Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-28 / 305. szám

ttfiß, december 28. 5 Kedd Miért szólnak bele ? Hetvenéves a film A falu utcája sáros. Kevesen vannak kint. Két asszony beszél­get a sarkon. Megszólítom őket, — Varga Jenőnél keresem. — A tanító nénit? Ott lakik — mutatnak az utca vége felé, aztán még hozzáteszik: — Szép új ház­ban. Szomorú történetek Csabacsúdön. mint tájékoztat­tak, az egyik legjobban dolgozó ta­nács» állandó bizottság, a gyei - mek- és ifjúságvédelmi. Nem Var- gáné a vezetője, ő most már igazi funkciója szerint a művelődés­ügyi áb elnöke. — Csak olyan összekötő vagyok a pedagógusok meg a tanács kö­zött — hárítja el először a kér­dést. Igazít egyet a kötőjén és az ünnepi kalácsoe asztalt egy kicsit megigazítva mutat helyet. — Ebben az évben mi vodt a legizgalmasabb ügy az állandó bi­zottság előtt? — Csak egyet? Sajnos, több is van: ..B. L. ötgyea-mekes családapa. Jóképű férfi. Erős, de szereti az itaäft. A hatodik és a harmadik osztályos gyerekeit ki nem állhail- ja. A gyerekek rendszertelenül jártak iskolába és rosszul is ta­nultak. A kislány több alkalom­mal nem is mert hazamenni. Mi­kor az állandó bizottságnak tudo­mására jutott és szóltunk a papá­nak, ő kifakad!: — Minek szóinak bélé? Ez ma­gánügy! A gyerekek azóta megnyugod­tak. Békésszentandrásra kerültek kollégiumiba." Egy másik történet: ,,F. J. ügyé­ről mások szóltak. Az apa súlyos beteg. Mikor környezettanulmá­nyon voltunk, mi magiunk is meg­döbbentünk, amit ott tapasztal­tunk. Az ágyak vetetlenek, pisz­kosak és büdös volt. Sajnos, a gyerekeikkel sem törődtek. így egyetlen út látszott, a gyerekek ál­lami gondozásba vétele.” Még egy történetet elmondok. Ez pedig egy lányamyáé: „Öt gye­rekkel él saját házában. A na­gyobbak idejártak a szomszédok­hoz. hol egy kis sóért, lisztért, tojásért, vagy éppen kenyérért. A lányanya néni is sókat törődött a gyerekekkel. Ha szóltunk , neki, azt mondta, hogy tényleg nincs a gyerekeiknek mit adni. Egyetlen megoldás volt, mikor állami gon­dozásba vettük a gyerekeket. Ná­la csak egy maradit. Most dolgo­zik.” A tanító néni Ahogy sorolja a neveket, igazít egyet a haján és kisiányos mo­sollyal vallja be: — Most az utóbbi hónapokban nem sokat tudtam foglalkozni az állandó bizottsággal, mert magam is betegeskedtem, a második gye­reket várjuk és ez megviselt. — Idevaló? — Itt születtem a faluban. Én is J ismerek mindenkit és engem is ' ismernek. Persze különösen a gyerekek. — Tehat ez azt is jelenti, hogy ha maguk szólnak, akkor nem idegen szól? — Voltak, akik az elején ber­zenkedtek. Most is vannak, akik még felhánytorgatják, hogy más ügyébe miért szólunk bele, de nem ez a jellemző. Hanem inkább az, hogy eljön hozzánk sírva egy fiatal asszony, panaszikodik az urára, hogy az durván bánik ve­le. Ennek hiába mondanánk, hogy ez nem gyámügy, úgysem értené meg. Hát inkább szólunk a férjének és kibékítjük a fiatalo­kat!. S néhány nap múlva nekünk is öröip, hogy újra békesség van. s elfelejtették a haragot. Először úgy volt, hogy csak a gyerekek sorsén keresztül vettünk észre egv-egy esetet. Ma már nekünk szákiak, felhívják a figyelmünket. — És az italozás? — Én biztos vagyok benne, hogy j itt sem isznak se kevesebbet, se többet, mint másutt. Azt az egy­két notórius kocsmába járót is­meri az egész falu. Egyetlen egy alkalommal kellett a kényszerel­vonókúrához nyúlni, sajnos, ott is úgy jártunk, hogy L. A. elment, két évig nem ivott, most meg hal­lom, megint újra iszik. Sajnos, ilyen is van. Az igaz, hogy egyik napról a másikra nem tudjuk megváltoztatni az embereket. De annyit már elértünk, és számunk­ra ez is öröm, hogy megértik a munkánkat és támogatnak ben­nünket. Háromezer ember gondja Beleszólni vagy semmit se szól­ni. Gondolkoztak ezen épp eleget a caaibacsűd'i állandó bizottság tag­jai. 1965-ben az első állandó bi­zottsági ülést január közepén tartották meg. A másikat csak áp­rilisban. Mondván, nem érkezett jelentés. Aztán rájöttek, hogy így nem egészen jó a munka. Bizonyí­ték erre az a nagykockás füzet, amit a tanácsnál Fazekas János vb-titkár elébem tesz. Az első ol­dalakon még csalt egy-két bejegy­zés. Felsorolva az, hogy kik vet­tek részt az ülésen, egy mondat­ban, hogy kinek az ügyét tárgyal­ták. Ahogy múltak a hónapok, szaporodtak a bejegyzések. S most már nemcsak az volt beírva, hogy L. A. iszik, hanem az is. hogy a gyermekeivel nem törődik és a megoldás útja is. A vb-titkár forgatja a helyszíni szemlén készült lejegyzéseket. ; Majd így szól: — Eddig csupán akkor néztünk I meg egy-egy esetet, ha már baj volt. Most úgy szeretnénk az ál­landó bizottságot irányítani, hogy a megelőzés munkájában vegyen részt. Sokkal könnyebb dolguek lenne akkor, ha a felmérések erre irányulnának és ha már az isko­lákban. termelőszövetkezetekben azokkal kötnénk szövetséget, te­hát a pedagógussal, a termelőszö­vetkezetek vezetőivel, akik segíte­ni is tudnak. A csabacsűdiek példamutató módon kezdték hozzá a gyermek­es az ifjúságvédelmi munka tár­sadalmasításához. Nem csináltak világra szóló dolgokat, de annyit már elérteik, hogy az emberek kö­zül, akiknek ügyével foglalkoztak, egyre kevesebbszer hangzik él: „Miért szólnak bele?” Rájöttek, a magánügy abban a pillanatban társadalmi üggyé válik, ha az ve­szélyezteti a gyermekek jövőjét, j így sikerült olyan légkört terem- i teniük. amelyben a segíteni aka- I rás a legfontosabb. Dóczi Imre Teljesítette éves a Békés megyei K A Békés megyei Kosár ipari Vál­lalat az éves termelési tervét de­cember 16-án teljesítette, amit a béralap és a létszám betartásával ért el. Elkészült 940 ezer különfé­le kosár, valamint 20 .ezer fűz- és nádfotel. A termelékenységet ked­vezően befolyásolta az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat kosár­osztályán történt átszervezés, amely megszüntette a hetenkénti változtatást a termelésben és így a brigádoknak biztosítani lehetett a típusonkénti folyamatos mun­kát. Ez a minőség javulását és az egyenletes termelést is elősegítet­te. Túlóra egész évben csak az ex­portszállítással kapcsolatban me­rült fel, jobb szervezéssel azon­ban a tavalyihoz képest ezt is mintegy 50 százalékkal sikerült termelési tervét osáripari Vállalat csők ken leni. Az eredmény értékét növeli, hogy az idén "0 vagonnal több kosáráru került exportra. A vállalat az év hátralevő nap­jaiban előreláthatólag 4 százalék­kal teljesíti túl az éves tervét. Társadalmi szakszervezeti aktivistákat jutalmaztak meg 1895. december 28-án este egy párizsi kávéházban éjfél körül leoltották a gázlámpá­kat, s a sötétben, az előzetes bejelentés után egy szerkezet képeket vetített a falra. Álló mást mutatott, s a nagy távol­ban, ahol a sinek találkoznak, feltűnt egy fekete pont, amely egyre nagyobbodott. A köze­ledő vonat volt, amely a lyoni pályaudvarra futott be Párizsból. Egészen belero­hant a képbe — a gyengébb idegzetűek azt hitték, hogy elgázolja őket s felugráltak a helyükről —, majd megállt s kiszálltak az utasok. S mindez ott a falon játszódott le a ká­véház közönségének szeme láttára. Óriási szenzáció volt! A vetítés másnap este folyta­tódott s az emberek tódultak a mozgóképet látni. Ez volt az első nyilvános filmvetítés, s ettől a naptól kezdve egyre többen és többen ülnek a filmvászon elé s nézik, élve­zik a technikai újdonságot, amely később a legjelentősebb tudatformáló művészet lett. A film nem máról holnapra alakult ki. Nem is a Lumieré- testvérek találták fel. Közre­működött nagyon sok felta­láló, mindenki egy kis részt épített, s a fejlődés tulajdon­képpen még ma is tart. Indu­lásnak azokat a játékokat ve­hetjük, amelynek alapja a szemnek az a kis hibája, hogy az egymás után gyorsan moz­gó képeket egybefolyónak látja. A Lumiere-testvérek felfe­dezése csupán annyi, hogy tö­kéletesítették a felvevőgépet és nagyközönségnek vetítet­tek. Tehát nem egy ember láthatta a filmet, mint Edison egyszemélyes mozijánál, ha­nem egy nagyobb csoport, és ezért van itt a 0 kilométeres határkő a film történetében. De nem a film művészeté­ben! Ezek a filmek (Vonatér­kezés. A tenger hullámzása stb.) nem voltak többek moz­gásábrázolásnál. Művészi ka­tegóriát nem állapíthatunk meg, de nem is volt szándé­kuk az alkotóknak művészetet csinálni. Egyszerű üzlet volt. amelyben a látványt kamatoz­tatták. A művészet felé való fejlődés apró lépésekkel tör­tént. Georges Mélies. az első filmrendező már történeteke: vetít. Későbbiek során felfe­dezik a film kifejező eszköze­it, a plánokat, a gépmozgást, a montázst, s Griffith az első rendező, aki ezeket tudatosan használja és művészileg jelen­tős produkciókat készít. Az ő eredményei alapján indul to­vább a némafilmek nagy ren­dezőgárdája — Eisenstein, Pu- dovkin, Dobzsenko —, akii: elsőnek mutatták meg. hogy a film társadalmi mondaniva­lót is közölhet rangos művé­szi szinten. 1928-tól a hangos­filmek időszaka következik. A 30-as években a pálma a francia filmeké, a 40-es évek viszont az olasz neorealizmus korszaka, az 50-es években pedig a francia ..új hullám" mutat új stílust ebben a mű­vészetben. Ma már a hetedik művészet teljesen egyenértékű a többi művészeti ággal, népszerűsé­gét tekintve viszont talán a legelső. S aki ma este megy el megnézni egy mozielő­adási, talán nem is gondol ar­ra, hogy hetven éve egy pá­rizsi kávéházban egy kisszá­mú csodálkozó közönség s két élelmes feltaláló és üzlet­ember világhódító útjára in­dította a filmet. Péter László Endröd. Táncsics utca 24. Tíz évvel ezelőtt, ka­Vargáék ünnepe A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa december 23-án Békéscsa­bán vendégül látta azokat a szak- szervezeti aktivistákat, akik 1965- ben kiemelkedő munkával járul­tak hozzá a mozgalom célkitűzé­seinek megvalósításához. Lipták Pál, az SZMT vezető tit­kára méltatta a szakszervezeti te­vékenység jelentőségét, elismeré­sét, köszönetét fejezte ki a meg­hívottaknak és további sikert kí­vánt a munkájukhoz. A baráti összejövetelen a társa­dalmi aktivisták közül többen ju­talomban részesültek. Úttörők a békéscsabai Május 1 Szociális Otthonban A békéscsabai III-as számú általános iskola 11. számú raja az ..Úttörők a hazáért" mozgalom ke­retében felkereste a békéscsabai Május 1 Szociális Otthon lakóit és számukra kedves, meghitt fe­nyőünnepet tartottak. A pajtások 75 csomagot készítettek és vittek el az öregeknek. A kis ünnepség előtt Kovács Katalin pajtás mon­dott üdvözlő beszédet, majd sza- énekszámok hangzottak el. Az otthon lakói meghatót tan fogadták az ajándékcsomagokat, melyekben alma, dió, szaloncu­kor. mézeskalács és töltött cukor­ka volt. A műsor után még sokáig elbe­szélgettek a pajtások vendéglátó­ikkal, akik megígértették velük, hogy tavasszal újból felkeresik az otthont, és újból eltöltenek együtt néhány kellemes, vidám órát. rácsony hetében még egy öregecsike nádfededes ház lapult itt. Varga József halkan tanakodott feleségével. Abban egyeztek meg, hogy levágják a kis malacot, aztán orjalevessel, hurkával, kol­básszal, töltött káposztával majd csak ellesznek hatan az ünnepein. Hogy a szimbólum se hiányoz- zorf. szereztek egy fenyőgallyat s feldíszítették házilag kavart szaloncukorral. Szegényes karácsonyfa volt az nagyon. Ráadá­sul nem került alá semmi ajándék. Egyetlen szükséges ruhadarab sem maguknak, sem a négy gyereknek. Nem volt szokásban addig sem a karácsonyi ajándékozás Vai-gáéknál, mert nem engedte szokássá válni a kevés kereset. Varga József az ország különböző tájaira járt kubikolni. Nyáron csak addig volt otthon, amíg végeztek a részesaratással. Télen meg csak akkor, ha nem volt munka, vagy később, amikor divatba jött a lagyszünet. Fanyalogva, sóhajtozva fogadtak tíz évvel ez­előtt a vezetékes rádióban elhangzó „kellemes ünnepeket” kívánságot. Azt számolgattál«, hogy meddig lesz elég a búza, amit aratásban s a csép­lőgépnél kerestek.-1 A pénzzel nem kellett szám­vetést csinálni, az elment úgy, ahogy az ember megkapta a kubikon, s ahogy az asszony a min­denféle napszámon... Azóta meghosszabbított, niegszélesírett, piros cserepes házzá varázsolódott az egykori kis nád- fedeles. A négy gyerek közül már csak a har­madik gimnazista Eszter maradt a családi fé­szekben. Jóska, a legidősebb fiú Endrődön ala­pítóit külön családot. Jól kersső villanyszerelő. Antal Pesten nősült meg, ott is lakik, vaseszter­gályos. András is Pestre ment az érettségi után lakatostanulónak. Amint felszabadult, beiratko­zott a gépipari technikumba. így van ez. A két nagyobbik gyereknek csak az általános iskola elvégzésére- futotta a családi kasszából. A kél kisebbnek már középiskolára is, sőt Eszter a gim­názium után vagy óvó­nőképzőbe, vagy tanító­képzőbe akar menni. Varga Józseíné fiait, menyeit s két kis unoká­ját várva készült az idei karácsonyra. Másfél kiló szaloncukrot s olyan nagy fenyőfát vásárolt, amelyikre ennyit rá lehet aggatni. A karacsomj - fa alá Eszternek egy kosztümöt és egy pizsamái* tett. Más valami, afféle igazi ajándékkal akarta meglepni, de hát órája, fülbevalója van már s nyaklánca is 3. Andrásnak egy szép inget és egy nyaksálat vett. Jóskának pulóvert, menyének egy szoknyáravalót, az unokáknak harisnyát, puló­vert. A két napra szóló étrend is jó előre elkészült Pulykát és tyúkot vágott Varga néni s egy nyolc- lileres fazekat gyömöszölt tele töltött káposztával. Négy-ötféle tészta is sült: diós- és mákosbéles. káposztás-, almás-és túrósrétes, habcsók, zsertxj szelet és piskótatekei'cs. A disznóvágás majd csak február elején lesz. Aztán, amikor átadják a vállalatnak a nyolc szer-, zódött hízót. Akkorra talán hazajönnek a Pestéi lakó Antalék is. Most azt írták, nem jönne! haza, nem költekeznek, mert azt a tízezer forin tot, amit nősülésekor a szüleitől kapott, megtol dotta és telket vett. Most meg a jövő évi épít kezesre rakosgatják össze a pénzt. Jóska is ka po*t tízezer forintot, amikor megnősült. A csalái kassza azonban nem ürül: negyvenezer forin va:. a takarékban. Ezt még igencsak megtoldjá’ majd a nyolc hízó árából. S mennyi pénz lenne 1 nem bővítik s nem fedetik újra a házat, ha i vezetékes rádiót nem cserélik ki egy 1750 forin­tos világvevővel ... Gyümölcsözik a szorgalom. Tíz éve, mióta Var­ga József belépett az endrődi Búzakalász Tsz-b: n idén napot munkában tölt. Fogatos. Csak ak- ' or látják gyalog Endröd utcáin, amikor karjárt ölti a kék segódrendőri szalagot. Azt vallja: nem­csak a saját portáján meg a szövetkezetben, ha 'em a községben is rendet kell tartan:. K. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom