Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-15 / 295. szám

1965. december 15. 3 Szerda T akarékszö vetkezeti szemelvények A férfifehérneműgyár új munkamódszere Csomagrendszer vagy tízes rendszer? Nyolc évvel ezelőtt jelent meg az a törvényerejű rendelet, amely kimondta, hogy a megyei földmű­vesszövetkezeti központok alakít­sanak községeikben olyan pénz­intézeteket, amelyek a parasztsá­gunknak őszinte segítői lesznek, így jöttek létre Békés megyében is a takarékszövetkezetek, amelye­ket a parasztság saját elhatározá­sából valósított meg. A napokban ellátogattunk né­hány takarékszövetkezetbe. Kí­váncsiak voltunk, hogy ezek a pénzintézetek mennyire váltak igazi segítőivé a nagyüzemi gaz­dálkodás útjára lépett parasztság­nak. A megyében elsőkén? Első utunk Tótkomlósra veze­tett. Abba a községbe, ahol a me­gyében elsőként alakult meg a takarékszövetkezet. Százhetven­ötén, 17 ezer forint betétállomány­nyal hozták létre ezt a pénzinté­zetet. Az azóta eltelt nyolc év alatt a jól működő OTP-fiók és a helyi posta mellett nemcsak kivívta, hanem meg is tartotta te­kintélyét. Ma már 1600 tagja van. Tótkomlós takarékszövetkezete 1962 óta — a megyében szintén elsőként — vállalta a helyi ter­melőszövetkezeti tagok különböző járulékainak kifizetését. A Vihar­sarok és a Haladás Termelőszö­vetkezet gazdáinak eddig csak földjáradék címén mintegy két­millió forintot fizetett ki. Ezenkí­vül csaknem tízmillió forintot munkaegységre. De a helyi cipész ktsz, a mezőgazdasági és műsza­ki ktsz nyereségrészesedésének tekintélyes részét is a takarékszö­vetkezet bonyolította le takarék­betét-könyv formájában. A takarékszövetkezet iránt meg­nyilvánuló bizalom az évről évre növekvő betétállományban érez­teti kedvező hatását. A múlt év végi hatmillió forint betétállo­mány a napokban már túlhaladta a nyolcmillió forintot. Tavaly de­cemberig kétmillió 385 ezer forint kölcsönt kértek a községbeliek Szóval, mától fogva politizálni fogok... S leültem. Megtapsoltak. Két fülem lángolva égett. Bol­dogságomtól-e vagy lámpalá­zamtól, nem tudom. S a tósztok tovább folytatód­tak a késő éjszakáig. Nem em­lékszem, hogyan s mikor kerül­tem ágyba. Arra nyitottam ki a szemem, hogy Edit vizes boro­gatást rakosgat a fejemre. Aztán ismét mély kábulatba zuhantam. Másnap egész nap ágyban maradtam. Pedig hát akkorára igencsak megszoktam már a lumpolást. De, úgy látszik, ez alkalommal a szokásosnál kissé többet öntöttem fel a garatra. Harmadik nap benyitottam a Riadó Klubba. Régi ismerősként fogadtak. Vállamat veregették, majd egy űrlapot toltak elém, amit alá kellett írnom. Azt hi­szem, a belépési nyilatkozat volt, mert kis idő múlva, ami­kor már az asztal mellett ül­tem és javában kártyáztam, hozták is a vadonatúj tagsági könyvet. így lettem tagja a Hazafias Társaságnak és rendszeres láto­gatója a társaság Riadó nevű klubjának. Ettől kezdve tehát minden szabad időmet Peggy és a Riadó Klub közt osztottam meg. Az üzlet közben szépen virág­zott. Olyannyira, hogy irodát hosszabb és rövidebb időre. Az idén október 31-ig kétmillió 192 ezer forinttal segítette a tótkom- lósdakat ez a pénzintézet. Kardoskút csaknem 2600 lako­sának kérése teljesült 1963 októ­berében, amikor a MÉSZÖV taka­rékszövetkezeti kirendeltséget ho­zott létre. A község lakói 900 ezer forintot helyeztek el a kirendelt­ségnél. Felépül-e Kondoroson az új székház? Kondoroson a nyolcéves taka­rékszövetkezet olyan épületben van, amely sem kívülről, sem be­lülről nem pénzintézet jellegű. A bejárati ajtó annyira alacsony, hogy azon csak meghajolva lép­het be egy középtermetű ember. Falai repedezettek, s a helyiség bútorzata is a régmúlt időkre em­lékeztet. Ennek ellenére a múlt évben négymillió 598 ezer forin­tot adtak át megőrzésre a taka­rékszövetkezetnek. S bár az épü­let az idén sem változott semmit, a lakosság bizalma mégis erősö­dött. Tovább növekedett a tagság száma: jelenleg 1310-en vannak, s csaknem hat és fél millió forint betétállománnyal rendelkeznek. A múlt évben egymillió 726 ezer, míg az idén október végéig már kétmillió 255 ezer forint köl­csönt kértek és kaptak a kondo- rosiak takarékszövetkezetüktől. Ebből az összegből 400 ezer fo­rintot 5—10 éves hosszú lejáratú hitelként folyósított a szövetkezet a helybelieknek házépítéshez, új gyümölcsös telepítéséhez vagy ép­pen a háztáji állatállomány beál­lításához. A MÉSZÖV Takarékszövetkeze­ti Osztálya szerint fel kell, hogy épüljön a takarékszövetkezet helyisége a községi tanács vb ál­tal megjelölt üres telekre 1966- ban. A SZÖVOSZ nemcsak bele­egyezését, hanem az építkezéshez és a berendezéshez szükséges 350 ezer forintot is megígérte. nyitottam Dallas City központ­jában, az előkelő üzletnegyed­ben, én pedig betelepedtem az igazgatói szobába. Onnan irányí­tottam nagyszámúvá dagadt al­kalmazotti gárdámat: felvásár­lókat, kupeceket, bizományoso­kat és tisztviselőket. A legelő­kelőbb bankban folyószámlát nyittattam. Az utcán kalapot emeltek előttem ismeretlen em­berek. És politizáltam rendületlenül s egyre nagyobb hévvel. Eljár­tam a Hazafias Társaság össze­jöveteleire, gyűléseire, amelye­ket legtöbbször a Riadó Klub dísztermében rendeztek. Eze­ken a gyűléseken gyújtó szavú szónokok prédikáltak: — Le a kormánnyal! Akasztó­fára a négereket! Rendszerint ilyesmikkel s eh­hez hasonlókkal zárták szónok­lataikat. Egyszer az egyik szónok, ha jól emlékszem, elnökünk: Teddy Brown, a nylongyáros, azzal kezdte beszédét, hogy az elmúlt éjszaka egy néger suhanc, vala­mi cipőtisztító megerőszakolt egy munkából hazafelé siető fehér nőt. — Emberek! Nem tűrhetjük, hogy holmi fekete bestiák ga­rázdálkodjanak békés városunk­ban! Hovatovább lányaink és asszonyaink nem mernek majd az utcán mutatkozni. Példát kell statuálni. Bitófára a gazember rel! (Folytatjuk) Manapság divatos kifejezés az, hogy „zárt ciklus’’. Olyasfélét értünk alatta, hogy egy futószalag elejéin behajtják a disznót, a vé­gén kijön a füstölt kolbász. Azt mondják, ez a korszerű ipar mun­kamódszere. A valóságban persze bonyolultabb a dolog, mint ahogy a laikus ember képzelné, s olykor az is előfordul: nem a szalagrend­szer a legcélravezetőbb. A ruhagyárban például nehezen lehetne kihasználni a speciáigé- pek kapacitását, ha egy-egy szalag műveleti sorába iktatnák őket. Ezért — már korábban — külön terembe csoportosították a gomb- varró, gomblyukazó gépeket és az itt dolgozók között tíz-tíz dara­bonként osztották szét a feldolgo­zásra váró ingek, köntösök cso­magjait. Ugyanígy szervezték a Békés megyében egymilliónál több téli csirkét nevelnek fel a kollektív gazdaságok és háztáji porták, hogy tavasszal rántanivaló csirkét adhassanak jó áron a ha- :ai és külföldi piacokra. A napos, csibe-ellátást a keltetőállomások biztosítják. Az első csoport tojást munkát a legutolsó műveletnél, a vasalásnál. Bizonyos technológiai szempontból ez a megoldás sem biztosította a gépek legjobb ki­használását és a munkaerő egyen­letes igénybevételét. (Ami termé­szetesen a kereset szempontjából is ingadozást jelent.) A békéscsabai férfifehémemű­gyár három műszaki embere, Ko- larovszki Pál, Párzsa József és Budai László új módszert dolgo­zott ki a befejező részleg célszerű munkaszervezésére. A javaslatot Gelegonya Józsefné technikus közreműködésével kipróbálták, s egy hónap óta már az új eljárás­sal dolgoznak az Illésházi utcai üzemben. Az elgondolás lényege az, hogy nem bontják fel tízes té­telekre a munkadarabokat, hanem egy-egy (egyforma méretű és fa­hétfőn rakták gépekbe Békéscsa­bán, 70 ezer tojást melengetnek a villamosgépek. Ezen túl hetenként újabb gépeket indítanak be Bé­késcsabán, illetve a megye többi keltetőállomásain, hogy folyama­tos legyein a naposcsibe-ellátás. Békési Karolina dolgozik az egyik speciálgépen. Azt mond­ja: igazán szívesen csinálja ezt a munkát, nagyon megsze­rette: otthon viszont egyálta­lán nem szeret varrni. zonú árut tartalmazó) csomagot három-négy, egymás mellett dol­gozó varrónőnek, illetve vasaló­nőnek adnak oda. így nem keve­rednek össze a munkadarabok, egyszerűbb az adminisztráció, gyorsabb az anyag átfutása, s a dolgozók keresete is kiegyenlítet­tebb. Az új módszer bevezetését követő első hónap végéig 9 száza­lékkal nőtt a termelékenység a befejező részleg munkahelyein. Mivel ez az eljárás a ruhaiparban ma még országosan egyedülálló, megtörténik, hogy más üzemekből jönnek át tapasztalatcserére. Ha a későbbiek során nagyobb terme­lékenységű automata gépek be­szerzésére kerül sor, akkor a szó­ban forgó „csomagos” eljárás to­vábbra is megállja a helyét. Képeink az újítókat és az új módszerrel dolgozókat mutatják be. Szöveg; Vájd» Fotó: Kocziszky Intézkedés a kavicshiány enyhítésére A termelőszövetkezetek építke­zési beruházásait ebben az évben is gátolta az építőanyag, különö­sen a kavics hiánya. Az Építés­ügyi Minisztérium kavicsbányái az év első felében nem tudtak annyi kavicsot juttatni megyéink, nek, amely elegendő lett volna az összes beruházásokhoz. így a tsz- építkezések részben anyaghiány, részben pedig a vállalati szemlélet folytán háttérbe szorultak. A me­gyében a termelőszövetkezetek építési beruházása decemberig a 80 százalékot sem éri el a tervhez képest. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya — amint azt Csomós Ist­ván osztályvezető is közölte — a termelőszövetkezetek építőanyag­gondján 1966-ban úgy könnyít, hogy 1965 beruházásainak terhére 6 ezer köbméter kavicsot rendelt. A betonkavicsot a termelőszövet­kezetek rövidesen megkapják s így a jövő esztendő első fagymen­tes napjaiban már munkához is láthatnak. B. L A három újító: Kolarovszki Pál, Párasa József és Budai László az új módszerrel szervezett befejező részleg tel jesíimeny szint je­nek alakulását vizsgálja. Megkezdődött a télicsibe-keltetés Békéscsabán Hetvenezer tojás a korszerű gépekben

Next

/
Oldalképek
Tartalom