Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-05 / 287. szám

1965. december 5. 4 Vasárnap Malatinszky Lajos kitüntetése Szaktársak és barátok családias ünnepség keretében, baráti vacso­rán búcsúztatták a nagy hagyo­mányokkal rendelkező gyomai nyomda vezetőjét, Malatinszky Lajost, aki több mint 50 évig dol­gozott mint nyomdász, nagyon eredményesen, nagy hozzáértéssel. Botyánszki Pál, a békéscsabai Kner Nyomda igazgatója méltat­ta íSalatinszky Lajos érdemeit, ci mely elsősorban abban nyilvá­nult meg, hogy ez a híres officina megőrizte haladó hagyományait. Éppen ebben az esztendőben bi­zonyosodott be a lipcsei könyvmű­vészeti kiállításon, hogy ebben a Iris üzemben gyártott könyvek mennyire megállják helyüket még világviszonylatban is. Tóth Ödönné, a Nyomdaipari Tröszt üdvözletét hozta él az ün­nepelt számára, és a könnyűipari miniszter nevében átadta a Köny- nyűipar Kiváló Dolgozója kitünte­tést az érdemes szakembernek, meleg szavakkal ecsetelve azokat az érdemeket, amelyeket Mala­tinszky Lajos a magyar nyomda­ipar fejlesztése terén elért A Művelődésügyi Minisztéri­um Kiadói Főigazgatósága nevé­ben Bezár Géza köszöntötte a 70 éves mestert, elmondva, hogy a könyvkiadás sokait köszönhet a gyomai nyomda munkájának, majd átadta a művelődésügyi mi­niszter megbízásából a Szocialista Kultúráért kitüntetést Megtérül a bizalom N' am sokat ér az olyan szak- Sizervezeti bizalmi — halla­ni még manapság is a véleményt —, aki csak a tagdíjakat szedi össze és legfeljebb a termelési ta­nácskozásra vagy éppen a szak- szervezeti taggyűlésre invitálja munkatársait A nagy tisztesség mellett nagy felelősséget is jelent bizalminak lenni. Nemhiába mondják róluk azt az ő munkájukat tárgyaló ta­nácskozásokon, hogy ők a szak­szervezeti mozgalom pillérei. Mély igazság rejlik ebben, mert a mindennapi munkában és gond­ban ők vannak ott az első vonal­ban. S ha bizalmat éreznek irán­tuk, akkor az örömmel és bajjal is ki mást keresnének tol legelő­Legyen a pártmunka tevékenyebb A régi párttitkár felmentését kérte, a békéscsabai vasúti cso­mópont üzemi pártbizottsága Lábos Györgyöt kooptálta a for­galmi pártalapszervezet titkárá­vá. Az őrségváltás a szeptember 24-i taggyűlésen történt meg, ép­pen az őszi csúcsforgalom idejé­nek kellős közepén. Az üzemi pártbizottság először is arra kérte az álapszervezet ve­zetőségének tagjait, hogy a kö­vetkezőkben tevékenyebben ve­gyenek részt a pártmunkában és a kapott feladatok végrehajtásá­ról számoljanak be. Szükségesnek mutatkozott ez azért, mert előző­leg meglehetős közömbösség volt tapasztalható. A november 19-i taggyűlésen az MSZMP Központi Bizottságá­nak az időszerű ideológiai felada­tokról szóló irányelvéről tartott tájékoztatást Lábos elvtárs, amit a vezetőség beszámolója előzött meg Többek között megbírálta a pártcsoportbizalmiak munkáját is, mert egyesek nem teljesítették a szervezeti szabályzatban meg­határozott kötelességüket, vagyis azt, ami előírja, hogy a párttag vegyen részt a párt valamelyik alapszervezetének munkájában, ' vállalja a pártfegyelmet és hajtsa végre a párt határozatait. Ugyan­ezen a taggyűlésen közölte: min­denkivel beszélgetnek majd, hogy jobban megismerjék a párt­tagok gondjait, bajait, s ennek figyelembevételével határozzák meg a feladatokat. Még csak a párttagság egyhar- madával beszélgettek, Lábos elv­társ véleménye szerint azonban már most leszűrhető néhány ta­pasztalat. Egyeseknek túl sok a párt- és társadalmi feladatuk, s az egyik végrehajtása akadá­lyozza a másikat, egyúttal pedig kedvetlenséget okoz. Az is meg­állapítható, hogy a párttagok vál­lalják a megbízatásokat és kész­ségesen eleget is tesznek azoknak, ha arányosabban történik az el­osztás. Fontos még, hogy a ve­zetőség rendszeresen számoltassa be azokat, akik valamilyen fel­adatot kapnak. Ennek elmulasz­tása az ambíció csökkenéséhez vezet, mert előfob-utóbb aza vé­lemény alakul ki az emberben, hogy tulajdonképpen nem is olyan fontos az a feladat, amit rá­bíztak. — Mint párttitkárnak, mik a további elgondolásai, tervei? Lábos elvtársat váratlanul éri a kérdés, mégis nagyon sokat tud mondani. Így kezdi: — A pártcsoportolknak önállób­baknak kell lenniük. A munkate­rületen ők képviselik a pártot. Legyen a gazdasági vezető köz­vetlen segítője a pártcsoportveze­tő, tárgyalják meg a fontosabb feladatokat, hogy mozgósítani le­hessen a párttagokat és általuk a pártonkívülieket. Lábos György — mint párttát- kár — részt vesz a részlegveze­tők munkaértekezletén. Legutóbb a jutalmak elosztásáról volt szó, s egy olyan dolgozót javasoltak, aiki nemrég töltötte le bírósági büntetését. Amikor ő javasolta, hogy ezt a kérdést miég egyszer vitassák meg, a javaslattevő rö­viden ennyit mondott: »Akkor húzd ki!” — Helyes az ilyen módszer? — kérdezi csak inkább önmagától és folytatja: — A jutalmazás igen nagy felelősséggel jár. A vezető fontolja meg, aztán álljon ki azért, akit javaslatba hoz. Mert mi történik, ha kihúzzuk a név­jegyzékből? Visszamegy és azt mondja majd a dolgozóknak, hogy a párttitkár a rossz ember, nem ő. Az ilyen „mosom kezeimet” magatartás nem engedhető meg senkinek. Persze, nevelni kell az embereket. A pártalapszervezet dolga éppen, hogy őszinte, elv­társi légkört alakítson ki, amely­ben ilyen és hasonló esetek ne forduljanak elő. Mit olvassunk? Nemrég jelent meg a Kossuth Könyvkiadó új könyve, a Gaz­daszemmel a nagyvilágban, amely képekkel gazdagon il­lusztrálva mutatja be a vala­mennyi földrészen élő földmű­velők életét. Az olvasó megbi­zonyosodhat arról, hogy milyen nagyot lépett előre a parasztság a szocialista országokban. A sok hasznos tudnivalót és élmény­anyagot nyújtó könyv elsősor­ban a falusi olvasókat érdekli. Ottó Rühle német egyetemi le. És mi lesz a század végén, ha a föld népessége eléri majd a hatmilliárdot? Kimeríthetet­len gazdagság, nagyszerű jövő vár az emberiségre, ha meg tudja őrizni a békét és tudását, ismereteit, tehetségét a békés alkotó munka szolgálatába ál­lítja. Hevesi Gyula Egy mérnök a forradalomban című könyvében személyes élményein keresztül mutatja be a Tanácsköztársaság tanár Hatmilliárd ember ke- j idejét, politikai, gazdasági jel- nyere című könyve arra a kér- lemzőit. A könyv jól példázza, désre ad választ, hogy miért hogy a magyar értelmiségnek éhezik ma a földön élő 3 mil­liárdnyi embernek mintegy fe­megvannak a maga kommunis­ta, haladó hagyományai, Az is vitára ad okot, hogy pél­dául kát küldjenek tanfolyamra. Lábos élvtárs véleménye — he­lyesen — az, hogy ha többek kö­zül ke®, választani, akkor a ké­pesség mellett szükséges figye­lembe venni: ki tesz többet a tár­sadalomiért? A becsületesség alap­vető követelmény; A vezetőség már beszélt azok­kal a dolgozókkal, akik a pártba való felvételre tekintetbe jön­nek. Feladatot is adott nekik. Nevelődjenek, váljanak jó kom- munistáklká. Lalbos elvtársmak lenne még mondanivalója azokról a célokról, törekvésekről, amelyeket a veze­tőség szeretne megvalósítani, de a legfontosabbakat az előzök fog­lalják össze. Legyen tevékeny a pártalapszervezet, a párttagok munka jukkái és magatartásukkal nap-nap mellett vívják ki dolgo­zótársaik megbecsülését, elismeré­sét, akkor nem kétséges az őszi csúcsforgalom sikeres befejezése, a téli forgalomra való jó felkészü­lés és a következő időszak mun­kájának az eredménye sem ma­rad el. Az eddigiek biztatók, az élüzem szint minden feltételét teljesíti a forgalmi szolgálat. Pásztor Béla szőr, ha nem éppen őket. Akinek valamilyen gondja van, abba néha egy-két jó szó, együttérzés is erőt önt, mert megértő emberrel meg­oszthatja a maga baját. Nemkü­lönben így van ez az örömben is, hiszen az öröm is akkor lesz iga­zán örömmé, ha az is közös, ha mások is osztoznak benne. üizalmat — csak bizalomért ^ lehet kapni. Márpedig egyetlen szakszervezeti bizalmi, nak sem közömbös, hogy csoport­jának tagjai megbíznak-e benne, számítanak-e segítségére, amikor arra szükség van. Ezt pedig csu­pán bélyegárusítással aligha lehet megszerezni. Jóval több kell en­nél: törődés a rábízott emberek munkájával, sorsával, jogos és igazságos ügyelnek állhatatos kép­viseletével. Ehhez viszont az is szükséges, hogy a bizalmiak is élvezzék és élhessenek a törvé­nyekben és a társadalom íratlan szabályaiban számukra biztosított jogaikkal. Vagyis: legyen bele­szólásuk mindabba, ami rájuk is tartozik, aminek intézése rajtuk is múlik, tőlük is függ. Nem mond­hatnánk, hogy ez még mindig és mindenütt így van. Hányszor elő­fordul még, hogy a jutalmazás­nál, a besorolásnál, a nyereségré­szesedés elosztásánál, az új mun­kások felvételénél vagy éppen az elbocsájtásoknál meg sem hall­gatják a bizalmit. Egyszerűen nem kíváncsiak a véleményére. Lehet-e csodálkozni azon, hogy ilyen mellőzés után egyik-másik bizalmi lemond tisztségéről (mint ahogyan egyik egészségügyi in­tézményünknél is történt), mert úgy érzi, semmi beleszólást nem engednek meg, sőt ami ennél is helytelenebb, még észrevételt, tanácsot sem fogadnak el tőle. Ilyen körülmények között bizony nehéz betölteni azt a tisztséget, amely viselőjétől nagyon is sok szí­nes és változatos tevékenységet igényel. Megfelelő jogkör nélkül előbb vagy utóbb elsorvad a kez­deményezés, lelohad az embe­rekért érzett felelősségtudat. Ez azonban nemcsak a szakszervezeti bizalmiak munkáját, hanem kö­vetkezményeként a szakszervezeti bizottság és szakszervezeti alap­szervezet munkáját is sorvasztja. Ez pedig aligha használ a mind többre és jobbra törekvő igyeke­zetünknek. N ehéz az első vonalban küz­deni a munkások igazáért, mert nemegyszer az eltúlzott igé­nyeket is össze kell egyeztetni a társadalmi lehetőségekkel. Vagyis nemcsak tolmácsolni kell a telje­sítendő kéréseket, hanem meg is magyarázni azt, aminek még nem érkezett el az ideje. Okta­lanság lenne ma például néhány üzemben olyan — ha látszatra jo­gos is — igénnyel fellépni, amire esetleg csak holnapután kerülhet sor. Ám. ennek megmagyarázásá­hoz a türelmen kívül tapasztalt- ság is, képzettség is szükséges. Csak a jó bizalmi képes erre, aki munkájának nemcsak a tagdíjak beszedését tekinti. Ezért sem lehet hát őket semmittevésre kárhoz­tatni. Több bizalmat kell nekik adni, mert az sokszorosan vissza­térül. Szentesi János, a Hűtőipari Or­szágos Vállalat békéscsabai gyár­egységének szb-titkára egy beszél­getés alkalmával elmondta, hogy a hűtőházban minden lényeges, és természetesen kisebb jelentőségű kérdésbe is beleszólásuk van a bizalmiaknak. Ezt a jogot azonban, nemcsak megadják részükre, ha­nem azt is elvárják, hogy éljenek ezzel. Segítsenek a termelésben, az emberek nevelésében, az üzem tervfeladatainak minél eredmé­nyesebb teljesítéséiben. TV/T indez meg is hozza a maga * hasznát. Az üzem, az ország hűtőházai közül elsőként novem­ber 13-án teljesítette éves tervét. Véletlen volt-e? Aligha. Nagyon is céltudatos munka eredménye. Ebben viszont a szakszervezeti bi­zalmiak, mindennapos munkája, jogainak gyakorlása és kötelesség­teljesítése is benne van. A biza­lom nem volt hiábavaló. Amint a fenti példa is igazolja, sokszo­rosan megtérül. Podina Péter Ódám Éva: Fél kiló kenyér — Gyerekeim! Vegyetek egy fél latos kenyeret, puhát, frisset, s a kiló kenyeret, egy kicsi zsír még kisfiú szalad haza, hogy megosz­van ott egy bögrében a speizban, estére remélem tudok valamit hozni. Anyám hajnalban költött fel, én voltam a nagyobb, összesen tizen­két esztendő. Felkeltem, gondosan betakargattam az öcsémet, aztán elmentem kenyérért. Nem kellett messze menni, a pék a házunkban volt. Szikkadt kenyeret vettem, az olcsóbb volt. Gondosan szétken­tem rajta a zsírt, kettőnknek reg­gelire, ebédre meg vacsorára, az­tán iskolába indultunk. November volt. A második órán hívattak az irodába. A polgári iskola igazgató­nője megsimogatta a fejemet. Nem tudom miért, de nagyon ked­ves volt: — A szegény sorsú gyerekek számára karácsonyi előadást ren­dezünk, s már minden szereplőt kiválogattunk. Te leszel a fősze­replő. Tudod, olyan kisfiúról van szó ebben a darabban, aki maga is sza a testvéreivel. Ez a kisfiú le­szel te! Nagy kitüntetés, azért vá­lasztottunk téged, mert jó tanuló vagy és meg tudod tanulni. Nagyon boldog voltam. Fősze­replő! Milyen irigyek lesznek az osztálytársaim! Nem törődtem semmivel, napokon keresztül fal­tam a szöveget. Nem figyeltem semmit se az értelméből, csak azt, hogy tudjam, hogy ne akadjak el, ha próbára kerül a sor. Végre el­jött a nagy nap. Főpróba. Lány létemre csizmába bújtattak, ke- szegül lötyögő kabátot adtak rám, hajamat sapka alá szorították, s a szép kirakatokkal zsúfolt utcadísz­let előtt megkezdhettem az iskolá­sok, társaim előtt a szerepemet. Nem sikerült. Ügy mozogtam a színpadon, mint egy vékony kabó­ca. A copfom minduntalan kibújt a sapka alól. A gyerekek nevettek és én egyre jobban belegabalyod­tam a szövegembe. Sírva szaladtam ki a tomaterem­nagyon szegény, s mikor már az ben felállított színpadi öltözőbe, s éhségtől agyonkínzottan járja a hiába vigasztalt jó lelkű osztályfő­havas utcát, talál egy jószívű nököm, hogy majd megy ez, már urat, aki vesz neki egy fél kiló ü- nem hittem neki sem. Hazafelé menet nem láttam a karácsonyi kirakatokat, ajándéko­kat cipelő felnőtteket, s mikor megérkeztem a kis szoba-konyhás lakásba, ahol senki nem várt, mert nekem kellett még begyújtani, keserves sírásra fakadtam. Jött a kisöcsém. Szeme, szája, arca csu­pa piros. A szomszédoknál volt egész nap szívességből, mert még nagyon kicsi volt. Csak este hozta haza Szidi néni. — Te gyerek! Hoztam egy kis paprikás krumplit, egyetek míg anyátok jön! — tette le az asztal­ra a lábast. — Ez a szegény kisfiú megevett éhségében egy fej fok­hagymát. No, egyetek. Este volt már, anyánk még se­hol. Majszoltuk a krumplit, de öcsi csak nyűgösködött. — Kény elet aggyá’! — Nincs. Majd hozza anyuka. — Most aggyá’! — Nincs! Feküdj le és aludj. Majd eszel, ha megjön anya, fel- költelek. — Most aggyá’! Megsajnáltam szegényt és át­mentem Szombatvékhoz, az udva­ri pékékhez. Jó ideig ácsorogtam, míg be mertem kopogni. Égett az arcom, mikor beléptem. Nagyot nyeltem, vacsoráztak. — Szombaty bácsi! Tessék adni egy fél kiló kenyeret! Anyukám ha megjön, biztosan kifizeti. Tet­szik tudni, Öcsi olyan éhes és ... és

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom