Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

KORÚSTAJ

KULTURÁLIS MELLÉKLET

Puskin sírja

Helyreállították a nagy költő síremlékét

Szemjon Gejcserüco szovjet Puskin-kutató több mint ne» gyedszázadon át foglalkozott a mihajlovói, trigorjei és szvja- togorszki kolostorok történetével, valamint a Pszkov-terület más helységeivel, ahol Puskin megfordult. A moszkvai Állami Puskin Múzeumban rendezett előadásain beszámolt sok esztendős kutatásairól és leleteiről. Legutóbbi előadását a Puskín-síremlék történetének szentelte.

— Az a hely, ahol a nagy orosz költő nyugodni kívánt — mondotta Szem jón G-e/j csenko —, megeleveníti a Tégi Oroszországot: a hegyen, fekvő sír közéjében áll az ódon szvja/togorszki kolostor, amely a XVI—XVTI. századiban erődítmény is volt. Csodálatos táj veszi körül.

A költő Pétervárról odaszállított holttestéit először a fagyos talajba vágott, nem mély sárba temették 1837. februárjában, egy hideg téli reggelen. Abban az esztendőben tavasz- szai került sor a második temetésre. Puskin sírjára egyszerű fekete fakeresztet helyeztek rövid felirattal. A rákövetkező évek során több ízben is felmerült a síremlék kérdése. Vajon engedélyezi-e I. Miklós cár a felállítását? Ez nagyon kétséges volt. De Puskin sírját felkereste II. Pefcar, Montenegro uralkodója és Ba- rante francia nagykövet; sokan jártak ott magas állású személyek és valósággal népi zarándoklat kezdődött a költő sírjához. A cár engedett. Pus- lam barátjának, a költő Zsu- kxyvszikijnak közbenjárására beleegyezett a síremlék felállításába., sőt ,,legkegyelmesebben’* megbízta Alekszandr Per- inagorovot, „a monumentális művek mesterét” az emlékmű elkészítésével. Az említett mester a Téli Palota belső helyiségeinek helyreállításakor tűnt ki, amelyek Puskin meggyilkolásának évében égtek le. A költő felesége, Natalija Gon- osarova Mihaj lovóba költözött, f? Pusikin barátai mindent elkövettek, hogy meggyorsítsák az emlékmű felállítását. A síremléket öt óriási ládában szállították a helyszínre, időközben a hegyen nagyarányú földcsuszamlás történt. Mielőtt még a síremléket felállították volna, isimét fel kellett nyitná a sírt. A tölgykoporsó köré téglából és kőből külön kamrácskáit kellett építeniük. De utóbb a földcsuszamlás megismétlődött, s az emlékmű süllyedni .kezdett.

Még a költő születésének századik évfordulójával kapcsolatos 1899-es ünnepségek előtt az emlékművet hatalmas faemelvénnyel vették körül, de ez sem jelentett védelmet a földcsuszamlás ellen. A síremléket 1902-ben átépítették. Nazimov építész, a dekabristák leszármazottja márványkorláttal vette körül az emlékművet. A sírt megint csak meg kellett bontani. Támaszfalat építettek, s fémcölöpökkel erősítették rneg az emlékmű falát és alapját.

A pssdkovi területe?! megszálló hitlerista csapatok visszavonulásuk idején mintegy 4000 aknát helyeztek el a sír körül. Aláaknázták a költő emlékművéhez vezető lépcsőt is.

Nehéz volna leírni, hogy mi történt a költő sírjánál a Pus- kin-hegy felszabadulását követő első napokban, amikor az utászok önfeláldozó munkával megtisztították a környéket az aknáktól.

— Azonnal hozzáláttunk a védett terület helyreállításának

munkálatai hoz — mondotta Szemjon Gejctsenko. — A költő emlékműve a tüzérségi belövőnek és aknarobbanások következtében 11 centiméterrel lesüllyedt. A hegyet kétfelé osztotta egy hasadok. Általános tatarozásra volt szükség 19S2- ben,. Ebbe a munkába bekapcsolódták a pszkovi tudományos restauráló műhelyek és jó nevű szakembereik. A munka egész nyáron át folyt 1953- ban. Amikor 1963 augusztusában levettük az emlékmű védőlemezeit, alatta 1 köbméternyi kőkamrácskát találtunk. Benne egy férfi és egy nő csontjai nyugodtak, valószínűleg a költő nagyapjáé és nagyanyjáé. Csontjaikat befalaztuk, s miután megfelelő felirattal láttuk, el, földet hintettünk rá.

— Ezután le kellett vennünk a kettéhasadt burkolatkövet; alatta mintegy 10 cm vastagságú agyagréteget találtunk. Ezután következett a kripta fedele, amely élére állított téglából épült. Az is megsérült ugyan, de csekélyebb mértékben, mint a burkolatkő. Óvatosan szétszedtük a fal egy részét; alatta mintegy 90 cm magas és több mint 2 m hostz- szú téglakamrában találtuk a költő tölgyfakoporsóját teljes épségben — födele kivételével. Rajta a burkolat néhány köve feküdt; ezek a legfelső rétegből hullottak oda, s benyomták a koporsó födelét. Táviratot küldtünk a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának, s megkérdeztük, hogy mitévők legyünk. Azt a választ kaptuk, hogy kövessünk el mindent épségének megőrzése érdekében. A koporsót megtisztítottuk a kövektől és kavicsoktól; megerősítettük és gerendákkal támasztottuk alá a falakat. Az összes munkálatokat — a sír felnyitásától az emlékmű helyreállításáig- — filmre vettük, s részletesen leírtuk. A XX. század elején a sír mellé ültetett tölgyfáit ki kellett vágni: gyökerei leértek a sírbolt faláig, s azt tönkretették volna.

Pusikin sírjának épségét azóta is évről évre ellenőrizzük. Most már nyilvánvaló, hogy semmi sem fenyegeti, s a síremlék még évszázadokon át hirdeti a költő dicsőségét.

Valentyin Vojnov

Polgár István:

Gémeskút

AU a házsor végén, rozzant és görnyeteg. ■ Unja magát gazos, moccanatlan vize.

Sürög arra ember, futkosnak gyermekek, de hozzá se nyúlnak, nem veszik észre se.

Ideje lejárt már, szánón feléje lép. öles lépteivel új korunk rátapos.

Korhadt peremére, ha olykor egy veréb ül le tollászkodni. Nyugtalan. Alma rossz.

Poshad, moha lepi, sikamlós békanyál. bedűl, betemetik vas és beton napok — szerelők rajzanak, víztorony szalutál, tejszagú konyhákban csőrös rézcsap kotyog.

Mucsi József:

Változatok egy témára

Nem bús az ősz Bárhogy Is hull a levél,

S véresnek látod a messzi mezőt:

Az ősz is hozhat Szívedbe szerelmet Alkony előtti, későn érkezőt.

Nem bús az ősz Bárhogy is üzen a tél,

Hogy eljön egyszer, ha nem is varod: Ősszel is szépek A szemedbe néző Rejtelmes, fürge, kacagó lányok.

Nem bús az ősz

Bárhogy is táncol a szel

A dermedtre fagyott öreg fákon;

Ősszel is terem

Lázadó szívedben

Mosolygó, füttyős, nyugtalan álom.

Liplák Pál

Alkony előtt

Gyanús az egész ország

S

zentül hiszem, hogy a kriminalisztika történetében még nem fordult elő ilyen hatalmas méretű társadalmi összefogás, mint amilyet az utóbbi hetekben tanúsított dolgozó népünk a tettes személyének kiderítése körül. Bár minden ilyen közügy- gyé válna nálunk, mint azok a nyomok, amelyek a Hetedik mennyországba vezettek.

Azokat a nyomokat az egész ország követte. Akinek nem volt legalább egy tettes-jelöltje, azzal szóba sem álltak. Müller felügyelőnek lényegében nem is maradt más dolga, mint leltárba venni a megboldogultakat és összefoglalni a tényállást. (A végső futká- rozást magának köszönhette.)

Ahogy szaporodtak a hulláik, úgy fokozódott az izgalom, csupa lúdbör volt az egész ország háta. És minél beljebb haladtunk a mennyországba, annál több önkéntes nyomozó kapcsolódott be a rejtélyes gyilkos kilétének felderítésébe. Pártnaptól a nagymiséig, — munkapadtól az írógépig szenvedélyes gyanúsít- gatások folytak. Alig hiszem, hogy volt valaki ebben az időben, akihez a gyanúnak még csak az árnyéka sem férhetett hozzá.

Be kell vallanom, jómagam is vásároltam egy nagyítót, és elkezdtem a nyomok után kutatni. Legelőször is leellenőriztem közvetlen munkatársaim alibijét. Valahogy nem szeretem, ha gyilkos van a közvetlen környezetemben, már gyermekkaromban is allergiás voltam az ilyesmire.

Éppen e nagy jelentőségű munka közepén járhattam, amikor egy csinos, de középkorú nő keresett azzal az ürüggyel, hogy komoly probléma hozta ide a tanácsházára, és szeretné, ha meghallgatnám. Rögtön gyanús lett nekem, vajon ki küldhette? És miért? A válasz csak egy lehetett: el akarják terelni a figyelmemet valami fontos nyomról! Csakhogy résen leszek én is! Míg a nő beszélt, titokban „lekádereztem” a nagyítón keresztül. Kétségkívül megállapítottam, hogy nem azonos se a kon- zulnéval, se Cuki babával, se a csinos manekennel. A nő egyébként valami lakásügyről magyarázott, de hiába, mert nem hagytam eltéríteni magam és amikor elment, utáhaküidtem a hivatalsegédet, lesse

meg, nem várja-e valahol Lénert konzul. Éppen tovább szőttem a nyomozás szálait, amikor hívatott a főfelügyelő, izé na, mit beszélek máir, a hivatali főnököm.

Nem mondom, kicsit dühös voltam, mit háborgatja az embert, pláne, mikor nyomon vagyok. Ilyenkor hatóságilag le kellene állítani minden munkát, úgyis alig dolgozik valaki. Közügyről van szó, kérem, még mindig szabadlábon van a gyilkos, ki tudhatja, ki lesz a következő áldozat...

Mondja aztán a főnököm, hogy kéne neki egy helyzetkép. Én rögtön mondom is, hogy a hivatalsegéd ugyan még nem jött vissza, de ettől függetlenül én azt a Cuki babát is mindenre képesnek tartom. És képzeljék, azt mondja erre a főnök, hogy őt nem érdeklik a nőügyeim, inkább adjak helyzetképet holnap délig az ár- és belvízvédelmi felkészülésről. Hihetetlen, hogy valaki ilyen közömbösséget tanúsítson nemzeti ügyekben! Hacsak ...hacsak... hurrá, szimatom van, azt hiszem, ismét jó nyomon vagyok: a főnököm nagyon gyanússá vált ezzel az ócska trükkel,

hogy dolgoztatni akar. Gyilkosnak persze nem tartom, de a fegyvercsempészésben azért benne lehet.

Mindenesetre nagyon bonyolult ez az ügy, különösen azóta, hogy délben nejem a kezembe nyomott egy dróttekercset azzal, hogy húzzam ki a padláson, mert teregetni akar- Elsápadva meredtem a drótra. Ezzel fojtogatták volna Emma Lénertet? És ón kígyót melengettem volna eddig keblemen? És milyen ügyesen leplezte eddig magát, állandóan azt hajtogatta, fogalma sincs, ki lehet a gyilkos. Mindenesetre ez időtől szemmel tartom őt is, és a kellő pillanatban irgalmatlanul lecsapok rá. Persze azt azért nem hiszem, hogy nejem a tettes, de a cigarettacsempészekkel összeköttetésben lehet. De hát akkor ki a gyilkos?

Vasárnap este aztán csupa robaj volt az egész ország. Hulltak a kövek a szívekről: megvan a tettes! A közveszély tehát megszűnt. Nagy kár, mert igy viszont megint dolgozni kell. Ez pedig már nem a Hetedik mennyország!

O. Kovács István