Békés Megyei Népújság, 1965. december (20. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-23 / 302. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ■' 196S. DEC. 83., CSÜTÖRTÖK XX. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A terv és az intézkedések liegjutalmaztáli a láváié társadalmi munkásoVat Öt év alatt 48,6 millió forint értékű volt a társadalmi munka megyénkben 1965 egy lényegében lezárt, a nehézségekkel együtt is ered­ményes év, a második ötéves terv zárófejezete. Vagy— még inkább — nyitánya már annak a még korszerűbb gazdálkodás­nak, amelyet jövőre, a követke­ző tervidőszak első esztendejé­ben következetesebben kívá­nunk folytatni és kibontakoz­tatni. S mindehhez néhány olyan ár- és bérpolitikai, vala­mint szociális intézkedés, amelyről hivatalosan is, közbe­szédben is már többször szó esett, és amely nem volt to­vább halasztható. Röviden ezeket körvonalazza a lapunk vasárnapi számában ismertetett minisztertanácsi ha­tározat a jövő évi népgazdasági tervről és kapcsolódóan Fock Jenő miniszterelnökhelyetes- nek, a Politikai Bizottság tag­jának nyilatkozata is azokról az elvekről, amelyek a párt- és kormányszerveket vezették a terv, valamint az említett in­tézkedések kidolgozásakor. Az idei év eredményeit szám­ba véve gondoljunk csak a ter­melékenység kedvező alakulá­sára vagy arra, hogy az ipar nagyobbrészt exportképes ter­mékekkel teljesítette túl tervét. Ami még mindig sok gondot okoz: a nem eléggé a szükség­letek szerint fejlődő termelés, ideértve a korszerűség, a gyor­sabb műszaki fejlődés követel­ményeit, s egyebek közt ezzel összefüggésben is a gazdaságos­ság és a nemzeti jövedelem aránylag lassú növekedése. Ez már önmagában világossá teszi a következő év. sőt sok te­kintetben az előttünk álló har­madik ötéves terv jó héhány igen fontos célkitűzését. De mindez önmagában a -legtelje­sebb igyekezetei feltételezve sem elegendő. Az ár- és a bér- színvonalat és arányaikat vizs­gálva jó néhány olyan módosí­tás vált már bizonyos ideje szükségessé, ami nélkül nem lehet a népgazdaság mindnyá­junk által kívánt gyorsabb elő­rehaladását megvalósítani. Csakhogy ezeket az intézkedé­seket — éppen a nemzeti jöve­delem nem eléggé erőteljes fej­lődése folytán — nem lehet ki­zárólag az államháztartás ter­hére megoldani. További ha­lasztásuk mindenkinek kárt okozna, mert mindinkább aka­dályozná a fejlődést. A mezőgazdasági felvásárlási árak felemelése és ezzel össze­függésben néhány termék fo­gyasztói árának növelése a leg­kézenfekvőbb példa. A mező- gazdasági üzemek jó része má­ig sem tudta megteremteni ön­álló pénzügyi gazdálkodásának feltételeit, így újra meg újra az államkassza, tehát az egész né­pesség támogatására szorult. Ez senkinek sem volt jó. És ez nagyrészt annak is a következ­ménye, hogy a mezőgazdasági termelői árak elmaradtak a tényleges költségekhez és az egyéb árakhoz viszonyítva, s nem ösztönözték kellőképpen a. termelést. Most jó részüket fel­emelik, hogy a többletből el­sősorban beruházási, amortizá­ciós alapot képezzhessenek a szövetkezetek önállóbb és ered­ményesebb gazdálkodásuk ér­dekében. A kormány egyidejűleg né­hány, bár igen fontos termék — hús, húskészítmények, tej­termékek — fogyasztói árát nö­velte, hogy a nagyobb terhek egy részét áthárítsa a fogyasz­tókra és a termelői s fogyasztói árakat közelebb hozza. Ugyan­akkor csökkenti a kellő meny- nyiségben rendelkezésre álló és a széles néprétegek fogyasztásá­ban nagy fontosságú zsír és szalonna bolti árát. Ez az intézkedés érzékenyen érinti a lakosság különböző ré­tegeit. Ugyanakkor az állam ettől függetlenül bizonyos réte­gek — pedagógusok, ápolónők, művezetők, bizonyos képzettsé­gű szakmunkások. csekély nyugdíjúak stb. — bérének, jö­vedelmének javítására is hatá­rozatot hozott, s a fedezet egy részéül a magasabb keresetűek progresszív nyugdíj járuléka, megemelt jövedelmi adója szol­gál. Átmenetileg ez a lehetséges megoldás. Az 1966. évi tervben elhatározott reálbér- és reáljö­vedelememelés, az új prémi­umrendelet és a gazdasági irá­nyítás reformjának szellemében meghozandó intézkedések lehe­tővé teszik majd a jobb munka s még inkább a kiemelkedő tel­jesítmények méltányosan ma­gasabb javadalmazását, a to­vábbra is szükséges merészebb anyagi ösztönzést. És hogy a lakosság, elsősor­ban a kisebb keresetű rétegek, más oldalon további? már ma lehetséges könnyítést kapja­nak, olcsóbb lesz némely — el­sősorban általuk Vásárolt — textiláru, ruházati cikk, cipő ára. Közgazdaságilag nézve ez is lépés egv reálisabb árszínvo­nal kialakításához. A jövő évben megvalósítan­dó intézkedések nem növelik az állami bevételeket, ellenben elősegítik az egész népgazdaság fejlődését, amelynek eredmé­nyei az utolsó forintig vissza­kerülnek a lakossághoz, minde­nekelőtt az alacsonyabb kere­setű rétegekhez, Már hagyomány, hogy a me­gyei tanács végrehajtó bizottsá­ga és a Hazafias Népfront ilyen­kor, év végén tanácskozásra hív ja össze a megye legjobb társa­dalmi munkásait. Ezúttal de­cember 22-én, tegnap délelőtt tartották meg Békéscsabán a városi tanács dísztermében a tanácskozást. A mintegy 120 főnyi résztvevő között a 16 évestől a 80 évesig minden kor­osztály képviselve volt. Nem egy közülük 2—3 arany jel­vénnyel is dicsekedhet, melyet kiváló társadalmi munkájáért kapott. A megye minden köz­ségéből és városából eljöttek a társadalmi munkások képvise­lői. A megjelenteket Rusznák Já­nos, a Hazafias Népfront megyei titkára üdvözölte, majd Csep- regi Pál, a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának el­nökhelyettese ismertette a községfejlesztés helyzetét, és a társadalmi munka to­vábbi szélesítéséből adódó ezer négyzetméternyi park ké-1 szült el, ezenkívül hat orvosi J rendelő, hét óvoda, 27 általános i iskolai tanterem és 18 művelő- I dési otthon épült fel. Ezek lét- | rejöttéhez a lakosság igen je­lentős társadalmi munkával já­rult hozzá. Az öt év alatt ösz- szesen 48 millió 600 ezer forint értékű társadalmi munkát vé­geztek a községek és városok lakói, ami 3,5 millió munkaórát tett ki. A tájékoztató után élénk vi­ta alakult ki, többen bírálták a tanácsok szervezési munkáját, valamint értékes javaslataikkal segítették a további feladatok végrehajtását. A hozzászólók példákat is elmondtak a hely­telen szervezéssel kapcsolatban. Dévaványán a fürdő építésénél úgy szervezték meg a társadal­mi munkát, hogy ahová 10 em­ber kellett, 20-at küldtek, s így sokaknak nem volt munká­ja. Ez elkedvetlenítette őket a további vállalástól. Más helyen is tapasztaltak ehhez hasonló problémákat. Volt, ahol nem akadt elegendő szerszám. Töb­ben beszámoltak a jó tapaszta­latokról, valamint a társadalmi munkások megbecsüléséről. Szó volt a vezetők példamutatásáról is, mely igen ösztönzőleg hat. A vita után harmincegy ki­váló társadalmi munkásnak ajándéktárgyakat adtak át. Kö­zöttük van Resetár Mátyás, Cselovszki András és Urbán András békéscsabai lakos, há­rom, illetve két aranyérem tu­lajdonosai. Ezenkívül többek között Szabó János, aki Béké­sen a járdaépítésben 353 órát dolgozott, vagy Novak Ibolya gimnáziumi tanuló, akinek tel­jesítménye 216 munkaóra. A tanácskozás után a részvevő­ket közös ebéden látták ven­dégül. A kesztyűkötés mestere feladatokat. Tájékoztatójá­ban elmondotta, hogy 1961-től ] 65-ig több mint 330 millió fo­rint volt a megyében a község- j fejlesztési alap, ebből többek : között 39 ezer folyóméter út, 257 ezer folyóméter járda, 146 > kilométernyi villanyhálózat, 75 j kilométernyi vízvezeték, 134 Ülést tartott az SZMT elnöksége Az SZMT elnöksége decemlber 12-én rendkívüli ülést tartott, melyen az 1965 első félévi mun­katervjavaslatot vitatta meg. A munkaterv lényegében a dolgo­zókról való fokozottabb gondos­kodást, a gazdasági irányítás átfo­gó reformjával kapcsolatban a szakszervezetek hatékonyabb se­gítségét és a munkaverseny to­vábbi kiszélesítését jelöli meg a legfontosabb teendőknek. 1966 januárban az SZMT meg­vizsgálja, hogyan érvényesül a DÁV békéscsabai üzletigazgatósá­ga, a Hajtómű .és Felvonógyár bé­késcsabai 5. számú gyáregysége, valamint a Szerszám és Gépelem­gyárak békéscsabai forgácsoló szerszámgyára szakszervezeti bi­zottságának a munkájában a vál­lalati intéző bizottságok segítő, ellenőrző tevékenysége a SZOT erre vonatkozó határozata alap­ján. Ugyancsak januárban kerül napirendre a KPVDSZ megyei bizottságához tartozó munkaügyi döntőbizottságok tevékenységének a megvizsgálása. 1 A Gyulai Kötőipari Vállalat Ga arin-brigádjának egyik alapító- tagja Szabó Istvánná, a Szakma Kiváló Dolgozója. Munkatársat azonban csak „Rizinek” ismerik, így szólítja őt mindenki. Nem­csak ifiváló munkásnő, de a mű íely legnépszerűbb dolgozója is. A fiataloknak gyakran segít, szívesen adja át munka- módszerét. Fotó: Koczissky

Next

/
Oldalképek
Tartalom