Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

W65. november 21. 1 Vasárnap Turné előtt vagy turné után? Hohl Mária és Boldizsár László kirámolja a nyulakat. — Lu­das Matyit várják a gyerekek. Egy merítéssel többet a tiszteletből Ki tudná megmondani, amikor kinyílik a láda és nekifognak a rakodásnak? A ládában hol Lu­das Matyi, hol a magyár babák társasága húzódik meg szeré­nyem várva, hogy a KPVDSZ Lelkes Márta ugyancsak „asz­tali próbát” tart, de már is­merkedik „énjével”. Napsugár Bábegyüttesének tag­jai elevenséget, életet varázsolja­nak beléjük, hogy megszólaltas­sák őket gyermekek okulására, felnőttek szórakoztatására. S most sem tudjuk biztosan, ami­kor belépünk a békéscsabai Ba­lassi Művelődési Otthon bábszo- hjájába, hogy vajon jöttek vagy ké­szülnék valahová? Ez is igaz meg az is. Jöttek, voltak Egerben, jártak a megye más városaiban, községeiben, s most örömmel olvassák a levelet: részt vesznek az UNIMA (nemzet­közi bábcsúcsszerv) budapesti közgyűlésén, meghívást kaptak a televízióba az ifjúsági rovattól, két produkciót vesznek fel tő­lük, s az íntervízió kérésére ugyancsak .felvételt készít velük a televízió. Ebben a felvételben Lenkeii Konrád és a csoport né­hány tagja magánszámmal szere­pel majd, három magyar tánc­dalt szólaltatnak meg a báb nyel­vén. Közben folyik a szorgos mun­ka. Minden alkalommal ütemterv szerint próbálnak a rendszeres lőadásokra, de hallatlan energi­ával készülnek a tavaszi bemu­tatóra, a békéscsabai bábfeszti­vál ünnej ségeire. Különös, me­rész elgondolásuk van, nemcsak a szakemberek, de minden komoly zenét szerető muzsikus es’ nem muzsikus is várakozással tekint az új műsor elé: Lenkefi Konrád dolgozik Bartók: Cantata profaná­jának feldolgozásán. Igaz, Bartók szinte zenét írt bábszínpadra anélkül, hogy figyelembe vette volna ezt a műfajt, de inspirál az alkotásra, ezért fogott hozzá a te­hetséges bábrendező, s reméljük — sikerrel! Lenkefi Konrád már a Can­tata profana kottáin látja a bábokat. A 69 éves Be®a Eleket keresem Endrödön. Nevét két hét­tel ezelőtt világgá repítették a sajtóhirügynökségek, a rádiók és újságok. Moszkvában a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének elnöke, A. Mikojan nyújtotta kezébe a Szovjetunió kitüntetését, a Harci Érdemekért érmet. Az egyik képes folyóiratunkban képösssze- állítást látunk a nagy október ünnepéről. Az egyik képen: Ré­vész Géza, Bella Elek, Németi Lajos és Mikojan látható. A ki­tüntetést örökíti meg a felvétel. Endrödön egysoros téglával ki­rakott járdán kocogunk összehú­zott kabátban. Kérdezzük, akivel találkozunk: — Ismeri Bella bácsit? — Nem tudom, attól függ, ki az? — Bella Elek. Így nem tudják. Egy asszonytól kérdezzük, de azt is hozzátesszük, hogy ciki kint járt nemrég a Szovjetunióban, Azt a Bella Ele­ket keressük. — Ja, azt tudom. A kilencedik házban lakik. Magas, fehér hajú, hatvankilenc évét hazudtoló, szikár ember fo­gad: — Akkor jó helyen jár... Ha rendszertelenül is, ha a képek időrendi sorrendje összeku- szálcdik is, mégiscsak elevenek az élet egyes epizódjai. Itt szü­letett Endrödön és itt öregedett meg. — Soha nem voltam szolgalelkű és nehogy azt higgyétek, én vol­tam a legnagyobb hős annak ide­jén ... így jött ki. Azt tettem mindig, amit becsületesnek lát­tam. Tizenkilenc éves korában került a hadseregbe, hogy az akkori rendszer háborús akaratának ele. get tegyen. Egy hónap után, hogy a frontra küldték, hadifogságba került „Nem voltam forradalmár — tiltakozik —, de hallottam róla és a csatlakozást láttam be­csületesnek. Huszonegy éves fej­jel inkább az ösztön hajtott, mint a tudatosság. Azt mondták, meg kell szüntetni a gazdagok garáz­daságait — mi mást tehettem, mint ón is „bejátszottam”. Azt mondja, ha elhisszük, ha nem, abban az időben sokkal na­gyabb sikerük volt azoknak az agitátoroknak, akik határozott szónoklattal, közvetlenül agitál­tak. Mikor azt mondták, hogy gyerünk a burzsoázia ellen meg a paloták ellen, akkor szinte min­denki megmozdult. A sok kin meg a szenvedés után csak ez le­hetett a mozgósító erő. Akkor tu­dományosan, általánosan meg el­méletileg nem lehetett agitálni. — Én is azért mentem, mert jók voltak a fogság agitátorai. Hallgat, várja a kérdést, I mert hirtelen nem tudja rendezni az időrendet. Aztán mégis eszébe jut, hogy nem olyan egyszerűen ment ez akkor. Voltak még pesti vasasok is, akik megijedtek a szó­tól, a forradalom szótól. Azt hit­ték, hogy most már a saját ország ellen kell írienmi. Pedig nem ezt mondták; hanem azt, hogy sem Oroszországban, sem Magyaror­szágon nem kellenek a földesurak meg a gyárosok... — Bella bácsi, ez a csatlakozás gyakorlatban mit jelentett? — Azt, hogy megkérdezték: ha­za akarunk-e menni vagy részt veszünk az urak elkergetésében... Sokan hazajöttek, én ott marad­tam. így láttam jónak. Bella Elek vöröskatona lett és esküt tett a forradalom mellett. Az esküjét becsülettél betartotta. Míg a Szovjetunióban volt, Szara- tov utcáin vigyázta a forradalom rendjét, harcolt az ellenforradalmi csoportok ellen. Ez a történet. Tiltakozik, hogy ez nem hőstett, ez nem hősiesség, hanem csak egy ember becsüle­tessége. — Nem volt ez olyan nagy do­log — int és „eltolja” magától a hősnek járó rangot. ... Tizenkilenc március elején jött haza. Rögtön Endréid­re. Bella bácsi a fáklyát itthon tartotta ettől kezdve a kezében. Fegyvert követeltek, amikor a Tanácsköztársaságot kikiáltották, mert érezték, hogy a proletárál­lamnak szüksége van a védeke­zésre. Aztán ment a cseh frontra, Salgótarjánba, elverték a táma­dókat és egy szép napon érthetet­lenül mégis ott álltak a laktanyá­ban fegyver nélkül. Ez már a kommunista állam bukását jelen­tette. — Nem mondom én, hogy a lel­kesedés alábbhagyott a vöröska­tonákban — védi most, negyven­hat évvel a tragédia után is a proletárkatonákat —, mégis ősz- szeomlás lett a vége. Ezt mi ak­kor nem értettük, csak most. Felesége, kinek a sok izgalom, a sok félelem azóta már meggyen­gítette szívét, a sezlon szélén tér­dét kulcsolja össze és ő beszélt tovább a veterán helyett: — Nagyon sokat szenvedtem. Férjem éjszakánként a fűzfásban töltötte az idejét, mert a Héjjas- különítmény szele rqár itt járt Endrödön. Féltünk. Féltünk, hogy elviszik az embert... Aztán könnyes a szeme, amikor elmondja, hogy Bella bácsinak miért kellett a Horthy-rendszer alatt három hónapot börtönben ülnie. — Sajnos, miattam! Kijöttek a csendőrök a csépléshez és azt kér­dezték: „Hát az a hírhedt urad hol van?!” Aztán megijesztettek, hogy megtalálták a férjem által A Körösladányi Földművesszö­vetkezet a háztáji kertek ápolásá­nak szakszerűbbé tételére a tél folyamán előadássorozatot szerve­zett. Helybeli tanárok és megyei szakelőadók tíz előadás keretében ismertetik meg az érdeklődőkkel a gyümölcsösök helyes ápolásá­nak, kezelésének módját. A föld- szöv a régi fák pótlására kétezer különböző fajta nemesített fa­A Duna-bizottság ajánláséra a nyolc dunai állam elhatározta, hogy ez év végéig egységesíti az országonként változó partmenti hajózási jelzéseket. A Duna ma­gyar szakaszán a vízügyi igazga­tóságok már elkészítették az új­fajta nemzetközi jelzőtáblákat. Csaknem hétszáz új táblával vál­terjesztett anyagokat, s én ijed­temben kiejtettem a számon: — Űristen! Három hónapig tartották bör­tönben Bella Eleket. Aztán mást nem tudtak rá összehordani, hál nagy kegyesen kiengedték. Kedvem lenne kérdezni a veterántól, hogy mindezt miért tette, vagyis az egész életét miért áldozta a kommunista mozgalom­nak. De nem merem megkérdez­ni, mert félek, hogy megsértem. Magamnak is, s az olvasónak is inkább egy felszabadulás utáni történetet idézek, amely-Bella bá­csi és felesége emberségét fémjel­zi, az emberség pedig választ ad a mozgalmi múltjára. Alig néhány évvel a felszaba­dulás után a mellettük lakó csa­ládnak tragédiában volt része. Az asszony hirtelen meghalt, majd rá hét hónapra a férj is követte tüdőgyulladás miatt. Apró fiúcs­ka maradt hátra nagyszülők, ro­konok nélkül. Bélláék magukhoz vették a fiút, felnevelték és ma már átadták a mi rendszerünk­nek, tanítóként. Gubumai Lajos Ecsegfalván tanítja a társadalom gyermekeit és biztosan arra hogyan kell tisztelni a bellaeleke- ket. Sok jót és még hosszú, egész­séges életet kellene kívánni, mi­előtt elköszönök a forradalmár­tól. Ezt tegyük meg, és még vala­mit amit az ő életének egyik epizódjából gyökereztetünk: Amikor börtönben volt, szerették és tisztelték őt a rab­társai. A nem elvetemült börtön­alkalmazottak is megértéssel vol­tak iránta. Ezért történt, hogy egy alkalommal, amikor éppen ebéd­osztás volt és sorban álltak a kon- dér előtt, akkor elhangzott egy mondat a vékonyra eresztett le­ves előtt: — Adj az öreg kommunistának egy kanállal többet... Most mi mondjuk: adjunk .az öreg, 1921 óta elismert kommu­nistának egy merítéssel többet — a tiszteletből. Varga Tibor csemetét szerzett be, hogy ezzel is elősegítse a kertek megjavítá­sát, a gyümölcstermés növelését. A lakosság nagy érdeklődéssel várja a háztartási gépek, televízi­ók, rádiók és motorkerékpárok bemutatóját, amit a földműves­szövetkezet még ebben a hónap­ban rendez meg a saját kultúrter­mében. hajósok. Most viszont a közúti forgalomjelzőkhöz hasonlóan a vízi út partmenti tábláin is általá­ban piros-fehér színnel jelölik a tilalmi és egyéb korlátozó ren­delkezéseket, kékkel és fehérrel pedig az útbaigazítást, a figyel­meztetést és a valamire engedélyt adó intézkedést. Ádám—Kocziszky Molnár István és Eitel Sándor né „civilben”, jobban mondva, láthatóan a láthatatlan műfajban, házipróbán. Az új táblákat foszforeszkáló tották fel a régieket, amelyeknek festék helyett Angliából hozatott fehér-fekete jeleit csak viszony- l különleges fényvisszaverő színes lag közelről tudták felismerni a | fóliával vonták b& Körösladányban előadásokon ismertetik meg a gyümölcsösök helyes ápolásának módját Egységesítik a hajózási jelzéseket

Next

/
Oldalképek
Tartalom