Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-30 / 25. szám
1*06. Január M. 7 Vasárnap Hogy ne legyenek disszonáns hangok Amíg a felkészülés tart, még sok a fals hang is. A zenekar tagjai nem értik még mindjárt a karmestert. Egyesek előresietnek, mások lemaradnak. A művet újra és újra gyakorolná sell, közben magyarázná. Ha szükséges, tízszer, százszor. Kü- kjn-külon is mindenkinek. Nem könnyű a karmester dolga, sok-sok türelemre, akaraterőre van szüksége, de összeha- aanlíthaitaAlaiml fdelősségtalje- sébb annak a feladata, aki egy egész ország előtt emeli fel a karmesteri pálcát, hogy összhangot teremtsen a sok milliós együttes „játékában”. Ebben is ed kell tűnniük a fals hangoknak, ne legyen disszonancia, amely ellentétes a mű alkotójának elgondolásaival. A felszabadulás óta eltelt időszakban megtanultuk, hogy egyedül a párt az, amely képes ebben a mozgalmas kavallkád- ban eligazodni. Határozott és mindenki számára érthető a célja: az emberek boldogulása, ami nem szűkül le egy kisebb csoportra. A hangok azonban néha disszonánsak. Nem mindenki érti meg mindjárt, hogy mit akar a párt, a kormány. Egy. agy intézkedés, amelynek csak a későbbiekben mutatkozik meg asc áldásos hatása, eleinte sokakban kétségeket támaszt. A társadalom javát szolgálja-e a hús árának az emelése? — teszik Bel a kérdést. Igenis, a közösség érdeke ez és az is, hogy emelkednek a felvásárlási árak. — Na és 20 év alatt nem tudtuk elérni, hogy legyen több hús? — Ha a felvásárlási árakat előbb szabályozzák, akkor bizonyára igen. A szocializmus útja azonban kitaposaitlan, a tapasztalatok leszűrése után tehetjük csak meg a következő lépést. És így megy tovább. — A művezetők „nem dolgoznak”, miért emelik mégis a keresetüket? — kérdezik egyesek az Orosházi Üveggyárban. A pártcsoportok tagjai megmagyarázzák: mert felelősségteljes a beosztásuk és magasabb képzettséget kíván. A termelés közvetlen irányítása az ő vállukon nyugszik. Hogy ki mennyit ad a munkájával a társadalomnak, azt nem mérhetjük csupán a fizikai erőkifejtéssel. Miért az olcsóbb ruha árát csökkentik? — A kommunisták kérdéssel válaszolnak: „Talán a perzsábundáét csökkentsék? — Elég ennyi a hosszas magyarázás helyett. Legtöbbször azonban bővebb eszmecserét kell folytatni, baráti beszélgetéseket a párt politikájának alapos ismeretéből fakadó meggyőződéssel. A tények és az érvek erejével, türelmesen fontolóra véve minden más véleményt is. Persze a párttagok sem mentesek mindig a szubjektív hatásoktól. Akadnak, akiket ha valamilyen látszólagos hátrány ér, már kedvüket vesztik. Az egyik kommunista művezető például így vélekedik: „Száz forint emelést kapok és 1 százalékkal több nyugdíjjárulékot vonnak le. Mire való az ilyen játék?” — A kérdés azt bizonyítja, hogy nem érti az egész rendelkezést. A kommunistákat az is megkülönbözteti a pártonkivüliek széles tömegétől, hogy jobban tájékozottak és képesek a különböző rendelkezésekből helyes konzekvenciákat levonni. Olyanokat, amelyek megfelelnek a valóságnak és nem találgatáson alapulnak. De azt is el lehet várni tőlük, hogy ne az „én”, hanem a „mi” szemszögéből vizsgálódjanak. Az emberek előtt csak így lehet tekintélyük, szavuk. Bármit tesz a párt, a célja mindig a társadalom jólétének, békés, boldog életének az elősegítése marad. Az I960, évi nép- gazdasági terv célkitűzéseivel együtt kiadott jövedelemnövelő és csökkeni» intézkedések is egy lépést jelentenek előre. A kommunisták most ennek eredményes megvalósításáért szállnak sikra. Sok még talán a disszonáns hang, tenni, magyarázni kell. De ha a „karmester” jól végzi el a rábízott feladatot, bátran a közönség elé állhat. Pásztor Béla Virágos lett a tsz-központ meg a majorok — Egyél, Palikám! Tán szégyenled a nagy ádámcsutkádat? — Hát., akkor egy kis uborkát...! — Hallod-e, hé! Azt ne mondd nekem, hogy Hegedűs József brigádtársadnál éhen haltál a névnapodon! — Eriggy már — szabódik az asztal sarkánál Szabó Pál traktoros, de nem tágít, szorgalmasan széli késsel, villával'1 azt a jó savanyú uborkát, s bizony nagyon örül, mikor elterélődik róla a figyelem. Az asztalon hurka, kolbász, hideg májas, sajt, amit csak jó gyomrú ember él tud képzelni, no meg a jó újkígyósi bor, mert hiszen Újkígyóson találkoztunk ezzel a kedves asztaltársasággal, akikről hamarosan kiderült, nem véletlenül verődtek ossz». Társukat köszöntik a szocialista brigádok szokása szerint, együtt ünnepéi a nagy család, itt vannak az asszonyok is. De mire is jó ám a közös szórakozás? Ízes a disznóöléses holmi, mégis érintetlen. Már brigádügyeket tárgyalnak, sutba került a kés, villa, hangosodik a szó, vita kerekedik. Szelíd gyermekjáték Az Ohio állambeli Cleveland- . egyet, akit megpróbált menet köz- ban két huligán furcsa játékot ben berántani a kocsiba, talált ki. I A fiatalkorúak bírósága egyelőAutóval járták a clevelandi ut- J re felfüggesztett börtönbüntetésre cákat, egyikük nyitva tartotta a ítélte a huligánokat, akiknek meg kocsi ajtaját és a járdán közieke- kell fizetniük egy 15 éves áldoza- dő fiatalok közül kiválasztott tűk kórházi költségeit. Tudásszomj — Februárban egy esztendeje lesz, hogy megalakult a traktoros- brigád, aminek én is tagja vaigyok — mondja Kovács János, a I fiatal vontatós. Csak úgy, bőrkabátban üldögél, mint aki hamaroI san menni akar, de a szót nem adja még másnak. — Vontatóvezető vagyak jelenleg, 1961-ben ültem gépre. 1962-ben traktoros iskolát végeztem, 1963-ban autóvillamossági tanfolyamon vizsgáztam, 1964 ben személy- és tehergépkocsira letettem a voksot, az idén gépkocsivezető tanfolyamon mindenféle jármű vezetésére képesítést szereztem. — Huszonöt esztendős vagyok, nem sokat próbáltam még, de nem kell azt hinni, hogy azért soroltam fel, mit végeztem, mintha szamárlétrát képzelnék magam alá. Nem. Azért mondtam el, mert mióta megalakultunk, jobban mondva mióta brigádban dolgozunk, értékesebbek ezek a tanfolyamok, ahol tud az ember, ott segít. Míg egyenként dolgoztunk, míg nem tartott bennünket össze a brigád szelleme, a szocialista címért való küzdelem sok közös vonása, bizony irigység is felbur- jánzott köztünk. Csak a pénz, a teljesítmény, néha talán a minőség rovására is — ma ez nincs. Hányszor szóltak már János bátyám, hogy társadalmi munkában ezt meg azt csinálni kéne? Mentünk? — Jöttetek. Ebben hiba nincs — mondja Lőrincsik János, a tsz párttitkára. — Mind a négy brigád jött, valahányszor közös munkáról volt szó. Itt vannak a lányaink, a kertészeti brigád tagjai. Olyanok, mint a csirkék. Ha az ember kimegy közéjük, csak csipognak, csiripelnek, de ami ig^z, az igaz, mióta brigádba tömörültek a kertészeti dolgozók, azóta meg is lehet nézni nemcsak a munkájukat, de a termelőszövetkezetet is. Nem elég, hogy volt olyan két nap a nyáron, amikor haza se mentek, álmos, piros szemhéjakkal dolgoztak, hogy a hagymaexport időben elmenjen, de arra is futotta az idejük, erejük, hogy virágba borítsák a tsz iroda-központjának meg a majoroknak az udvarát. Geráné kézben tartja a brigádot. Mindig velük van, s talán neki is köszönhető, hogy olyan nagyszerűen lehet bánni a kertészeti brigáddal. Mindig van valamelyiknek okos javaslata, okos ötlete, azt aztán megbeszélik, biztosan veszekednek is néha — lányok, asszonyok közt nem ritka! — néz egy kis bujkáló huncutsággal asztaltársaira a párttitkár. — De meg kell hagyni, hogy jó munkát végeznek. — Azt a teremtésit, hát ne csak termeljünk, igyunk is már valamit! — a házigazda újra teletöltögette a poharakat. — Meg aztán azt se szabad kihagyni, mikor toronyfácánt lőttél, János! A kacagás mindenkiben ott pukkado- zik, de elnevetni egy se meri magát. A párttitkár pillanatra körülnéz, aztán maga kezd el nevetni. — Hát jól kibabrált vélem ez a Pali! Vadászni voltunk. Fácánt lőttem. Aztán valamiért megálltunk a kocsival, ez meg fogja, ld a kocsi farából a fácánt, míg én él voltam foglalva, drótot is kerített, kimerevítette a kakas nyakát, bele a hóba, aztán elrikkantja magát: „Ott! Ott szalad, lője már le valaki!” A valaki ugye, én voltam, mert nálam volt puska. Óvatosan közelítek, surranok, olyan délcegen állt ott a kakas, hogy nem akartam én elszalasztani, ráduplázok, erre aztán a szérű mögül elő az összeesküvők társasága, meglőttem én még egyszer a magam döglött fácánját. Bosszantott persze, de mit tegyek? Azóta már csak nevetünk rajta. De... Ei! A teremtésit, el nem mulasztják, ha idegen keveredik közénk, hogy fel ne emlegessék a toronykakast! — Jó egészséget mindenkinek, én megyek! — a Kovács család mozgolódik, a kislányt nemigen mdekli a brigád dolga, álmos. Apja brigádvezető, ő annál élénkebben figyeli Lőrincsik János szavait. — Nem én mondom, mindenki tudja, hogy a tsz-ekben a gépesítés milyen fontos. Igazat beszélt ez a vontatós gyerek az előbb, mióta megalakultak a szocialista címért küzdő brigádok, jobb a gépek állaga, igyekeznek a brigádtagok maguk kijavitani a hibákat, s a brigáddal el lehetett érni, hogy a nyáron a 40—50 centi magas répát is tudtuk kultiváto- rozni. Nekik is köszönhető a 250 mázsás cukorrépaátlag, a harminc és fél mázsás májusi morzsolt átlaga, de sorolhatnám a többi növényfélét is, most nem teszem. Egy igaz, alapos munkát végeztek, s ahogy haladunk az idővel, úgy forr egyre jobban ösz- sze a társaság, amit egy éwei ezelőtt még él se nagyon tudtunk képzelni, ók se. Kovács ülés kezében órák óta néhány gemkapocs. Mintha nem tudna mit kezdeni a kezeivel. Pedig csak el van merülve a gondolataiban. — A brigádban olyan nagy a tanulási láz, hogy a szakmai képzettségért harcoló, tülekedő fiatalokat szinte le kellett állítani, le kellett beszélni őket arról, hogy most, ebben az esztendőben tanuljanak. Majd jövőre. Beosztva. Meg is értették. Nagy szükség van a kollektíva nevelő erejére, mert az én brigádom a kertészekén kívül a „legfiatalabb”. Átlag életkorra gondolok. Ügy lehet őket mozgatni, irányítani, jól is, rosz- szul is hatnak egymásra, de az biztos, hogy nevelik is egymást Akár munkáról, akár tanulásról, akármiről legyen is szó. Vasárnap csinálni kell valamit? Egy se mond ellent. Mi ez, ha nem a kollektív szellem mutatója? Fogy a bor, fogy az óra. Vagy nagyon is halad? Már tíz felé jár, reggel dolgozni kell! A falura rászáll a mindent beborító köd, a ahogy széledünk, ki-ki amerre az este viszi, még visszaszól a párt- titkár: — Aztán majd a közgyűlésre 3ljöjjenek, mert ott lesz kiadva a szocialista cím meg oklevél annak a brigádnak, amelyik megérdemli! Adám Éva Fotó: Kocziszky László I
