Békés Megyei Népújság, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
W65. november 21. 1 Vasárnap Turné előtt vagy turné után? Hohl Mária és Boldizsár László kirámolja a nyulakat. — Ludas Matyit várják a gyerekek. Egy merítéssel többet a tiszteletből Ki tudná megmondani, amikor kinyílik a láda és nekifognak a rakodásnak? A ládában hol Ludas Matyi, hol a magyár babák társasága húzódik meg szerényem várva, hogy a KPVDSZ Lelkes Márta ugyancsak „asztali próbát” tart, de már ismerkedik „énjével”. Napsugár Bábegyüttesének tagjai elevenséget, életet varázsoljanak beléjük, hogy megszólaltassák őket gyermekek okulására, felnőttek szórakoztatására. S most sem tudjuk biztosan, amikor belépünk a békéscsabai Balassi Művelődési Otthon bábszo- hjájába, hogy vajon jöttek vagy készülnék valahová? Ez is igaz meg az is. Jöttek, voltak Egerben, jártak a megye más városaiban, községeiben, s most örömmel olvassák a levelet: részt vesznek az UNIMA (nemzetközi bábcsúcsszerv) budapesti közgyűlésén, meghívást kaptak a televízióba az ifjúsági rovattól, két produkciót vesznek fel tőlük, s az íntervízió kérésére ugyancsak .felvételt készít velük a televízió. Ebben a felvételben Lenkeii Konrád és a csoport néhány tagja magánszámmal szerepel majd, három magyar táncdalt szólaltatnak meg a báb nyelvén. Közben folyik a szorgos munka. Minden alkalommal ütemterv szerint próbálnak a rendszeres lőadásokra, de hallatlan energiával készülnek a tavaszi bemutatóra, a békéscsabai bábfesztivál ünnej ségeire. Különös, merész elgondolásuk van, nemcsak a szakemberek, de minden komoly zenét szerető muzsikus es’ nem muzsikus is várakozással tekint az új műsor elé: Lenkefi Konrád dolgozik Bartók: Cantata profanájának feldolgozásán. Igaz, Bartók szinte zenét írt bábszínpadra anélkül, hogy figyelembe vette volna ezt a műfajt, de inspirál az alkotásra, ezért fogott hozzá a tehetséges bábrendező, s reméljük — sikerrel! Lenkefi Konrád már a Cantata profana kottáin látja a bábokat. A 69 éves Be®a Eleket keresem Endrödön. Nevét két héttel ezelőtt világgá repítették a sajtóhirügynökségek, a rádiók és újságok. Moszkvában a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, A. Mikojan nyújtotta kezébe a Szovjetunió kitüntetését, a Harci Érdemekért érmet. Az egyik képes folyóiratunkban képösssze- állítást látunk a nagy október ünnepéről. Az egyik képen: Révész Géza, Bella Elek, Németi Lajos és Mikojan látható. A kitüntetést örökíti meg a felvétel. Endrödön egysoros téglával kirakott járdán kocogunk összehúzott kabátban. Kérdezzük, akivel találkozunk: — Ismeri Bella bácsit? — Nem tudom, attól függ, ki az? — Bella Elek. Így nem tudják. Egy asszonytól kérdezzük, de azt is hozzátesszük, hogy ciki kint járt nemrég a Szovjetunióban, Azt a Bella Eleket keressük. — Ja, azt tudom. A kilencedik házban lakik. Magas, fehér hajú, hatvankilenc évét hazudtoló, szikár ember fogad: — Akkor jó helyen jár... Ha rendszertelenül is, ha a képek időrendi sorrendje összeku- szálcdik is, mégiscsak elevenek az élet egyes epizódjai. Itt született Endrödön és itt öregedett meg. — Soha nem voltam szolgalelkű és nehogy azt higgyétek, én voltam a legnagyobb hős annak idején ... így jött ki. Azt tettem mindig, amit becsületesnek láttam. Tizenkilenc éves korában került a hadseregbe, hogy az akkori rendszer háborús akaratának ele. get tegyen. Egy hónap után, hogy a frontra küldték, hadifogságba került „Nem voltam forradalmár — tiltakozik —, de hallottam róla és a csatlakozást láttam becsületesnek. Huszonegy éves fejjel inkább az ösztön hajtott, mint a tudatosság. Azt mondták, meg kell szüntetni a gazdagok garázdaságait — mi mást tehettem, mint ón is „bejátszottam”. Azt mondja, ha elhisszük, ha nem, abban az időben sokkal nagyabb sikerük volt azoknak az agitátoroknak, akik határozott szónoklattal, közvetlenül agitáltak. Mikor azt mondták, hogy gyerünk a burzsoázia ellen meg a paloták ellen, akkor szinte mindenki megmozdult. A sok kin meg a szenvedés után csak ez lehetett a mozgósító erő. Akkor tudományosan, általánosan meg elméletileg nem lehetett agitálni. — Én is azért mentem, mert jók voltak a fogság agitátorai. Hallgat, várja a kérdést, I mert hirtelen nem tudja rendezni az időrendet. Aztán mégis eszébe jut, hogy nem olyan egyszerűen ment ez akkor. Voltak még pesti vasasok is, akik megijedtek a szótól, a forradalom szótól. Azt hitték, hogy most már a saját ország ellen kell írienmi. Pedig nem ezt mondták; hanem azt, hogy sem Oroszországban, sem Magyarországon nem kellenek a földesurak meg a gyárosok... — Bella bácsi, ez a csatlakozás gyakorlatban mit jelentett? — Azt, hogy megkérdezték: haza akarunk-e menni vagy részt veszünk az urak elkergetésében... Sokan hazajöttek, én ott maradtam. így láttam jónak. Bella Elek vöröskatona lett és esküt tett a forradalom mellett. Az esküjét becsülettél betartotta. Míg a Szovjetunióban volt, Szara- tov utcáin vigyázta a forradalom rendjét, harcolt az ellenforradalmi csoportok ellen. Ez a történet. Tiltakozik, hogy ez nem hőstett, ez nem hősiesség, hanem csak egy ember becsületessége. — Nem volt ez olyan nagy dolog — int és „eltolja” magától a hősnek járó rangot. ... Tizenkilenc március elején jött haza. Rögtön Endréidre. Bella bácsi a fáklyát itthon tartotta ettől kezdve a kezében. Fegyvert követeltek, amikor a Tanácsköztársaságot kikiáltották, mert érezték, hogy a proletárállamnak szüksége van a védekezésre. Aztán ment a cseh frontra, Salgótarjánba, elverték a támadókat és egy szép napon érthetetlenül mégis ott álltak a laktanyában fegyver nélkül. Ez már a kommunista állam bukását jelentette. — Nem mondom én, hogy a lelkesedés alábbhagyott a vöröskatonákban — védi most, negyvenhat évvel a tragédia után is a proletárkatonákat —, mégis ősz- szeomlás lett a vége. Ezt mi akkor nem értettük, csak most. Felesége, kinek a sok izgalom, a sok félelem azóta már meggyengítette szívét, a sezlon szélén térdét kulcsolja össze és ő beszélt tovább a veterán helyett: — Nagyon sokat szenvedtem. Férjem éjszakánként a fűzfásban töltötte az idejét, mert a Héjjas- különítmény szele rqár itt járt Endrödön. Féltünk. Féltünk, hogy elviszik az embert... Aztán könnyes a szeme, amikor elmondja, hogy Bella bácsinak miért kellett a Horthy-rendszer alatt három hónapot börtönben ülnie. — Sajnos, miattam! Kijöttek a csendőrök a csépléshez és azt kérdezték: „Hát az a hírhedt urad hol van?!” Aztán megijesztettek, hogy megtalálták a férjem által A Körösladányi Földművesszövetkezet a háztáji kertek ápolásának szakszerűbbé tételére a tél folyamán előadássorozatot szervezett. Helybeli tanárok és megyei szakelőadók tíz előadás keretében ismertetik meg az érdeklődőkkel a gyümölcsösök helyes ápolásának, kezelésének módját. A föld- szöv a régi fák pótlására kétezer különböző fajta nemesített faA Duna-bizottság ajánláséra a nyolc dunai állam elhatározta, hogy ez év végéig egységesíti az országonként változó partmenti hajózási jelzéseket. A Duna magyar szakaszán a vízügyi igazgatóságok már elkészítették az újfajta nemzetközi jelzőtáblákat. Csaknem hétszáz új táblával válterjesztett anyagokat, s én ijedtemben kiejtettem a számon: — Űristen! Három hónapig tartották börtönben Bella Eleket. Aztán mást nem tudtak rá összehordani, hál nagy kegyesen kiengedték. Kedvem lenne kérdezni a veterántól, hogy mindezt miért tette, vagyis az egész életét miért áldozta a kommunista mozgalomnak. De nem merem megkérdezni, mert félek, hogy megsértem. Magamnak is, s az olvasónak is inkább egy felszabadulás utáni történetet idézek, amely-Bella bácsi és felesége emberségét fémjelzi, az emberség pedig választ ad a mozgalmi múltjára. Alig néhány évvel a felszabadulás után a mellettük lakó családnak tragédiában volt része. Az asszony hirtelen meghalt, majd rá hét hónapra a férj is követte tüdőgyulladás miatt. Apró fiúcska maradt hátra nagyszülők, rokonok nélkül. Bélláék magukhoz vették a fiút, felnevelték és ma már átadták a mi rendszerünknek, tanítóként. Gubumai Lajos Ecsegfalván tanítja a társadalom gyermekeit és biztosan arra hogyan kell tisztelni a bellaeleke- ket. Sok jót és még hosszú, egészséges életet kellene kívánni, mielőtt elköszönök a forradalmártól. Ezt tegyük meg, és még valamit amit az ő életének egyik epizódjából gyökereztetünk: Amikor börtönben volt, szerették és tisztelték őt a rabtársai. A nem elvetemült börtönalkalmazottak is megértéssel voltak iránta. Ezért történt, hogy egy alkalommal, amikor éppen ebédosztás volt és sorban álltak a kon- dér előtt, akkor elhangzott egy mondat a vékonyra eresztett leves előtt: — Adj az öreg kommunistának egy kanállal többet... Most mi mondjuk: adjunk .az öreg, 1921 óta elismert kommunistának egy merítéssel többet — a tiszteletből. Varga Tibor csemetét szerzett be, hogy ezzel is elősegítse a kertek megjavítását, a gyümölcstermés növelését. A lakosság nagy érdeklődéssel várja a háztartási gépek, televíziók, rádiók és motorkerékpárok bemutatóját, amit a földművesszövetkezet még ebben a hónapban rendez meg a saját kultúrtermében. hajósok. Most viszont a közúti forgalomjelzőkhöz hasonlóan a vízi út partmenti tábláin is általában piros-fehér színnel jelölik a tilalmi és egyéb korlátozó rendelkezéseket, kékkel és fehérrel pedig az útbaigazítást, a figyelmeztetést és a valamire engedélyt adó intézkedést. Ádám—Kocziszky Molnár István és Eitel Sándor né „civilben”, jobban mondva, láthatóan a láthatatlan műfajban, házipróbán. Az új táblákat foszforeszkáló tották fel a régieket, amelyeknek festék helyett Angliából hozatott fehér-fekete jeleit csak viszony- l különleges fényvisszaverő színes lag közelről tudták felismerni a | fóliával vonták b& Körösladányban előadásokon ismertetik meg a gyümölcsösök helyes ápolásának módját Egységesítik a hajózási jelzéseket
