Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-05 / 287. szám

1965. december 5. 3 Vasárnap Kedvező eredmények a burgonya és a konzervzöldség termesztésének előkészítésében A termelés szervezése, új mód­„Gazdaságunk alapja a társadalmi tulajdon” István király törvényei — Akik a mienket a magukénak vélik — A társadalmi tulajdon védelmének buktatói szere a mezőgazdaságban is mind­jobban beváltja a hozzáfűzött re­ményeket, Ezt kellően tanúsítják azok a számok, melyeket összeál­lítottak a szerződéskötésben eddig elért eredményekből — közölte Kiss László, a megyei tanács vb felvásárlási osztályának dolgozó­ja. A zöldség szerződéses termesz­téséiben figyelmet érdemlő helyre került a burgonya, A felsőbb szer­vek a népgazdaság igényének megfelelően 1966-ban 1500 holdon javasolták a burgonya termesz­tését. Bár két évvel ezelőtt bur­gonyavész pusztított a déli járá­sokban, ennek ellenére a múlt év őszén tapasztalt burgonyatermesz- tés-ellenesség feloldódott. A ter­melőszövetkezetek eddig 1667 holdra kötöttek termelési szerző­dést. Ez azt jelenti, hogy jövőre 643 holddal termelnek több bur­gonyát, mint 1965-ben. A burgo­nyatermesztés iránit különösen nagy az érdeklődés a szarvasi és a szeghalmi járásban. Az itt mű­ködő közös gazdaságok ebben az évben a kisvárdai rózsa fajtát termesztették, A gyomai, a gyu­lai, az orosházi és a mézőkovács- házi járásban, valamint a három városhoz tartozó gazdaságokban a burgonya termesztése iránt az érdeklődés alatta maradt a néhány évvel ezelőttinek, noha 1966-ban főként hazai fajták termesztését szorgalmazza a MÉK. Az étkezési zöldség tervezett te­rülete a megyében 6950 hold. Eb­ből a Vöröshagyma 3700 hóid. Vö­röshagymából — sajnos — 1300 hold termesztését szavatolták ed-- dig a tsz-ek. Elmaradt a szerződés­kötésben a békési, a gyomai, az orosházi járás, továbbá Békéscsa­ba és Gyula város is. A hagyma termesztéséért az orosházi járás az eddiginél'többet is tehetne, hi­szen 1800 hold előirányzattal szembúi csak 30 százalékot telje­sítettek. A hagymatermeszités azért is okoz pillanatnyilag külö­nösebb gondot, mért rendkívül kézi munka igényes, ugyanakkor évek óta a holdanként! átlagter­més alig haladta meg a 75 má­zsát. A növényvédelem sem ke­rült megoldásra kellőképpen. A felvásárló szervek erőfeszítéseket tettek az idén is a hagymater­szervek a legilletékesebbek — a termelőszövetkezeti állatíéröhe- lyek kihasználására, az üres állá­sok feltöltésére, a hizlalás! idő­szak rövidítésére, a kocaforgók gyorsabbá tételére. Ugyanakkor a közös állomány elhelyezésére — amíg a tsz beruházási programja nem valósul meg — vegyék bér­be az arra alkalmas ház körüli ólakat, istállókat. A több állat el­helyezésére nem alkalmas kispa­raszti istálló és ól'kihasználását a szövetkezet állattartási akciók út­ján szervezze meg A korábbi években már több tsz foglalkozott ezzel olyan for­mában, hogy süldőt és takar­mányt adott s megállapodott a taggal, hogy a jószágot milyen súlyban köteles átadni. Több me­gyében a szarvasmarhatartásban is hasonló módszereket követnek. Lehetséges, hogy a többi megye gazdasági helyzete nem olyan, mint Békésé. Ennek ellenére mé­gis érdemes lenne újra próbálni a ház körüli lehetőségek kihaszná­lását. Okunk van erre. Másrészt a háztáji gazdaságok árutermelésé­nek juthatna egy kicsit több fi­gyelem. A községi tanácsok és a termelőszövetkezeti vezetők több­sége között nézetazonosság ta­pasztalható, csak éppen a sok egyéb gond mellett nem találták meg az együttműködés módját. A népgazdaság nem nélkülöz­mesztés gazdaságossá tételére. Ilyen intézkedés volt többek kö­zött, amikor az első osztályú hagy­máért az állami félvásárlási áron túl válogatásért és csomagolásért térítést adtak. (A térítés csaknem 34—35 százaléka volt a szerző­déses árnak.) A 3250 hold hagymán kívüli ét­kezési zöldség termesztésére le­hetne egy kicsit jobb és több is a vállalkozás. Bár a paprika, a paradicsom és a korai káposzta, karfiol, karalábé, valamint a késői káposztafélék és az uborka ter­mesztése biztosított már most is, lemaradás van ugyanakkor a sár­garépa, a petrezselyemgyökér és a dinnye szerződéses termesztésé­ben. A Békéscsabai Konzervgyár zöldségellátása az eddig kötött szerződések alapján várakozáson felüli eredménnyel kecsegtet. Az 5900 hold zöldségből eddig 5300 hold talált gazdára. Vitatott tétel szinte álig akad. A gyulai terme­lőszövetkezetek eddig csak azért nem szerződtek zöldborsóra, mert a betakarítás gépesítését nem lát­ták biztosítottnak. A jövő hét el­ső felében a konzervgyár a gyű-' laialc kérését teljesíti, gépet kap­nak, s így a. zöldborsótermesztés előirányzatát 1800 holdon teljesí­tik. A zöldbab, az uborka, a pap­rika termesztésére tett intézkedé­sek terven felüli eredményt hoz­tak. Meglepő, hogy a termelőszö­vetkezetek tavaly is és az idén is „fáztak” az uborkától és most mégis a tervezett 1000 holddal szemben 14 hold túlteljesítést vál­lalták. Lemaradás van viszont a paradicsom termesztésének előké­szítésében. A tervezett 2150 hold­ból december elejéig, 1763 holdra kötöttek szerződést A konzerv­gyárnak, a megyei tanács illetékes osztályainak és a termelőszövet­kezeteknek bőven akad feladata a paradicsomtermesztés gazdaságos­sá tételében. A szerződéses zöldségtermeszté­si pozíció megyei szinten a hagy­ma kivételével igen kedvező. Va­lószínű, decemberben további újabb eredmények várhatók, hi­szen mind több termelőszövetke­zet üzletet, gazdag pénzforrást lát e fontos üzemágban. heti azt az árumennyiséget — le­gyen szó növényi és 'állati termék­ről —, melyet a háztáji gazdasá­gok saját szükségletre, piacra és szerződésre termelnek. Ez az áru- mennyiség volumenében jelenleg csaknem annyi, sőt esetenként ta­lán több is, mint amennyi állati terméket, zöldséget és gyümölcsöt a megye kereskedelmi szervei — a konzervgyár kivételével — fel­vásárolnak és az ország árualap­jába juttatnak. A háztáji gazda­ságok léte, termelése tehát létkér­dés. Az állam évről évre ezért is segíti különféle akciók útján a szemlélet miatt olykor ferde vá­gányra csúszott termelés újjászer­vezését A szarvasmarha- és a sertésvá- ” sárlási akció néhány év alatt népszerű intézkedésnek bizonyult. Helyes és fölöttébb gazdaságos lenne, ha a termelőszövetkezet maga szervezne ilyet, és saját tag­jait jó minőségű, magas termelé­kenységű tenyészállattal látná el. Ha a Szövetkezet anyagi erejéből erre nem telik, akkor a jószágot vásárló, istállót, ólat felújító, gyümölcsfát telepítő tsz-gazda igénybe veheti a néhány hónap­pal ezelőtt indult állami hitelak­ciót. Ennek végösszege nem ha­ladhatja meg a 15 ezer forintot. Az ötéves időtartamra folyósított hitelnek csupán egy szépséghibá­ja van: a 8 százalékos kamatláb. Aki az Országos Levéltárban ré­gi okiratok, elsárgult kódexek kártyalapjait forgatva búvárkodik, okvetlenül észreveszi mint érde­kességet, hogy milyen súlyos bün­tetésben részesültek, akik eltulaj­donítottak valamit — sok évszá­zaddal ezelőtt. István király, Lász­ló és a többi Árpád-házi uralkodó idejéből fennmaradt törvények között ilyenféle előírásokat talá­lunk: „Akt pedig eltulajdonít egy baromfit, egy kéve búzát, annak vágássék le a jobb keze, ha má­sodszor is tetten érik, üttessék le a feje." A törvény szigora mai szemmel megdöbbentést keltő, a történelmi körülményeket figyelembe véve azonban érthető. A feudális tulaj­donviszonyok kialakulásának kora volt ez, s a magántulajdonon ala­puló társadalmi rend megszilárdí­tását vaskézzel, drákói eszközök­kel kellett elősegíteni. Tegyünk egy nagy ugrást az év­századokban s térjünk át napjaink­ra. A szocialista gazdaság alapja a társadalmi tulajdon, melynek védelme mindnyájunk érdeke, egy­ben kötelessége is. Sajnos akad­nak emberek — ha elenyésző számban is —, alak nem tudnak különbséget tenni a „mienk” és az „enyém” között. Nálunk állami tulajdonban vannak a gyárak, üzemek, termelőeszközök, társas köztulajdonban a szövetkezeteik vagyona. Vulgárisán úgy fogal­mazzuk, hogy minden a mienk. Mélyebb értelemben igaz is ez a megállapítás, ahhoz azonban sen­kinek sincs joga, hogy a köztulaj­donból kénye-kedve szerint te­hesse zsebre a saját magát — szubjektív megállapítása szerint — megillető részt. Mivel nálunk megszűnt a ma­gántulajdon hatalma (ez nem té­vesztendő össze a személyi tulaj­donnal), a társadalom tagjainak, az embereknek, nem annyira evi­dens, nem olyan szem előtt tartott, Ez sokakat elgondolkoztat, mielőtt az. OTP-t vagy a takarékszövetke­zetet felkeresnék. Lehetne ez a 8 százalék kevesebb? Ez mindenek­előtt pénzügyi kérdés. A törlesz­tésnél az állam figyelembe vehet­né a hitelre adott fedezetet, s amennyiben a törlesztésre olyan árufedezetet kínálnak, melyre a népgazdaságnak szüksége van — tej, tojás, baromfi, hízott sertés, vágómarha, nyúl —, akkor a ka­mat az áru ellenében lehetne mérsékeltebb is. A háztáji gazdaságok hitelak­" dójának eddigi tapasztala­ta: számottevő az érdeklődés, s eddig mintegy 3—4 millió forint kölcsönt folyósítottak. A korábbi helyzetet alapul véve ez előbbre- lépés. A Békés megyei háztáji gazdaságok számához, a lehetősé­gek kihasználatlanságához mér­ten azonban kevés. A helyi taná­csok, a Hazafias Népfront-bizott­ságok a termelőszövetkezeti ve­zetőkkel egyetértésben az eddigi­eknél is többet tehetnének a ház­táji gazdálkodás fejlesztéséért. Az itt termelt áru fontos és szüksé­ges! Viszonyaink között az áru­termelés ezen sajátos formájára, módjára a következő évtizedek­ben is legalább olyan szükség lesz, mint manapság. Kapjanak hát nagyobb erkölcsi és anyagi támogatást a háztáji gazdaságok. Dupsi Károly magától értetődőnek látszó a tu­lajdon védelme iránti érdekük. Magyarán: előfordul, hogy holmi ál-liberalizmustól vezéreltetve egyes helyeken nem lépnek fel a szükséges szigorral a társadalmi tulajdon megkárosítói ellen. Ügy érzik, kisebb jelentőségű ügyek­ben a „humanizmus” azt diktálja: kenjük csak el a dolgot. Tény, hogy a szocialista építőmunka elő­rehaladtával az emberek gondol­kodása állandóan fejlődik. Mind kevesebb azoknak a száma, akik enyves kézzel közelednek a közös­ség vagyonához. Ugyanakkor azon­ban fennáll a veszély, hogy kicsit egy kalap aiá veszünk mindenkit, s lazítjuk a kőiül tekintést a köz­vagyon védelmében az immorális elemek felelősségre vonásában. Ha megyénkben vizsgáljuk a társadalmi tulajdont károsító ki- sebb-nagyobb bűncselekmények alakulását, okvetlen fel kell fi­gyelnünk a számok tanulságá­ra. 1964-ben például 24 százalékkal több esetben indult büntetőeljá­rás, mint az előző esztendőben. Az. idei év első felében pedig több sze­mély ellen merült fel a társadal­mi tulajdon elleni cselekmény alapos gyanúja, mint tavaly egész esztendőben. Vajon milyen körül­mények segítik elő a közösséget megkárosító, lelkiismeretlen em­berek üzelmeit ? A vállalatok sokszor a kötele­zően előírt nyilvántartásokat nem vezetik elég pontosan. Az ellopott tárgyak hiányát néha észre se ve­szik, vagy későn derítik fel. Né­hány esetben véletlenül kerül sor a törvénytelen cselekmények fel­derítésére. Ilyen volt például a hajtómű- és felvonógyárban oko­zott kár. A bizonylati fegyelmet számos vállalatnál és intézmény­nél nem tartják be. A kötelezően előírt bizonylati formák megsér­tése lehetőséget ad a visszaélések­re. (Például az 1. számú Postahi­vatal, Békéscsabán.) A társadalmi tulajdont képező vagyon kezelé­sének ellenőrzése gyakran hiányos. Több vállalatnál előfordult, hogy a telepről eltávozó gépkocsikat I hónapokon, sőt éveken át nem el­lenőrizték a kapuban. Ez tette lehe­tővé a károkozást a BARNEVÁL- nál és az állami építőipari válla­latnál. Másutt nincs hatékony ellenőrzés az anyagkezelők és a pénzkezelők munkája felett. S val- juk be, ha egy-egy bűneset lelep­lezésekor az elkövetőket szigorúan felelősségre is vonják, az ellenőr­zést elmulasztókkal szemben nem mindig járnak el. A társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények közűd legna­gyobb a lopások és a sikkasztások száma. A meg tévedt emberek vagy a tudatos kártevők többnyire a kínálkozó alkalmat használják ki, a laza ellenőrzés lehetőségeivel él­nek vissza. Egyes helyeken nem elég szilárd a közszellem, az apró- cseprőnek vélt eltulajdonítások elítélését illetően. Vannak még olyanok, akik rosszul értelmezett betyárbecsületből, vagy „ne szólj szám, nem fáj fejem” közönyös­ségből eltűrik, hogy az orruk előtt lopjon ki egy-egy alkatrészt, ki­sebb nyersanyagot valaki az üzem­ből. Természetesen az üzemek, vál­lalatok, szövetkezetek életére nem a bűncselekmények emelkedése a jellemző. A dolgozó emberek ez­reinek tudatában ott él a mind­nyájunk tulajdona feletti felelős­ség érzése. A lelkiismeretlenek, az üzemi szarkák, a kártevőik mind­jobban elszigetelődnek, tevékeny­ségük mind összeegyeztethetetle- nebbé válik a széles rétegek gon­dolkodásával. Talán éppen ez az oka, hogy időnként megfeledke­zünk a kötelező elővjgyázatról ve­lük szemben. Márpedig a zavaros­ban halászók legkisebb tétovázá­sunkat, közönyösségünket is a ma­guk javára aknázzák ki. Az Árpád-házi királyok törvé­nyei tartalmukban is, formájuk­ban is anakronisztikusak, réges- rég eltemette őket az idő. Ma is erélyesen kell fellépni azonban a közömbösség, a társadalmi tulaj­don károsítását hallgatólagosan eltűrő nézetek, magatartások el­len. Vajda János Egy sokat érő fűrészgép tczi erővel és hegesztőpisztollyal vágták a különböző űj alkatrészdara- >okat esztergályozás után a Mező herényi Gépjavító Állomáson. Két éve gy nagyon ügyes, román gyártmányú fii, -/.géppel darabolják csaknem iiljes pontossággal a különböző alátéteket, görgőket, alkatrészeket. Ké- 'inkön Nagy Sándor marós a szocialista címért küzdő forgácsolóbri- gád egyik tagja a román gyártmányú fűrészgép mellett. Fotó; Kocziszky

Next

/
Oldalképek
Tartalom