Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
CMS, január SS. ? '•4w ▼Mint*» % A költséges okulások ellen Az utóbbi években népgazdasági érdekre hivatkozva sok olyan növény termelését erőszakolták rá a termelőszövetkezetekre, aminek a gazdaságos termeléséhez nem rendelkeztek sem megjelelő talaj adottságokkal, sem megfelelő emberi és gépi erővel. A több bosszúságot azonban mégsem ez, hanem a gyakorlati élettől és a tájszokásoktól alaposan élrugaszkodott épülettervek okozták. Köteteik sokaságát tenné ki az ezzel kapcsolatosan elhangzott méltatlankodás, vita, perlekedés. Ám mindezek ellenére „eszi, nem eszi, nem kap mást” elv alapján épült fél megyénkben is egy sor állatférőhely, s még a legkisebb praktikus változtatási kísérlet miatt is lecsapott a harag szankciója — a Mtébnegvonás. Kiknek van hasznuk az így erőszakolt épülettervekből? Legfeljebb a tervezőknek. A népgazdaságnak és a mezőgazdasági üzemeknek nem. Ugyanis, még a legszélsőségesebb időjárású vidékeken is csak rideg tartású borjúnevélőket tukmáltak rá a szövetkezetekre. A gyakorlati szakemberek már akkor állították, bizonygatták, hogy az itteni éghajlati viszonyok között ez nem megfelelő. Ahol télire nem merték befalazni, beablakoztatnd ezeket az istállókat, ott alaposan ráfizettek az állattartásra. A biológiai törvényeket nem lehet felrúgni. A fázlódó, elcsigázott állatok még a nagyobb adagú takarmánytól sem gyarapodtak, a drága abrakot csupán fűtésre összpontosította a szervezetük. S országszerte nemcsak a ttövendékmarh a ne vélés, hanem a téli sertéshizlalás is rengeteg többlettakarmányba került, mert hiszen a hizlaldákat is többnyire rideg • tartására tervezték. : Summa, summárum: alapos ráfizetés után mondták ki végre a Földművélésügyi Minisztériumban, hogy vége a gazdaságtalan épületeket az üzemekre rátukmálható világnak. Ezután nem a hatalmi szóval hozott rendéletek, hanem az élet törvénye határozza meg azt, hogy mi és hogyan épüljön. S ha ez a törvény végre érvényesül az állatférőhelyek építésénél, érvényesíteni kell azt a munkagépek konstruálásánál is. Ki tudja számba venni, hogy hányszor hangzott él már méltatlankodó reklamálás amiatt, hogy a hazánkban gyártott különböző munkagépeket, ekéket, vetőgépeket a könnyű, homokos talajokra méretezik és ott is próbálják ki tervezőink a munkaképességüket. Az ekékkel most már nincs különösebb baj, főleg a külföldi gyártmányúakkal. A vetőgépek egy része azonban alig használható, szinte játékszerként ugrándoznak megyénk többnyire kötött földjein. Nevetséges, hogy ilyen vetőgépek birtokában szakszerű és ideális vetésmélységről beszélünk. A kapott tájékoztatás szerint már készül a kötött talajokon jól használható vetőgép konstrukciója. Jobb későn, mint soha — tartja a közmondás, s van olyan közmondás is, hogy mindig tanul, okul az ember. Am az a baj, hogy mi eddig sok mindenért nagyon drága tandíjat fizettünk. Sok mindent anélkül igyekeztünk a termelés folyamatába állítani, hogy annak élőre és alaposan kikísérleteztük volna hosszabb távra is a gazdasági kihatásait. Az állami gazdaságok és szövetkezetek önálló gazdálkodása remélhetőleg, most már elejét veszi egy sor olyan géptípus, termelési eljárás és növényfajta elterjedésének, amelyekről eddig csak évek múlva derült ki, hogy nem gazdaságos. Az önállóság ellenére azonban mégis fenyeget az a veszély, hogy választók hiányában kénytelenek lesznek pénzt kiadni kevésbé használható munkagépekért. Ha ugyan a konstruktőrök végre el nem szakadnak a tervezőasztaltól, hogy ezután a gyakorlati emberek tapasztalata, kívánsága szerint tervezzenek, konstruáljanak. Kukk Imre Ez már több a soknál! 1965. november 18-án a Mü. M. 611. számú békéscsabai Iparila- nuló-Intézet KISZ-szervezete 2 ezer forint értékben a szentesi 61-es OFOTÉRT szaküzletében örckvrkut vásárolt fotóköre számára. Nagy örömmel vették birtokukba a szakkör tagjai a készüléket, bízván abban, hogy az iskola kulturális rendezvényeit megfelelőképpen meg tudják örökíteni, sőt a képeken keresztül lelkes szószólói lesznek az ipari tanulók kulturális életének. Korai volt az öröm. A vaku egy-két órás működés utón felmondta a szolgálatot, mire a fotóklub tagjai visszavitték a boltba. Ott megígérték, hogy mihamarább meg fogják ja vitatni, azonban a javítás a mai napig is tart. Csaknem minden héten megjelenik egy-egy tanuló a szentesi szaküzletben, de a válasz: „még nem készült el”. Legutóbb ugyan már odáig jutottak, hogy átvehető, de a kipróbálás után még a boltban ismét felmondta a szó1 gá'atot. Maradt a fotók’ub továbbra is vaku nélkül. Felettébb bosszantó, hogy immár több mint kéthónapos javítás után nem készült el ez az igen fontos készülék s ez nagyban gátolia a fotózok munkáját. Nem tudjuk elképzelni, hogy megoldásit ne lehetne találni, vagy úgy, hogy szakszerűen megjavítsák, vagy úgy, hogy több mint kéthónapos javítók után, ha egyá1 talán nem javítható, akkor cseréljék ki a készüléket. HF Miért nincs Sarkadon az igényeknek megfelelő férfifodrászüzlet? (Tudósítónktól) Régi gondja Sarkadnak, hogy a központban nem megfelelő a férfifodrászüzlet Évek óta folyik a vita, hogy a KISZÖV és az fmsz illetékesei megegyeznek, hogy a bútorüzletet és a jelenlegi fodrászüzletet „kicserélik”. Az üzletben sok szó esett arról is — látogatásomkor —, hogy a meglevő berendezések a mai forgalomnak már egyáltalán ■ein felelnek meg. Sajnos, korszerűsíteni sem lehet. A sarka- diak pedig szeretnék, ha náluk is korszerű fodrászüzűet állna rendel kezesükre. Lassan két éve várják már a férfifodrászüzlet dolgozói, valamint a vendégek, hogy az emlegetett csere létrejön. Bízunk benne, hogy ez az év talán megérleli az elhatározást és nem kell további két évig várni, hogy az fmsz a szóban forgó cseréhe beleegyezzen. K. J. Téli gondok a vasúton Amerre csak a szem ellát, mást se látni, csak havat, a vágányok és váltók mentén lapáttal, seprűvel dolgozó munkásokat, a peronon vonatra várakozó utasokat, egy-egy veszteglő szerelvényt és füstöt eregető mozdonyokat. A vonatok általában késnek. Az egyik néhány percet, a másik fél órát vagy még többet, hiszen roppant nehéz most a közlekedés. Nemkülönben a vasutasok szolgálata is. Nagy Zoltánnal, a békéscsabai vasútállomás vezető mérnökével beszélgetünk a téli gondokról, amelyekből bizony jól kijutott. Igaz, felkészültek rá, mert még a múlt év októberében elkészítették a különböző szolgálati helyek, a vasúti csomópont téli intézkedési tervét. A pályafenntartási főnökség időben beszerezte a szükséges homokot és salakot, a havazások beálltával pedig információs hálózat épült, hogy a menetirányítókkal együttműködve időben értesíthessék a hómunkásokat A havazás azonban a tervezettnél is több nehézséget okoz. Egy-egy szolgálatban hetvenötén dolgoznak, de előfordult, hogy százan-száztízen alig győzték az állomási vágányok és iparvágányok, valamint a váltók tisztítását A sok hó, a kemény hideg megnehezíti a közlekedést, növeli a baleseti veszélyt. Szilágyi János oktatótiszt, akivel a pályaudvaron terepszemlére indulunk, újságolja, hogy az oktatásokon mostanában mindig szólnak a munkavédelemről, figyelmeztetnek a nagyobb baleseti veszélyre. Szükség is van rá, mert nemegyszer 30—10 centiméter magasságú hóban kénytelenek a kocsikat rendezni, a vagonokat szét- és összekapcsolni. Kővári Györggyel, a budapesti Hámán Kató Fűtőház mozdony- vezetőjével, aki Curticiból hozta Békéscsabára a Wiener-Walzer nemzetközi gyorsvonatot, szintén válthatunk néhány szót. Elmondja, hogy most azért nehéz a szolgálat, mert csúsznak a sínek, a hó, a köd miatt nagyon óvatosnak kell lenni. Az embernek szinte minden idegszálával a biztonságos vezetésre szükséges összpontosítania. A megszokott sebességet éppen még lehet tartani, azonban a nagyobb tapadás miatt jóval több a Diesel-mozdony üzemanyagfogyasztása. Míg erről beszélt, megtörtént a fékpróba és a gyorsvonat húsz percnyi késéssel útnak indult Budapestre. Kark István állomásirányító is csak megerősíthette az eddig hallottakat: a hó eltakarítása, az állomási és iparvágányok, továbbá a váltók tisztán tartása meg- szarorította gondjukat, munkájukat. A vasút dolgozói a szó igaz értelmében kemény küzdelmet folytatnak a hóval, a h:deggel. Birkóznak a gondókkal, s ezért az utasoktól több türelmet és megértést kémek. Ok minden tőlük telhetőt megtesznek a zavartalan közlekedésért. A tél azonban szívós el lenié1 (Podfna) Fotó: Kocziszky Curtici felől Békéscsabára érkezett a Wiener-Walzer nemzetközi gyorsvonat. Nehéz a téli szolgálat — mond ia Kővári György, a budapesti Hámán Kató Fűm ház mozdonyvezetője. Néhány gyors és szakszerű mozdulat és az étkezőkocsit rákapcsolják a szerelvényre. Sok munkát ad mostanában a vágányok és váltók tisztítása-
