Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
1965. október 3. 5 Vasárnap Ünnepi megnyitók a múzeumi hónap J/ß dö lÁmii alkalmából A Békés megyei Múzeumok Szervezete, valamint a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a TIT megyei szervezete közös rendezésében gazdag, változatos programmal ma, vasárnap kezdődik meg a múzeumi hónap. Az eseménysorozat megyei megnyitójára ma délelőtt 11 órakor kerül sor, amikor a békéscsabai Munkácsy Múzeumban dr. Kertész Márton, a megyei tanács elnökhelyettese beszél annak jelentőségéről és feladatairól a népművelésben. Az ünnepi megnyitó után Csabai Wágner József mezőtúri festőművész kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállításon Mokos József festőművész lesz a tárlatvezető. Ugyancsak ma, vasárnap délelőtt nyitja meg dr. Vidó István, a gyulai városi tanács titkára a gyulai múzeum Üjabb néprajzi szerzeményeink című kiállítását, mely az 1960—65-ig terjedő időszak gyűjtését tárja a látogatók elé. A kiállítást Szilágyi Miklós múzeumigazgató mutatja be. A múzeumi hónap további programja szerint községekben, falusi olvasókörökben, tsz-klu- bokban is rendeznek ismeret- terjesztő előadásokat a megye kiváló szakembereinek közreműködésével. C^JildimLidAs Kodolányi János mély drámai sá?ú színművét október 1-én Me- zőkovácsházán mutatta be először a Békés megyei Jókai Színház. Szombaton Szarvason játszották, ma este pedig Orosházán, kedden Felsónyomáson lesz előadás. Képeink a bemutató néhány emlékezetes jelenetét örökítik meg. Megtorpant emberek Sokan vannak ilyenek, ezért érdemes írni róluk. Számtalan fiatal már az iskola padjaiban szövöget olyan álmokat, amelyeknek megvalósulása a reális élet talajából táplálkozik. Egyikük mérnök, másikuk tanár vagy kiváló állattenyésztő akar lenni, s azért reálisak ezek az álmodozások, mert nálunk mindenki lehet azzá, minek eléréséről álmodozik, ha tehetsége, szorgalma és kitartása van. Ezeknek az embereknek az álma nagy általánosságban tekintve megvalósul. A kiváló matematikus diákból jó mérnök válik. A bogarászó, tücskéző gyermekből jó biológiatanár, a természetet, s a mindig egy irányban haladó legelő birkákat kedvelő fiúból juhász. Nem is ez a fő célja írásunknak: nem az, hogy megmutassuk, nálunk tehetséggel, szorgalommal el lehet érni a kitűzött célokat. Nem ez a szándéka ennek az írásnak. .. A három példái vegyünk elemzés tárgyának. A kitűnő érettségi után némi izgalom közepette felveszik a műszaki egyetemre a diákot. Kollokviumok, szigorlatok és az államvizsgán megvívott szellemi torna után okleveles mérnök lesz. Üzembe kerül, dolgozik is. Aztán kap lakást, abba vesz először rádiót, később televíziót, megnősül, gyermekük is van már és — nincs tovább. Vigyáz arra, hogy üzemében jól menjenek a dolgok, a tervben ne legyen lemaradás; meg arra is, hogy a prémium kiosztása a tárgyilagosság elvének megfelelő legyen. De — sajnos, nincs tovább. Pedig kiselemista korában arról is álmodozott, hogy majd éjjelnappal fúr-faxag (Marconi, az olasz autodidakta volt a példaképe) és valami csodálatos találmánnyal lepi meg a világot. Most pedig arra sem képes, hogy valamilyen újításon törje a fejét, egészen egyszerű újításon, amely nem kíván különösebb szellemi fejtörést, még annyit sem, mint amennyit kívánt egy egyszerű kollokvium az egyetemen. Feladta álmait, feladta gyermekkorában. meglevő, a tudományok iránti szenvedélyes érdeklődését — mert van jó állása, televíziója, rádiója, felesége, gyermeke. Megtorpant. Miért?... • Gyermekkorában megszűnt az idők múlása számára, ha elnézhetett egy pillangót, ahogyan az először körözve közelítette meg a virágot, majd rászállt annak szirmára és belebocsátotta szívókáját annak kelyhébe, hogy mektároz- hasson. Gyermekkorában a lélegzetét is visszafojtotta, ha ilyet láthatott. Gyermekkorában a Nagy Brehm-et lapozgatva, hosszú tíz percekig elgyönyörködött egy-egy élethű rovar, vagy emlősállat illusztrációjában, s most — hogy előadhat róluk a tanulóknak — fásultan teszi, mert van lakása, televíziója, rádiója, csinos felesége, meg két szép kisgyereke. Miért?... Már az apja is juhász volt, ott szerette meg a hófehér, sete-buta, simogatásra termett kicsi barikat, a fekete-göndör pulit, amelyik lelkes iramban kerülgette a nyájat, ha füttyantettek neki. Ha most, vasárnap felöltözik és bejön a városba (ilyenkor édesanyja vigyáz a nyájra) és végigsétál Békéscsabán a korzón, azt hinnék a megkérdezettek, hogy ez a legény orvostanhallgató, vagy színész, mert csinos, jól öltözött és jó modorú is, de a juhtenyésztés terén semmi okosat nem talált még ki. Miért? A gyakorlati élet filozófiája azt tanítja, hogy az ember célja: mindig újabb és újabb olyan célok kitűzésié és megvalósítása, amelyek könnyebbé teszik a földi életet. Ehhez azonban elsőrendűen az szükséges, hogy minden ember, akinek gyermekkori álmai váltak valóra azzal, hogy ha mérnök akart lenni, azzá lett; ha tanár akart lenni, azzá lett; ha juhász akart lenni, azzá lett — fejlessze tovább tudományát. Mi lenne akkor velünk, hogy hg mindenki úgy gondolkodna, mint az emberek egy része, akik megelégszenek a megszerzett diplomájukkal, a megtanult szakmával, de nem fejlesztik tovább. Akik pont akkor torpannak meg, amikor kinyílik előttük a szakmájukhoz vezető kiskapu; akik pontosan akkor nem használják fel tudásukat, amikor a szakmai alapismereteikkel annyira felvértezték magukat, hogy továbbfejleszthetnék tudásukat. Vannak,, megszállóitok", akiknek életük legnagyobb szenvedélye a saját munkaterületükön belül az újabb és a jobb létrehozása. Vannak — de kevesen. Sok az olyan ember is, aki ráül becsületesen, de nehezen megszerzett babérjaira, és pontosan akkor torpan meg, amikor szakmai felkészültségével olyan dolgokat hozhatna létre, amelyekkel mind az egyéni, mind pedig az egész társadalom minél jobbani érvényesülését segítené elő. Ternyák Ferenc Hát ilyen szülő is van a világon? — A lány nem került hozzánk. Javító-nevelőbe vitték egy évre. Valahol a Dunántúlon töltötte le. Amikor visszajött, a tanácstól kerestek meg. Nem volt ellenvetésem: jöjjön, majd egy kis összefogással embert faragunk belőle. Segédmunkásnak vettük fel. Nos, most lép színre a KlSZ-titkár. Sokat töprengtem, hogy mi legyen a gyerekkel, ki tartsa szemmel, ki álljon mellé. Szóltam a titkárnak. Bejött, leült, várakozóan nézett rám: mit akarhatok. Elbeszéltem mindazt, ami eddig történt, s arra kértem, hogy a KlSZ-szerve- zetnek legyen gondja elsősorban a lányra, a szakszervezetnek mégsem ajánlhatom. Meglepett, hogy nem gondolkodtatta el a gyerek kálváriája, kész volt a válasszal: nem mennek bele ilyesmibe! Megdöbbentett az elutasító hang. Es miért nem vállalják a lányt?.. Mi nem foglalkozunk ilyen kis k ... - kai! — mondta indulatosan... Hidd el, égett az arcomról a bőr. Én embert láttam abban a lányban, akinek jövője van, ő egy bukottat. Voltaképpen abban a percben nem is a lányt sajnáltam, hanem a titkárt: sivár lélek, tévedés volt a megválasztása, a fiatalok nem nézték jól meg annak idején. Most színt vallott az előítéleteiről.. Kiábrándító volt a gőgje, cinizmusa. Türtőztettem magam, nem zavartam ki, bár legszívesebben azt tettem volna, így csak megköszöntem a ,.segítségét” ...Amikor elment, még jobban fájt az eset. Csalódtam egy emberben. A csalódás nagyon rossz érzés. Aztán... túltettem magam rajta. Napok múltán megkerestem a sportkör egyik fiatal vezetőjét. Nyílt tekintetű, nagyon rendes, okos fiatal. Szeretik a fiatalok. Azonnal vállalta a patro- nálást, annál is inkább, mert a lány ügyes tornász. Most már hónapok teltek el a „védnökségvállalás” óta. S tudod, mit hallok a hét elején? A kislány beiratkozott a közgazdasági technikumba, esti tagozatra... Az öregnek öröm vibrált a hangjában. — S mi lett a titkárral? — kérdezte közömbösen a fiatal. Látatlanból is gyenge jellemnek tartotta. — Nem elégedett meg azzal, hogy visszautasította a kérést. Egy ideig azt híresztelte, hogy milyen lányokat veszek pártfogásba. Ez már néhány jó érzésű fiatalnak is sok volt. Addig sem voltak megelégedve vele, a napokban leváltották. A fiatalnak tetszett a változás. — Van már utód? — kérdezte érdeklődéssel. Még nincs. Alaposan megnézik a gyerekek, hogy kit válasszanak — felelte az öreg bizakodva. Pallag Köbért Szentirmai Éva 6« KörósztOs István. Szentirmai, Varya, Cseresznyés, Béres, Horváth Andris és Ojhelyi a dráma egyik megrázó pillanatában. Fotó: Demeny Előtérben: Szentirmai Éva és Mátyás Jolán, mOgOttük Horváth László, Gy üresek Sándor, F. Nagy Imre, Horváth András, Szentirmai Eva,
