Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

tWő. december 35. 4 Szombat Az élet tanúsítja Követelek tőled, meet tisztellek! J ó néhány nappal ezelőtt ta­lálkoztam Fehér Jánossal, a csorvási Ady Tsz elnökével. A zárszámadásról beszélgettünk. Elmondotta, hogy náluk jó évzá­rásra számolnak. Betakarítják az akkor még kintiévé 15 vagon kukoricát, s li^ az idő engedi, fel­szántanak ezer hold földet. Az új esztendő! elmarad t munka nélkül, s úgy szeretnék kezdeni, hogy az ideinél többet termelje­nek, mert csak így juthat több a tagságnak is meg a szövetkezet erősítésére is. A CBorvási Ady Tsz-ben évek óta jól gazdálkodnak. Az elnök, a tsz igazgatósága, a pártszerve­zet vezetősége, a gazdatársada­lom egységesen, a tagsággal járó kötelezettséggel dolgozik jogai­ért. Így a 36 forintnál több mun- kaegységenikánU részesedés nem okoz különösebb zárszámadási' gondol. Az emberek tudják, hogy 1964-ben mit tettek I960-ért. azt is tudják, hogy 1965-ben miként használták ki lehetőségeiket Ez a zárszámadás több okból is értékes.. A fiatal, mindössze négy­éves közösség most is, mint fenn­állása óta minden évben, jól vizs­gázott. Hogy itt a következő zár­számadások is jód sikerülnek, arra biztosítók a tsz vezetése, a gazdák egyetértése, az a jó poli­tikai légkör, amely az elmúlt eszitendőtoen tovább erősítette a szövetkezeti emberek biztos jö­vőjébe vetett hitét. A csorvási példa azt tanúsítja: négy eszten­dő is elegendő ahhoz, hogy egy erős, gazdaságilag megalapozott, » megyei átlagnál is jobb. ki­egyensúlyozott termelés valóeui- jon meg egy falu olyan hatérré- szében, amelyet ezelőtt több száz mezsgye. megannyi, remény szab. dal* darabokra. A tenrnelőszovetkezetek idei zárszámadása sokban ha­sonlít a csorvási Ady Tsz-éhez. Lesz azonban ennél jobb iS, de gyengébb eredmény is. Általában a tsz-ek erősödése az 1965 évi iervnek megfelelően alakul Bár alakúibalőtt volna jobban is, ha •íz elemi csapások — mezei pocok, száj- és körömfájás, árvíz, bel­víz és az olykor igen kedvezőtlen dőjárás — nem sújtanak. A szö- vetkezietek túlnyomó többsége hatalmas erőfeszítést tett az anyagi javak védelmére. A mun­ka nem volt eredménytelen. Ha a tagság szorgalma kevesebb lett rolna, akkor a bevétel is hason­lóan alakul' Voltak gazdaságok, ahol a veze. 'és is meg a tagság is együtt úszott; az árral. Napokon át arról vitáztak: a belvízle vezető csator­nák átereszeit ki kellene tisztíta­ni, hogy a víz lefolyhasson. Erről a témáról addig beszéltek, míg a víz 600 holdon kiölte az életet. És most december végén itt is évet zárnak, zárszámadást készítenek.- Méhkerékről van szó. A hangulat itt nem a legjobb. A mérleghiány több millióra rúg. Az igazgató­ságnak itt is a tagság elé kell áll­nia és fel kell tárnia azokat a té­nyezőket, melyek a méhkeréki emberek jellemét alkotják,. Felve­tődik: miért csak máshol-szerei e falu népe dolgozni? A méhkeréki ember szorgalmas. Az állami gazdaságok időszaki munkásai jórészt innert kerülnek 1U. a szomszédos községekben és városokban a méhkeréki szárma­zás ajánlást jelent. Méhkerék termékeny határa képes mindar­ra. amit a vándorló falubeliek fhás gazdaságoikban megtermel­nek. Odahaza a sajátjukban is legalább olyan lelkesen kellene dolgozniuk, munkát.' óállaírífíiiif;' mint máshol, akkor a számításuk a családi tűzhely mellett is meg­lenne. Ezt kéri, követeli tőlük a család, a falu, az a közönség, | amelyben élnél? és a társadalom is, melynek Méhkerék évek óta I eltartottja. . £z az esztaqdő ismét tanúsít­ja, hogy a gyengén, mér- Ieghiányosan gazdálkodó méhke­réki tsz termelésszervezési gond­jának gyökeres megoldását sem. a járás, sem a megye nem halaszt­hatja tovább. Az állam pénzéből most ismét milliókat kap ez a falu. Mindez azért következett be, mert az I960, évi termelés kockázatának vállalására nem akkor jutott pénzhez ez a közösség, amikor szüksége lett volna rá, hanem utólag. A zárszámadás léhát nem lesz mindenhol könnyű dolog. Külö­nösen nem a már jól ismert he­lyeken, ahol évek óta a dolgok rendjének irányításával baj van, ahol a vezetők személyes, szerény példamutatása, következetes ma­gatartása elmaradt. Az elnöknek ezeken a helyeken is oda kell áll­nia az őt választó gazdák elé, és a közösség több éves erőfeszíté­sének eredményéről, az eredmé­nyeket kísérő kudarcokról őszin­tén kell számot adnia. Még a leg­jobb tsz-ben is volt is és van is olyan tényező, amely valamelyik oldalról gátolta vagy gátolja a munkát. Lehet "ez olyasmi is, hogy a vezetésben dolgozók között nincs meg az egyetértés. A békés: járásiban van olyan szövetkezet, ahol az elnök és a párttitkár kö­zött megromlott az emberi és a munkakapcsolat. A nézeteltérést a termelés színvonalán, a párt- a i apezervezetben ügyködő kom­munisták és az elnök köré cso­portosult „tábor" manőverezése miatt ma már forintost tani lehel. Szükséges, hogy járási szerveink Sikeres könyvhetek Búcsún A község vezetői is segítettek a mai és a klasszikus irodalom népszerűsítésében Búcsún. Szep- : emberben a tanácsülés egyik na­pirendi pontjaként szerepelt az őszi könyvhetek megszervezése. Október elsején kezdték meg a könyvek árusítását a községben. Plakátok hívták fel az emberek figyelmét, hogy az fmsz-boltban, a cukrászdában s az autóbusz- váróteremben vásárolhatók a könyvek. A tis. hétig tartó o<szi könyvhe­tek ideje alatt mintegy 3 ezer fo­rint értékű -könyv talált gazdára. Külön érdekesség, hogy a cuk­rászdában' ezer , forint értékű könyvet vettek a beszélgetésre, egy fekete elfogyasztására betérő vendégek. A szépirodalmi művekkel egy- idöben műszaki és politikai köny­vek is fogytak szép számmal: az elkelt könyvek harminc százalé­ka műszaki és politikai jellegű könyv. Sz. A. — így a békési járásban is — a lsz-ek párttaggyűlésén! közgyűlé­sén konkrétan rámutassanak a vezetésben dolgozók nézeteltéré­sére, ennek politikai, erkölcsi és anyagi hatására. Ami a szövetke­zet életével kapcsolatos, arról tudjon a tagság. Tudják meg a gazdák, hogy mennyi a vagyon,! ez miből lelt, hogyan váltották | valóra az 1965. évi tervet, szapo­rodott-e vagy csökkent a hitelál- < lomány. a fontosabb ágazatok I miként bizonyultak jónak, eset-1 leg gyengének. Van és lesz. mi- j ről beszélni a zárszámadáson. Ál­talában mindenhol, még a nagv-1 j bánhegyesi Zalka Tsz-ben is me- i | hetnének jobban a dolgok, noha! itt 60 forintnál is többet várnak , munkaegységenként. A Saráasági élet fejlesztésére ( napvilágot látott intézke- \ dósok az 1966. évi termelési ter- i vek összeállítására ,ió hatással | voltak. A bevételek és a kiadó- i sok egy elvegének megtervezésére > jó jenne sort keríteni a zárszám- j adási közgyűlésig. Több éves óba. ja a tagságnak, hogy egy napon, egymás mellett vitassa meg a lezái't és a nyitott esztendőt. A zárszámadás mindenekelőtt a tsz-vezetés 1965. évi politikai : munkájának tükre. A számok a : valóságot adják vissza minden- í féle megtévesztő, lakkozó magyu- ! rázga.tás nélkül,: hiszen a zér- ' számadási beszámolóba írt valót- ! lanság tiszavirág életűvé teszi ! azt. aki ennek beterjesztésére : vállalkozik. Jrrvek tanúsítják: az. 1965. évi | károk ellenére megyénk iriezőgazdasága ebben az évben is számottevően fejlődött. Az elmúlt ; öt esztendőben nemcsak a kispa- i varat i mezsgyék tűntek el, hanem a nad rágszíj parcel Iáról hozott : szemlélet jó része is. Új gazdasági épületek, utak, kialakult üzem- ágak jelzik a szocialista mező- gazdaság előretörését, erősödését, fejlődését, a jól választott jövőt, amelyet a társadalom megbecsü­lése. elismerése mindjobban övez. Dupsi Károly A cím e glossza élén Maka- renko-idézet. Az emberszere- tetnek, ember-voltunknak mély becsületét jelzi, s a maradan­dó és számtalan újat felismerő alkotó pedagógus arcélének ta­lán legjellemzőbb vonása. Az a vonal, mely lüktetővé, elevenné teszi az arcot, az a vonal, amelytől ma is él az az arc. Követelek tőled, mert tisztel­lek: A gyors és a szavak értel­mén átfutó olvasás még anak­ronisztikus érzelmeket is kell­het; az ember úgy véli. furcsa dolog valakitől „követelni'' va­lamit csak azért, mert „tisztel­jük". Vajon nem olyan-e ez, mint amikor az' embernek ,Ji saját érdekében'’ okoznak fáj­dalmat, gondot, töprengést, ho­lott — s mi sem egyszerűbb így fogalmazni —, ha békén hagynak, az lenne igazan kel­lemes, jó dolog. Második, harmadik olvasásra a mindössze négy szó jószeré­vel alig átfogható fogalom-te­rülete fényiem kezd és meg­hökkentő nyíltsággal egy' kort átizzító pedagógiai alapállást összegez. Tudom; hiú ábrándozás len­ne azt várni, hogy ez a maka- renkói gondolat minden átme­net nélkül mindenkit jellemez­zen; hogy egyáltalán nem túl­becsült valóságos izzító ereje az emberek belső energiáit egy­formán erősítse; hiszen a fej­lődés útját-m jóját tagadnánk ezzel, azt, hogy semmi ezen a világon nem valósul meg, nem születik megelőző folyamat nélkül. Amíg milliók, sőt mii- liárdok eljutnak addig, hogy ember-voltuk gyönyörű tuda­tára ébrednek és másokban is. mindenkiben a tiszteletre méltó társat, a nagy közösség egy-egy számontartott és fontos tagját lássák, addig gyorsan, néha pe. Kátay Antal: Tizenketten, hazafelé Szentes .., Karcag ... Mező- í túr ... Déva vány a! Kétszáz-két- ! százötven kilométereket jelente- j nek csupán annak, aki talán évek [ óta ül a pályaudvarok pénztárfül­kéjében, s adja a különböző to­kon mérsékelt jegyeket. S az ar­cok? Talán egynémelyek valami­vel többet jelent a mindennapi ügyfeleknél, vagy ahogy ezt hi­vatalosan nevezik: az utasénál. Pénteken délután. A sor előre- : mozdul a pénztárfülke előtt, s a tömörülésben egy pillanatra nem tudom, hogy a kis fakofferek vi­szik az embert, vagy fordítva. S amíg tétlenkedem, az arcokat fi­gyelem. Egyiket-másikat már lát­tam ... de hol is? Megvan. Az építkezésen. A Horváth István úti lakótelepen, a Május 1 téri épít­kezésen, a járműjavító vállalat üzemépítkezésén . . . Csatorna- ásásnál, csőfektetésnél . .. Mély- és magasépítésnél... Nem akarok hinni a szemem nek: tizenketten vannak! S most már felfrissül a képzelet is, visz szatér az iménti halvány kérdő­jel, felerősödve: Déva-vára, Déva- ványa ... Kőmíves Kelemenék . Kőmíves Kelemenék. Népballa­dák hősei mozdulnak már tovább a sorban, s őket látom ezekben az emberekben akkor is, amikor melléjük sodródom a Bu­dapestig megállás nélkül szágul­dást ígérő vonat Utasellátó-va­gonjában. — Hat kisüveg... — mondja rekedtes hangján az egyik, szem­re a legidősebb. Bizonyára bri­gádvezető. — Még (egyszer! — int újra a brigádvezető, s szótlanul húzzák le a második kört is. — Hét kisüveg... — tépek kö­zelebb, s miközben helyei szorí­tanak maguk között, kezet fo­gunk. — Belevaló vagy, cimbora — vág kedélyesen hátba az egyik, szemre a legfiatalabb, s repede­zett tenyerében elsüllyed a ke­zem. — Ez vagy keveset kapott na­gyon, vagy niég hideg ágy várja otthon — nevet a brigád vezető, s kezet nyújt. Ezzel be is fogadtak a, brigádba. Legalábbis ezt ve­szem ki a szemekből, s a kézszo­rításokból. Nem faggatnak. Megelégedtek annyival, hogy munkás vagyok, afféle csudabogár, aki Fehérváron lakik és Miskolcra udvarol. — És maguk? — Kubikosok. De nem ám akár­milyenek! — villan fel a brigádé ros szeme. — Szoc-brigád! Egy­szer a mélyben, máskor a kilen­cedik vagy negyedik emeleten dolgozunk. Univerzális banda — dig kínos lassúsággal telnek majd az évtizedek. Ha — a statisztikák korában divatosan kifejezve! — óránként tíz (vagy ezer?!) ember jutna >s át az. én-tudat bonyolult vilá­gából az öntudat mély lélegzetű mezőire, akkor is nagy az idő a teljes változásig. Tenni érte, gyorsítani azonban mégiscsak szép és emberi tett. Ha tisztel­lek. akkor éreznem kell. hogy felelős is vagyok érted. Ha tisz. lelsz, tudnod keli. hogy a tisz­telet tartalom nélkül csak üres prófécia, mesebeszéd. És, ha tisztellek és felelős vagyok érted, akkor megkövetelem tó­led (megköveteled tőlem), hogy ember-rangodhoz méltóan élj, hogy elhivatottságod betöltsed. hogy azt cselekedő, ami mind- annyiunk számára hasznos, ami — bármely csekélységgel is — növeli ismereteinket a világról, önmagunkról, szaporítja java­inkat, mert hiszen a méltó élet ismérve a javak gazdagságát és még további gazdagodását is feltételezi. így igaz hát, hogy az én, te, ó — a mi érdekünkben kell követelni egymástól a ránk eső tennivalók elvégzését, tisztel­nünk egymásban azt a kioltha- tatlan törekvést. mely Pro­métheuszt, a mitológiai hőst is arra ösztönözte, hogy leragadja a tüzet az égből, hogy az embe­reknek gyújtsa meg az értelem lángját, mely nem hal el soha. csak a fénye mosódik el néha. ha körül állja az embertelenség és eltakarni igyekszik. Ez a láng izzítja Makarenko szavait, és hogy e napon idéz­tük, nem véletlenül történt: követeljünk egymástól ember­séget és tiszteljük egymásban az embert! Sass Ervin nevet újra. s koccintunk az üveggel. — Vándorcigányok — szólal meg csendesen egy alacsony ter­metű, közel ötvenéves ember. — Hát, ahogyan elnézem az üres üvegeket, akkor cigánybá­rók, ha már ragaszkodnak a jel­zőkhöz. — Nem mondom, van miből — mondja az előbbi, s int, hogy jö­het a negyedik kör. Hetet kér. Te­hát valóban befogadtak. — Olyanok, mint a népballadá- ban a Kőmíves Kelemenék — mondom, de nem reagálnak. Az­azhogy az egyik mégiscsak: — Az az asszony, akit befalaz­tak? — Az Ubrik Borbála volt — mondja bajsza alatt a hórihorgas, s mintegy kiegészítésképpen hoz­záteszi: — mert hogy bányász is voltam négy évig Komlón. Onnét tudom, hogy azt: az Ubrik Borbá­lát befalazták. Az volt a védő­szentjük . . . — Bányásznak se volt jó, gyári munkásnak se, parasztnak meg mégúgy se — évelődik a brigádve­zető —, így aztán kőműves lett a nyűves. — Nem nyughatsz a bőrödben, András — mondja valószínűtle- nül mély hangon a hórihorgas. — Egyszer beteszlek áthidalónak ... Nevetnek. Talán a sör hatására, talán, mert hazamennek. Ki Szen­tesre, ki Karcagra, ki Dévaványá- ra...

Next

/
Oldalképek
Tartalom