Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

»65. december If.' 2 Vasárnap •• Összeült a mágiái* nők kongresszusa Tanácskozik a nők kongresszusa Szombaton a Parlamentbein több mint hárommillió asszony és leány küldötteinek részvéteiével összeült a magyar nők kongresz- szusa. Megjelent és az elnökség­ben foglalt helyet Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, Németh Károly, az MSZMP budapesti bi­zottságának első titkára, valamint a politikai, a gazdasági és társa­dalmi élet több vezetője, élenjáró dolgozója és a nőmozgalom kiváló harcosai. Részt vett a kongresszuson Flo­rence Mophoso, a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség titkára, N. G. Szaliscseva, a szovjet nőbi­zottság jogi bizottságának elnöke, Berta Kalaora, a bolgár nőszövet­ség tagija, Irena Gyurisova, a szlo­vák nőbizotteág elnöke, Odette Sebate, a francia nőszövetség iro­dájának tagja, Vaszka Duganova, a macedón nőbizottság elnöke, Anna Tepper, a lengyel nőszövet­ség végrehajtó bizottságának tag­ja, Wally d’Ambroise, az olasz nő­szövetség milánói szekciójának vezetőségi tagja, Ilse Peissl, az osztrák demokratikus nőszövetség gráci titkaira és Iona íloga, a ro­mán nőtanács titkára. Keres Emil Kossuth-díjas szín­művész Benjámin László: Kél év­tized című versével köszöntötte a magyar nők kongresszusát, majd Makoldi Mihályné, a Magyar Nők Országos Tanácsának alelnöke nyitotta meg a tanácskozást, Ezután Érdéi Lászlóné, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsának elnöke terjesztette elő beszámoló­ját. Köszöntötte a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetséget, amely éppen húsz esztendeje alakult meg, s e két évtized alatt tekin­télyes világszervezetté vált. Elmondotta, hogy a magyar asz- szonyok mozgalma a felszabadu­lás óta tagja a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetségnek. Tevé­kenyen részt vett és ezután is részt vesz munkájában. Több mint 85 ország nőszervezetével és szá­mos más nagy nemzetközi szövet­séggel tart fenn hasznos és gyü­mölcsöző kapcsolatokat, örömmel együttműködik mindazokkal, akik, ha más politikai meggyőződést kö­vetnek, más államformában, más körülmények között élnek is, haj­landók erőfeszítéseket tenni a vi­lág békéjének megőrzéséért. Erdei Lászlóné a továbbiakban összegezte az elmúlt két évtized és a most záruló második ötéves tervidőszak országépítő munká­jának eredményeit, méltatta vív­mányait. Beszámolt arról, hogy az egész­ségügyi, a szociális és a kulturális területen dolgozóknak ma már több mint 66 százaléka nő, a ke­reskedelemben pedig csaknem Bő százalékos az asszonyok és lányok aránya. Általában a pult mindkét oldalán dolgozó nők és anyák áll­nak, akiknek tudniuk kell: a jól végzett munka, a készség, az ud­variasság sokat segithat. de a köl­csönös megértésnek is érvényesül­nie kell mindennapi életünkben. Szólt arról, hogy a statisztikai hivatal adatai szerint a nők éven­te átlag 1,4 napot hiányoznak gyermekápolás és 5,8 napot ter­hesség, illetve szülés miatt. A beszámoló a továbbiakban ki­tért a nők szakképzettségének nö­velésével kapcsolatos feladatokra, majd azzal foglalkozott, hogy gyakran megsértik az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvet és ezzel az egyenjogúságot is. Az iparon kívül a mezőgazdaságban is gondot okoz a férfiakkal azonos jövedelem biztosítása. A háztáji földek kiadásánál is jó néhányszor hátrányos helyzetbe kerülnek az asszonyok. Felhívta a termelőszö­vetkezetek vezetőit: alkalmazzák minél szélesebb körben azt a Nógrád megyei módszert, hogy a háztáji terület nagyságát a vég­zett munka és az eltartásra szo­ruló családtagok száma alapján határozzák meg. Szó esett a beszámolóban arról is, hogy a nők a kulturális forra­dalomban is jól megállják helyű- . két. Egyebek között ennek köszön­hető, hogy 1952 óta csaknem két­százezer felnőtt végezte el ha­zánkban az általános iskolát. A középiskolát pedig 1949-től nap­jainkig több mint 125 ezer férfi és nő fejezte be sikerrel, s 1954 óta mintegy húszezer dolgozó em- bar szerzett munkája mellett dip­lomát. A most felnövő lánynemzedék már magától értetődő természe­tességgel lépi ót a közép- és fel­sőfokú oktatási intézmények ka­puját. Jelenleg 48.7 százalékuk tanul tovább az általános iskola befejezése után, s a felsőfokú in­tézmények hallgatóinak 42,4 szá­zaléka is közülük kerül ki. Erdei Lászlóné a magyar nő­mozgalom helyzetével, új szere­pével és feladataival foglalko­zott ezután. Megállapította, hogy ma hazánkban a nőmozgalom je­lentős és szervezett politikai erő, végül felvázolta a következő évek programját. A szünet után elsőnek Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke emelkedett szólásra. A Minisztertanács elnöke be­vezetőben az MSZMP Központi Bizottsága, a kormány és a Haza. íias Népfront Országos Tanácsa nevében köszöntötte a kongresz- szus küldötteit, utána a szocialis­ta Magyarország megteremtéséért végzett munkában, harcban nagy. szerűen helytálló magyar nőket Bozsán Endre felvétele és a tanácskozás külföldi részt­vevőit, köztük a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kép­viselőit. Arról beszélt, hogy hazánkban a férfiak és a nők között ma már teljes a jogegyenlőség. Utalt arra, hogy mielőbb le kell küzdeni azt a káros szemléletet, amely szerint a nő gyengébb, rosszabb munkaerő, mint a férfi. A cél, a teljes egyenjogúság. Majd az ifjúság nevelésének né­hány kérdésével foglalkozott, ez­után rámutatott, hogy a nők tel­jes társadalmi egyenjogúsításának alapvető feltétele a termelőmun­ka eredményeinek fokozása. A Minisztertanács elnökének beszéde után az elnöklő Bugár Jánosné arra kérte Kállai Gyu­lát: tolmácsolja a párt és a kor­mány illetékeseinek a magyar leányok és asszonyok elhatározá­sát, hogy az élet minden területén segíteni akarják és fogják a párt és a kormány céljainak megvaló­Don Esteban Espinoza fogta a vaskos kéziratcsomót és beletet­te az aktatáskájába. De mielőtt elhagyta volna hónapos szobá­ját, még egyszer megtorpant az ajtóban. Töprengeni látszott. Szeme körülrebbent a szoba sze­gényes bútorzatán, aztán sóhaj­tott. egyet s lenyomta a kilin­cset. Az utcán úgy sietett — majd fellökte a szembejövőket —, mintha kergették volna. Egy pompás felhőkarcoló bejárata előtt állt meg. De csak egy pil­lanatra, mint akit megrémített a káprázatos üvegpalota, aztán már repítette is a gyorslift a 38. emeletre. Az ajtón, amelyen bekopogott, fehér tábla függött: EXTRA KÖNYVKIADÓ RT. IGAZGATÓ S most itt áll a kövér, beda­gadt szemű, petyhüdt arcú igaz­ínég csupán 60 éves lenne. Küz­delmekben és harcokban gaz­dag volt már az élete, amikor a budapesti pártbizottság titkára lett. Mint az ellenforradalom mártírja fejezte be az életét. So­kan, nagyon sokan ismerték és szerették. Tiszta emberség ve­zette minden tettében. Erre ta­nította élete minden tapasztala­ta. Szegényparaszt-családból szár­mazott. Kitanulta a szabó mes­terséget és 1927-ben külföldre került. Ott ismerkedett meg a haladó eszmékkel, a szervezett munkások küzdelmeivel. 1929- ben belépett a Belga Kommunis­ta Pártba. A marxista—leninista eszmék iránti hűsége és oda­adó munkálkodása révén általá­nos szeretetnek örvendett. Min­den tekintetben a tettek embere volt. Amikor a spanyol nép fegy­vert ragadot. szabadságának ki­vívása érdekében, Mező Imre beállott a nemzetközi brigád harcosai közé és végigküzdötle a legnehezebb ütközeteket. Min­Ankét az SZMT-ben Az SZMT munkavédelmi bizott­sága szombaton, december 11-én elektromos ankétot rendezett Bé­késcsabán, amelyen a vállalatok, üzemek mintegy 70 elektromos szakembere vett részt. A vitaindító előadást Valentinyi Márton munkavédelmi felügyelő tartotta. Foglalkozott az elektro­mos berendezések karbantartásá­ban tapasztalható hibákkal biz­tonsági és gazdasági szempontból, az érintésvédelem ellenőrzésének szabályaival, a balesetek megelő­zésének módjaival. Végül a me­gyében előfordult áramütéses bal­esetekből is levonta a szükséges tanulságokat. Az előadást élénk vita követte. gató-tulajdonos előtt, akinek sárgás agyarai között kialudt szivarvég fityeg. — Nos, mivel lehetek a szol­gálatára fiatalember? — emelte rá vizenyős szemét az igazgató. — Kéziratot hoztam... — Kéziratot?... Nagyon érde­kes... Hány halott? — A mellékszereplőkön kívül egy, de .. — Egy?! — bődült el senor Gonzales. — S még ide meré­szelt jönni? — Igen, egy halott, de nem akármilyen, igazgató úr! — Minden kezdő ezt mondja. Ezt már ismerem. Nem. Szó sem lehet róla. Épp az imént dobtam ki egy kezdő firkószt kéziratá­val együtt. Tíz halott volt ben­ne s tudja, ki a gyilkos? — Nem, nem tudom, igazgató úr. Imre dig a legelső vonalba kérte ma­gát és szilárd magatartásával példaképül szolgált harcostár­sainak. A spanyol szabadság- harcot követően a francia ható­ságok internálták. Kiszabadulá­sa után, 1943-tól a francia ellen­állási mozgalomban tűnt fel. Itt folytatta a küzdelmet a népsza­badság és emberi haladás ádáz ellenségei, a hitleristák ellen. 1945-ben tért haza. A legne­hezebb pártfeladatok megoldá­sát bízta rá a budapesti pártbi­zottság. Munkálkodása révén a tekintélye egyre nőtt. 1954-ben a budapesti pártbizottság titká­ra, 1956 közepén a központi ve­zetőség tagja lett. 1956. október 30-án a Köztársaság téri párt­házat támadó ellenforradalmá­rok gyilkolták meg. Halála sú­lyos vesztesége volt a szocialista építés ügyének, hiszen azok kö­zé tartozott, akik meggondoltan, mély felelősségérzettől fűtve, az emberiesség követelményeiről soha meg nem feledkezve — a szocialista haza felépítését tar­tották életcéljuknak. Dezséry László Endrődön Dezséry László, az Országos Bé­ketanács főtitkára december 9-én, csütörtökön este Endrődön, a mű­velődési otthon klubjában találko­zott a község lakóival. A meghir­detett találkozón több mint szá­zan jelentek meg. A vendég elsősorban a béke­mozgalom kérdéseiről, külföldi tapasztalatairól, országunk kultu­rális eredményeiről, valamint a so­ron következő tennivalókról be­szélt. A kötetlen beszélgetés során több kérdés is elhangzott, melyek­re a vendé« kimerítő válaszokat adott. — Már megbocsásson, igazga­tó úr, de... — Nem maga, az a kezdő toll­rágó... Nos, mit akar még? — Kérem, igazgató úr, én nem vagyok író. Sem kezdő, sem gyakorlott. Egyetem­re járok. Senkim sincs. Pénzem még annyi se. De itt vaui ez a kézirat, apám önvallomása, amit örökül hagyott rám. Sze­gényen halt meg, pedig valaha dúsgazdag ember volt. — Mi közöm nekem a maga apjához! — De igazgató úr, ne beszél­jen így velem. Semmit sem ké­rek öntől, csak azt, hogy szentel­jen nekem egy fél órát. — Egy fél órát? Még mit nem! Az túl sok az én időmből egy ilyen fiatal tacskó számára. Az idő pénz, ezt tudja maga is... Nos, halljuk, miről van szó? — Nem fogja megbánni, igaz­gató úr... Az igazgató, aki mind ez ideig a szoba közepén állt s látogató­ját is állni hagyta, nagy, ultra­modern Íróasztalához kacsázott és leült. Aztán meggyújtotta rég kialudt szivarját. — Tíz perc — mondta a füs­töt kieresztve szájából. — Eny- nyit kap. No, de beszéljen már, mert az idő múlik! Don Esteban körülnézett va­lami ülőalkalmatosság után. sítását. sa'rköz/ Qyula • lu-klux-KIcm — Kisregény — — Egy szenilis nagymama!. Hülye!

Next

/
Oldalképek
Tartalom