesít a kölcsönös egyenjogúság és testvéri segítőkészség alapján. Ezt bizonyítja és váltja valóra többek között az elmúlt hónapokban megkötött új ötéves magyar—szovjet árucsereforgalmi szerződés is. Ha tovább vizsgáljuk a barátság alakulása* a számok és eredmények tükrében, akkor szőkébb hazánk, Békés megye életéből is igen jelentős példákat lehet felsorolni. Amíg 20 évvel ezelőtt 100 ezer kaszáspár vágta a rendet, ma több mint 300 darab SZK típusú szovjet kombájn takarítja be időben a holdankénti 14 mázsás búzatermést. Földjeinken a kedveit e téren is kaptunk segítséget. Megyénk tudományos életében, a gyógyítás területén, a termelő- munkában mindenütt megtaláljuk a jó politikai és szakmai fel- készültségükről, szerénységükről ismert, Szovjetunióban tanult ösztöndíjasainkat. Ezek az emberek vállalva a nehézségeket, a munka nehezebbik részén kezdték és becsülettel helytállnak. E barátság ápolása társadalmi üggyé vált, mely politikai és gazdasági munkánk egyik alapját képezi. Ennek a nagy társadalmi összefogásnak, a barátság ápolásának egyik igen komoly és tevékeny részese a Magyar—Szovjet Baráti Társaság. A felszabadulástól kezdődően következetesen hirdette és valósította meg a Szovjetunió megismerésének számtalan formáját. Munkájáyal elismerést és megbecsülést vívott ki dolgozó népünk körében. A szovjet és magyar nép sikereinek rendszeres ismertetése mellett igen nagy jelentőséget tulajdonít a két nép személyi, közvetlen ismeretsége fokozásának. Ezt szolgálják a közkedvelt magyar— szovjet baráti találkozók, élménybeszámolók, a baráti levelezés és a turizmus különböző formái. Megyénk dolgozóinak érdeklődését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1957-től idáig csaknem kétezer személy járta Szovjetunióban, ismerkedett a kinti élettel és emberekkel. A felszabadulás 20. évében április és augusztus hónapban két „Béke és barátság” különvonat indult 620 Békés megyei dolgozóval — zöA barátsági érzés az emberi lélekben és tudatiban mind olyan megtörtént eseményekre alapul, mélyek kitörölhetetlenül élnek bennünk. Melyek is ezek a történelmi események? Ha csak a legnagyobbakat nézzük, feltétlenül beszélni kell arról a százezer magyar vöröskatonáról, akik önként segítettek a Nagy Október vívmányainak megvédésében, vagy az 1945-ös felszabadításról, amikor szabadságunkért több százezer szovjet harcos áldozta életét. Sajnos, van egészen közeli esemény is, amikor társadalmi vívmányaink megmaradásáért újból szovjet emberek is áldozták életüket, biztosítva az ellenforradalom leverését. Ha csak e legkiemelkedőbb eseményeket vizsgáljuk és hozzátesszük azt a nagy gazdasági és kulturális segítségadást, melyet kaptunk és a jövőben is kapni fogunk, úgy azt látjuk, hogy ez a barátság mérhetetlen, érzésekkel és számokkal csak megközelítően tudjuk kifejezni. Igen, félemelkedtünk. Ma a kölcsönös érdekek, az egyenjogúság, a közös ügy élve alapján mindjobban igyekszünk felzárkózni a Szovjetunió mellé. Ehhez a felzárkózáshoz meg is teremtődött a A szovjet hadsereg „Gavrilov” szereplése becsületes, dolgos kezek szorgos alkotásai alapján egy olyan politikai és gazdasági alap. mely biztosítja a gyorsabb fejlődést. Mindennapi életünkben hangoztatva vagy anélkül jelen vannak azok a tények, melyek szocialista jövőnk fejlődését, a Szovjetunióhoz való barátságunkat ei- szakíthatatlanná teszik. Felszabadulásunk 20. évében fokozott figyelemmel fordultunk a Szovjetunió felé, vizsgáltuk, taSzovjet— belorusz miniszteri d< Belorusz és lánctalpas szovjet traktorokból több mint 1700 darab hasítja a barázdát, végzi a mezőgazdaságii munkát. Az együttműködés ilyen és ehhez hasonló formáival találkozunk az élet más területein is. Ilyen például a szarvasi ÖRKI, mély az öntözéses gazdálkodás terén végez kísérleteket és osztja meg művészegyüttesének vendég- Szarvason. tudományos eredményeit. A Gyulai Fa- és Fémbútoripari Ktsz, mely az 1966-os termelési kapacitásának 80 százalékát felhasználva a Szovjetunióba gyárt bútorokat több mint 30 millió forint értékben. A Békéscsabai Konzervgyár rendszeresen indít gyümölcs- és zöldségküldeményeket. Eredményeink eléréséhez jól képzett politikai, szakmai vezetőkre, szervezőkre volt szükség és legáció baráti látogatása Gyulán. méhen tsz-parasztokkal és üzemi munkásakkal — Kijevbe és Moszkvába. Szovjet barátaink olyan szeretettel fogadták őket és mutatták be eredményeiket, hogy egész életükre kiható élménnyel gazdagodva tértek vissza. Az elmúlt években a megismerés kölcsönössége alapján több mint 1400 szovjet ember ismerkedett megyénk dolgozóival, szép tájainkkal. Ezt a személyes és kölcsönös megismerést az MSZBT is egyik igen fontos politikai munkának tartja és a jövőben tovább fokozza ez irányú ténykedéseit, bővítve a szakmai és egyéni megismerés lehetőségeit. Megyénk ifjúsága körében csaknem négyezer tanuló van rendszeres levelező kapcsolatban szovjet fiatalokkal. Évente több ezer iskolás vesz részt a szép kiejtésű orosz nyelvi versenyeken, és a felnőttek is nagy igyekezettél tanulják az orosz nyelvet. Mindezek mutatják, hogy a barátság gondolata és ténye megyénk dolgozóiban is tudatos érzéssé válik. Ezt ápolja és erősíti minden szovjet barát, mind, aki egyetért a békével, az új építésével. , Erről a barátságról készít számvetést az MSZBT, melyet megyei konferenciákon, illetve januárban országos kongresszuson vitat meg a társadalom minden rétegében dolgozó aktivistákkal. E tanácskozási fórumokon elhangzottak további feladatokat jelentenek, mélyek megvalósítása a magyar—szovjet barátság, a szocializmust építő élet, a béke érdekében, mindannyiunk érdekében történik. Dr. Pankotai István
