Békés Megyei Népújság, 1966. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-15 / 12. szám

*66. Január IS. 6 Szombat C3AIAD-OTTHON WVWWVVWWWVVVVWWVW^VVWWVSIVVVVVVVWWVVVVVWVVVVVVVVVW Horgolt ruha 4—6 éves kislányoknak Szükséges 15 dbg rózsaszín ká^- codt gyapjú, a díszítésihez kevés nairna fonál, 3-as vagy 4-es, leg­alább 24 cm hosszú horgolótű. A .'elsőrészről és ujjáról szabásmin- rát készítünk. A munkát a dere­kán kezdjük, fölfelé haladunk. Első sor: 70 láncszem. Második sor: a láncszemek 2 szálát fel­emelve, felszedjük mind a 70 szé­niét a tűre. Harmadik sor: egyet i óhajtunk a tűre és átemeljük az első szemem. Ismét ráhajtunk a tűre és egyszerre 2 szemen húz­zuk át. Vagyis 1 ráhajtással 2 -izemet lehorgolunk. így megyünk végig a soron és üresen marad a tünk. Negyedik sor: az előző sorral keletkezett rácssor felénk eső szála alá dugjuk a horgolótűt, majd 1 ráhajtással áthúzzuk és így, ezzel a máddal, ismét végig élszedjük a szemeket a tűre. Ötö­dik sor: a 3. sor ismétlése. Hato­dik sor: a negyedik sor ismétlése. Hetedik sor: a harmadik sor is­métlése. Nyolcadik sor: a negye­dik sor ismétlése. Kilencedik sor: a harmadik sor ismétlése. A ke­letkezett rácssorba minden má­sodik lyukba egy mintát horgo­lunk. Összesen 35 legyezőmin­táink lesz. A legyezőminta készítési módja: első sor: 1 db. ráhajtás nélküli pálcát készítünk, lazám horgolunk, jól felhúzzuk, 1 láncszemet készí- iünk, majd ugyanoda leöltünk, is­mét ráhajtás nélküli pálcával. Is­métlőm.; 1 ráhajtás nélküli pálca, X láncszem, 1 ráhajtás nélküli pálca ugyanoda öltve. Végig így. Fordulásnál 1 láncszem, Második sor: ahol a láncszem által alakult kis csúcs van, oda öltünk, de vi­gyázva, hogy a felénk eső 2 kis szálába dugjuk a tűt, és így min­fü • t r . uen második sornál kis vonal ke- I étkezik. A minta ugyanaz. Szí­nén, bal oldalán 1 ráhajtás nélküli pálca, 1 láncszem. 1 ráhajtás nél­küli pálca. A felsőrész kib. 33 sor­ból éli. A kar- és nyakkivágásnál szabásminta szerint fogyasztunk. A háta ugyanígy készül, csak a iiyakikivágás mélysége kisebb. A szoknya eleje: ugyanúgy és annyi szemre kezdjük, mint a fel­sőrészt, s annyi sort is az első mintából, mint ott, de a i-ácssorba ezúttal minden lyukba 1 minta kerül, vagyis összesen 70 i egyezőminta. Lefelé haladunk, kb. 28 sorból áll a szoknya. A szoknya hátsó része pontosan olyan, mint az eleje. Ha kész, összevarrjuk a két oldalán. Alsó részén van befejezve, így, ha nő a gyerek, pár sort utánahorgolunk a megmaradt fonalból. Ujja: 50 láncszemet készítünk. Minden második láncszembe 1 legyezőminta jön. Szabásminta szerint horgoljuk. Ha kész, össze­varrjuk. Ha a karra bő lenne, vé­kony gumival behúzzuk, hogy buggyos legyen. A nyakat beszegő, illetőleg dí­szítő rész: az első minta szerint készítjük. 126 láncszemre kezd­jük. Négy mintasort horgolunk. Rácssorral kell vétgződnie. Most elszakítjuk a szálat, és a kezdő láncszemsor másik oldalán foly­tatjuk a munkát, felszedve a 126 szemet ismét. Négy mintasor után rácssorral kész. Összeállítás: a váltakat össze­varrjuk. A nyakát bedolgozzuk a díszítőrésszel úgy, hogy hátulról! ! kezdjük. (Ott kis nyílás marad a! j fej könnyebb bebúj tatására.) Fi-1 Inoman rávarrogatjuk a kivágásra i Sí rácssor mentén. Hátul 1 gomb-, bal gomboljuk a nyílást. Összevar-1 juk az oldalait, és bevarrjuk az ujját. Utoljára a szoknyát dolgoz­zuk össze a felsőrésszel. A két láncszemsort a bal oldalán össze­horgoljuk. (Ha túlságosan gyorsan nő a gyerek, itt is lehet hosszab­bítani, megbontva az összehorgo- lást, felsőrészt, alját egyaránt, pár sor ráhorgolással.) A fehér és bar­na fonalakból 2—2 zsinórt készí­tünk. A barnák végeire kis bojtot teszünk. Zsinórok hossza: fehér 54 cm és 66 cm, barna 68 om és 35 cm. Zsinór készítési módja Két és félszer olyan hosszú szálat mér­jünk ki, minit amekkora zsinórt akarunk készíteni. (Pl. az 54 ern­es fehér zsinórt 135 om hosszú szálból.) Négyszeresen vegyük a szálakat. Ketten végezzük a mű­veletet. Szemben állunk egymás­sal, és feszesen tartva a négysze­res szálat, mindketten jobbra so­dorjuk. Ami: kor szép sodrott már, vigyázva, mindig feszesen tartva, a két végét jó szorosan összeköt­jük. Rövidre vágjuk a csomó vé­geit, és úgy helyezzük a csomót, hogy ne a két végére kerülőn a zsinórnak, mert úgy szebben le­het a bojtokat elhelyezni. Most a karikába kötött, és még mindig feszesen tartott zsinór egy pont­jára súlyt akasztunk, ez marid dúl. A másik végénél fogva ma­gasba függesztjük. Most elereszt­jük a súllyal az alsó végét, hirte­len forogni kezd, sőt mi is for­gatjuk egy kicsit. Mikor abbama­rad a forgás, kész a zsinór. Le­vesszük a súlyt róla. Bojt készítése: bal kezünk mu­tató- és középső ujjara 20-szor te­kerünk a fonalból. Lehúzzuk az ujjúnkról. Egy helyen ollóval át­vágjuk a szálakat, majd átbújtai­nk a zsinór végén. Párszor szoro­san körülcsavarva elkötjük, a szál végét tűbefűzve elvarrjuk. A vé­gét csinosra megnyírjuk. A nyak felső rácssorába fűzött zsinórral szükség szerint össze­húzzuk a nyakat. A felső sorokba mindig a sötétet, az alsóba pedig a világosat fűzzük. A ruhácska fényképén a nyillal megjelölt ré­szeken vannak összedolgozva a díszítőrészek. Nagyon szép a ru­hácska: 1 i! ós-rózisaszí nből fehérrel és sötétkékkel díszítve. Babaró­zsaszínből, fehérrel és almazöld­del díszítve. Almazöldből, fehér­rel és rózsaszínnel díszítve. Alma- zö’dből, fehérrel és barnával dí­szítve. Világoskékből, fehérrel és feketével díszítve. Hófehérből, vi­lágoskékkel és pirossal díszítve, hófehérből, világoskékkel és ró­zsaszínnel díszítve. Kémény, kályha, tüzelő NAPJAINKBAN állandó fel-1 jük le ronggyal vagy papírral, adat a tüzelés. Nem mindegy mert ha megszárad, már nem jön azonban, miben és hogyan tüze- le. lünk. A hibás kályhában nehezeb- A GAZDASÁGOS TÜZELÉS ben ég a tüzelő, s hővisszaadása is rosszabb. Jól karbantartott kály­hával, helyes tüzeléssel kevesebb fűtőanyagot használunk, mégis melegebb lesz. Az állandó tüzelés következté­ben gyakran megrepedezhet a kályha samottbélése vagy egy da­rab letörik belőle. Javítása, pót­lása egyszerű; a háztartási bolt­ban vásároljunk samottport, víz­üveggel sársűrűségűre keverjük, s a masszával kitöltjük a repedé­seket, pótoljuk a letört darabokat. Ha nagyobb felületen javítottunk, fokozatosan fűtsünk; előbb csak kevés fát égessünk, majd szénnel keverve fokozzuk a tüzelést, a gyors melegedés következtében ugyanis szétesik a samottbéiés. Ugyanígy teszünk akkor is, ha több napig nem fűtöttünk, mert a lehűlt kémény „visszafújja” a füstöt és gázt, ha nem fokozato­san melegítjük fel. A cserépkályha csempéi közötti hézagokat is tömítsük. Erre az Epokitt ragasztó- és tömítőanyag a legalkalmasabb. Tömítés után a csempékre került Epokittet töröl­egyik alapvető feltétele a jól ösz- szeillesztett és korommentes füst­cső. Ha a kéménybe több füstcső csatlakozik, közöttük legalább 30 cm távolság legyen, s a füstcső a mennyezethez se kerüljön 50 cin­nél közelebb. Az egyes füstcső- darabokat pontosan illesszük egy­másba — alulról felfelé haladva —, mert ha hézag van közöttük, a beáramló hideg levegő hűti a csövet, a kéményt, csökken az égés hatásfoka. A füstcsövekiből nagyobb piszok nélkül is kiszedhetjük a kormot: a cső egyik végére gumikarikával vagy zsineggel erősítsünk mű­anyag zacskót. Farúdra vagy vas­tagabb dróldarabra kössünk rongycsomót, s azzal kitoljuk a kormot. Ha a huzalra — farúdra — előzőleg egy karton korongot húzunk, s azt rászorítjuk a füst> cső felső nyílására, akkor ott sem száll ki a korom. ERŐS TÜZELÉSKOR sem ég át a füstcső — különösen a kályhá­hoz közeli részen —, ha azt belül­ről 2—3 mm vastagon samottpor és vízüveg keverékéből készített, híg péppel bekenjük. , * i . Állandó ápolást igényel Hideg időben bőrünk sápadt és ■ enytelen, mert vérellátása csök­ken, kevesebb izzadtságot, bőr­faggyút választ ki. így szárazabb és könnyebben megrepedezik. A meleg és hideg hirtelen váltako­zásai nagy feladat elé állítják a bőr alkalmazkodóképességét. A csökkent ibolyántúli sugárzás miatt ugyanakkor kevesebb D- vitamin képződik a bőrben, a téli táplálkozás is szegényebb vi­taminokban, s mindezek hatása a bőrben is jelentkezik. Ezért bőrünk védelmében fo­gadjunk meg néhány tanácsot: Kevesebbet mossuk az arcot szappannal, mert csökken a bőr zsírtartalma. Langyos vizes lemo­sás után arctejet, oliva-olajat és tisztító- vagy bőrápoló kréme­ket használjunk. Ha a hideg, esős, szeles idő nagyon megviselte ar­cunkat, vörös és „reszelős” tapin- 1 tású a bőrünk, mosakodásnál víz helyett használjunk langyos ka­millavirág-főzetet vagy langyos tejjel mossuk le arcunkat. Minden nő észrevehette, hogy télen a haj hamarabb zsírosodik, kalap alatt, kucsma viselése ese­tén a frizura nem tartós. A haj ápolása szintén fokozott gondot követel. A zsíros hajat ajánlatos kénes kémhatású tojásos sam­ponnal, a száraz hajat olajos samponnal, a korpásat pedig sa­vanyú kénhatású samponnal mosni. Ha búra alatt szárad a haj, kevésbé zsírosodik. az ecetes öblítés viszont elősegíti a zsíro- sodást. Mai számunkban megkezdjük A végzetei pillanat cumi Képregény közlését. Folyta.'ásait hetenként egyszer, a szombati számokban megjelenő Család—ot.hon rovatunkban tesszük közzé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom