Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

IM6. január 1. 5 Szombat Üdvözlet Taskentből Az elmúlt napokban rég wem látott baráttól, Vaszilij Limár- jevtöl, megyénk kedvelt Vasziljától hozott baráti üdvözletét a posta. Több ezer kilométerről, a nagy Szovjetunió ázsiai városából, Taslcentből írta baráti sorait. Onnan küldi minden kedves ismerő­sének, jó barátjának, Békés megye dolgozó népének jó kívánsá­gait az 1966-os évre. Kívánja, hogy munkánkat jó egészségben, bé­kében és boldogságban tovább gyümölcsöztessiik, erősödjön és vi­ruljon népeink megbonthatatlan barátsága. Úgy érzem, mi is mindannyian hasonló jókat kívánunk az örökké mosolygós és tetterős Vaszil barátunknak és rajta keresztül az egész szovjet népnek. Boldog új évet „Sz novim Gödöm!” A falu ereje Sokat lehetne vitatkozni azon, hogy mennyire egységes közös­ség már a mai falu. Kétségtelen azonban, hogy a közös gazdálko­dásból fakadó azonos érdekek közelebb hozzák egymáshoz az embereket, a családokat is, s el­tűnőben vannak a hagyományo­kon, a vagyonkülönbségeken ala­puló korlátok. Ebben az alakuló, újfajta közösségben könnyebb már nagyobb csoportokat együt­tes cselekvésre buzdítani. Ennek biztató jeleit lépten- nyomon tapasztalhatjuk. A leg­beszédesebbek azok a jelek, ame­lyek együttes cselekvésben, kö­zös erőfeszítésben nyilvánulnak meg. Ilyen tény például az, hogy a községfejlesztési tervek össze­állításánál évek óta számolnak a falu lakóinak társadalmi mun­kaerejével és munkakészségével, mint a legbiztosabb fedezetű fo­rintösszeggel. A tervekben úgy számolnak a 20, 30 vagy 40 ezer forint értékű várható társadalmi munkával, hogy az csak több le­het, kevesebb nem. S a gyakor­lat be is bizonyította, hogy csak­nem mindenütt több lett, s szin­te sehol sem kevesebb. Vagyis biztos a fedezete a tervezett ösz- szegnek! Néhány nappal ezelőtt az egyik községen mentem keresztül, s benéztem a községi tanácshoz: mi újság? Semmi különös, mondták, legfeljebb egy-két hó­nap múlva lesz, amikor megkez­dődik a falu vízhálózatának megépítése. De erről egy szót se még, mert csak tárgyalások foly­whlskymet itta. Az asztalokat összetoltuk. Végighúzódtak az egész hatalmas termen. És folyt a whisky, mint a Missisippi — le a torkunkon. Éjfél felé előkerült Peggy is. Pár perc múlva pedig Finley lányai is betoppantak. Véget ért a műsoruk az Atom-bárban, s miután meghallották, hogy a Riadó Klubban ingyen mérik az italt, csapatostul átszaladtak. Az Atom-bár ugyanis az utca túlsó oldalán volt és csak az aluljárón kellett átjönniük, máris a Riadó Klubban voltak. Alaposan beszeszeltem. Sze­mem előtt tótágast álltak az em­berek, majd hirtelen forogni kezdett vélem az egész helyiség. Peggy látva, hogy nagyon meg­ártott az ital, felszaladt az iro­dába Jimmyért. Néhány markos legény segítségével felvittek a titkárságra és lefektettek a he- verőre. Pokolian rosszul voltam. Alig­hanem alkoholmérgezést kap­tam. Mindent kiadtam magam­ból, de a rosszullét, a szívgyen­geség csak nem aikart elmúlni. Peggy megrémült és orvosért telefonált. Jött is pár perc múl­va és szíverősítő injekciót adott. Bittől jobban lettem és mély íloniba merültem. Míg én az igazak álmát aludtam, odalent a nagyteremben — még mindig az én kontómra — to­vább dőzsölt a társaság. Regge­nak, mekkora részt vállalna a közelben fekvő bánya, hogy lesz, mint lesz. Az azonban már bizo­nyos, hogy a falura 170 ezer fo­rint értékű társadalmi munka el­végzése jut, amit természetesen — mondták — vállal is. Megvallom: az összeget, s a benne rejlő munkamennyiséget hatalmasnak találtam, nem nagy faluról van szó, hogy bírja majd teljesíteni? Meg is kérdeztem, s még mielőtt a tanácstitkár vála­szolhatott volna, a valamilyen ügyben ott tartózkodó két idő­sebb férfi csaknem egyszerre fe­lelte: „Miért ne menne? Hiszen a magunk vizéről van szó, ilyen­kor mindenki annyit dolgozik, amennyit csak tud”. A tanács- titkár pedig — nem értve kétel­kedésemet — kimutatást vett elő íróasztalából, s elmagyarázta, hogy az idén 30 000 forint értékű munka volt a tervezett, de ezt már a harmadik negyedévben teljesítették. A negyedik negyed­évben végzett társadalmi munka — a ráadás. Ezek után már másnak látszott a 170 ezer forint ügye, valahogy könnyebbnek, kevesebbnek tüjit a magabiztos válaszoktól. S arra gondoltam, hogy ezt (az összeget is bátran betervezhetik, mert van rá fedezet: a közös akarat, közös erő. A mai falu erejével lehet és kell már számolni min­den tekintetben. Az alakuló új­fajta, szocialista közösségben egyre könnyebb már az egész falut átfogó cselekvésre buzdí­tani. lig duhajkodtak és akkor is csak azért hagyták abba, mert mind­nyájan hullarészegek voltak és nem tudtak már inni, sem men­ni. Elterültek a fotelekben, he­verőkön, a legtöbben pedig a padlón és ott nyomta el őket a buzgóság. A lányok természete­sen egy-egy férfi ölében kötöttek ki és a puha emberi testen alud- ták a részegek mámoros álmát. Peggy egész éjjel velem ma­radt és igazi hitvesként ápolt. Reggel Jimmy kíséretében le­mentünk a kocsimhoz és beszáll­tunk. Peggy ült a volán mellé. Jimmy pedig még egyszer meg­szorította a kezemet és így szólt: — Fel a fejjél, öreg fiú! — és hátba vágott. — Este okvetle­nül gyere el! Megígértem és hazahajttat- tunk. Peggy nyomban átvette a há­ziasszonyi teendőket: kitakarít- tatta a lakást, a szakácsnőnél megrendelte az ebédet, a szoba­lányt pedig bevásárolni küldte. Miután végzett ezekkel a dol­gokkal, levetkőzött és hozzám bújt az ágyba. Délután négy órakor ébred­tünk fél. Már kész volt az ebéd. Kettesben elfogyasztottuk. Ebéd után ismét ledőltünk pi­henni. Én pipára gyújtottam, Peggy cigarettára. Beszélget­tünk. Jövőnkről, hogyan fogjuk berendezni életünket. (Folytatjuk) Gondolatok a barátságról Függetlenség, gazdasági fel- emelkedés, népi hatalom, mind­ezek egy-egy kifejező, megvalósult formái annak a barátságnak, me­lyet a magyar és szovjet nép hosszú évtizedek óta formál. A történélem sorsfordulói — né­peink közös akaratából — úgy alakultak, hogy ma egy nagy szo­cialista világiközösségnek vagyunk tevékeny tagjai. Tetteink és fi­gyelmünk a jövőre irányul, de úgy, hogy nem feledkezhetünk Leningrad legrégibb párttag­ja, Petrov elvtárs a Békés­csabai Vasipari Vállalat mun­kásaival meg az elmúlt időszak eseményei­ről sem. nulmányoztuk eredményeit. Ez érthető is, hiszen a szovjet embe­rek történelmi tettei iránt érzett hála és megbecsülés mellett az is érdekli a dolgozókat, hogy milye­nek mai gazdasági eredményeik, mélyek jövőbeni elképzeléseik. A szovjetunióbeli eredmények köz­vetve vagy közvetlenül a mi tár­sadalmi és gazdasági eredmé­nyeinket is befolyásolják. A növekedés szembetűnő. A mai Szovjetunió iparának a most befejeződő hétéves tervében az évi átlagos növekedési üteme 9,1 százalék, szemben az Egyesült Államok 3,9 százalékával. Talán egy kiragadott adat még jobban érzékelteti a fejlődés nagyságát. A forradalom előtti Oroszország­ban, 1914-ben mindössze kétmilli­árd kilowattórával szemben, ma már az évi villamosenergiaterme­lés túllépi az 500 milliárd kilo­wattórát. A fejlődés e néhány adata is bizonyítja a Szovjetunió nagyságát, gazdagságát, mélyből bennünket is részesít a kölcsönös egyenjogúság és testvéri segítő­készség alapján. Ezt bizonyítja és váltja valóra többek között az el­múlt hónapokban megkötött új ötéves magyar—szovjet árucsere­forgalmi szerződés is. Ha tovább vizsgáljuk a barátság alakulása* a számok és eredmé­nyek tükrében, akkor szőkébb ha­zánk, Békés megye életéből is igen jelentős példákat lehet fel­sorolni. Amíg 20 évvel ezelőtt 100 ezer kaszáspár vágta a rendet, ma több mint 300 darab SZK típusú szovjet kombájn takarítja be idő­ben a holdankénti 14 mázsás bú­zatermést. Földjeinken a kedveit e téren is kaptunk segítséget. Me­gyénk tudományos életében, a gyógyítás területén, a termelő- munkában mindenütt megtalál­juk a jó politikai és szakmai fel- készültségükről, szerénységükről ismert, Szovjetunióban tanult ösztöndíjasainkat. Ezek az embe­rek vállalva a nehézségeket, a munka nehezebbik részén kezd­ték és becsülettel helytállnak. E barátság ápolása társadalmi üggyé vált, mely politikai és gaz­dasági munkánk egyik alapját képezi. Ennek a nagy társadalmi összefogásnak, a barátság ápolá­sának egyik igen komoly és tevé­keny részese a Magyar—Szovjet Baráti Társaság. A felszabadulás­tól kezdődően következetesen hir­dette és valósította meg a Szov­jetunió megismerésének számta­lan formáját. Munkájáyal elis­merést és megbecsülést vívott ki dolgozó népünk körében. A szov­jet és magyar nép sikereinek rendszeres ismertetése mellett igen nagy jelentőséget tulajdonít a két nép személyi, közvetlen is­meretsége fokozásának. Ezt szol­gálják a közkedvelt magyar— szovjet baráti találkozók, élmény­beszámolók, a baráti levelezés és a turizmus különböző formái. Megyénk dolgozóinak érdeklő­dését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1957-től idáig csak­nem kétezer személy járta Szov­jetunióban, ismerkedett a kinti élettel és emberekkel. A felszaba­dulás 20. évében április és au­gusztus hónapban két „Béke és barátság” különvonat indult 620 Békés megyei dolgozóval — zö­A barátsági érzés az emberi lé­lekben és tudatiban mind olyan megtörtént eseményekre alapul, mélyek kitörölhetetlenül élnek bennünk. Melyek is ezek a törté­nelmi események? Ha csak a leg­nagyobbakat nézzük, feltétlenül beszélni kell arról a százezer ma­gyar vöröskatonáról, akik önként segítettek a Nagy Október vív­mányainak megvédésében, vagy az 1945-ös felszabadításról, ami­kor szabadságunkért több száz­ezer szovjet harcos áldozta életét. Sajnos, van egészen közeli ese­mény is, amikor társadalmi vív­mányaink megmaradásáért újból szovjet emberek is áldozták életü­ket, biztosítva az ellenforradalom leverését. Ha csak e legkiemelke­dőbb eseményeket vizsgáljuk és hozzátesszük azt a nagy gazdasági és kulturális segítségadást, me­lyet kaptunk és a jövőben is kap­ni fogunk, úgy azt látjuk, hogy ez a barátság mérhetetlen, érzések­kel és számokkal csak megközelí­tően tudjuk kifejezni. Igen, félemelkedtünk. Ma a köl­csönös érdekek, az egyenjogúság, a közös ügy élve alapján mind­jobban igyekszünk felzárkózni a Szovjetunió mellé. Ehhez a fel­zárkózáshoz meg is teremtődött a A szovjet hadsereg „Gavrilov” szereplése becsületes, dolgos kezek szorgos alkotásai alapján egy olyan poli­tikai és gazdasági alap. mely biz­tosítja a gyorsabb fejlődést. Mindennapi életünkben han­goztatva vagy anélkül jelen van­nak azok a tények, melyek szo­cialista jövőnk fejlődését, a Szov­jetunióhoz való barátságunkat ei- szakíthatatlanná teszik. Felszabadulásunk 20. évében fokozott figyelemmel fordultunk a Szovjetunió felé, vizsgáltuk, ta­Szovjet— belorusz miniszteri d< Belorusz és lánctalpas szovjet traktorokból több mint 1700 da­rab hasítja a barázdát, végzi a mezőgazdaságii munkát. Az együttműködés ilyen és ehhez ha­sonló formáival találkozunk az élet más területein is. Ilyen pél­dául a szarvasi ÖRKI, mély az öntözéses gazdálkodás terén vé­gez kísérleteket és osztja meg művészegyüttesének vendég- Szarvason. tudományos eredményeit. A Gyu­lai Fa- és Fémbútoripari Ktsz, mely az 1966-os termelési kapa­citásának 80 százalékát felhasz­nálva a Szovjetunióba gyárt bú­torokat több mint 30 millió fo­rint értékben. A Békéscsabai Konzervgyár rendszeresen indít gyümölcs- és zöldségküldeménye­ket. Eredményeink eléréséhez jól képzett politikai, szakmai veze­tőkre, szervezőkre volt szükség és legáció baráti látogatása Gyulán. méhen tsz-parasztokkal és üzemi munkásakkal — Kijevbe és Moszkvába. Szovjet barátaink olyan szeretettel fogadták őket és mutatták be eredményeiket, hogy egész életükre kiható élménnyel gazdagodva tértek vissza. Az elmúlt években a megisme­rés kölcsönössége alapján több mint 1400 szovjet ember ismerke­dett megyénk dolgozóival, szép tájainkkal. Ezt a személyes és kölcsönös megismerést az MSZBT is egyik igen fontos politikai mun­kának tartja és a jövőben tovább fokozza ez irányú ténykedéseit, bővítve a szakmai és egyéni meg­ismerés lehetőségeit. Megyénk ifjúsága körében csak­nem négyezer tanuló van rend­szeres levelező kapcsolatban szovjet fiatalokkal. Évente több ezer iskolás vesz részt a szép ki­ejtésű orosz nyelvi versenyeken, és a felnőttek is nagy igyekezet­tél tanulják az orosz nyelvet. Mindezek mutatják, hogy a ba­rátság gondolata és ténye me­gyénk dolgozóiban is tudatos ér­zéssé válik. Ezt ápolja és erősíti minden szovjet barát, mind, aki egyetért a békével, az új építésé­vel. , Erről a barátságról készít szám­vetést az MSZBT, melyet megyei konferenciákon, illetve január­ban országos kongresszuson vitat meg a társadalom minden rétegé­ben dolgozó aktivistákkal. E tanácskozási fórumokon el­hangzottak további feladatokat jelentenek, mélyek megvalósítása a magyar—szovjet barátság, a szocializmust építő élet, a béke érdekében, mindannyiunk érde­kében történik. Dr. Pankotai István

Next

/
Oldalképek
Tartalom