Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-28 / 305. szám
IMS. december 28. 4 Kedd Ahol a jövő év sem ígérkezik könnyebbnek December végi számvetés a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalatnál Év végi beszélgetésié lu'.ogat- l un k el a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari VaJl&ktthoz. Az alig több mint Ifié dolgozó tizenkét hónapi szorgalmas munkáját tettük nmerlegre. De beszéljen erről a légii Uetekesebb, a számok kiváló ismerője, Tamási Géaane. a vállalat főkönyvelője: — Vállalat unk ruhaipari és bőr- ruházati cikkek gyártására hiva- lott, Az előblhból 9, az utóbbiból fi miJtio fotántos tervfel adatot kaptunk erre az évre. A mi tervünket a könnyűipar és a belkereskedelem szakemberei határozzák meg. mig a gyártásra keiiilő cikkeik mennyiseffbem és fazon - szerűséget a Dédmagyarországi Textil- es „ HÖVIKÖT Nagykereskedelmi Vállai« írja eló. Vállalatunk lehat konkrét megrendelésre termel. Először a ruhaipart termékekről, azok előállításáról hallottunk Tamási Gézán ótót: — Jó érzés beten ini Békéscsaba ruházati boltjaiba, ahol ott latjuk termék emkec Jogos büszkeséggel szóthatok mindenekelőtt a pasz- [x*tla!l díszített Gabi-nadrágjainkról, a mintegy hatezer, kockás anyagból készült lánykapantaMó- itrkrófl, a 4000 esi zmamad ragról és a minőségi nvunkanadrágokiól. Értesüléseink szerint ezeket éppen olyan szívesen megvásárolták, mint a női és gyermek alsóruházat cikkeket. Az idén mintegy 7,5 millió fon-imt értékű ruhaipari termeket adtunk kereskedelmünknek. E szám kimondása és leírása mögött azonban új tényezőként. húzódik meg a kor ábbi évek bármelyikénél nagyobb arányú munkaigényes s főként divatcikkek gyártása. És bár 1966-ban is számok munkaigényes divatcikket készítünk, nvégKs el kell mondanom, hogy éppen a nagyobb hozzáértést követelő cikkeik gyártása miatt csökkent a vállalat jövedelmezősége. S itt kezdődik a vállalat sajátos helyzetéből fakadó problémája, amelyről így beszélt Tamási GeJsáné: — Vállalatunk ruhaipari termelése teljes egészében a 96 bedolgozóra épül. Közülük igen sokan [ alacsony képességgel, kévés szakmai ismerettel rendelkeznek Érzel magyarázható, hogy az kién, amikor zömében már nem a kétrészes munkaruha gyártása jelentette nálunk a fő feladatot, mint a múlt évben, hanem a mar említett munkaigényes divatcikkek termelése, néhány hét alatt 35— 40-el csőikként a bedolgozók száma.. Ehhez, hozzá kell tenni még azt is, hogy bedolgozóink jelentős része a mezőgazdaságból szerzi fő jövedelmét, nem vállalatunktól. Bedolgozóink termelékenysége éppen ebből következően olyan alacsony, hogy az általuk egy hónap alatt leszállított cikkeket napi nyolcórás műszak alatt 30 benti dolgozó el tudná készíteni. Sajnos, üzemünkben helyiség hiánya miatt ruhaipari termelést nem tudunk meghonosítani. E sajátos körülményeink ismeretében talán sikerült megmagyaráznom annak okait is, hogy idei kilencmillios ruhaipari tervünk teljesítésétől miért maradtunk le másfél millióval. Jelentés tényezőnek számít a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalatnál a bőrruházati cikkek gyártása. Ezt érzékelteti az idei liatmiliió forintos termelési ért^k is. amit ez a részleg teljesít. Ezeket a termékeket csók benti dolgozóit gyártják. Beszéljen azonban erről is a vállalat főkönyvelője:-— Sajnos, a‘bőr- és a szórme- anyagedlatas ebben az övben sem volt megfelelő. Hogy a nagykereskedelem legszükségesebb igényét mégis ki tudjuk elégíteni, sok esetben mi szereztük be a szükséges anyagokat . A bőr- és a szőrmecikkek gyártásáról szólva nem hallgathatom el. hogy az idei negyedik negyedéi' kezdetétől né- liány dolgozónk exportra termel. Nálunk ez új jelenség. Reméljük, hogy jövőre is számit szakembereink munkájára a külkereskedelem. Termékeink az export kitételével úgyszólván teljes egészé ben a megyében kerültek forgalomba. A százötven különböző szormebunda, az ugyancsak 150 szőrméből és. az 500 kucsma, a 400 szőrmegallér. a mintegy 100 férfi bőrkabát és lemberdzsek — hogy csak a jelentősebbeket említsem — túlnyomó részben Békéscsabán, a Körös Állami Áruházban, illetve a megye boltjaiban falait gazdára. Fontos gyártmánya volt vállalatunknak az idén a hétnyolca- dos juh velúrkabát és a teddy- beer-hulladékból készített szőrme bélésanyag. Igaz, az utóbbiból a habszivacska balok megjelenése miatt igen keveset lendelt a kereskedelem. A Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalatnál eppen sajátos helyzeténél fogva — amely a bedolgozó rendszerből fakad — nem volt könnyű az idei esztendő, mint ahogyan sokkal nagyobb esélyekkel a jövő ével sem tudjak kezdeni. Amint Tamási Géza. né elmondta, bár 1966. évi tervük még ismeretlen, azonban a vállalat termelési érteke azonos lesz az idei 15 millió forinttal. De amint jelezték Budapestről, az anyagellátás jövőre sem várható kedvezőbbnek, mint az idén volt. Ettől függetlenül szeretnék teljesíteni 1966-ban ruhaipari tervüket és több bőr-, valamint szőrmeruházati cikket adni a kereskedelemnek, a megye lakosságának. Mi. vásárlók azt kívánjuk: sikerüljön e tervüket valóra váltani. Balkus Imre Könnyebb a táblát...? Csúszik az autó. Végig az úton sárcsomók mutatják, melyik dűlőútról hajtottak fel lovaskocsik vagy traktorok úgy. hogy nem tisztították le a kerekei. Békéscsabától csak Csabacsűdig figyeltem az utat. A kétsopron.vi Hunyadi Tsz előtt az út olyan sáros, hogy szinte bokáig ér. Előttünk egy traktor ekét vontat, s vasáról hull a sár. A kondorost Lenin hol kukoricát hordanak. Itt nemcsak a sár. hanem a sárguló kukoricacsövek is mutatják, merre is haladt a szekér. Bent, Kondoroson a malom udvaráról és a tejátvevőtől fordulnak kifele a kocsik. Egy sem áll meg. Már elfelejtették azt a szerszámot, amely egy hosszú bot végére szerelve azt a célt szolgálná, hogy az ut mellett lekaparják a sarat. Táblát viszont találunk. Az örménykút! Egyetértés Il-es majorjától kivezető útnál 30 meleg távolságban két tábla is van. A táblán egy autó. alatta három kanyargós vonal. Ezt jelenti: ..Vigyázz, csúszós út!" Ügy látszik, könnyebb a táblái elhelyezni az úton. mint a kerekeket letisztítani. Nem mondanék igazat, ha nem írnám le, hogy az XF 88—62 pótkocsis traktort lcpucolták. amikor felért az útra. De nem a „rázátón", hanem fenn a betonon. Ügy latszik, ók már valamit sejtenek a csúszásról. ők nem akarnak esxiszni. S aki utánuk jön? Kíváncsian várjuk az első híradást arról, hogy a rendőrség vajon mikor bünteti meg azt a járművezetőt, aki sáros kerékkel hajt fel a főközlekedési útra. Esetleg ők is megvárják, míg nagyobb baleset történik? • (—czi.) Legyen jutalma a nyilvános elismerés..,-CSENDES, SZERÉNY segítő- [ — Szilágyi elvtárs, tessék már tarsam mackójárása meglássuk s már nyújtja is a csuklóját, mert kézfejét be kell hajtania, hogy ne kormozza össze a kezein. — Tímár elvtájs. beszeltem a szaxofonossal. 0 szívesen eljön a próbákra rendszeresen, de van egy-két problémája — mondja és elsorolja azokat a bizonyos problémákat. Pillanatra megszakad a beszélgetés. egy idős asszony megy el mellettünk, le kell lépni a járdáról. Köszönünk az aszonynak, majd pár szót váltunk még és elbúcsúzunk. Csak a legfontosabb szakmai kérdéseinkről beszéltünk, s nvár megyünk is tovább, a falusi utca tartozékaivá válunk. Aki messziről látja fekete ruhájában, vállán kéményseprőkeféjével, felszerelésé vrel. az csak egy kéményseprőt lát benne, és megfogja a kabátja gombját. De a helybeliek nem mennék el mellette egyszer sem köszönés nélkül, és meg-meg- állítják. megemlíteni tanácsülésen, hogy a mi utcánkban baj van a közvilágítással, meg kellene azt nézni! Maga tanácstag, magának nagyobb szava van... SOKAN NEM IS TÜDJÁK Szilágyi Sándor ismerősei közül, hogy legalább olyan aktív tagja a művelődési otthon társadalmi vezetőségének, mint a helyi tanácsnak. A november 7-i ünnepi műsort Okányban háromszázan látták. de nem látták azt, hogy mennyi munkája volt ebben — többek között — neki is. Hány apró megszólítás kellett ahhoz.,- hogy esténként mindenki a helyén legyen a próGákon! Összetalálkozott egy szereplővel s máris azzal kezdte: — Béni, estére számítunk rád. Mondd meg Kincses Gézának, Kiss Sanyinak, meg Juhász Jancsinak, hogy ók is legyenek ott! — Jó, Sanyi bácsi, megmondom — s ezzel vége is a kis be,.Szeressük egymást, gyerekek, a szív a legszebb kincs" — tartja az ősi szittya népballada is. Nincs mit csodálkozni tehát megilletödöttsége- men, mikor értesültem vállalatunk dolgozóinak elhatározásáról. Gyöngéd lélek lévén, mindig meghatott, ha embertársaim iránti spontán szeretet megnyilvánulásának lehettem tanúja. Vállalatunknál úgy határoztak, hogy elvetjük a karácsonyi ünnepből azt, ami klerikális, ugyanakkor megtartjuk, ami haladó hagyomány. Meglepetést szerzünk, közösen megajándékozzuk a kollektíva egyik érdemes tagját. A gondolat szép, nemes, magán viseli az önzetlen humanitás sugallatát. A bökkenő csak az, vajh. ki legyen az illető, aki leginkább érdemes a munkatársak szere telére? Nálunk spéciéi két dolgozó van, alá ebből a szempontból — egyenlő esélyek melleit — számba jöhet. Marka néni és Meglepetés Pali bácsi. Mondhatnám, ok ketten a legaranyosabb, legnépszerűbb dolgozói a vállalatnak. Az irántuk való szimpátiában mindenki osztozik, ami nem is csoda. Marka néni jóságos tekintetű, kedves asszony, s kérhetsz tőle bármit, ha csak egy módja van rá, teljesíti. Valóban, sokfele kérésnek tesz eleget Marka néni. Ez már a beosztásából következik Ő ugyanis nálunk a takarítónő. Felmossa a munkahelyed környékét, hogy ne kelljen naphosz- szat nyelned a port, kimegy az üzletbe tízórait vásárolni stb., stb. Pali bácsi kicsattanó kedélyű, mosolygós arcú ember. Kérhetsz tőle bármit, ha egy módja ran rá, teljesíti. Válóban sokféle kérésnek tesz eleget Pali bácsi. Ami már a beosztásából következik. ő tudniillik tiálunk az osztályvezető. Bármilyen problémával fordulhatsz hozzá, ahol tud, segít. Eddig tehát az ünnepi meglepetésre való jogosultság kérdésében Marka néni—Pali bácsi 1:1. A versenyzők fej fej mellett haladnak. Illetve csak haladnának, ha nem döntené Marka néni javára a mérleget egy fontos körülmény. Hiszen az ajándékozás gesztusát a segíteni akarás sugallja. mely sugallatnak feltétlenül észre kell vennie azt a szépen kifejezhető különbséget, ami egy takarítónő és egy osztályvezető anyagi viszonyai között általában .1fennáll. Nem vitás. Marka néni sokkal jobban örülne az ajándéknak, inkább rá van szorulva dolgozótársai figyelmességére, mint bárki más. Gondolhatják mennyire meglepődtem. mikor munkatársaim egyöntetűen úgy döntöttek, hogy közösségünk az idén Pali báIZWVWWV. csit fogja meglepni. Mivel új dolgozó vagyok az osztályon. megkérdeztem: talán az elmúlt évben ajándékozták meg Marka nénit? — Nem. A múlt évben is Pali bácsi volt soron — felelték. — Akkor bizonyára két évvel ezelőtt kapott ajándékot Marka néni, ugyebár? — Nem. Tavalyelőtt is Pali bácsi volt soron. — Ahá, értem. Biztos, jövő évre tervezik, hogy nyugdíjaztatása előtt ajándékozzák meg Marka nénit. Nemde? — Nemde. A jövő évben is Pali bácsi lesz a soros. — És mikor kap végre ajándékot Marka néni? — Akkor, fiam, ha majd a prémiumosztás és a fizetésemelés jogát az osztályvezetők helyett <t takarítónők hatáskörébe utalják! — adta meg a választ Matócza bácsi, az osztály legbölcsebb és legszerényebb javadal- mazású öreg dolgozója. ajda. szigetesnek. Mi meg csodálkoztunk teste, hogy milyen rendesen eljönnek ezek a fiatalok próbálni. Talán csak a szakmabeliek tudják, hogy a, népművelési munkások vágya: minél több időt a tényleges „produktív” munkára lor- ditani. Ennek útja az is, hogy társadalmi munkások végezzék a szervezés ezernyi apró munkájának minél nagyabb részét. A nyár folyamén a helyi, de más helységekben tanuló középiskolások az iskolai szünet alatt arról tanakodtak, hogyan kellene hozzáfogni egy színdarab betanulásához és tánccsoportot is kellene alakítani. Sanyi bácsi leánya, Jutka is közöttük volt Sebaj. gyerekek, megcsináljuk — biztatta őket Sanyi bácsi, összehívtuk a fiatalokat, megbeszéltük a dolgot velük. Elkezdtük, de közben — mint ilyenkor lenni szokott — nagyon sok gond akadi. Egyesek csüggedtek, mások magatartásukkal okoztak problémát. Sándor bácsi mindenütt segített. Az Imádok férjhez menni című darabot nem volt könnyű megtanulni. Az énekszámokat Jutka saját zongoráján, lakásukon tanította be. Aztán megtörtént a bemutató, mentünk a darabbal vidékre, Mezőgyánba, Gesztre is. Szilágyi bácsi mindig jött velünk. Segített felpakolni a teherautóra. felesége meg a maszkiro- zásnál. A KÖZÉPISKOLÁSOK nyári tánccsoportjának műsora szintén elkészült. Bemutattuk helyben, a művelődési otthonban, a szociális otthonban, az Alkotmány -Tsz. klubjában és Lápoldalon is. láp oldalra vontatóval mentünk ki. Jókedvű volt a társaság; talán ezért.,is sok hasznát vettük nyugodtságának. mindenre kiterjedő figyelmességének. És sorolhatnám tovább, évekre visszamenve az. eseményeket. A népművelés társadalmi munkásai között nincs egyedül Szilágyi Sándor. Egy közülük. Egyre többen végzik szorgalmasan sok szívósságot kívánó munkájukat névtelenül, jutalomra nem számítva. Legyen mtndannyiuk számára minél nagyobb a társadalom elismerése! E pár sor pedig legyen eszköz Szilágyi Sándor társadalmi vezetőségi tag és valamennyi névtelen népművelési munkás — nyilvános elismeréséig. Tímár Imre
