Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-30 / 25. szám
Január 3ft. 6 Vasárna» Peda^wgusok megbecunlése /^yore egymásutánban három- y* szór is kifejezésre juttatta a párt és a kormány a pedagógusok iránti bizalmat, megbecsülést. A bérrendezésről, a februárban induló kedvezményes lakásépítési akcióról és arról a kétnapos parlamenti .vitáról van szó, amellyel felmérték az iskolareform eddigi eredményeit és tapasztalatait. Amii a bérrendezést illeti: köztudott már, hogy az minden alsó és középfokú oktatásban dolgozó nevelőre vonatkozik — összesen mintegy százezer pedagógusra. A 13—14 százalékos alapbéremelés kiterjed az óvónőkre, az általános iskolák, a gimnáziumok, a szakközépiskolák, a technikumok és a szakmunkásképző iskolák pedagógusaira. Ezenkívül 30—50 százalékkal emelik az állományba tartozók túlóradíját, s 15—20 százalékkal egyes pótlékokat is. C ugyancsak február elsején ^ lép életbe a pedagógusok kedvezményes lakásépítési akciójáról nemrég nyilvánosságra hozott új rendelet. Eszerint a vidéki nevelők már 10 ezer forint hozzájárulás esetéin kaphatnak 30 évig terjedő törlesztésre akár 140 ezer forint építési kölcsönt is. Ami pedig különösein örvendetes: az építkezés helyén eltöltött tíz év szolgálati idő után az építési kölcsön 15 százalékát, tizenöt év szolgálati idő után pedig 30 százalékát állami hozzájárulásiként kapják a nevelők. A térítésmentes állami hozzájárulás tehát elérheti « 45 ezer forintot ist -. Mindezek anyagiakban is kifejezett jelei a pedagógusok megbecsülésének — mégpedig nem csekélyek, ha figyelembe vesszük az ország gazdasági lehetőségeit. Különösebb bizonygatás nélkül is nyilvánvaló, hogy a párt és a kormány figyelemmel kíséri a pedagógusok tevékenységét, méltányolta munkájukat, helyzetüket, s minden lehetőt megtesz körülményeik javításáért. S ez ném. csupán a fizetésrendezésre és’láz építési akcióra vonatkozik, hanem a tanítás és a nevelés egyéb körülményeinek javítására, a jó légkör kialakítására is. Az iskolareform tapasztalatainak parlamenti vitájában bizalmat kapták további munkájukhoz a pedagógusok. Mégpedig egyöntetűt, noha ismeretes, hogy — ellentétben az oktatással — a nevelésben' elég szerények az eredmények. De hát a bizalom, a megbecsülés nem osztható. Teljes képtelenség lenne bizalmatlanul tekinteni például nevelőmunkájukra — még ha nem is mindenben kielégítő — s közben azt várni, hogy csodálatos pedagógiai eredményeket érjenek el. Minden munkára kihat az elismerés, a megbecsülés léte vagy hiánya, de talán egyikre sem annyira, mint az oktatásra és a nevelésre; hiszen a pedagógusok nem holt anyaggal, hanem élő, érző, alakulóban és fejlődésben lévő emberekkel, gyermekekkel foglalkoznak. S hogy ez mennyiben különbözik minden más tevékenységtől, azt talán éppen azok a szülők érzik a legjobban, akik szinte játszva formálják munkahelyükön a legkeményebb anyagokat, akik könnyedén megoldják a legbonyolultabb munkafeladatokat is, de otthon ezernyi akadály, s olykor ki nem számítható nehézségek egész sora előtt találják magukat, ha saját gyermekük nevelésén, erkölcsi, jellembeli alakításán fáradoznak. A pedagógusok iránti bizalom* " és munkájuk megbecsülése a nevelőmunka éltető eleme. S ennek egyáltalán nem mond ellent, hogy őszintén elemezzük, s kimondjuk miben várunk tőlük nagyobb odaadást, következetesebb törődést Hiszen a bizalom feltételezi az őszinteséget és a tárgyilagosságot. A Parlamentben is kimondták a képviselők, hogy a pedagógusoknak több gondot kell fordítaniuk a nevelés hatékonyságának fokozására vagy a hátrányos helyzetben levő diákok tanulmányi színvonalának emelésére. A segítséget pedig joggal várják él a nevelők a szülőktől, a hivatalos szervektől, az egész társadalomtól. S hogy ez a segítés mit jelent? Sokszor nem is olyan sokat, sőt kifejezetten csekélységet. A többi között azt, hogy ne tételezzenek föl eleve rosszat a pedagógusokról. Mert miként lehetne másként magyarázni például annak a szülőnek az eljárását, aki azonnal a hivatalos szervekhez szaladt, amikor az egynapos hiányzást követő délelőtt a pedagógus feleltette az előző napi leckéből a gyerekét Nem fordult ,3- nevelőhöz, nem volt hozzá bizalma. inkább „ügyét” csinált a dologból. I gen, a pedagógusok iránti bizalom és a megbecsülés jele - a mostani fizetésrendezés és az új alapokra helyezett kedvezményes lakásépítési akció. De a bizalomhoz, a megbecsüléshez tartozik a munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges jó légkör meg- , teremtése, tehát az irántuk tanúsított őszinteség, tárgyilagosság és türelem is. Ha mindezt megkapják — mégpedig most már a szülőktől, a helyi társadalmi és hivatalos szervektől is —, akkor tőlük ugyancsak többet lehet várni, sőt elvárni. Huszonkét napi kereset nyereségrészesedésre a Békéscsabai Faipari Ktsz-ben A Békéscsabai Faipari Ktsz az 1965. évi tervét 106 százalékra teljesítette, a termelési érték csaknem 32 millió forintot tesz ki. Ebből 1 millió 700 szer forint értékű áru (6 ezer fotelállvány és 2 ezer dohányzóasztal) került exportra. Belföldi megrendelésre 1900 kárpitozott Béke garnitúra, 450 Szikra háló- és 2500 félkész Szikra há. lóbútort gyártott. Ez utóbbit más szövetkezetek részére, amelyet azok fejeznek be. A ktsz nyeresége csaknem 7 millió 800 ezer forint, amelyből a dolgozóknak 22 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedés fizethető ki. A szövetkezet az idén 1 millió 300 ezer forintot fordít gépek beszerzésére és a telep úthálózatának fejlesztésére. Az exporttermelés 1966-ban megkétszereződik. Ebben az évben: Középiskolás nyeri a Kazinczy-díjat A helyes és szép magyar beszéd, kiejtés díját — a Kazinczy díjat — évente kapják azok a rádióbemondók, színészek, előadó- művészek, akik nemcsak előadásukkal, hanem valóban szép magyar beszédükkel szolgálják nyelvünk szépségeinek ápolását. A művelődésügyi miniszter évékkel ezelőtt úgy rendelkezett, hogy minden harmadik esztendőben a középiskolások között nyerjen kiosztást a díj, s most éppen ebben a „harmadik” esztendőben járunk. Megyénkben is szorgalmasan készülnek, háziversenyeken selejteznek a diákok, s február 10- én Békéscsabán, az Űttörőházban ! rendezi meg a művelődésügyi osz- I tály a díj megyei esélyeseinek válogatóját. A helyes magyar be- . széd, szép kiejtés februári döntőjének 1. helyezettje képviseli majd ja megyét az országos versenyen \ Ahonnan sosem távoznál üres kézzel ‘Z — Hányas vagy, Jancsikám? — Közepes, Mária néni. — Elhiszed, hogy többre vagy képes? A családias hangú beszélgetés Békéscsabán, a megyei könyvtár ifjúsági részlegében az egyik kis olvasó és a kölcsönzőpult mögött álló Borka Józsefné; között folyik. Ö, az olvasók Mária nénije, a tanulmányi szabadságon levő dr. Bielik Károlynéval együtt ennek a részlegnek a szíve-lelke. Ilyen emberek kellenek ide, akik szeretik a gyerekeket, ismerik vágyaikat, céljaikat, egyek velük örömükben s ifjúi gondjaikban. Nem gépies könyvbeszedés meg kiadás tehát az, aminek szemtanúi vagyunk. Jancsi után a VII. számú általános iskolából való két nyolcadikos — Túrák Imre és Zaho- rán Gyurka — Békéscsaba törtév netével kapcsolatos forrásmunkákért jöttek és tanácsot kérnek. Kocsis Pál tanár bácsi biztatására, és mert szeretik a történelmet, vállalkoztak a feladatra. Régi olvasói már a könyvtárnak, akárcsak a melettük sorára váró Csatári Erzsiké meg Porcsalmi Kató, vagy a vörös nyakkendős K. Nagy Zoli, aki az Ásatások a víz alatt című könyv iránt érdeklődik. Vannak, akik már óvodás koruk óta otthonosak itt, amikor még csak képes meséskönyvek lapozgatásához értettek. Az évente átlag 50 ezer könyvet „fogyasztó”, kétezren felüli olvasógárda nagy része a belterületi általános iskolák tanulója. Arányszámát tekintve a 9. számúból van a legtöbb beiratkozott, majd a 2-es, a 7-es, a szlovák iskola, és így rendre a többi következik. Még a peremrésznek számító Jaminából is járnak be sokan. A kellemesen fűtött, esténként fénycsövekkel világított térmek falait a Kossuth-díjas könyvtárigazgató, Lipták Pál kerámiai rajzai díszítik. Mindenfelé szobanövényzet zöldell. A lépések zaját puha szőnyegek fogják fel. A hangszóróból áramló halk zene pedig kellemes hangulatot teremt az olvasáshoz, már amelyik fiatal itt mélyül bele a kölcsönzött könyvbe. Sokan a 24 féle magyar és külföldi folyóirat, napilap, ifjúsági sajtótermék közt keresgélnek* azokat lapozzák. — A mi kis olvasóink azért töltenek nálunk aránylag rövid időt — közli Mária néni —, mert akárcsak a felnőttek, ők is elfoglaltak és minden percüket be kell osztaniuk. Délelőtt tanítás, ebéd után egy kis segítés otthon anyukának vagy anélkül, ha ő is dolgozik. Tanulni is kell, aztán a különféle szakkörök, úttörőfoglalkozások, a televízió és a mozi is néha... Ilyen körülmények között még olvasnivalóért is eljárnak. Közben a mellettünk levő zenerészleget sem felejti ki legtöbbjük. Tomka Lajos- né, Ősi néni a vezetője, akihez sok iskolás jár klasszikus és szórakoztató lemezek hallgatására, főként zenetagozatosok és a zeneiskola növendékei. — Csókolom! Én vagyok a Ma- tuska Júlia. Megint beiratkoznék — szól a beszélgetésbe egy kis szöszke, aztán olvasójegyével a kézben, siet könyvet válogatni. Utána egy fiú áll a pult elé. Ritka eset. Már hatodikos, de mo6t iratkozik be először. — Bencsik Pál vagyok, a hármas számúba járok, Csabán, az Újsoron lakom — sorolja az adatait, de fél szeme már a polcokon magukat kínáló olvasnivalókon nyargalászik. — Indiánkönyveket szeretnék, később majd meglátom, hogy még miket. Az unoka- testvérem mondta, hogy érdemes ide beiratkozni. Felnőtt érkezik. Bánszky János- né a napköziben levő Jancsikájának és Ferikéjének visz haza könyveket. — Mindketten falják a betűt — büszkélkedik. Jót is tesz, mert olvasásból mindig ötösük-van! Miközben beszélgetünk, a fotóriporter csendben jár-kel a teremben, hogy egy-két megörökíteni- valót lencsevégre kaphasson. Igyekszik a siker érdekében észrevétlennek látszani, olvasóként viselkedni, de műszerekkel teli keze és vakujának villanásai ezt eleve lehetetlenné teszik. Nem is baj. A mai gyerekek olyan természetesen mozognak efféle dolgok láttán és olyan nyugodtan felelnek a kérdésekre is, mintha ez mindennapos dolog lenne számukra. Távozás előtt Mária nénitől mi is kapunk egy fogan tyús papír- könyvestáskát, azonkívül képes tájékoztatót, melyben a nyitvatartásiéi a mese- és diafilmvetítési délutánokig minden benne "van. Végül pedig megkérdezzük, hogy mire a legbüszkébbek? v- Arra — válaszolja Mária néni —, hogy a délután két órai nyitáskor a polcokon még katonás belőlük, bizonyítva, hogy olvasórendben sorakozó könyvek hat ink kedvvel kutattak és kerestek órakor, a záráskor már teljesen köztük s nem távoztak üres kéz- össze vannak keverve és hiányzik zel! Huszár Rezső Szuromi Laei a képes újságok kedvelője. Borka Józsefné és egy új olvasó, aki éppen beiratkozik mftftftftftftftftftftMiftiftftftiiftftftmftftftftftftftftiiftftftftHiftftftftftftftftftftaft aai Növekvő érdeklődés az orosházi járásban a Vöröskereszt vezetőségválasztó taggyűlései iránt Több mint ötszáz embert mozgósítanak Pusztaföldváron az önkéntes véradás« Elkezdődtek a Vöröskereszt alapszerveiben a vezetősé-'válasz- tó taggyűlések. A meglevő, tevékenyen működő 37 alapszervezetből eddig hét helyen tartották meg az újraválasztást, örvendetes, hogy a januári hózivatarral arkított, zord időjárás ellenére is 10—85 százalékban jelennek meg az alapszervi tagok. Több helyen lívtak vendégül aktívákat, akik >zt örömmel elfogadták. Az eddig megtartott taggyűléseken több helyen óvodások, iskolások kedves kis műsoraikká1 szórakoztatták a részvevőket Egyes helyeken pedig az érkezőket egy-egy pohár meleg teával is megkínálták. Mindez azt mutatja, hogy a városban, a községekben, a tanyaközpontokban komoly érdeklődé* és lelkesedés nyilvánul meg a Vöröskereszt áldozatos és szép munkája irán1 Bizonyítja ezt az is, hogy má most nagv igyekezettel készülnél a január 29-én megk-'-’-lődő véradónapokra. Dr. Tabi László Kiváló orvos községében, Puszta- öldváron az aktívák közreműködésével több mint ötszáz embert kívánnak mozgósítani. Sze- "etnék biztosítani önkéntes véradás alapján a 120 liter életmentő vért. Bizonyosan az 1965. évi taoasz- alatuk és példamutató munkájuk lapián az idén is tovább c^élese- ’ik a Vöröskereszt munkája, tovább nő az önké"t?c véradók tábora az orosházi járásban bt r. t
