Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
I960, december 25. 5 Szombat Ami nem is olyan kevés A néplapok, a rádió, a tele- az egyikről, másiK nap a másikvízió és más hírközlő szét vek -ról szól is s ha ebből más közösbősegesen ontják a világ, az or- ségek is okulhatnak, akkor is szág, az üzemek, a vállalatok, marad bőven az egyes helyeken az intézmények híreit A kül- ..miiért”, amire helyben keil és politikától a népgazdaságon át a szükséges válaszolni, Gondolsportig tengernyi esemény fog- J urnk csak a termelési megbeíalíkoztatja az embereket. És. e/. szélesek re, a őri gádér tek ezleórfchető, hiszen eligazodni csak tekne, s a legkülönbözőbb taúgy tud bárki is, ha birtokolja nácskozásojkra. melyek minda dolgokról szóló ismereteket. mind «gy-esy közösség lájékozCsakás úgy kapja meg a nap tatását szolgálják. Itt kapnak mint nap újabban felbukkanó “ adoW kÖ2Össég tasjai olyan „imiért”-ekre a választ. Csak így „miért”-re választ, amit tudja, miért bombázza az ügye- * másho1 n€m kaphatnak meg' sült Államok légiereje a Viet- Csakhát sok tanácskozásnak nami Demokratikus Köztórsasá- megvan az a szépséghibája, got, viagy Dél-Vietnam dzsunge- hogy száraz adathalmazt sorolieit, miért szükséges tavasszal nak el az embereknek, s a legrabevefcni búzával aad az 5 ezer gyogóbb elgondolások is elszürholdat Békés megyében, melyet kőinek, vértelenné, „szagtalanaz ősszel nem vetettek be. ná” válnak. Életízt úgy szerel•SOk azonos, sok különböző írének kölcsönözni az egésznek, ..miért” tóiul az emberek elé. hogy közhelyeket ismételgetnek, Azonos mondjuk, hogy egyes hivatkoznak népgazdaságra, és csoportok máért beszélnek bé- mindenre, csak éppen az adott kéről, s közben a világ különbé- téma érdemi taglalása satnyul ző pántjain provokálnak, sói ek Vulgarizálva a dolgot: mondháborút is kirobbantanak. Vagy juk egy főkönyvelő ismerteti miért szükséges 1966-ban ár- és többek közt, hogy a vállalat bérpolitikai intézkedéseket vég- gazdaságossága nem alakult a lehajtani hazánkban. A külön- tervnek megfelelően, s emiatt a hozó „miért”-ek szövevénye vállalati nyereség se érte el a között van olyan is, mint a bú- kívánt szintet. Bizony a fene se zavetés. Ott, ahol az ősszel si - ért ebből semmit sem, ha a stakerült elvetni, tavasszal semmi tiszti,kai kimutatással párhuzagondjuk nem lesz rá, ezért csak mosan nem mérlegelik mindazt, ott lesz „ináért”, ahol nem ve- aminek hatásaként ezt mutatják tették el az ősiszel, ott vakarják 37 adatok, a számok, majd kobakjukat, miért, kell te- Ezek a különböző „miért”-ek vasszál búzát vetni az egyes közösségekben. De ha A választ már nem is kell már eleve kilúgozzák az életízt, ideírni. nem ismerik meg az emberek a Tengernyi esemény, tengernyi i ..vérkeringési zavarok igazi „nőért”. És ehhez a napilapok. okát, akkor mit érnek az ilyen, a rádió, a televíziói, s a többi tanácskozások? Egy rovatot ki hírközlő szerv sem elegendő. Sok lehet pipálni, nem tehet senki emberhez el sem jut, ezenkívül szemrehányást, hogy nem tarpedig a különböző közösségek tották mag. „Csupán” azt nem ezernyi gondját nem tudhatja érik el, hogy az emberek el tultéttámi, nem tudhatja megvála- janafe igazodni közvetlen körazoini, hiszem rengeteg az üzem. nyezetük dolgaiban, a gazdaság, a vállalat, az intéz- Ez pedig nem, is olyan kevés, mény, a hivatal. Ha egyik nap (Cserei) — Nemcsak befalazták, de el is égették. Hogy Déva várának falai ne omoljanak le többé. Az úgy volt, hogy. . . Idézem a balladát: ..Ihol elindulna tizenkét kómíves: Ügy megyen, úgy megyen Déva vára felé. Ök is rakni kezdik magas Déva várát.. Az ablakhoz húzódunk. Hallgatnak. Az első soroknál még meg- ínegrándulnak az arcélek. Némelyiknek még nevethetnékje támad. De mire az utolsó sorokat pergetem, már mozdulatlanok is az arcok. — Nagy marhák voltak! — szólal meg végül a brigádvezető. — De ez csak mese, igaz-e? — Mese. Népballada. Valamikor ezzel szórakoztatták egymást az emberek. Ilyenekkel. De az is lehet, hogy valahol mégiscsak megtörtént. Hiszen régen, amikor az emberek boszorkányoktól a hazajáró lélkekig hittek mindenféle badarságban, megtörténhetett.. Mindnek van valami hozzáfűznivalója a történethez, csak abri- gádvezető hallgat most ;már, pedig az előbb még marháknak tisztelte a balladabeli szaktársait. — Meleg van — invitálom ki a peronra, de elhárítja: — Nincs nekem semmi bajom Csak arra gondoltam, hogy hogy nem is olyan valószínűtlen ez az egész. Mert idefigyeljen. Nézze meg ezt a brigádot. Józsi bácsi huszonhét esztendeje járja az országot. Most persze másképpen, mint annak előtte. Mert nem kilincsel, a pénzét is megkeresi. Tégla helyett középblokkokkal „falaz”, ö is. mi is. De a tizenkettő legalább százötven esztendőt vándorolt összesen. Hol köny- nyebb, hol nehezebb munkát végeztünk. Hol többet, hol kevesebbet vittünk haza a családnak kéthetenként. Mert csak kéthetenként jutunk haza. Na már most, van ötvenhárom hét, annak a fele huszonhat. De kétszáz-kétszázötven, vagy pláne négyszáz kilo- méterre hazamegy-e minden másodpénteken az ember? Nem. Fárasztó is, a százasokat is viszi... Egyszóval jó, ha húsz pénteken hazautazunk. És mi van olyankor? Megsimogatjuk a gyerekeket, megöleljük az asszonyt, meg aztán néha a tetőn is van igazí- tanivaló, a malacvásár és vágás is az emberfia dolga ... — Higgye el, az alföldi asszonyok jobban értenek a favágáshoz, mint sok városi ember. Mert az embernek a két hét szabadság kell. tuskószedésre, szálfavágásra, vagy nyáron besegíteni az aratásnál — mondja az alacsony kis ember, s valószínűüenül vékony ujjai között morzsolja a cigarettát. — Hat év alatt három fiam született — mondja az a harminc év körüli, akit Benőnek szólítanak társai. — Az egyik kicsi, a másik pici. De ruha kell, cipő kell, enni kell a családnak. A közelben meg nincs gyár, építőipar ... Kevés a munkalehetőség. Pedig szép az asszonyom. Ügy mondják, kívánatos egy menyecske. De gyakran olyan az ember mellette, mint a tuskó. Szombat reggel érek haGazdasági mechanizmus Az újítómozgalom is reformokat követel Sajtóban, rádióban, televízióban és ki tudja, hogy még hány különféle vitafórumon sok szó esik mostanában a gazdaságirányítás rendszerének reformjáról. A gazdasági mechanizmus kérdéseinek vitáiból szükségszerűen az újító-/ mozgalom sem maradihat ki. Megyénkben e hónapban két olyan tanácskozás is volt. amelynek tárgya az újítómozgalom felkarolása volt. A hónap elején a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága, 16-án pedig a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa tartóit újítói ankétot. A sajtóban pedig mind gyakrabban látnak napvilágot a mozgalom, reformját sürgető Írások. Beszédes számok Csupán, ez év első felében 121 országos, megyei és üzemi lap 818 cikket, hírt, értékelést és bírálatot közölt az újítómozgalom- ról. Érdemes itt arra is utalni, hogy a legutóbbi tizenihat évben országosan több mint négymillió újítási javaslatot nyújtottak be, amelyeknek mintegy fele elfogadásra, 1 689 300 javaslat pedig bevezetésre is került. Ha pedig szőkébb pátriánkra gondolunk, el kell mondanunk, hogy megyénkben sem szunnyadt a mozgalom. Békés megyében tavaly 1821 újítót tartottak számon, akik egy év alatt 2133 újítást adtak be, amelyekből 1085-öt elfogadtak és 912 újítást meg is valósítottak. Imponáló s egyben elgondolkoztató számolt ezek. Imponálók, mert egyszerű olvasásra nagyoknak tűnnek, de ha kissé elemezzük azokat, bizony más véleményre jutunk. Kitűnik például, hogy országunkban évenként száz lakosra csupán egyetlenegy megvalósult újítás jut. Társadalmunkban nemcsak, hogy nem nélkülözhető az újító mozgalom és a benne rejlő hatalmas gazdasági kincs, hanem éppen pártunk és kormányunk sarkalatos törekvése a mozgalom felkarolása. Ez egyebek között abban is megnyilvánul, hogy az összes szoza, vasárnap négykor indulás, Így is morognak, ha fél órát késik az ember a hétfői falézmál. Száguld velünk a vonat. Eddig még nem kaptunk piros jelzőt. Beszélnek. Megállapodtunk az ötödik'körnél. Kezünkben átmelegszik az üveg. De már nem iszunk, ök mondják a magukét, én hallgatom. S valami furcsa érzés ébredezik bennem. Ezek az emberek nem égetik el az asz- szonyt, nein porait keverik a középblokkok közé. De valamit mégis a kötőanyagba kevernek; a szívüket, a családi otthon melegét. Az élettik nagy részét. És egyre/ nehezebb lesz, s nekünk egyre többet kellene velük foglalkoznunk. Mert az építőipar, legalábbis szándékaink szerint megszűnt idényjellegű lenni. Már nem küldjük őket haza decemberben. Nem pihennek otthon januárban és februárban. Igaz, többet keresnek. Jóval többet, mint a velük azonos képzettségű emberek. De azokért a négyemeletes lakótömbökért, azokért a toronyházaikért, amelyekben ezrek és tízezrek laknak, azokért a házakért ezek a legújabb kor Kőmíves Kelemenjei családostul megküzdenek. Azt égetik bele a blokkokba, azt keverik bele a kötőanyagba, ami a legdrágább: otthonaik melegét, asszonyaik vágyait, gyermekeik ezernyi kérdéseit. Az időt, amely úgy rohan el emberöltők felett, mint fölöttünk ez a hetven perc, amely Kelenföldig pergett le az idő rokkáján. cialista országok közül hazánkban csaknem a legmagasabb — 10 százalékos — díjazási kulcs alkalmazására van lehetőség. „ Munkaköri kötelesség — társadalmi elvárhatóság " Anélkül, hogy elért eredményeinket lebecsülnénk, önként vetődik fel a kérdés: miért nem tudtunk többet, elérni? Az ok elsősorban az érvényben levő rendeletben keresendő, amely éppen az újítómozgalom legértékesebb tagjait, a különféle műszaki beosztásban levőket szinte teljesen kirekesztette a mozgalomból azzal, hogy létrehozta a munkaköri kötelesség fogalmát. Kétségtelen, hogy a hétéves rendelet megalkotói jó szándékúak voltak s korántsem marasztalhatok el azért, hogy rosszat akartak volna. Ám az élet á megszorító intézkedések létjogosultságát és hasznosságát nem igazolta. Éppen ellenkezőleg: a mozgalom hanyatlásához vezeteti. Dőreség és önámítás volna tagadni, miszerint üzemeinkben gyakorta találkozunk efféle kífaikadásokkal: „Minek újítsak? A végén úgyis munkaköri kötelességnek minősítik s egy huncut vasat sem kapok vagy legfeljebb két százalékkal kiszúrják a szememet!” S aki ezt mondja, azt semmiképpen sem lehet egyértelműen anyagiassággal megvádolni. Ezt a fonák hatást volna hivatott kiküszöbölni a „társadalmi elvárhatóság” fogalmának alkalmazása. „Csöbörből vödörbe!” — alkalmasint így vélekszik erről az imént kifakadó és — megint csak igazat kell adnunk neki. Misről is van szó? A társadalmi elvárhatósággal lényegében ugyanazt a fogalmat még tágabb értelmezésű köntösbe burkoljuk. Szubjektív elbírálás alá vetni azt, hogy tár- sadaimilaig kitől és mikor mi várható el. ez csakúgy táptalaja a vég nélküli vitáknak, mint a munkaköri. kötelesség fogalmának alkalmazása. Márpedig az oktalan vitákból sohasem származik haszna a népgazdaságnak. Világítsuk csak meg csupán egyetlen példával az előbbi okfejtést. Az egyik dolgozó olyan újítást nyújit be, amely 100 900 forint megtakarítást hoz a népgazdaságnak. Miután tőle ekkora szellemi tennék „társadalmilag nem várható el”, mondjuk, megkapja érte a maximális újítási díjat, 10 000 forintot. Ám, ha ugyanazt az újítást olyan dolgozó adja be. akitől ez „társadalmilag elvárható”, esetleg egy fillért se kap érte. Hát reális és igazságos ez? Természetesen nem. Téves nézetek, viták, perek Végzetes hiba volna azonban a mozgalom ellanyhulásának okait az elavult és tekervényesen megszövegezett rendeletre hárítani. Kétségtelen, hogy az ellentmondó jogszabályok is forrásai lehetnek téves nézetek kialakulásának egy. egy újítás elbírálása során. Sokszor bizony a nem megfelelő tájékozottság, az összes körülmények kellő mérlegelésének hiánya is kiváltó oka lehet a rendelet, helytelen alkalmazásának. Nézzünk ez utóbbira is egy konkrét példát. A Budapesti Harisnyagyár gyulai gyárának egyik többszörös újítója 120 ezer olyan tűt tett ismét használhatóvá, amely egyébként használhatatlanság miatt selejtezésre került volna. Nos, az újító ügye ezzel még korántsem zárult le. Vállalat;! ugyanis olyan álláspontra helyezkedett, hogy a díjazást az egyéves tűfelhasználás alapján állapítja meg, ami csupán néhány ezer darabra korlátozódik. Pedig az újítás világos és egyértelmű: 120 ezer tűt mentett meg a népgazdaságnak! A vállalat álláspontja így nyilvánvalóan helytelen és törvénytelen. Az ilyen és ehhez hasonló esetek sokaságát lehetne felsorolni. S mindez a rendelet helytelen értelmezése vagy a körültékintó s hiánya miatt. Az ilyen esetekből fakadnak azután a véget nem érő huzavonák és viták. > A rendelet 2-től 10 százalékig terjedő díjazásra ad lehetősége.. Ez alapvetően nem helytelen, án e lehetőség alkalmazása körül annál több a vita. Különösen nagyobb jelentőségű újítások esetében. Nemegyszer találkozhatunk olyan esettel, amikor egy-egy új: tás több százezer forintos népgazdasági eredményt hoz, s a vállalat — úgymond, „egy esetleges későbbi felülvizsgálástól félve”, avagy takarékossági meggondolásoktól vezettetve” — a minimális díjazási kulcsot alkalmazza. Miért az oktalan félelem s a rosszul értelmezett takarékoskodás? Mi hát a teendő ? Nem vitás, sok olyan vállalatunk van,- ahol komoly Törekvésekkel találkozhatunk az újítómozgalom fellendítésére. Ezt a cél! szolgálja sok helyütt az újítási feladatterv, az újítók lottója, a különféle propagandaeszközök, az újítási ügyekben eljáró dolgozók rendszeres oktatása, a rendeletismertetés és más serkentő eszközök. Csak elismeréssel lehet szólni a Békéscsabai Kötöttárugyár üzemi tanácsának intézkedéséről, amely a legalább 50 ezetr forinté: vagy azt meghaladó népgazdaság: eredményt hozó újítások szerzőinek többlet-nyereségrészesedés helyez kilátásba. Néhány olyan vállalatról is tudunk, ahol az újítások adminisztrálását és gazdaságossági számításait végző dolgozókat időközönként cél jutalomban részesítik. Ez is helyes intézkedés. Jelentős szerepe lehet a mozgalom népszerűsítésében a sajtópro- pagandának is. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a népszerű szerencsejátékok hozadéká- ból államunk körülbelül fele arányban részesedik. Az újító által produkált hozadékitól — még a „maximális díjazási kulcs” alkalmazása esetén is — legalább 90 százalékban. S mégis mi a helyzet? Totó- és lottónyertesekről hétről hétre olvashatunk a lapokban, ám az újítókat korántsem népszerűsítik újságjaink ilyen gyakran. Nem kívánjuk alábecsülni az említett intézkedéseket, de meg kell mondani nyíltan, ezek csupán félmegoldásokat jelentenek. Áhhoz, hogy az újítómozgalom valóban betölthesse azt a szerepét, amit tömegbázisnak nevezünk, megalapozott, konstruktív intézkedéseket kell tenni. Ezt a célt lesz hivatva elősegíteni a következő évek gazdasági mechanizmusa során a kilátásba helyezett új újítási rendelet, amelyet a tekervényes és ellentmondó körülírások helyett az egyértelmű, világos és egyszerű szabályozás, az újítók fokozottabb megbecsülésére irányuló törekvés kell hogy jellemezzen. Magyarán: reformokat követel az újítómozgalom is! Kazár Mátyás
