Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 18. szám

t lüi. jamiär ZZ. 3 Szombat Mé^scsak eljutottunk odáig — mert az élet követelte —, hogy ál­talános és középfokú oktatási in­tézményeinkben megpróbáljuk észrevenni, sőt mi több: segíteni azt az elevenen lüktető életet, amelynek részesei vagyunk. Amelynek progresszív mozgását éppen az említett észrevételezés­sel tehetjük zökkenőmentesebbé, « gyorsíthatjuk. A gyakorlat egyre nagyobb te­ret hódít oktatási intézményeink­ben. Az iskolák nem valami el­vont, a való élettől elrugaszko­dott fellegvárai ma már a tudo­mányoknak. A nevelők a gyakor­lati életből ellesett példákkal tá­masztják alá azt a tömör mon­datba sűrített szabályt, amelyet valamikor nem volt mivel illuszt­rálni. A ma tanulója aktív része­se hétköznapi életünknek. Fel­nőttként kezelik, ha egy-egy ak­tuális gazdasági gond foglalkoz­tatja akár a közvéleményt kint, akár a szülői házat otthon. A ma gyermekét nem intik le, hogy „... gyerek vagy, a te neved hall­gass ... A ma gyermeke a szép­re, jóra neveléssel, s az elvontabb tudományok elsajátításával pár­huzamosan, az élet minden terü­letén munkát végző felnőttekkel is együtt tevékenykedik. Mondhat­nánk így: részt vesz a termelés­ben. Arról most nem polemizá­lunk, hogy ez előbb is megtörtén­hetett volna. Inkább arról kell szólnunk, hogy oktatásunknak ez a sarjadzó formája hol szorul újabb reformokra, hogy az elmé­leti és a gyakorlati oktatás az em­lített párhuzamban harmonikus Árvédekezési intézkedés a Korosokon A rendkívül csapadékos időjárás következtében nagymérvű víz- levonulásra számítanak a Körö­sökön. A vízügyi igazgatóság ezért már most megtette az intézke­déseket, hogy a vizek lehetőleg károkozás nélkül jussanak el a Tiszáig. A rendelkezésre álló gép­parkkal hozzáláttak az árvízvé­delmi töltések koronáinak kar­bantartásához, valamint a men­tett oldal gátlábaiból a vn«t?g hő­takaró eltávolításához. Most, a téli időszakban ellátják üzem­anyaggal a szivattyútelepeket is, hogy az esetleges hirtelen olva­dás következtében a vizek el szí­vatásához elegendő készlet álljon a helyszínen. 5 + 1 is legyen. Hogy kölcsönösen has­sanak egymásra! Sok minden ki­derült az 5-j-l-es oktatásnál. (Azért derülhetett ki, mert beve­zettük.) Megyénk gimnáziumainak ta­nulócsoportjai a „plusz egyben” általában a mezőgazdasági isme­retek gyakorlati részével ismer­kednek. Ez így helyes — mező- gazdasági megye vagyunk. Tehát — főleg a falusi gimnáziumok ta­nulói — a modem szocialista me­zőgazdasággal ismerkednek. El­sőrendűen a tanítási órákon. Olyan szaktanároktól hallanak előadásokat a szocialista mező­gazdaság perspektíváiról, akik ha­zánk vagy valamelyik szocialista állam híres egyetemén tanulták az elméletet, s gyakorlati isme­reteiket nem kevésbé híres min- tagazdaságokiban szerezték. A ta­nítási órán szemléltető eszközök­kel, diafilmekkél bizonyítják: milyen földi csodákra képes az ember a mezőgazdaságban, ha számára lehetőséget teremtenek. A plum fjíj Eltelik öt tanítási nap, s a ha­todikon gyakorlati foglalkozásra vezénylik ki a tanulókat. Kezdet­ben még valamennyi gyermekben ott él az izgalom: „Na, most nem­csak diafilmen látom...” A ta­nulók kezébe azonban gereb- lyét, seprűt meg nagy kosarakat nyomnak, hogy gyűjtsék az őszi avart, mert jó lesz az trágyának. Igaz, ami igaz: a munkára neve­lés igen fontos didaktikai szem­pont; mindig és mindenkor az is lesz. De a munka megszerettetése sem elvetendő pedagógiai néző­pont. Az előbbi példa még az eny­hébbek közül való. Valamennyi hírközlő szervünk, de a közélet spontán párbeszédei is emlegetik napjaink gondjaként, hogy terme­lőszövetkezeteink és egyáltalán a mezőgazdaság embereinek átlagos életkora növekszik. Vajon az a gimnáziumi tanuló, aki fellelke­sült az órákon hallottaktól, látot­taktól — s még élénk fiatalos fantáziájával túl is szárnyalja a mintagazdaságok megvalósult nö­vény- vagy állatparadicsomát —, mit érezhet akkor, amikor egy társaik álltak az egyik oldalon, Csőmbe, Mobutu, Adula és társa­ik a másikon. Megkezdődött a fe­lek közötti nagy alkudozás'. De a belgák robbantani akar­tak. Érthetően, a belga gyarmatosí­tók rádöbbentek az őket fenyegető nagy veszedelemre. Elkeseredetten látták, hogy a falánk amerikai cápa nemcsak a profitjukat, de őket magukat is felfalja, ha tűrik. Kirobbant tehát a fő összeütközés a belga és az amerikai tőke kö­zött. A belgák ellenezték Kongó függetlenségét, az amerikaiak sür­gették. A Wall Street nevezetes és jól értesült folyóirata, a Business Week már 1959 januárjában rá­mutatott: „Amint Kongó függet­lenné válik, a nem belga külföldi társaságoknak kedvezőbbé válnak lehetőségeik ebben a gazdag or­szágban és azonos feltételek mel­lett versenyezhetnek a belga ér­dekeltségekkel.” Világos beszéd. Jól megértették ezt a belgák is. Belátták, hogy képtelenek végig­vinni a nagy robbantás minden fázisát. Nem harcolhatnak egy­szerre a Lumumba vezette kongói nemzeti erők és az amerikai mo­nopóliumok, de különösen nem Rockefellerek ellen. Mégsem ad­ták Id a játszmát. Ravasz mester­kedéseket agyaltak ki. Elhatároz­ták, hogy feláldozzák az országot, de maguknak tartják meg kin­cseit. Prostituáltak a függetlenség jelszavát és Katangát igyekeztek elkülöníteni Kongó egészétől. Nem sikertelen volt a kezdet. A belgák befolyása ismét erősö­dött. Rockefellerek azonban nem ijedtek meg. Keményebb harcokat is vívtak már ők más földrésze­ken. És minthogy a Bányaunió részvényeinek jelentős része a ke­zükben volt — rendelkeztek a harc megfelelő eszközeivel. Azt a taktikát alkalmazták, hogy félig együttműködtek, félig versenyez­tek a Société Generállal. Ez a tak­tikájuk jól bevált, s közben nem panaszkodhattak Csőmbe maga­tartására sem. Ez a politikai ka­landor a fehér zsoldosok és néger csendőrök segítségével „rendet” tartott Katangában. Zavartalanul működtek a bányák, ömlött a profit, s a részvényesek megkap­ták a dús osztalékot. Nem sikerült a belgák robban­tása. i EUenhúzásiként következett a rockefelleri politikai hadjárat, s Nelson Rockefeller — a politikai lángész... (B. K.) Következik: * Mti kai kártyaosztása. olyan betakarítási munkálatra invitálják, amelyet — tanköny­veiből tudja — már egy hónap­pal ezelőtt el kellett volna vé­gezni?! Mit érezhet akkor ez a tanuló, amikor modem fiatal kí­váncsiságával csak egy percig sze­retne ráülni arra a „Szuper Ze- torra”, s helyette rozsdás gereb- lyét nyomnak a kezébe?! Pedig ezeket a szerszámokat már ismeri szülédtől is. Sőt, azokból a tan­könyvekből, szépirodalmi művek­ből, vagy parasztságunk múltjá­val foglalkozó filmekből, amelyek­kel. van szerencséje megismerked­ni — az iskolán belül vagy kí­vül. Hírlik, hogy az 5-j-l-es oktatást azokban a középfokú intézmé­nyekben — ahol sem a táj jelleg, sem a logikus gondolkodás nem tartja hasznosnak — megszünte­tik. Helyette egyéb, a reális igé­nyeket jó irányba terelő gyakor­lati foglalkozást alkalmaznak. Helyes is ez, s minden olyan gon­dolkozás — az élet bármelyik te­rületén —, amely nem szégyelli megváltoztatni az olyan intézke­déseket. amelyek helyenként ugyan beválhatnak, de nem álta­lánosíthatók. Egymillió-kétszázezer forint megtakarítást eredményezett a jó munkaszervezés Zárszámadás a nagybánhegyesi Zalka Máté Termelőszövetkezetben Évek óta megyénk égjük jól gazdálkodó termelőszövetkeze­te a kiváló adottságokkal ren­delkező nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz. Az országos verseny­ben gyakran szerepelt az élen­járók között, az elmúlt év tava­szán pedig elnyerte a Kiváló Termelőszövetkezet címet és a vele járó vörös vándorzászlót. A 4500 holdas szövetkezetben pénteken tartották a zárszám­adó közgyűlést, melyen Veraj János szövetkezeti elnök tájé­koztatta a tagságot. Elmondotta többek között, hogy aprómagtermelésük há­rommillió forintnál több ki­esést okozott 1965-ben a rendkí­verés következtében. A helyes szakmai irányítás, a tagság rendkívüli szorgalma azonban más területen pótolta a lemara­dást. Sokkal több családtag dol­gozott a szövetkezetben, mint fennállása óta bármikor. így az­tán a földeket jól megművel­ték, a termést gyorsan, veszte­ség nélkül takaríthatták be min­den területről. A jobb munka- szervezéssel húszezer munka­egységet megtakarítottak, ami 1 millió 200 ezer forinttal növelte az összkeresetet a tagok és a családtagok számára. Az egy tagra jutó átlagos évi jövede­lem 24 754 forint. Ez néhány ezer forinttal kevesebb, mint az előző évi, de többfelé ősz­Hétköznapi heroizmus A gépkocsi kerekei kétség- | nyék között szállítják az árut, beesett tehetetlenseggei j hogy el legyenek látva az üzle- porogtok a fagyott havon — hiába. A jókora jármű meglódult, csúszva érte el az út- széli mélyedés peremét, ott aztán megbillent. Néhány másodperc­cel később a négy kerék már az ég felé ágaskodott. A gépkocsi­vezető és a kocsikísérő hajszál híján úsztak meg épségben. A Békési úton történt a minap. tok, ne legyen fennakadás a ter­melésben. A postásokra, akik a tengelyig érő hóban, labilis mo­torkerékpárral artistákat megszé­gyenítő ügyességgel egyensúlyoz­nak, hogy megkapják a leveleket, táviratokat a címzettek. Az AKÖV-telep dolgozóira, akik éj­jelente „fagyszolgálatot” tartanak, tottak, s így1 az összkereset mégis felülmúlja a korábbit. Nem ritka az olyan családfő, mint Demkó János és Teklák György, aki harmadmagával dolgozott egész éven át és 1100 —1200 munkaegységet írtak ja­vára. A 65 éves Kvasz András — aki az utolsók között lépett annak idején a szövetkezetbe — egymaga 402 munkaegység get szerzett. A jó föld, a ta­gok szorgalma, a sok vasár­napi és éjszakai munka ered­ménye, hogy a tervezett 60 fo­rint helyett 62,08 forintot fizethetnek egységenként. Mi­vel a tagság kérésére év köz­ben csak 15 forint előleget Elakadt egy jármű az áthatol­hatatlan hófúvásban, de vezető­je menteni akarva a fontos rako­mányt, embertelen küzdelmet ví­vott a milliónyi jégtűként áramló hóval, széllel, az elemek cudar haragjával. A kocsit végül is nem sikerült kiszabadítani a méteres hogy a „csillag-gará2s” dermesz­tő hidegében várakozó járműve­ket felkészítsék a reggeli indulás­ra, mert a munkásoknak nem sza­bad lekésni a műszak kezdetéről. A vasutasokra, akik akkor is győ­zedelmeskednek a tél fölött, ami­kor már a közúti forgalom em,be­osztottak minden munkaegy­ségre, most több millió forint kerül kifizetésre egyszerre, így okosabban tudnak gazdál­kodni az évi jövedelemmel, több jut bútorra, motorkerék­párra, televízióra és egyéb tartós fogyasztási cikkre. —Ary— fagy börtönből, s a gépkocsivezet«) rei rövid időre kénytelenek visz­is nehezen tudott élvergődni a leg­szavomúlőt fújni. A közbiztonság közelebbi lakott településig. A ha­vas zúzmarától belepve, a hideg­től mereven mozgó végtagokkal, élő hóemberként állított be a se­gítséget adó hajlékiba. Ez az eset is megyénkben történt, alig né­hány napja. Ilyen és ehhez nasonló történe­teket tucatjával tudna felsorolni az, aki sokat jár az országutakon, aki ismeri a zord időjárási körül­mények között is a szabadban dol­gozó, szolgá'atot teljesítő emberek mindennapi munkáját. A Békés megyei őslakosok azt mondják, talán évtizede nem esett ennyi hó, mint az idén januárban. A tél valóban váratlan meglepetésekkel képes szolgálni, nap nap után ne­héz feladatok elé állítja az embe­reket. Az élet mégis megy tovább Reggel beérkeznek a gyárak, üze­mek munkahelyeire a dolgozók, a háziasszonyok megkapják az üz­letekben, amit vásárolni akarnak, s — helyenkénti kisebb fennaka­dásoktól eltekintve — az utasok eljutnak oda, ahová menniük kell. S hogy mindez így van, az I sok-sok ember helytállásának,! köznapi hősiességének köszönhe-1 tő. Gondoljunk ezekben a fagyos | téli napokban a gépkocsivezetők­re, akik vissza nem riadva a hi- líg‘ő', síkos úttól, hófúvástól, sok szór hihetetlen nehéz körülmé­őreire, akik hóviharban vagy csont­hidegben éppúgy megtalálhatók a posztjukon, mint máskor. A sza­bad ég alatt dolgozókra vagy azokra, akik fedett helyen tevé­kenykednek ugyan, de minden­napi munkájukat mégis megsok­szorozza az időjárási adottságok­ból fakadó számtalan nehézség. (A cukorgyár munkásai és műsza­kijai például, akik a nagy hideg sok-sok akadálya közepette is gondoskodnak a gyártás folyama- ’ osságáról.) Ilyen időben az utcák néptele- nebbek, mint máskor. Az ember — ha csak nem óhatatlanul fon­tos — nem szívesen megy ki a fűtött falak közül a zimamkós sza­badba, ahol ugyancsak érezni a tél kemény fogait. S bár a „kiszál­lások” ritkulnak ilyenkor, aki te­heti, inkább a kályha mellett marad, az élet körforgása mégis zavartalan. S ha apróbb zökkenők itt-ott előfordulnak, a termelés, a munka folyik tovább. M i ez, ha nem az ember győzelme a természet zord erőj felett? A hét­köznapok' kisebb-nagyobb küzdelmeinek hősiessége, a kö­telességtudás, a helytállás emberi erényeinek szüntelenül ismétlődő megnyilvánulása tíjda) illést tart az SZM1 kulturális, agilációs és propagandab’zottsága Az SZMT kulturális, agitációs és pro"a?andabizot'sága január 27-én délelőtt 9 órai kezdettel ülést tart, amelyen részt vesznek a szakmai propagandisták és a szakszervezeti kultórfe’el^sök is. Az ülésen először az 1966. évi népgazdasági tervvel kapcsolatos propagandafeladatokat beszélik meg, melynek keretében szó lesz az ár- és bérpolitikai intézkedé­sekről és a szo',i *'! s kérdésekről. Előadó Bányai Béla, a bizottság vezetője. Ezt követően Pribojszki János, az SZMT vezető főkönyve­lője a szakszervezeti művelődési otthonok kulturális költségvetésé­ről ad tájékoztatást. Végül az üze­mi tömegtestnevelési és a szakmai tradicionális sportversenyek elő­készítését ismerteti Molnár La­jos, az SZMT sportfelelőse. A Műszaki Anyag- és Gépke­reskedelmi Vállalat (Műszaki Bizományi) január 25-én (kedden) Bé­késcsabán a MÉH Vállalat Sallai u. 6. szám alatt gépek, motorok, műszerek, műhelyberendezések stb. BECSLÉSÉT, illetve LEBONYOLÍTÁSÁT VÉGZI. 6643 k

Next

/
Oldalképek
Tartalom