Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-19 / 15. szám
1M& Január IS. 3 Síerd* Ki hogy számol? Kit ivem. foglalkoztatnak az ár, és bérpolitikai intézkedések? Aligha találkozunk manapság olyanokkal, akik ne ■számolgatnák, hogyan alakul a. családi költségvetésük. A részletintézkedések kiadása már megkezdődött és sorra következnek a többiek is. Mit hoz a jövő, mit várhatunk? — ez a kérdés. Akadnak derűlátók és persze borúlátók is. Mi három olyan dolgozóval beszélgettünk, akik eléggé reálisan tudják megítélni a helyzetet. Keresetük átlagos. A vasbetonszerelő A Gyulai Cementipari Vállalat dolgozója Kádár Mihály vasbetonszerelő. Havi keresete 1800 forint. Gyulaváriban lakik, onnan jár a munkahelyére. Feleségéit és három kiskorú gyermekért tartja el. Mindenki tudja, hogy a vasbe- tonszerelés a nehezebb fizikai munkák kategóriájába tartozik. Aki itt dolgozni akar, annak ennie is kell, mégpedig kiadósán. — A vállalati ebédért 5 forint 20 fillért fizetünk. Nem mondom, kielégítő, de azért délután, előveszem azt, amit hazulról hozok — magyarázza Kádár Mihály. — Mit szokott otthon becsoma- Sotoi? — Szalonnát vagy húst és kenyeret. Ami éppen van. Hetenként általában háromszor veszünk húst Disznótor után persze — ahogy mondja —, egy ideig nem lesz külön költség a hús. Ebben az évben két disznó kerül a kés alá, mert nőnek a gyerekek és nagyobb az étvágyuk is. A hús árának a változása, bárhogy is számolunk, kihat a család költségvetésére. Kádár Mihály egész évre mintegy 800—1000 forint többletkiadásra számit. A tüzelő drágulása sem jön jól éppen, mert az is elvisz a keresetből vagy 200—300 forintot. Szerencsére a közlekedésre nem fizet rá, mert kerékpáron jár át Gyulaváriból. Ha rossz az idő, nagy hő van, akkor persze, csak fél kell ülnie az autóbuszra. Mindent összevetve évente mintegy 1200—1300 forint olyan kiadásra számit, ami az árváltozásokból ered. Több keresetre a családi pótlék 150 forintos emelésén kívül aligha gondolhat, ami 12 hónap alatt 1S00 forint. De ez egymagában is több, mint ameny. nyi a kiadások rovatába kerül. Mégis az a Kádár család terve, hogy az asszony tavasszal elmegy a tsz-be dolgozni. Akkor ősszel már gabona is kerül a házhoz, amiből több baromfit lehet nevel, ni. A disznóhdzlalás is könnyebb lesz. Kádár Mihály egyetért a progresszív nyugdíjjárulék bevezetésé, vei & azzal is, hogy a parasztság helyzetét javítják az intézkedések. — Nem sajnálom a parasztságtól, megdolgozik a keresetéért — jelenti ki és hozzáfűzi mindjárt: — Most elvárhatjuk majd, hogy többet termeljen,' jusson több a munkások asztalára is. Ahogy az irodában tájékoztatnak, a vállalat éves termelési terve — létszámváltozás nélkül — 4 millió 100 ezerről 4 és fél millióra emelkedik az idén. A nehéz fizikai munlcások általában 2 és fél százalékos béremelést kapnak. Hogy la, azt majd az igazgató a szakszervezettel egyetértésben határozza meg. Ügy mondják, hogy Kádár Mihály is az élenjárók kö. zé tartozik. A raktári munkásnő Mócz Mária elvált asszony, két gyermek anyja. A Budapesti Harisnyagyár gyulai üzemében raktári munkásként dolgozik. Keresete 1270 forint, amihez 240 forint családi pótlék és 520 forint gyermektartásdíj jön még. Igaz, a fia második éves ipari tanuló, aki az ösztöndíjjal már segít valamit. Dé hogy mit képes enni egy 16 éves gyerek és a 14 éves leány is, azt csak azok tudják, akiknek van hasonló korú gyermekük. — Eddig is annyit ettek, aimany. nyi gólesett, most, az árváltozás után sem vonok meg tőlük lehetőleg egy falatot sem. Ha mégis i úgy látom, hogy húsra nem jut I elég, majd kevesebbet veszek — j vélekedik Mócz Mária. ban átengedte a léopoldville-i kormánynak a belga gyarmati igaz- " gatóság tulajdonában levő rész- vénykötegeket, vagyis a szavazatok 24 százalékát. Változott a helyzet. Most már a liánom csoport közül azé lesz a végső szó, amelyiknek sikerül cinkostársnak megnyernie Kongó vezetőjét. Ez a csoport teljhatalmú urává válik Kongó urániumának, rezének és igen sok ritka fémjének. Még a közepes kitermelés évében, 1964-ben is 3 milliárd és 390 millió belga frank értékű nyersanyag került a Bányaunió birtokába. Nem csoda, Inogy a hatalmas pénzcsoportok — a Rockefeller—Oppenheimer érdekeltséget is. beleszámítva — ádáz küzdelmet folytatnak Kongó kincseiért. De nem csupán a rendkívüli haszonról volt szó. Rockefellerek már j második világháború idején érdeklődtek Kongó iránt. Buzgalmukat az aitomfegyvergyártás lehetőségei fokozták. Tudtak a titokzatos „Man- battan-terv” részleteiről, azaiz értesültek az atombomba előállításának munkálatairól és lényeges körülményeiről. Nem véletlen az, hogy Lawrence Rockefeller belső, bizalmas tanácsadója Edward Teller l«tt, az USA atomtudósa. Kergette Sset a jelszó: — Urániumot, mindenáron! Sbben a versenyfu tásba a Rockefellerek alaposan megelőzték közvetlen vetélytársaikat. Sikerült a kezükbe kaparintaniuk az USA uránérc-tartalékait Colorado és Utah államban, továbbá Kanadában. a Nagy Medve-tó környékén. Ámde a legolcsóbb uránérc Kongóból érkezett. Még 1944-ben kelt az a belga—amerikai szerződés, amelynek értelmében a kongói érc háromnegyed része az USÁ-t illeti. Azok az atombombák, amelyeket Hirosimára és Na- gaszakira dobtak le, katengai nyersanyagból készültek. A belga—amerikai szerződés kedvezett az amerikai hadvezetés terveinek, de nem Rockefeller üzleti sizámításainak. Azért nem, mert az urániumot Sinkolóbve tárnái szolgáltatták, ezek viszont belga tulajdonban maradtak, következésképpen a hasznot a belgák zsebelték be. Rockefelleréi: „igazságérzetét” bőszítette ee az állapot. Tanácskozásra gyűlt egybe se öt Rockefeller-fivér és a harmadikat, Lawrence-ot a második világháború befejezése után Kongóba küldték — helyszíni szemlére. Hivatalosan vadászatról beszéltek, s Lawrence Rockefeller kijelentette: ..Kongóból származó nemes vadakkal akarom megajándékozni a New Yorfc-i áhatker- tet* Mi történt valójában? Következik: A termés&e iba^: • milliárdos vadászata. Rendszeresen otthon főz, mert úgy tartja, az a legjobb. A piacra is eljár. — Mondták, hogy áremelkedés várható, de eddig nincs semmi változás. Sőt a tojás olcsóbb lett, mint karácsony táján volt, rózsa- krumplit pedig legutóbb 3 forint 50 fillérért vásároltam — ad tájékoztatást röviden a jelenlegi piaci helyzetről. Ügy számol, hogy az áremelkedésből eredően évente mintegy 1000—1100 forinttal drágul meg a család élete. Húsra 600, tüzelőre 300—850, térj termékekre — főleg vajra — pedig 100—150 forinttal kell többet költeni. Mivel a fia után családi pótlékot már csak néhány hónapig kap, úgy egyetlen reménye az, hogy a vállalat emeli a munkabérét. Erre — ahogy az igazgató tájékoztat — meg is van a lehetőség. A tsz-tag Herpaí Lajos a körösladőnyi Magyar—Vietnam Barátság Tsz tagja. Sok gonddal, küzdelemmel nevelte 5 gyermekét, akik közül már csak ketten vannak otthon, de ők is besegítenek a munkába. Ügy látja, hogy most majd érdemes lesz a háztájiból többet értékesíteni. — Tavaly négy 130 kilós hússertést adtam át szerződéssel, 16 forint 50 fillér kilónkénti áron. Ugyanennyiért az idén 520 forinttal többet kapok, ami 2 mázsa takarmány ára. Ezt vagy ráhizlalom a négy sertésre. vagy 40—50 kiló baromfit nevelek — számol Herpaí Lajos. Nem határozott még, de a szarvasmarha-hizlalás gondolata is foglalkoztatja. Az áremelkedések csak kisebb mértékben érintik, mert a hentes, nél legfeljebb vasárnap vásárolnak marhahúst levesnek. Egy kiló elég a családnak. Ha az árkülönbséget számolja, az az egész évben nem tesz ki többet 200— 250 forintnál. A tüzelőre is körülbelül ennyit fizet rá, de a textilárakban csökkenés lesz, s a kettő valószínűleg kiegyenlíti egymást. Azt tudja, hogy a felvásárlási árakból eredő többletbevételt a tsz amortizációra fordítja, abból tehát nem részesül. De ha szervezettebb lesz a munka, a gazdák is „rákapcsolnák”, akkor már az idén nagyobb lesz a jövedelem. — Mostanában sokat ^beszélgetünk arról, hogy érdemes többet és olcsóbban termelni. Olyat, ami kell az országnak — mondja Her- pai Lajos, Azzal is tisztában van. hogy az amortizációs alap — ha helyesen használják fed — jövőre már a munkaegység értékére is kihat. Végső soron az egyének fő jövedelmi forrása a közös gazdaság, azt kell tehát erősíteni, hogy minden évben többet: és többet adhasson a tagaknak. Herpai Latos sem számol rósz- szül Pásztor Béla Pénz értelem Az utóbbi évtizedben állami néztek. A bozót kívülről es bchitelből több öntözőtelep épült megyénk termelőszövetkezeteiben. Ezek egy része jó, másik része rossz, nem felel meg a követelményeknek. Ahol jó a telep, ott különösebb gond nem állhat fenn az időközben esedékessé vált hitel visszafizetésére. Ahol viszont a felületi öntözőtelep nem hasznosítható, igen is gondot okoz a több millió forintos bekerülési költség visszafizetése. A szövetkezetiek tehát jogosan vetik fel: ha a telep nem ád hasznot, a hitelt miből fizessék vissza? A gondolat felvetése helyes és időszerű is, hiszen a közös gazdaságokban az állóeszközök újraértékelését végső soron azért is tűzték napirendre, hogy a felsőbb szervek is lássák, az eddig megvalósult beruházás miként szolgálja a társadalmat? Most majd elbírálják, hogy az eddig rosszul vizsgázott öntözőtelepnek mi is legyen a sorsa: költsenek-e rá további százezreket, hogy a beléölt milliókból a későbbiek során valami is visz- szatérüljön, esetleg, ha a mindössze néhány éves telep műszaki alkatánál fogva nem felel meg, akkor hát mi legyen vele. A dolog távolról sem olyan egyszerű. Nem is egy olyan öntözőtelepről tudunk, melyeket az államhatalom helyi szervei anyagi, szellemi alapozottság nélkül valósítottak meg egyné- melyik termelőszövetkezetben. Sajnos, csak a műszaki átadás után tűnt ki, hogy az öntözőtelepek egy része nem jó. A csatornából elszivárog a víz és a táblának egy távolabbi pontján tör utat. Máshol a csatorna valamely szakaszon — a hibás szintezés miatt — kiönt. Vagy a csatornában éppenséggel visszafelé folyik a víz. Az ilyen és ehhez hasonló hibák némely helyen alaposan elvették a tsz vezetőinek kedvét úgyannyira, hogy a több millió forintos beruházásra rá sem lülről is csakis ezért verhette fel évről évre. Erre a helyzetre mondták a minap is, hogy az állam mindent nem adhat: a pénz mellett az értelemre gondoltak. Az egy évtizede, esetleg korábban megépített és nem hasznosított telepek további sorsáért valaki felelősséggel tartozik. Nem éppen kis összegről, apró felelősségről van szó, hiszen az öntözőtelep építése nem olcsó mulatság. A tervező és a kivitelező szerencsés helyzetben van, mert a telepek szavatossági ideje lejárt, ez különben is elég rövid idő, még akkor is, ha utólag bizonyosodott be, hogy a víz visszafelé folyik vagy a csatorna kiönt, esetleg buzgárszerűen szivárog. A felelősség tehát teljes súlyával a tsz-vezetésí nyomja, mert átvette, elfogadta a rossz telepet, nem reklamált, hogy ezt vagy azt csinálják újra meg. Most azonban, amikor a beruházási hitel esedékessé vált, nagy a lótás-futás a tanácshoz is és a bankhoz is: prolongációt vagy dotációt kérnek. A gazdasági életben visszás helyzetet teremtett a beruházások kiírásának korábbi módszere. Gazdasági reformot, új módszert sürget az élet! Az állami erőforrások egy része eddig sajnos. úgy került felhasználásra, hogy termelési értéket nem hozott. Vagyis a társadalom erőforrásaiból egy bizonyos részi valakik jóvoltából kihajítottak. Ha csak néhány millióval is, de ezzel gyengült az ország gazdasági helyzete. Vajon a hasznavehetetlen beruházásért kidobott több millió forint elegendő-e az inasévek tandíjára?! Erre bizonyságot a jövő csak akkor adhat, ha a tanulság levonásában a tsz-ek is, a beruházást megvalósító tervezők és kivitelezők is, no meg az állam- hatalom helyi képviselői is az eddigieknél egy árnyalattal kon- zekvenciálisabban járnak el, Dupsi Károly Tervek, kilátások a körösladányi Magyar — Vietnam Barátság Tsz-ben A körösladányi Magyar—Vietnam Barátság Tsz-ben megkezdték a tervkészítést. Dorogi József tsz-elnök tájékoztatása szerint az idén — figyelembe véve az új gazdaságpolitikai irányelveket — 40 ezer csirkét, 10 ezer gyöngyöst és 5 ezer pulykát nevelnek, ami kétszerese a tavalyinak, A juhállomány mintegy 300 anyával lesz több. A vágómarha-hizlalást — a férőhely teljes kihasználása mellett — 20—25 százalékkal növelik. Ugyancsak gondot fordítanak a búza termésátlagának a növelésére, amit megfelelő ápolással, i műtrágyázással, vegyszeres gyom- \ irtással érnek el. Mintegy 100—j 100 holddal többet vetnek tavaszi ! zalbosbükkönyböl és napraforgóExport Görögországba Megyénk állami gazdaságai és termelőszövetkezetei elküldték külföldre az év első pecsenyebárányait bal. Az is szóba került, hogy 60— 70 holdon újra megkezdik a rizs- termelést. Ha mindez, megvalósul, úgy számítanak, hogy az új felvásárlási árak alapján a termelőszövetkezet bevétele félmillió forinttal haladja majd meg az előző évit, amelynek nagy részét amortizációs alap létesítésére for díthatják. Or. Soós Gábor miniszterhelyettes előadást tar! ma délelőtt a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről Megyénk állami gazdaságai és termelőszövetkezetei évről évre iiöbb pecsenyebárányt szállítanak j sül földre. A legutóbbi áremelés i csak növelte a juh tenyésztési ! kedvet, mivel a juhhús árát is t emelte a kormány. Az első pecse- nyebárány-szállítmány az áremelés óta kedden indult el Déva ványaiéi, a Lenin Tsz-ből. 320 kis- bárányt raktak vagonba. A nagy } havazás miatt igen nehezen tudtak megbirkózni a feladatokkal: lánctalpas traktorral tapodtattak utat a hodálytól a vasútállomásig s vontatókkal , szállították a kis- bárányokat a vagonba. A Lenin Tsz még ebben az évben 600 pecsenyebárányt exportál Szerdán Gyuláról indul vagon Görögországba. A gyulai és a Vi- zesfási Állami Gazdaság bárányait szállítják a távoli államba. A MTESZ Békés megyei szervezete január 19-re Békéscsabára hívta dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettest, hogy a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről előadást tartson. A MTESZ megyei vezetősége a tanácskozást Békéscsabán, a városi tanács dísztermében rendezi délelőtt ló órai kezdettel, melyre termelőszövetkezeti elnököket, főagronó- musokat. a járási és a városi tanácsok mezőgazdasági osztályainak mérnökeit, továbbá a megye mezőgazdaságát irányító szakembereket hívtak meg.
